tag:blogger.com,1999:blog-56403052716547712382024-03-05T13:19:38.332+01:00Whatever happens, we always survive ×befejezett×Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.comBlogger81125tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-22384743223511780322014-09-07T00:48:00.001+02:002015-02-01T19:46:05.822+01:00Írói utószó × köszönetnyilvánítás <div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">Sziasztok, drágáink!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
Először is, nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki figyelmesen és türelmesen végigolvasta az egész történetet. Igazi hősök vagytok és nagyon szeretünk titeket, még akkor is, ha valaki sosem adott magáról életjelet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel most hétvégén itt aludt nálam Kriszti és ez is szóba került, úgy döntöttünk, nem megyünk bele semmi nyálas és érzelgős búcsúba, hiszen maga a történet is tele volt hasonló jelenetekkel. A hálánk magától értetődő és hatalmas... így egészen másképp mondunk <i>Ég veled!</i>-et ennek a történetnek. Visszaemlékezéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár tény, amit lehet, hogy senki sem tudott:</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: justify;">Kriszti és én ennek a történetnek köszönhetően lettünk barátnők.</li>
<li style="text-align: justify;">Eleinte egyikünk sem szerette Will karakterét, olyannyira, hogy Kriszti azon is elgondolkozott, hogy Sweeney belefullad a Temzébe.</li>
<li style="text-align: justify;">Cara balesete először így történt volna: elfut Harryék házához, és amikor meglátja a fiút, nem néz körül az úttesten, így a többiek szeme láttára elüti egy autó.</li>
<li style="text-align: justify;">Ezt a verziót később rémálomként írtuk volna bele abba a fejezetbe, amiben Harry Cara mellett virrasztott a kórházban, végül mégsem történt meg.</li>
<li style="text-align: justify;">Will és Jane szerelmi szála nem volt eltervezve, csak annyira megszerettük őket, hogy boldog végkifejlet dukált a párosuknak.</li>
<li style="text-align: justify;">Harryt nem terveztük ilyen érzelgősre, ahogy Carat sem (a hisztiről nem is beszélve), de így alakult.</li>
<li style="text-align: justify;">Cara apukája az első verzióban nem halt meg, de egy hirtelen ötlet erre sarkalt írás közben, így ezt a veszteséget nekem köszönhette.</li>
<li style="text-align: justify;">Jane testvéréről csak egyszer tettünk említést, de súlyos betegségben szenvedett a képzeletünkben.</li>
<li style="text-align: justify;">Eleinte Louis jött volna Harry után, végül azért lett Niall, mert nagyon szeretem és találtunk róla és Harryről egy tökéletes képet.</li>
<li style="text-align: justify;">A trailer hamarabb kész volt, mint maga a történet vázlata.</li>
<li style="text-align: justify;">Az első kilenc fejezetet, melyek még a múltban történtek, spontán írtuk.</li>
<li style="text-align: justify;">Az első fejezet hamarabb kész volt, mint a Prológus.</li>
<li style="text-align: justify;">Amikor Kriszti megcsinálta a chat-et, elfelejtettük a kódot, és ahelyett, hogy újat csináltunk volna, visszatekertem a beszélgetésünk legelejére (3 órát vett el az életemből).</li>
<li style="text-align: justify;">A trailer szövege egy az egyben Kriszti érdeme, ugyanis ő keresett meg egy kész ötlettel. Megálmodta.</li>
<li style="text-align: justify;">A fogadás addig a pillanatig homályos volt, amíg le nem ültem a laptopom elé, és meg nem írtam az adott fejezetet.</li>
<li style="text-align: justify;">Az egyik verziónkban Gemma és Niall összejöttek, végül mégis erőltetettnek találtuk ezt a fordulatot.</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
Pár hihetetlen adat:</div>
<div style="text-align: justify;">
<ul>
<li>81 bejegyzés</li>
<li>67 rendszeres olvasó</li>
<li>30 díj</li>
<li>294 kommentár (még nem válaszoltunk mindre, ha ezt megtettük, természetesen kijavítom)</li>
<li>48 600+ oldalmegjelenítés</li>
</ul>
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">A blog összes fejlécéért hálás köszönet</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">mind csodaszépek voltak</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitiUwXtVZH2NhhhPJQt2mnGpLXPGmqW9GEn9CbujwaL5nMYFI28eUQaKBVIJgQ1AjY4r2ZdtlQzjTbFfXHVcwKvw8vAbVx6VOrNh5ap_lXstDKHCa70Zpfv7XUWfesnJjCsiEfHopUqc6w/s1600/fff.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitiUwXtVZH2NhhhPJQt2mnGpLXPGmqW9GEn9CbujwaL5nMYFI28eUQaKBVIJgQ1AjY4r2ZdtlQzjTbFfXHVcwKvw8vAbVx6VOrNh5ap_lXstDKHCa70Zpfv7XUWfesnJjCsiEfHopUqc6w/s1600/fff.png" height="110" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Lolita</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2s6sTRbrjZElO_5fjAJb8Ly9UgcE8UWtcSQEHkBZn1oUG-hQ-k57xBkm96BSzVTtCjZ0Ivbmx84Adu7kVGIy7MEg5_Ys5gClOTk0QACfebBeHBmvVkg1EINip63PHDy_FZSOs-hxoxPtk/s1600/kk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2s6sTRbrjZElO_5fjAJb8Ly9UgcE8UWtcSQEHkBZn1oUG-hQ-k57xBkm96BSzVTtCjZ0Ivbmx84Adu7kVGIy7MEg5_Ys5gClOTk0QACfebBeHBmvVkg1EINip63PHDy_FZSOs-hxoxPtk/s1600/kk.jpg" height="142" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Natalia Bowman</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoXQaGX7_9MvakKkFgUlCnsHZsPJJQE1mQjdNRpQgDFmBKEOToRJP3U4oyGBlOqs4P1yU66su0ddmgpeUx7p7qVA2btjDo4o8mIT8bWE-R8csw0l4pWrggfbVE_8s_rqIyCaJU3Q8s25y3/s1600/1381628_593546207368180_1801223522_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoXQaGX7_9MvakKkFgUlCnsHZsPJJQE1mQjdNRpQgDFmBKEOToRJP3U4oyGBlOqs4P1yU66su0ddmgpeUx7p7qVA2btjDo4o8mIT8bWE-R8csw0l4pWrggfbVE_8s_rqIyCaJU3Q8s25y3/s1600/1381628_593546207368180_1801223522_n.jpg" height="151" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Azy</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXGsTCxo0WAGqOT7r12tz2tGsrOc_1Q_bxBK_Ma8e57PeReayYFOK-MDubhwdMCSA5GJq6jiw0bHnMmZEA7LzbshJAtDyDkiUlrF63BkuTxuz7xLBuSnv5tmiXagcE8lmxICkwYv1urg_m/s1600/9512_613069795415821_1246088164_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXGsTCxo0WAGqOT7r12tz2tGsrOc_1Q_bxBK_Ma8e57PeReayYFOK-MDubhwdMCSA5GJq6jiw0bHnMmZEA7LzbshJAtDyDkiUlrF63BkuTxuz7xLBuSnv5tmiXagcE8lmxICkwYv1urg_m/s1600/9512_613069795415821_1246088164_n.jpg" height="137" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Azy</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
Millio puszi,</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
ölelés és hatalmas köszönet! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
kriszty96 és szerecsendio <333</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">A Whatever happens, we always survivenak</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">ezennel VÉGE.</span></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-67970755407139445222014-08-31T00:07:00.000+02:002014-09-28T09:03:08.879+02:00Epilógus: Jelentős pillanatok<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Drága, kitartó Olvasóink!</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Elérkezett az epilógus ideje, s sincsenek szavak arra, hogy éppen mit is érzünk most pontosan. Rettentő nagy hálával tartozunk azoknak, akik végig figyelemmel kísérték a történetet és biztattak bennünket, nagyon szépen köszönjük azoknak, akik írtak nekünk! <u>És most is arra szeretnénk kérni mindenkit, aki olvasta a történetet, eljutott az epilógusig az írjon nekünk hacsak egy sort is, mert érdekelne a véleményetek! </u>Borzasztó hálásak volnánk érte! Ez még nem a búcsú, hiszen még érkezünk majd egy lezáró beszéddel, amelyben mindenkinek megköszönünk mindent! Reméljük, az egész blog, a történet lezárása elnyeri majd a tetszéseteket, kívánjuk, hogy Ti is mindent túléljetek! <3</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Ölel benneteket,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96 és szerecsendio</i></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZEgnwok9vqgthzIjqerFQZTQMVKzOctmtjeQW7yJFT6ITtUXOe057nmzKuDs9PFDO7vlaFpu5SaEdRoEshHFgsWdd-DKLGWejEcKerwif8Il3-_Z9ODsozc0VFEuxapuiI9OoCmPxPeA/s1600/fdsfsdf.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZEgnwok9vqgthzIjqerFQZTQMVKzOctmtjeQW7yJFT6ITtUXOe057nmzKuDs9PFDO7vlaFpu5SaEdRoEshHFgsWdd-DKLGWejEcKerwif8Il3-_Z9ODsozc0VFEuxapuiI9OoCmPxPeA/s1600/fdsfsdf.jpg" height="200" width="200" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 28pt;">Epilógus:
Jelentös pillanatok</span><span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;"> „Az életben sok minden
meggondolatlan történés. Egyesek kiszámíthatatlanok, mások megbotránkoztatók,
de akadnak olyanok is, amik éppen kellőképp visszarántanak az élet normális
kerékvágásába. Hiszen legyen akármilyen nehéz és rögös az út egy ember számára,
ettől eltekintve azt a bizonyos járdát rendesen áttapossa, körültekintően
tanulmányozza, beletanul abba, hogyan viselje el a napok különc fordulatait. S
amikor végül mindent túlélünk, mert bizony mindenki erre vágyik, sokan ezt
viszik véghez, úgy érezzük az összes butaság semmit mondóvá válik, már nem
állíthat meg bennünket senki és semmi. Nem bizony ám, mert ha netán mégis újabb
akadályokkal kerülünk szembe mindet túléljük. Belefeledkezünk a kiérdemelt
boldogságba!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 15pt;">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 24.0pt;"> </span></b><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Hónapokkal később, Holmes Chapel</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif;"> </span><span style="font-family: inherit;"> Képzeld el azt, hogy a magasban szárnyalsz,
és még akkor sem leszel képes kellőképpen azt átélni, amit én éreztem akkor, amikor
futás közben a kezét fogtam. Cara törékeny kacsóját. A tömeg utat engedett
nekünk, egyáltalán nem álltak elénk, éppen az volt a cél, hogy eljuthassunk az
autóhoz, ami a járdapadkán várakozott ránk. A kulcsot a szmokingom zsebében
rejtettem el, hogy védekezni tudjak a rizspotyogás ellen. Néha még Cara elé is
odatornyosultam, hogy számára is védelmet nyújthassak a násznép túlzott
buzgósága miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> <i>Mrs.
Styles</i> – már csak a gondolat is boldogsággal öntött el. Az elégedett vigyor
pedig még akkor is az arcomon csücsült, amikor sikeresen elhelyeztem
szerelmemet – most már feleségemet – az anyósülésen, türelmesen vártam arra,
hogy bevackolja magát, még az sem igazán szegte a kedvemet, hogy több rizsdarab
is a hajamban landolt és el sem tűnt onnan. Egyszerűen még a távolból minket
vakuzó paparazzik sem voltak képesek egy szemernyit sem lelohasztani a
jókedvemből. Szinte már szárnyaltam a boldogságtól, a tudattól, hogy Cara
mostantól az enyém én pedig az Övé vagyok. Mától örökké.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> Gyakorlott mozdulatokkal megkerültem a
rozsdabarna sportautót, majd én is bevetve magamat a volán mögé előbányásztam a
zsebemből a kocsi kulcsot és bár elhelyeztem azt a gyújtásban még nem keltettem
életre a motort. Várakoztam még magam sem tudtam mire, hiszen már mindenem
megvolt. Lopva a mellettem boldogan mosolygó lányra pillantottam, a
családtagoknak, rokonoknak és barátainknak integetett. Ott volt mindenki, aki
számított. Anyáék, a banda, a régi barátaim. Még Will is eljött, ezennel már
véglegesen elvetettük a csatabárod és hónapok alatt rájöhettem arra, komoly
szándékai voltak Jane-nel kapcsolatban, őszintén szerette a lányt és ez a tény
egészen megnyugtatott. Én is integetni kezdtem. Közelebb bújtam Carahoz,
végigsimítottam a vállán, mire rám emelte gyönyörűséges tekintetét, egy
pillanat erejéig pillantásunk összefonódott, majd egyszerre rebbentünk el
egymástól, még egy utolsó kedves gesztus az összegyűltek felé, akiknek
mindegyike közelebb lépett a járgányhoz, de a fontosabb személyek előre
tömörültek, kitűntek a sorból, mintha csak egy film forgatásán lézengtünk
volna. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> Visszafordultam, szemben az út felé ültem
készen arra, hogy elinduljunk a boldogság egy újabb kapuja felé. Végül úgy
döntöttem közelebb férkőzök Carához. Amikor észrevette a mocorgásomat rögvest
felém szegte a fejét, kihasználtam az alkalmat és ajkaimmal lecsaptam az Övére.
Intenzív csók volt, egyben lágy és sok érzelemről suttogó is. Mind a ketten
beleremegtünk a másik érintésébe, hallottuk, ahogyan a tömeg tapsviharban tört
ki, éreztük magunkon a vakuk jéghideg villanását is, amint megörökítették a
becses percet. Arra gondoltam mennyi mindenen is mentünk keresztül eddig a
nemes pillanatig, amikor is egybekötöttük az életünket, összeházasodtunk. Fiatal
fejjel döntöttük el, ifjú korban hoztuk meg ezt a lépést és érdekes módon
mindenki támogatott bennünket, ami eleinte megdöbbentett, hiszen az anyukák
általában hevesen ellenkezni szoktak az ilyen dolgokkal szemben, amikor arra
kerül a sor, hogy miattuk a gyermekük kirepülhet a fészekből. Csakhogy a mi
esetünkben ez egészen másképpen alakult, senki sem mondott ellent az elhatározásunkra,
anya és Mrs. Bynes még a bejelentésünk estéjén tervezgetni kezdett, mintha
nemsokára nekik kolompolt volna a nagy harang. Elmosolyodtam a gondolatra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> Elhúzódtam Carától, de a tenyerem még mindig
a jobb orcáján időzött, aprólékosan szemügyre vettem felfelé görbülő ajkait,
melynek okán, az én arcomon is szélesebb lett a mosoly. Profi módon kezeltük a
helyzetet, ezt is sikeresen túléltük és tudtam ezentúl mással szemben is így
cselekszünk majd. Hiszen ha az élet akadályokat állít elénk azokat mindig
képesek vagyunk legyőzni, kellő akaraterővel és a szerelmünkkel az oldalunkon
nem számít semmi más csak az, hogy mindig Vele lehessünk. Hogy Ő legyen az
utolsó, akinek a gondolatával lefekszünk aludni, akinek érintését a nap
végeztével utolsóként érezzünk a bőrünkön. Ezt akartam, csak erre volt
szükségem. Őrá.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Készen állsz? – néztem rá reménykedőn, csak
arra vártam, hogy kimondja azt az egyetlen, bizonyos szót, amitől a lelkem
felszabadulhatott volna, a szívem még erősebben verdeshetett volna és, ami egyben az útjára
is engedett volna bennünket.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Igen – felelte felszabadítva ezzel, mire
puha puszival jutalmaztam meg. Még válaszának dacára is jó pár percig
nyakcsontjára hajtottam a fejemet, belélegeztem esküvői ruhájának és
bőrének kellemesen lágy és bódító illatát, majd mielőtt még eltávolodtam volna
tőle jobb gondolatom támadt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Szeretlek – súgtam oda neki, leheletnyit
megremegett, testén libabőr suhant végig szavaim vagy éppen meleg leheletem
hatására, ami súrolta egész fülének és nyakának vonalát. Újra megcsókoltam,
miközben Ő a nyakamra font ujjakkal került közel hozzám. Zihálva váltunk el
egymástól, s mihelyt a szemébe néztem végül teljesen egészen
megbizonyosodtam arról: <i>bármi is történjék,
mi mindent túlélünk</i>!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> S Ő is azt mondta:<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"> - Én is szeretlek! </span><span style="font-family: , serif, , serif; font-size: 11.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwZ-AOmiCYU-TooUumfZD0oHzZHR6QpMuD1197OkX94h68SnNHImEXTFLX2OLPCVjpaiY_xmGLuve_A3cbpj7r8RsfO4IgIlsL47djoPjezU3hrSjItPo5UUHpK6rbMCGXhWU-DmgKg07D/s1600/tumblr_inline_mnq268K9b01rcq2hl.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwZ-AOmiCYU-TooUumfZD0oHzZHR6QpMuD1197OkX94h68SnNHImEXTFLX2OLPCVjpaiY_xmGLuve_A3cbpj7r8RsfO4IgIlsL47djoPjezU3hrSjItPo5UUHpK6rbMCGXhWU-DmgKg07D/s1600/tumblr_inline_mnq268K9b01rcq2hl.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>A Sors gyakran
kiszámíthatatlan, s minduntalan a rejtély szürke köde lengi körül. S míg mi
megfejteni szeretnénk, addig Ő szorgosan szövögeti hálóját, melybe
belegabalyodnak a figyelmetlen emberek. Ezzel a tettükkel pedig
elkerülhetetlenné válik a végzetük. A jövő, amit már kezdetekkor nekik szántak,
hirtelen a jelenükké válik, s minden egyes mozzanat beteljesül, hiszen
elrendeltetett. Nekem ez volt megírva, és magam sem hiszem el, hogy végül
sikerült túlélnem a magam rögös útját, melynek végén ott várt rám a boldogság.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Cara Bynes<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>Évekkel később,
London mellett<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Az élet gyakran
állít akadályokat az ember elé. Minket is folyton folyvást tesztelt, s nem
egyszer hittem azt, hogy ez az egész egyszeriben túl sok lett nekem. A
távolság, a viták, a félreértések és az a bizonyos baleset. Kis híján
belehaltam a szerelembe… mégis hány ember mondhatta el ezt magáról?</i><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Mosolyogva fordultam a grillsütő irányába,
mutatóujjammal megpróbáltam kiszedni a számba repült hajszálakat, melyekkel
különös játékot játszott a szellő. A tavasz jellegzetes, édeskés illata mindent
körbelengett, még a csirkehúson is túltett, pedig ahhoz sokkalta közelebb
álltam, mint a virágoskertünkhöz. Fél szemmel a fűben rohangáló, göndör
fejecskéket figyeltem, aggódó tekintetem szinte lyukat égetett a homlokukba,
mégsem szóltak rám. Nem zavarta őket.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kincsem, ne vegyem át a helyed? Túlhajszolod magad –
hallottam meg édesanyám kedvességgel átitatott hangját. Munkától érdes tenyere
megpihent a vállamon, amit szabadon hagyott a pánt nélküli egyberuhám. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Biztos, hogy nem lenne gond? – anyu elnevette magát, majd
finoman arrébb tessékelt, hogy kényelmesen odaférjen a rácsra fektetett
húsdarabokhoz. Még mindig elég nehézkesen vettem rá magam a főzésre, de ahhoz
képest, hogy ez első hetekben müzlin és a szüleink jóindulatán éltünk, már
egész otthonosan mozogtam a konyhában. Ha nem a kertben lettünk volna, nem szorultam volna rá a segítségére.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egy pillanatra
lehunytam a szemeimet, hagytam, hogy a tökéletes másodpercek kiteljesedjenek,
hogy a csönd magával ragadjon. Olyan régen éreztem már hasonlót, pontosan azóta
nem, hogy az ikrek és Theresa az életünk részeivé váltak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Anyu! A fiúk nem hagynak békén. Segíts, kérlek segíts! –
mire kettőt pislogtam, egy aprócska kéz fonódott a combom köré, s amikor
tekintetemmel megpillantottam a mogyoróbarna loknikat, egy szemernyi kétségem
sem volt afelől, hogy a kislányom azért temette az arcát a szoknyámba, mert az
orcáján apró rózsák táncikáltak a sok futkározástól. Tenyeremmel
végigsimítottam a fején, majd óvatosan leguggoltam mellé, hogy hasonló
színekben pompázó íriszeink egy vonalba kerüljenek. Ujjaimmal az álla alá
nyúltam és egy gyengéd puszit tapasztottam a homlokára.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hirtelen eleredt az
eső, Theresa sikoltozva ugrott hátrébb és még az én ajkaim közül is a felszínre
szökött egy szolid káromkodás, majd rögtön még egy, amikor rájöttem, hogy nem
is az időjárás, hanem a legidősebb Styles csemete áztatta el a ruháinkat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Elliot! - kiáltottam el magam, mire az említett azon
nyomban eldobta a zöldre festett, műanyag csövet, amiből egy kisebb vízesés
zúdult a fejünkre. Még szerencse, hogy a grillsütő megúszta, mert akkor az egész
ebédet elölről kellett volna kezdeni. Tenyereimet erősen a derekamra csaptam,
próbáltam tiszteletet parancsoló külsőt kölcsönözni a megjelenésemnek.
Valamiért Harrynek ez az egész, „apa most megmondja a magáét, te pedig csendben
meghallgatod” dolog sokkalta jobban ment. Sosem gondoltam volna, hogy én leszek
az engedékenyebb. - Hányszor mondjam még el, hogy nem szabad a slaggal
játszadozni?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még egyszer sem mondtad – szomorúan húzta el a száját,
miközben a talpával a füvet rugdosta, amitől a zöld pázsit felszakadozott és
sűrű, barna sár lepte el a cipőjét. Ahogy az ujjait tördelte, olyan esetlennek
tűnt, így most még csak a méregzöld, megbánástól csillogó szemeit sem kellett
bevetnie ahhoz, hogy megessen rajta a szívem. Képtelen voltam a haragtartásra,
ez a tulajdonságom már régen kiveszett belőlem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hmm… - finoman megpöcköltem az orrát, mire savanyú szája
felfelé ívelő görbületté változott. A mosolyától pedig a padlóra kerültem.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer a szívem képes lesz négyfelé szakadni
anélkül, hogy belehalnék, de úgy látszik mégis sikerült neki - akkor most mondom.
Hol van Jamie? – kíváncsian kémleltem körbe az udvaron, de sem a hintánál, sem
a pokrócnál, de még csak a virágoskertnél sem találtam rá bongyor kobakjára. A
mellkasom hevesen mozgott fel s alá, hirtelen kivert a víz és úrrá lett a
testem felett a pánik. Eszembe jutott a múlt heti incidens, amikor véletlenül
az iskolában hagytam és a bűntudat kétszeres erővel ékelődött a szívembe.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mindkettejüket elhoztam-e ma délután a
napköziből. Önsanyargató gondolatmenetemből végül Tessa hangja zökkentett ki.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hát az úgy volt… - nem mert rám nézni, bár úgy gondoltam,
abban a pillanatban én is féltem volna a saját tükörképemtől. Mégiscsak ment ez
a fenyítés, ha nagyon akartam. Éreztem, ahogy az ajkam sunyi, már-már ördögi
vigyorra húzódott, de hiába próbáltam, nem bírtam türtőztetni magam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tessa! Mit csináltál a bátyáddal? – sötét szemöldökeim a
magasba szöktek s mintha ragasztóval tapasztották volna őket a homlokom
tetejére, ott is maradtak. Karjaimat összefontam a mellkasom előtt, a rosszcsontot végül egy
erőltetett köhintéssel bírtam rá arra, hogy felszegje a fejét.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Meghúzta a hajam, szóval belelöktem a medencébe és
elfutottam – játékosan megvonta a vállát, mintha semmiség lett volna az, amiről
beszélgettünk pedig ez nem így volt. Jamie ugyanis sokkal érzékenyebb volt, mint
a bátyja vagy a húga, hármójuk közül ő hasonlított leginkább rám vagy az
apukájára. Kíváncsi voltam, vajon mikor tanulják majd meg, hogy a tetteknek és
a bántó szavaknak hatalmas erejük van, hogy mikor eszmélnek rá, hogy az
általuk keletkezett sebeket sokkal nehezebb begyógyítani, mint azt gyermekfejjel
hinnék? Talán sosem. Még én is csak tanulgattam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Na, mindketten üljetek le a feneketekre a nagypapa mellé,
érthető voltam? – Mr. Mitchelle megpaskolta a kockás pokróc szélét, mire Elliot
és Theresa katonás rendben csücsültek le mellé. Már eltelt hét teljes esztendő
azóta, hogy anyu kimondta a boldogító igent Jane apukájának, mégis, mintha
tegnap történt volna. Eleinte minden porcikám ellenezte, néhanapján még a
torkomon akadt a nagypapa vagy az apa szó, de most kivételesen mindenféle nehézség
nélkül sikerült megformálnom őket. Nem mintha nem szerettem volna eléggé az
őszülő férfit vagy az édesanyámat ahhoz, hogy utat engedjek a boldogságuknak.
Szimplán a lényem egy önző része úgy érezte: elárulták. Hogy elárulták apát. - Remek!
– Anyáskodóan megsimogattam a fejüket, kellően összekócoltam a fürtjeiket, majd
belevetettem magam a keresésbe. - Jamie?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Körbenéztem a
virágágyásnál, tekintetemmel végigpásztáztam a kert nyitott területeit,
végigsimítottam a hinta kérges kötelén, lábujjhegyre magasodva vizslattam a
tölgyfát, amin a játék lengett, miközben egyfolytában a nevét kántáltam.
Szerintem még akkor sem ijedtem meg ennyire, amikor élet-halál között lebegtem
a kórházi ágyon. Rettegtem attól, hogy valami komoly baja történt, hogy nem
voltam mellette, amikor mindennél jobban szüksége volt rám. Végül, tompa
szipogása buktatta le. Az apukájával összetákolt kuckójában rejtőzött.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hagyjál!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Mivel esze ágában
sem volt kijönni onnan, nekem kellett átlépnem birodalma határait. Finoman
belöktem az ajtót, majd farkasszemet nézve a középső Styles csemetével,
hagytam, hogy engedélyt adjon a közeledésemre. Fordított esetben én sem örültem
volna a hívatlan társaságnak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Gyere ide, ne sírj! – bizonytalan lépteivel a karjaimba
vetette magát és hagyta, hogy a fejét simogatva, össze-vissza puszilgassam. - Megütötted
magad?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem, csak… - szaggatottan vette a levegőt, ahogy finoman
eltolt magától, éppen csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Arcának
gyermeki vonásai megkeményedtek, egy érett fiatal tekintete égette az enyémet -
az a kis törpe megint legyőzött. Én vagyok a nagyobb, nem nekem kéne megvernem
őt? – önkénytelenül mosolyogtam el, ahogy felfogtam a szavait. Éreztem, ahogy a
mellkasomról legördültek a mázsás kövek, melyek megnehezítették számomra a
légzést. A torkomból a felszínre szökött egy megkönnyebbült sóhaj, s ismételten
a karjaimba kaptam a kisfiamat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Senkinek sem kell megvernie senkit – magyaráztam, mire
kicsapódott a kisház ajtaja és egy, a kezemben szorongatott kisfiúéhoz olybá
hasonló, méregzöld szempár mérte végig a családi pillanatot.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szia lurkó! Hiányoztam? – Harry kényelmesen helyet foglalt
mellettem, ezzel szűkösebbé varázsolva az amúgy sem tágas belteret. Karjait
széttárva, szinte kiszakította az ölelésemből a kisfiunkat, hogy aztán egy
hatalmas puszival ajándékozhassa meg a percekkel ezelőtt még igencsak letört
gyermeket.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Apa!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Miért tört el a mécses? – már épp félúton voltam a
kijárat felé, amikor egy kéz a karomra kulcsolódott, ezzel sikeresen megállásra
késztetve. Haz ajkai megcirógatták a fülemet, ahogy ezt az egy, ártatlan
kérdést nem éppen ártatlanul a fülembe suttogta.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tessa belelökte a medencébe és megsérült a férfiúi
önbecsülése. Ez a te asztalod – világosítottam fel, mire szerető férjem megajándékozott
egy cuppanós puszival, amit természetesen a szemfüles Jamie sem hagyhatott szó,
jobban mondva grimasz nélkül. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Na gyere, mit szólnál hozzá, ha… - már nem hallottam a mondat
végét, hiszen amint becsuktam az ajtót visszasétáltam az anyukám felé, aki még
mindig az ételek elkészítésével foglalatoskodott. Kíváncsian néztem rá a garázs
tetejére szerelt órára, ami már negyed kettőt mutatott. Ismételten lekéstük a
normális ebédidőt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hihetetlen volt
már belegondolni is, hogy hét óra múlva teljes lesz a család létszáma, hogy nem
egészen fél nap múlva hét személlyel többen fogunk leülni az ebédlőasztalhoz.
Gemma és Derek, na meg a csodaszép Helena már ötkor itt lesznek, azonban Jane,
Will és a kislányaik ténylegesen csak vacsorára érnek ide, hiszen a repülőgépet
és a szeles időjárást még a nagy Harry Styles sem tudta befolyásolni. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kész az ebéd! – anya hangjára Harry és Jamie is előbújtak
a rejtekükből, mindkettejüknek fülig ért a szája, ahogy a büszke apuka a
nyakába ültetve cipelte kisfiát. Mr. Mitchelle segítségével kiosztogattam a
műanyag tányérokat, majd kényelmesen helyet foglalva, mindannyian belekóstoltunk
a sült krumplival körített csirkemell szeletekbe.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Milyen napod volt?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Fárasztó, na és neked? – Harry kivette a kezemből az
üressé vált tányért, majd egy laza mozdulattal mind a kettőt kihajította a
szemetesbe. A gyermekeink természetesen megpróbálták leutánozni, aminek az lett
a vége, hogy eltalálták a nagyit, aki megjátszott méreggel telve takaríttatta
fel velük az így keletkezett mocskot.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tűrhető, de most hogy itt vagyok, már egyenesen élvezem –
apró puszikkal hintette be az arcom, mintha én magam lettem volna a desszert. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Néha helyet cserélhetnénk. Mondd meg a fiúknak, hogy üdvözlöm
őket – óvatosan közelebb húzódtam hozzá, majd lecsuktam a szemeimet és élveztem
a nap cirógatását, ahogy felfalta a testem. Egy újabb tökéletes pillanat, amit
már nem vehetett el tőlem senki.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megmondom. Apropó, a hétvégén Niall és Elinore
pizsama-partit szervez Noahnak. A törpéket is meghívták – kijelentésére kipattantak
a szemeim, de kivételesen nem bántam, hogy megzavarta a sziesztázásom. Mi több,
hirtelen beindult a fantáziám és már akkor sem állíthatott volna le, ha
szándékában állt volna.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szóval szabad a hétvége? Hmm…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én is pont erre gondoltam – játékosan beleharapott a
nyakamba, mire hangos hahotázásba kezdtem. Össze-vissza csapkodtam, mintha én
magam is gyermek lettem volna, mintha mind a ketten kisiskolások lettünk volna,
mint a barátságunk hajnalán a Holmes Chapel-i mezőn. - Szeretlek Csillag.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szeretlek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>Mint ahogy azt az
elején is mondtam, az élet gyakorta állít akadályokat az emberek elé, de ettől
nem szabad megrettenni. Emelt fővel kell viselni a bukásokat, mert csak akkor
tudjuk értékelni a szépet, ha az rosszal párosul. Velünk is így volt. Mi is rengetegszer
estünk, talán többször is, mint mások. De ha valamilyen csoda folytán
visszájára fordíthatnám az időt, ha esélyt kapnék arra, hogy egy levélben
mindent leírhassak a fiatalabbik énemnek, akkor sem tenném meg. Ez mind így
volt jó, mert lehet, hogy eggyel kevesebb eséssel most nem lenne ilyen édes és
teljes az életem. Szóval küzdjetek, essetek, majd álljatok fel – <b>mert bármi is történjék, mi mindig túléljük</b>,
pont úgy, ahogyan ti is.</i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
</div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-75582384049400740982014-08-24T00:17:00.000+02:002014-08-24T00:17:44.607+02:0057. fejezet: Egy kérdés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Elérkezett az utolsó fejezet ideje... lassan vége mind a blogban, mind a vakációnak. Hihetetlen, hogy elszállt az idő! Ezt a részt kivételesen nem én töltöm fel, hanem Kriszti, én ugyanis a mamámnál süttetem magam *mosolygós fej* Remélem nem lesz esőzés, és kicsit lebarnulok így a nyár végére. Élvezzétek ki ti is az utolsó napokat, ezt az egy hetet!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ebben a részben - ki gondolta volna, hiszen már maga a cím is árulkodó -, Cara és Harry élete fordulóponthoz érkezik. Ismételten. Már csak ez az egy akadály áll a fiú előtt, s hogy elbukik-e? Na, azt majd meglátjátok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást és kellemes napot!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxn02YStumwFNjwa-8NlMfG7iP4wBPk3V63M0JRNNuvMiZ-YI49WH1MnmU2MZQ6D7W-weQ9j-WPJepygfrYmDomSLr68Tq-Zoj-jHuNLoQQSzRdAAuPqH4oMcnzGkaMvaISJ_Gteg4xuhR/s1600/thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxn02YStumwFNjwa-8NlMfG7iP4wBPk3V63M0JRNNuvMiZ-YI49WH1MnmU2MZQ6D7W-weQ9j-WPJepygfrYmDomSLr68Tq-Zoj-jHuNLoQQSzRdAAuPqH4oMcnzGkaMvaISJ_Gteg4xuhR/s1600/thumb.jpg" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Egy
kérdés</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Kérdezni
sokféleképpen lehet, s az eltelt évszázadok során több ezer fajtáját alkották
meg az emberek. Van számon kérő, kíváncsi és bizakodó. Azonban akad egy, mely
kiemelkedik a szürkeségből. Ezt, az általában két aprócska szóból álló mondatot
az olyan személyek szokták feltenni, akik mérhetetlen szerelmet őrizgetnek a
szívükben. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer valaki nekem is felteszi majd
eme kérdést, ahogy azt sem, hogy pont te leszel az.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Cara Bynes<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Összeszorított
fogakkal és remegő kezekkel ültem le a színpad közepére helyezett, magasított
bárszékre. Lábaimat megtámasztottam az egyik keresztben húzódó fémlécen, úgy
nyúltam az elém állított mikrofon felé. A szívem hevesen dobogott, nem választott
el sok attól, hogy elhányjam magam az egész város szeme láttára. Fogalmam sem
volt, mikor énekeltem utoljára ekkora közönség előtt s hirtelen kedvem támadt
felállni és egyszerűen csak lesétálni a színpadról. Még nem álltam készen és
úgy gondoltam: hülye ötlet volt bevállalni ezt a nagy felhajtást - pedig tegnap
este még jó ötletnek tűnt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Cara? – hallottam meg Gemma hangját, közvetlenül a hátam
mögül. Nem néztem rá, de puha érintése, az, ahogy végigsimított a vállamon,
elképesztően jól esett. Mintha úrrá lett volna a testem felett egy különös
békességérzet, amit ha szerettem volna, sem tudtam volna megmagyarázni.
Létezett… ott lebegett a levegőben és rám terítette leheletvékony takaróját. –
Minden rendben?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Persze… - mondtam, bár a hangom koránt sem csengett olyan
magabiztosan, mint szerettem volna. Barátnőm értetlen arckifejezése pedig
tovább nehezítette a helyzetet. Nem szerettem volna elmondani neki, hogy mi
járt – pontosabban: ki járt – a fejemben, így ráfektettem a tenyerem a mikrofon
tetejére és közel hajolva rövidnadrágba bujtatott alakjához, suttogóra vettem a
figurát: - csak egy kicsit félek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nincs rá szükséged. Csodálatos leszel – küldött felém egy
biztató mosolyt, majd szorosan magához vont. Éreztem vattacukros parfümjének
jellegzetes illatát s hullámos hajának finom cirógatását, ahogy a könnyed
szellő nekifújta az arcomnak. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Miután Gemma
lesétált a színpadról, vettem egy nagy levegőt és visszafordultam a közönség
tagjaihoz. Sok ismerős ember pislogott rám, de próbáltam kirekeszteni őket,
mintha csak én léteztem volna. Én s azok az emberek, akikért bármit megtettem
volna, és akik tényleg mindent megtettek értem. Visszahoztak az életbe,
rávilágítottak a hibáimra és hagyták, hogy a magam módján javítsam ki őket. A
kezeim megremegtek, de már nem riasztott meg a tömeg monoton morajlása, sem a
sok pusmogó beszélgetés, melyekben fel-felbukkant a nevem. Vártak; ki
türelmesebben, ki visszafojtott lélegzettel, de kivétel nélkül együttérzéssel.
Tisztában voltak vele – hiszen a kisvárosokban mindig is gyorsan terjedtek a
pletykák -, hogy majdnem meghaltam, hogy Will és én szakítottunk, hogy a fiú,
akit egykoron a kedvesemnek szólítottam, mára már az egyik legjobb barátnőmet
halmozta el feltétel nélküli szeretetével…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sziasztok – megköszörültem a torkom, majd finoman
megkocogtattam a mikrofon tetejét, mire minden szempár rám szegeződött.
Óvatosan beszívtam az alsó ajkam, csokoládészín íriszeimmel Őt kerestem, de
sehogy sem találtam rá, így feladtam a feleslegesnek titulált próbálkozásomat
és belekezdtem a monológomba. Már tegnap óta ezen agyaltam; folyamatosan
szépítgettem a mondatokat, majd kidobtam az összegyűrt papírlapra firkantott
sorokat a kukába és elkezdtem az egészet elölről. Az egyik pillanatban még jó
ötletnek tűnt elmondani mindenkinek az igazat, felfedve előttük legbelsőbb
érzelmeimet, a következőben már leginkább önsajnáltatásnak hatott; végül mégis
megtetszett. - Sokan tudjátok, hogy egy ideje abbahagytam az éneklést, bár az
okát sosem árultam el senkinek, még a legjobb barátnőimnek sem. Az igazság az,
hogy miután az édesapám meghalt, nem éreztem magam elég erősnek ehhez – mosolyogva
és a könnyeimmel küszködve mutattam végig a színpadon s a hangszereken. Sosem
gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz beszélni az érzelmeimről, pedig
számítanom kellett volna rá, ugyanis sosem tartozott az erősségeim közé az
efféle lelkizés. - Rá emlékeztetett, én pedig rá emlékeztettem anyut. Remélem,
hogy nem jöttem ki annyira a rutinból, mint azt gondolom és tetszeni fog ez a
szám. Annak az embernek küldöm, aki a legtöbbet jelenti a számomra, és aki
nélkül meg sem születhetett volna.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Szavaimat hangos
tapsvihar követte, mire megszorítottam a gitáromat és pengetni kezdtem a
húrjait. Lehunytam a szemem, ahogy megszólaltak az első akkordok, hiszen
szerettem volna átadni magam a szavaknak. Arra vágytam, hogy a zene életre
keljen, hogy helyettem beszéljen.<o:p></o:p></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i>„You’re the first face that I see and the last thing I
think about. <o:p></o:p></i></b></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i>You’re the reason that I’m alive, you’re what I can’t live
without.”<o:p></o:p></i></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A gyomrom ököl
méretűre zsugorodott, ahogy kieresztettem a hangomat - mintha ezer és ezer
pillangó repkedett volna a hasamban. Olyannyira izgultam, hogy az szinte már
fizikai fájdalmat okozott, arról nem is beszélve, hogy egyszeriben úgy éreztem:
meztelen lettem. Levetkőztem a gátlásaimat, leromboltam a magam köré emelt
védőfalakat, a bástyát, ami mögött elrejtőzhettem volna. Már nem volt más, csak
én – a lány, aki lettem, és aki mindig is lenni szerettem volna.<o:p></o:p></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i>„You never give up when I’m falling apart. Your arms are
always open wide.<o:p></o:p></i></b></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i>And you’re quick to forgive when I make a mistake. You love
me in the blink of an eye.” <o:p></o:p></i></b></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Mosolyogva
gondoltam bele, hogy Harry ténylegesen megtette mindezeket. Nem adta fel,
amikor úgy éreztem: széthullott körülöttem a világ, amikor darabokra estem és
kis híján örökre búcsút mondtam a létezésnek. Kitárta a kezeit és hagyta, hogy
zokogó testem megnyugvást találjon az ölelésében. Szemet hunyt a legnagyobb
hibáim felett, melyekért legszívesebben elátkoztam volna magam és vakon
szeretett. Feltétel nélkül, pedig meg sem érdemeltem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i>„I don’t deserve a chance like this<o:p></o:p></i></b></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i>I don’t deserve a love that gives me everything<o:p></o:p></i></b></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i>You’re everything I want”<o:p></o:p></i></b></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> And I don’t deserve you. – </i>Ahogy kimondtam az utolsó szavakat, mindenki ujjongani és
sikítani kezdett, amit nem tudtam mire vélni, mégis jól esett, hogy ennyire
tetszett nekik, amit csináltam. Merthogy ezt a számot s minden egyes akkordját
én magam alkottam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Még akkor is
mosolyogtam, amikor lesétáltam a színpadról és a barátaim a karjaikba vontak. Jane
üdvrivalgása olyan volt, mintha egy ezer főből álló rajongótábor rohamozott
volna meg egy telt házas koncert után, de még akkor sem szóltam rá, amikor apró
karjaival majdnem kiszorította belőlem az életet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megható monológ – a szívem kihagyott pár feleslegesnek
vélt ütemet, ahogy Haz jellegzetes, rekedtes baritonja megcirógatta a fülemet.
Tekintetemmel őt kerestem, és amikor nem találtam meg, úrrá lett rajtam az
idegesség. Hiszen tisztán hallottam, hogy beszélt hozzám. Csak képzelődtem
volna? Kicsit megijedtem, ugyanis az orvos egy szóval sem mondta, hogy a
hallucináció is a balesetem esetleges mellékhatásai közé tartozott volna, így
érthető volt, hogy a tenyerem verejtéktengerré változott egyik röpke
pillanatról a másikra. A torkomban egy óriási gombóc éktelenkedett,
megakadályozva abban, hogy rákérdezzek a titokzatos idegen hollétére, s szemeim
ide-odajártak a tömeget pásztázva, egészen addig, amíg egy hatalmas tenyér el
nem lopta íriszeim világát. - Remélem tényleg rám gondoltál.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Megkönnyebbülten fújtam
ki a tüdőmben rekedt, megfáradt oxigénmolekulákat. Eddig görcsösen
összeszorított izmaim ellazultak, pedig igazából észre sem vettem, hogy
megfeszítettem őket. Ösztönös volt, akárcsak a lélegzés vagy maga az élet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy – pirítottam rá, miközben mind a két
kezemet ráfektettem az ujjaira. Megpróbáltam lefeszíteni őket a szemeimről, de
addig nem engedett szabadon, amíg ajkai meg nem találták a fülem mögötti,
vékony bőrt, amit nedves puszikkal halmozott el. Pár rövidke másodpercig úgy
éreztem, a fellegek felett repülök, és könyörögtem az égieknek, hogy sose
múljon el az a boldogság, ami mintha már a véremmel együtt keringett volna a
szervezetemben. - Hogy ment a beszélgetés Cherrel?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hazza arca alig
észrevehetően megvonaglott, de a mimikái hamar rendeződtek, még mielőtt
kiolvashattam volna belőlük bármit is. Megijesztett a reakciója, de bíztam
benne annyira, hogy ne erőltessem a beszélgetést. <i>Ha úgy érzi, képes rá, akkor úgyis válaszolni fog, nem? </i>Óvatosan
beszívtam az alsó ajkam, amit addig harapdáltam, amíg meg nem éreztem a számban
saját vérem jellegzetes ízét. A só és a vas ismerős kavalkádjától felfordult a
gyomrom.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jobban, mint azt elsőre gondoltam volna – suttogta a
fülembe, gondosan ügyelve arra, hogy senki se hallja rajtam kívül. Tenyerével
megkereste az enyémet, s amint Will és a White Escimo elfoglalta a színpadot, finoman
összefonta az ujjainkat. Imádtam, amikor ezt csinálta, mert ilyenkor úgy
éreztem: tényleg egymásnak lettünk teremtve. Máskülönben nem illettek volna
össze a kezeink olyannyira, mint egy kirakós két elveszett darabkája. - Azt mondta, beszél az apjával.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Akkor a múlt most már tényleg múlt? – tekintetem az övébe
fúrtam, és a vállára hajtottam a fejem. - Nem tér vissza? Nem kísért többé?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A White Escimo egy
lassú számmal indított, amit Jane és Gemma egymást túlharsogva énekeltek.
Boldogsággal töltött el a tudat, hogy mindenki megbocsátott egykori
szerelmemnek, ha egyáltalán volt jogom ahhoz, hogy így hívjam őt. Hiszen Jane
már a kezdetek óta jobban szerette, mint én valaha képes lettem volna rá.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ami azt illeti – langyos lehelete megmelengette az orcám
és libabőrbe borította a karomat. Önmagához hűen, játszadozni kezdett az
idegeimmel, amit meglepően könnyen fogadtam. Nem éreztem késztetést arra, hogy
leüvöltsem a fejét vagy bármi hasonló. Élveztem és vártam, hogy megunva a
játszadozást, beavasson a titkaiba - van még egy befejezetlen ügyem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Visszaköltözöl Londonba? – kérdeztem, bár tudtam, hogy mi
lesz a válasza. „<i>Igen.”</i> Hogyan is
kérhettem volna tőle, hogy maradjon velem, amikor az egész világ csakis rá várt?
Ez a két hónap kényszerpihenő is túl sok volt a banda számára. Lassan de
biztosan fordultam meg a tengelyem körül, így szemtől szemben álltunk
egymással. Karjaimat összekulcsoltam a feje felett és egy érzelmes csókkal
adtam a tudtára, hogy minden szó fölösleges lett volna – tisztában voltam a
döntésével. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Majdnem – nyögte bele a csókunkba, mire elhúzódtam tőle.
A mellkasom gyors egymásutánban mozgott fel s le, akár egy versenyautó, de
zihálássá fokozódott lélegzetemnél sokkalta inkább érdekelt a furcsa válasz,
amit költőinek szánt kérdésemre adott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz – biztattam, amikor
pár végtelenségnek tűnő másodperc elteltével sem szólalt meg. Az arcomat
fürkészte, miközben ujjaival a hajamat tekergette. Olyan volt, mint egy óvodás
kisgyerek, aki nem merte elmondani az anyukájának, mit művelt a napköziben. -
Az sem érdekel, ha valamelyik volt barátnőd bejelenti, hogy terhes tőled.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Komolyan? – húzta fel egyik sötét szemöldökét, amiért
legszívesebben azonnal megütöttem volna, mégsem tettem. Sután hajtottam le a
fejem, tekintetemmel a topánkámat fixíroztam, pedig a nedves talajnak hála igencsak
csúnyán nézett ki, ugyanis a ragacsos sár megtelepedett a szélén. Haz gyengéden
az állam alá nyúlt, úgy kényszerített szemkontaktusra, de még így is
elkalandozott a tekintetem. Zavaromban hol az égen repdeső madarakat, hol az
elém tornyosuló fiú mögött éneklő és táncoló tömeget figyeltem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Na jó – fújtam ki a számon a megüszkösödött levegőt.
Orrlyukaim kitágultak, ahogy megpróbáltam a lehető legtöbb frissítő oxigént
beszívni rajtuk, majd egy hangos nyelést követően folytattam a kínosnak vélt
vallomásom: - ez mondjuk zavarna, de tudod, hogy értettem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Szavaimat csönd követte, melyre Haz némasággal válaszolt. Kezével kisöpört az arcomból
egy rakoncátlan tincset, majd hüvelykujjával finoman megcirógatta a bőrömet.
Tekintetében megült a félelem, mely engem is magával ragadott. Beleestem egy
gödörbe, ahonnan csak ő tudott volna – a szavai tudtak volna – kirángatni,
mégsem felelt. Csak állt némán, akár egy érzéketlen kőszobor, hatalmas
pislogásokkal bámulva kétségbeesetten vergődő alakom.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csak nehezebb, mint gondoltam volna – jobb tenyerét az ég
felé fordítva könyörgött azért, hogy menjek vele egy számomra ismeretlen
helyre. Egy másodpercet sem hezitáltam, azonnal az övébe csúsztattam a kezemet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Ahogy a lépteink
kopogása felerősödött, úgy halkult a háttérzaj, amit Harry egykori bandája
biztosított. Will hangját elnyelte a természet, a többieknek azonban még csak
fel sem tűnt, hogy elsétáltunk mellőlük. Magunkra maradtunk, holott egy egész
város vett körül minket. A Park tele volt bódékkal, melyek tradicionális
ételeket, finomabbnál finomabb süteményeket és egyszerű szuveníreket kínáltak
az érdeklődőknek. A fákat színes lampionok kötötték össze, melyek szüntelen
arra vártak, hogy este megvilágíthassák az egész helyet. Mindig is ez a része
volt a kedvencem az ünnepségnek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Fogalmam sincs,
mióta menetelhettünk és addig fel sem tűnt, hogy milyen távol kerültünk anyáéktól,
amíg Hazza szembe nem fordított magával. Akkor ugyanis hitetlenkedve vettem tudomásul,
hogy ott voltunk, ahol minden elkezdődött. A fák semmit sem változtak, a rét
ugyanolyan gyönyörű volt, mint kiskorunkban, az idő vaskarmai mintha
megkegyelmeztek volna a város eme részének. Örökké fiatal maradhatott; velünk
ellentétben, akik felnőttünk.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Cara Bynes, hozzám jössz? – az ajkaim elváltak és
bármennyire is szerettem volna a karjaiba vetni magam, a lábaim nem
engedelmeskedtek. Megfagytak és gyökeret eresztettek. Eggyé váltam a természettel,
a fákkal, melyek eltakarták előlünk Holmes Chapelt. Az idő egyre csak telt, én
mégsem szólaltam meg, helyette az előttem térdelő fiút néztem: arcának angyali
vonásait és méregzöld íriszeit, melyek teljesen elkábítottak. - Kérlek, mondj
valamit! – könyörgött, mialatt ujjai szorosan közre fogták a tenyerében lapuló
díszdobozt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry, én…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem kell most rögtön összeházasodnunk. Ha kell várok… -
bizonygatta, ami mosolygásra késztetett. Olyan aranyos volt tőle, hogy mindazok
után, amin keresztül mentünk, még kételkedett a válaszomban. Hiszen miatta
éltem, ő volt az oka annak, hogy nem adtam fel, ő biztatott arra, hogy
felálljak, valahányszor a padlóra küldött az élet. Nélküle talán nem is
léteztem volna. - Mindegy, hogy egy órát, egy napot, egy hónapot, egy évet vagy
egy teljes évtizedet kell várnom. Ha tudom, hogy mellettem döntesz, megteszem.
Gyere velem Londonba!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A könnyeimmel
küszködve hallgattam végig a monológját, a gyomromban repdeső pillangók, mintha
minden egyes szavát hallották volna, egyszerre akartak kitörni a hasamból. A
boldogság fizikai fájdalommá erősödött és hirtelen nem tudtam eldönteni az
arcomon végigcsordogáló, sós folyadék az örömömet szimbolizálta-e, vagy a
tudatot, hogy a választásommal elveszthettem volna valakit. Mindenkit.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem hagyhatom itt anyut – szipogtam, mire maga mellé ejtette
a kezét, átadva a gravitáció mindent elsöprő erejének. Szomorúan guggoltam le
mellé, hogy ezzel egy szintbe kerüljenek a szemeink. Nem akartam megbántani és
hatalmas bűntudatom volt, amiért ezzel a kijelentésemmel csalódást okoztam
neki. Ennek ellenére bíztam benne, hogy megérti: a családom mindennél fontosabb
volt a számomra. - Viszont boldogan hozzád megyek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ő is jöhet. Ez nem akadály! – egyszerre sírtam és
nevettem, amitől egy fura és eltorzult hang szökött a felszínre a torkomból. Harry
óvatosan, mégis mohón húzta fel a megfelelő ujjamra az elegáns gyémántgyűrűt és
ez idő alatt egyetlen másodpercre sem vált el az ajkaimtól.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kedves tőled, de te is tudod, hogy nem fog – suttogtam a
fülébe, amikor finom puszikkal halmozta el az arcom és a nyakam. Boldog volt,
felhőtlenül boldog, aminek nagyon örültem, mert tudtam, hogy miattam lebegett a
felhők felett. Szerelmes szíve engem
választott, s az enyém képtelen lett volna egyetlen dobbanással is többet verni
nélküle. - Ide köti apu emléke és Mr. Mitchelle is.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hmm? – Harry hátradőlt, erős karjaival pedig magára
rántott így nevetgélve terültünk el a hatalmas fűben, melyben ezer és ezer
virág lengedezett. A lágy szellő belekapott a hajamba, táncra kérte s a tincseim
boldogan követték a parkettre. Tenyeremet ráfektettem Haz mellkasára és vidáman
rajzolgattam rá nonfiguratív ábrákat. Minden porcikám vágyott rá, a közelében
akart lenni én pedig nem bírtam és nem is akartam ellenkezni. Átadtam magam a
pillanatnak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szerintem titkon szeretik egymást, de lehet, hogy
tévedek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- A Bynes lányok elcsavarják a fiúk fejét? – nem néztem rá,
de biztos voltam benne, hogy felemelte a szemöldökeit, ezzel elérve, hogy
tükörsima homloka ráncokba szaladjon. Hatalmas tenyere a csípőmre vándorolt s
éreztem, ahogy szíve szaporább tempóra váltott, mintha az eddigi nem lett volna
így is eléggé, már-már veszélyesen gyors.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jaj, fogd már be! – ripakodtam rá, azonban bosszússágom
játékos verekedésbe torkollott – melyben én lettem a vesztes fél. Harry egész
testével rám nehezedett, a földbe nyomta a kezeimet és puha, nedves puszikkal
kínozta reszketeg testemet. Tisztában volt vele – ó, már hogyne lett volna! -,
hogy többre vágytam, mégsem adta meg. Élvezte, hogy kínozhatott s bár mérges
voltam rá, amiért visszaélt a helyzetével, egy részemnek tetszett a játék és
remélte, hogy sosem hagyja abba. Hogy sosem szűnik meg szeretni, hogy az
ígérete, miszerint az idők végezetéig mellettem akar maradni, tényleg igaz.
Hogy az örökké <i>tényleg örökké</i> tart
majd. - Szeretlek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szeretlek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-79475838112662702102014-08-18T15:56:00.000+02:002014-09-05T20:36:55.864+02:0056. fejezet: Vallomás <div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Drága Olvasóink!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Rettentően sajnálom, hogy a rész csak most kerül felrakásra, de napok óta baj volt az internetemmel, így csak most tudtam kirakni. Tényleg nagyon sajnálom, remélem nem vagy miatta nagyon dühösek! El sem hiszem, hogy ez az utolsó fejezetem és bár nem búcsúzkodom, hiszen egy epilógus még hátra van, a magam egyedüli részéről már el kell engednem. Bízom benne, hogy a késésem miatt nem haragszotok nagyon rám és, hogy a résszel nem fogok csalódást okozni! Jó olvasást, élvezzétek ki a nyár utolsó heteit! <3333</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Szoros ölelés,</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD7V5-dDGgm7pl1kGdP6O5TPUl-CuI2llneYTFuXUT-F5MSzDzwo65rAmeu8Jp4Cr2NSgLHgQOKPqCw96D7VPZrm8r5EnynOtiQjQ9a_yXQJBFmYO809eyfxbCo2l4vrYm1aSGxr4r_bk/s1600/bfgfd.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD7V5-dDGgm7pl1kGdP6O5TPUl-CuI2llneYTFuXUT-F5MSzDzwo65rAmeu8Jp4Cr2NSgLHgQOKPqCw96D7VPZrm8r5EnynOtiQjQ9a_yXQJBFmYO809eyfxbCo2l4vrYm1aSGxr4r_bk/s1600/bfgfd.jpg" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 28pt;">Vallomás</span><span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;"> „Sok szó csak
egyszerűen silány, de egy vallomás egészen más. Néha azt mondjuk ki, amit
valójában nem is gondolunk komolyan, ám olykor az életünk részesévé válik a
beismerés, amellyel őszintének kell lennünk. Így esnek az olyan események,
amikor mások előtt kitárjuk a szívünket, elsimítjuk az életünk egy olyan
részét, ami azt hittük valamikor majd maradandó lesz ezért is fáj az, hogy a
múltunk részeseként jelen lévő személyt szomorúsággal telve kell hátra hagynunk
a magunk boldogsága érdekében. De mi mindent túlélünk, magát az életet is,
azért, hogy a szerelem mindig az ajtónkon kopogtasson!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 15pt;">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 24.0pt;"> </span></b><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="color: #4f81bd; font-family: ""serif"","serif"; font-size: 24.0pt;"> </span></b><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;">Londonban
nem esett. Nem fújt. Derűs volt az ég. Egy kis kávézóban ültünk közel a londoni
hídhoz, csak minimális szellő táncoltatta a hajamat, ahogyan az apró asztal
túloldalán ülő lányt mustráltam, valamiféle nyom után kutattam az arcán. Semmi
egyéb sem csücsült a vonásaiban, mint színtiszta sajnálat, amiért osztottam a
fájdalmát. Elmesélt mindent nekem pedig nem volt okom kételkedni egyetlen
szavában sem, hiszen első kézből ismerhettem meg, hogy az apja, Bob milyen
ember is valójában.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Hirtelen feltámadt a szél, Cher egész teste
megrázkódott, libabőr futott végig fedetlen felkarján, amin végigszántott apró
ujjaival, összébb is húzódzkodott a párnázott széken. Figyeltem, ahogyan még
mindig borzongva a teáscsésze után nyúlt és halkan, szinte hangtalanul
belekortyolt a gőzölgő italába. Egyre inkább csak azt éreztem képtelen vagyok
bármit is mondani, fogalmam sem volt, miképpen reagálhatnék a hallottakra.
Többnyire csak elkerekedett a szemem, tátva maradt a szám, alig akartam hinni a
fülemnek, nyilván az csak becsapott, de nagyon úgy festett igaznak bizonyult
minden. Bob nem csak velem játszadozott, hanem a tulajdon lányát is képes volt
úgy irányítani akár egy bábmester a marionett bábúját, könnyedén egy zsinóron
át.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Én, megértelek, Harry – mondta végül kissé
elhaló hangon, ami arra vett rá, hogy ismét eltátsam a számat. Való igaz, hogy
hittem minden egyes szavában, semmi okom nem volt arra, hogy be akarjam bizonyítani éppen annak az ellenkezőjét, amit mondott. Nem azzal a céllal
érkeztem Londonba, hogy ismét kifogásokat gyártsak, amik megakadályozhatnak
abban, hogy folyton-folyvást Cara mellett legyek, már csak a jövőmet akartam
építeni a Csillagommal ehhez viszont elengedhetetlen volt, hogy a múltam egy
még be nem zárt ajtajának végleg eldobjam a kulcsát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Komolyan, Cher? – tekintettem rá
csodálkozással telve. Cher még csak rám sem hederített, nem vette nekem zokon a
hitetlenkedésemet, sőt, úgy tűnt teljesen egyet értett azzal, képes volt
azonosulni az érzelemmel. Továbbra is csak árgus szemekkel néztem, még mindig
nem tudatosult bennem, valóban úgy gondolja, ahogyan azt mondta is. A
mellettünk lévő asztal székei megnyikordultak, miközben az újonnan érkezett
vendégek kihúzták őket, majd letelepedtek rájuk. Jó ideig magamon is éreztem
egy fiatal lány tekintetét, aki nyilván azon mesterkélt, hogy odajöjjön az
asztalunkhoz, de feltehetőleg leolvashatta az arcomról, hogy ez most nem az
alkalmas idők egyike.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Tudom, azt hiszed, csak egy buta városi
liba vagyok, aki remek szerepjátszó, de az apám sok mindenre képes rávenni az
embert. Bárkit könnyedén meg tud győzni a maga igazáról – bánatosan hajtotta le
a fejét, ebből tudtam, fájlalja a történteket, mégpedig igencsak őszintén. Persze
mióta Londonban időztem már többször is beszéltem vele, de szigorúan csak
telefonon keresztül, viszont már abból is tudatára ébredtem annak a ténynek,
hogy nem csak engem, magát Chert is csúnyán félreismerték, többek között én is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Hagytad magadat befolyásolni? – úgy tűnt a
találgatásom teljesen telibe trafált, a bánkódó lány egyszeriben felém kapta a
fejét, amint szavaim felcsendültek. Nem tudom, hogy meddig és mikor, de
sikerült átlátnom a fájdalmát, szinte lubickoltam az együttérzés mélységében. Jóllehet
nem teljesen élhettem át, mert sosem voltam családon belül ebben a közegben, de
azt tudtam milyen olyan emberek közelségében élni, akik mindent elvárnak tőlünk
mi pedig úgy érezzük, kevesek vagyunk annak teljesítéséhez. Cara nélkül csak
ezt éreztem, de mára már tökéletesen felkelt a Nap és bearanyozta a perceimet,
mert tudtam, hogy odahaza vár rám. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Eme gondolatra megdobbant a szívem, de még
mindig féltéssel vegyülő pillantással tekintettem Cherre, aki velem szemben
ülve teljesen gyámoltalannak tűnt, miközben teste az egyik reszketésből tért át
a másikba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Nem adtam önmagamat – látta be és egész
lényén érződött mennyire is volt valódi minden egyes kimondott szava. Sajnáltam
őt, hiszen Cher is csak egy áldozat volt, amit miattam vívott ki a sors.
Kezemet az övére helyeztem, mire bátortalanul elmosolyodott, lépésem, ha meg is
lepte őt nemigen mutatta ki, jobbára tartózkodó volt. – Az apám szerint az
életben rengetegszer kell szerepet játszanunk. Az egész élet egy színház, ahol
vagy tudod a szövegedet vagy csak improvizálni vagy képes – fájón bágyadt el,
ajkai lefelé tolultak és képtelen volt a megnyugvásra rátalálni. Egyszerűen nem
fért a fejembe, hogyan lehetséges, hogy az apja lánya gyámoltalansága ellenére
is képes volt a leggyengébb pontján megragadni őt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Akármennyire haragudtam is régen rá úgy
éreztem köddé vált a dühöm, már nem ment tovább a haragtartás legkevésbé akkor
nem, amikor észrevettem a tekintetében, melynek mélyéig hatolva szomorúság
gubbasztott. Sohasem láttam még őt ilyennek még akkor sem, amikor kiesett az
X-Faktorból, ami fontos esemény volt rövid élete során, igen sokat jelentett
neki, de most egyszeriben tovatűnt az a nemes kép. Rögvest más telepedett
minden arcizmára; a félelem. Nem bírtam türtőztetni magam, másik kezem ökölbe
szorult, amit gyorsan az asztal alatt rejtettem el nehogy egy velünk időző
újságíró kiszúrhassa a heves tettemet. S hogy miért csak ettől féltem nem pedig
egy másik dologtól? Mert bizony Cara már mindent tudott, képtelen voltam előtte
titkolni, és ha egy percig dühös is volt haragja rögtön köddé vált, amikor megértette
az csupán csak a múlt ő pedig a jövő. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Az apád nem jól látja. Az a legjobb, ha
önmagadat vagy képes adni. Nincs is annál felemelőbb, ha az emberek látják, aki
vagy – tanácsom teljesen ledöbbentette én pedig nem tudtam hová tenni
grimaszokba toluló arcát. Vajon nem akarta készpénznek venni azt, amit mondtam?
Akármennyire is hihetetlen azt be kellett látom, hogy az esetében nincsen min
csodálkoznom, de még így is feszélyezve éreztem magamat, ahogyan átütő, ámbár
azzal együtt felfedezés képtelen pillantásával a vesémig akart látni. Azonban
nem bírt el a szándékaimmal, nem tudtam megfejteni végül hova is akartam
kilyukadni. Még magam sem tudtam igazán ez miben tudna segíteni neki, mert az
egy dolog, hogy nekem összejött, de arra nem mertem mérget venni, miszerint
másnak is be kellene járnia az én pokoli utamat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Anya szerint csak akkor lehetsz a
legboldogabb, ha derekasan megküzdöttél az álmaidért és ez valóban igaz,
mert a leghosszabb út ajándékoz meg bennünket a legtöbb élménnyel is. A
leghosszabb út az igazán bejárható út. Lehet az jó és rossz egyaránt és látszólag
Cher is pontosan mindezeken ment keresztül, bár nem egészen abban az
értelemben, amiben én. Sejtésem kezdett beigazolódni, ahogyan szemeit
vizslattam zavart a tény, hogy esetlegesen régi szavaiban voltak valamiféle
felhívások. Gondolataim közé esve kezem lehullott az övéről, amit persze észre
is vett, de nem rótta fel nekem, valahogyan abban a percben igaz természetesnek
tűnt a számomra, de kezdtem attól félni, talán túl elhamarkodott voltam, amikor
visszatértem Londonba. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Miért adsz nekem tanácsot, amikor
becsaptalak és megbántottalak? Ezt egyszerűen nem érdemlem meg! – hevesen
megrázta a fejét, tettében görcsösség is meglapult, ahogyan egy percig sem rám
nézve inkább az asztallapot mustrálta. Úgy gondoltam idejét álló volna,
elmondani neki mit érzek és gondolok. De egyszerűen sehogyan sem vitt rá a
lélek, még nem érkezett el a kellő idő, hogy a kérdéseimmel állítsam szembe. Ahhoz
túlontúl is fáradtnak tűnt, nagyon elesettnek és tudtam, nyomasztotta őt az
apja és közötte megeső incidens, ami csak azért következett be, mert az életébe
léptem. De azt lássuk be, Cher is eléggé fafejű volt, kár, hogy nem az
egyenességet választotta, amivel talán mind a ketten könnyebb életet élhettünk
volna. Nem ilyen bonyolultat és szomorút, ám csak mindezidáig. Számomra csak
Cara megbocsájtásának percéig. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Arról, ami történt nem te tehetsz. Te is
csak egy áldozat vagy, az apád áldozata – puhatolóztam tovább a valóság felé,
de Cher nem kímélte magát. Az arcáról pontosan le tudtam olvasni mennyire is
nem értett egyet a szavaimmal, távolról sem akarta belátni azokat. Eldöntöttem
magamban, hogy csak akkor fogok az önmagam lényegére kilyukadni, amikor már
látok némi megnyugvást a szemeiben felcsillanni, de amikor ismét felnézett rám
úgy gondoltam ez a pillanat talán sosem érkezik majd el. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Szótlanul tűrtem és belementem a játékába.
Ez sem jelent neked semmit sem? Még ennek dacára továbbra is játszani akarod a
kedves srácot? Nem érzed egy kicsit sem azt, hogy legszívesebben pofon vágnál
azért, amit veled tettem? – hangja egyre inkább felerősödött, éreztem is, hogy
egyesek tekintete nekünk feszült, de nem érdekelt </span></span><span style="font-family: serif, serif;"><span style="font-size: 15px;">különösképpen</span></span><span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">, mindössze csak
azért helyeztem ismét vissza a tenyeremet a kézfejére, hogy megnyugvásra
bírjam, ami végül nem érkezett el. Képtelen voltam őt hibáztatni, hiszen
végtére is én szántam el magamat arra az útra, hogy otthagyom az otthonomat és
Londonba költözködöm a karrierem érdekében. Ezekről a dolgokról egyáltalán nem
Cher vagy az apja tehetett, én hagytam ott Carat, másképp is cselekedhettem
volna, de túl csökönyös volt. Abban a pillanatban azonban tudatára ébredtem az
eseményeknek, nem volt okom kit okolni, mikor már minden megoldódott, csak azt
szerettem volna, ha Cher és én is elássuk a csatabárdot, hogy tudja, nem érzem
magamat dühösnek, nem hibáztatom egy olyan dologért és keresem benne a
bűnbakot, amiben nem önszántából osztozott a jutalmon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Ez nem színjáték, Cher. Én ilyen vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Egy nagyon nemes, megbocsájtó ember.
Köszönöm, örülök, hogy már nem haragszol. Hatalmas ostobaságot követtem el – az
volt az első alkalom, amikor elmosolyodott, én mondom még soha életemben nem
láttam annál szomorúbb mosolyt és pillantást, mint ami az ő arcán csücsült. Nem
éreztem mást csak annyit, hogy muszáj megnyugtatnom, de úgy gondoltam az még
nekem sem menne, abban a percben egyszerűen jobbnak láttam volna, ha nem is
kerülök többet a szeme elé, de akkor tisztázatlanok lettek volna a dolgok, amik
nem jók egy új jövőképre nézve, amit kiszemeltünk magunknak Caraval. Már alig
vártam azt a percet, hogy visszatérjek hozzá, de nem így, nem úgy, hogy közben
valakinek még nincsen elsikálva a múlt ezen része. Fájt szenvedni látnom Chert
még annak ellenére is, hogy valahol igaza volt, viszont az újrakezdés első
lépése a megbocsájtás. Ezt miért tagadtam volna meg tőle?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Én is, de tanultam a hibáimból – valahogyan
megint csak arra szántam el magamat, hogy az ujjai után nyúljak és szorosan
tartsam azokat, fájt így látnom a régi legjobb barátomat. Kétséget kizárólag
Cher volt az, aki teljes mértékben meg tudott engem érteni, mivel tudott egy nő
szemével és szívével gondolkodni. A meséim által át tudta élni Cara érzelmi
helyzetét és az enyémet is. Ezért is éreztem azt, hogy törlesztenem kell egy
vaskos számlát az irányában. Annak pedig, hogy kiegyenlítsem a számlát pont
most jött el az ideje, de nem tudtam, hogyan is élhetnék ezzel e lehetőséggel.
Talán csak tiszta vizet kellene öntenünk a pohárba?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - És mi a történet tanulsága? – apró mosoly
jelent meg a szája egyik eldugottabb csücskében, ez engem is megmosolyogtatott,
ámbár az én tettem sokkal őszintébbnek hatott, mint Cheré. Valami azt súgta még
mindig nem volt kész kibékülni a helyzettel, na de melyikkel is? Még zavart
fejrázásom hatására sem voltam képes megfejteni az érzelmeit, valahogyan nem
ment és nehezemre is esett, mert féltem attól, mire is jöhetek majd rá. Hogy
mit fed fel majd előttem, aggasztott a tény, hogy esetleg tényleg beigazolódik az,
amire gondoltam, akkor pedig visszavonhatatlanul valaki ismét megbántódik majd.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Hogy bármi is történjék, mi mindent
túlélünk – feleltem egyszerűen, azonban másodpercek elteltével a gondolatra
hevesen verdesni kezdett a szívem. Így van minden, akármennyi akadályon is
mentünk keresztül Cara és én, végül mégis megtaláltuk az egymás felé vezető
utat. Cher is észrevette az arcomon gubbasztó boldogságot, ez egyszer végre
őszintének tűnt a vigyora, úgy hiszem az is volt. Nem tudom, milyen okból
kifolyólag még erősebbé vált a szorításom az ujjain, felkészültem arra, hogy
szembesítsem a kérdéseim tényeivel, amiknek valódisága egyre inkább fúrta az
oldalamat. Tudni akartam mi zajlott le benne éveken át. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Ez igen költői, de mindenek előtt igaz -
bólintott egyetértően, majd ajkai egyszeriben lefelé konyultak. – Sok
nehézségen mentetek át te és Cara. Megvolt már a nagy vallomás? – úgy tűnt
valamiért el akarta tusolni a beszélgetés ezen szakaszát, de legnagyobb
szerencsétlenségére szavaival a kezembe adta a kérdéseim megfelelő célba való
irányítását. Cseppnyit megremegtem, ahogyan arra gondoltam most majd mindent
megtudhatok, annak ellenére, hogy csábító volt a gondolat, most az egyszer
mintha riasztott is volna a felismerés. Annak idején mit meg nem adtam volna
azért, ha Caraban is ilyen könnyedén tudtam volna olvasni, ámde ez abban a
percben tökéletes volt azért, mert így rájöhettem azokra az érzelmekre, amiket
Cher éveken át titkolt előttem. Talán jobban mondva inkább mindenki előtt.
Esetleg maga előtt is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Meg és neked is be kell vallanod valamit –
szögeztem le a tényt ezzel azt is elérve, hogy hátrébb húzódjon, ám háta még
ennek ellenére sem érintkezett a szék támlájával, kezei lehullottak az
asztalról, amit végig görcsösen markoltak meg az ujjai. Úgy tűnt kivilágosodott
előttem minden, tovatűntek a kusza képek, fényesség cserélte le a gomolygó
sötétséget. Sejtettem mindent és ettől nagyon is féltem, megbánthatom őt még az
akaratom ellenére is. Egyszerűen nem akartam neki fájdalmat okozni, de az
igazmondásnak itt és most jött el az ideje mindkettőnk számára.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Nekem?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Cher, nem akarom felhánytorgatni a múltat
és szomorúságot kelteni benned, de szerettél te valaha is? – minden levegő
megrekedt egyaránt mind a kettőnkben, kezdhettem attól félni, hogy nem nyerek
vissza egy cseppnyi szuflát sem és Chert is ez a veszély fenyegette. Legnagyobb
megdöbbenésemre, azonban ő nyerte vissza előbb az önuralmát, ami kétségek
millióinak magját ültette el bennem. Megremegett az önbizalmam, amint
megpillantottam az arcát, ámde tekintetéből mást tudtam kiolvasni, annak
alapján tagadhatatlanul igaznak bizonyult a kérdésem, szinte éreztem is, hogy
alá fogja támasztani.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Késlekedett a válaszadással, ez is
bizonyította azt mennyire igazam is volt, amellyel arra mertem utalni, hogy
bizonyára régen és talán még most is szerelemmel szeretett. Csakhogy tetteinek
földrengése megrengetett bennem egy egész hitvilágot. Hittem abban, hogy az
apja befolyásolta, hittem abban, hogy megzsarolta a lányát, miszerint tegyen
úgy, ahogyan azt ő jónak látja, de az érzések már egészen mások voltak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Ahogyan ismét rám emelte a tekintetét pedig
érdekes dolog lepte el a belsőm. Talán mégis csak képes lennék hinni neki?
Komolyan az igazat fogja mondani? Már nem tudtam, hogy mit is gondoljak, hogy
mi is a valós és nem csak az ármány és ámítás.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Ez többek között nem volt színjáték és,
hogy őszinte legyek, eleinte tényleg csak a barátot láttam benned aztán minden
megváltozott, amit az én maradi apám meg is neszelt, így kezdődtek a gondok –
mondanivalója végén fanyar mosolyra kanyarodtak az ajkai. Kezdtem azt érezni,
talán nagy baklövést követtem el, amikor egyáltalán csak szóba mertem hozni a
dolgot, de így láttam helyesnek. Mindazonáltal annak ellenére, hogy tisztázni
akartam mindent nem lettem könnyebb az igazságtól, inkább nehezebb volt a közelében
lennem, mert azt gondoltam, hogy minden egyes mozzanatommal megbántom őt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Ezért is tehát egy utolsó tettként elhúztam a
kezemet az ujjaitól és az asztal alatt elrejtve dermedt tekintettel figyeltem,
de még csak a szeme sem rebbent meg. Mint, aki pontosan erre számított,
teljesen természetesként kezelte a helyzetet. Nem rendítette vagy éppen sebezte
meg a hirtelenjében belőlem kitörő cselekedet, az számára annyira volt
természetes, mint számomra az, hogy szerettem Carat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Azon a partin, amit ő rendezett és
megkérdezte hajlandó lennék-e egyszer feleségül venni téged? – vontam egybe a
szemöldökeimet és pontosan emlékeztem arra a percre, amikor a jelenet
lejátszódott a férfi dolgozószobájában, egészen fel tudtam idézni lelki szemeim
előtt a kényes percet, amelyben eleinte csak feszélyezettséget, majd dühöt
éreztem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Cher arca is eltorzult, ahogyan
visszaemlékezett és mintha a zsigereimben élt volna a reakciója pontosan
tudtam, hogyan is fog reagálni, amivel nemigen váratott meg egy percig sem.
Hamarost lecsapott rám a véleményével az eset kapcsán, amire még húsz év múltán
sem szívesen emlékeznék vissza. Jobb, ha a zavaró dolgokat kizárjuk, ez kellett
ahhoz, hogy megnyugtassam nem csak magamat, hanem a velem szemben ülő lányt is,
aki a következő pillanatban undorodva húzta el a száját. Végül fanyarul így
szólt:<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Jaj, de is mondd, ez olyan kínos – kért, de
egyáltalán nem hallatszott ki hangneméből a megalázottság, viszont arca
pontosan erről a tényről árulkodott. Az apja helyett is szégyenkezett, nem is
keveset. – Neked Cara mellett a helyed, nem kell mással törődnöd. Csak ő a
fontos, ő számít. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - És veled mi lesz?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Én élem tovább az életem. Talán bejárom a
világot, de az is lehet, hogy ezek után az apám majd kitagad. Az lesz életem
legszebb napja, amikor azt mondja; kisasszony, ellőtted egy bizniszemet – habár
a mosoly ott csücsült az arcán, ajkai feltűnően felfelé görbültek, már nem
választották a lekonyulást, viszont mindennek ellenére nekem még volt
kételkednivalóm. Ismertem Chert és bíztan mertem állítani, hogy a régi énje
volt egyben a valós is. Ezért is bátorkodtam meg végigcirógatni az orcáját,
mert tudtam, talán attól jobb kedvre derül majd. Azonban ez most nem történt
meg és nem tudtam megmondani, ez a felém irányuló eddig titkolt szerelme okából
volt-e vagy az apja rovására írható.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Biztos minden oké lesz veled?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Az élet ilyen, Harry, de ezt te is tudod –
jelentőségteljesen rám pillantott tudtomra adva ezzel azt, hogy csakugyan
tisztában kell lennem az élet nehézségi fokozataival és tisztában is voltam,
jobban is, mint szeretem volna. De amikor szemeim elé vetült Cara angyali
mosolya, rakoncátlan tincsei, melyek szabálytalanul ölelték körbe egész
arcának, fejének vonalát csak a mosolyra voltam képes, hosszú idő óta először
tudtam, mertem azt állítani, hogy minden rendben van és lesz is. – Olykor el
kell buknunk, hogy emelt fővel, büszkén tudjunk felállni. Az élet megy tovább,
akármi is történjen velünk, ahogyan te is mondtad, túl kell élnünk mindent –
végső soron szavaival arról biztosított, hogy képes arra, hogy megfeledkezzen a
múltról és csak az elkövetkezendő jövőnek éljen, erről adott tanúbizonyságot
őszinte mosolya és egyetlen jelentőségteljes bólintása is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Beszélnem kell az apáddal is, ez így volna
tisztességes, mivel ígéretet tettem neki – éppen felállni készültem, de Cher
ujjai, mint a bilincs a csuklómra tekeredve egyúttal vissza is tartottak engem
a távozástól. Elkerekedett szemekkel néztem vissza rá és nagyon az volt az
érzésem, hogy a kettőnk beszélgetése itt még nem érte el a holtpontot.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Nagyon nemes lelkű vagy, de ő
megfenyegetett, ami nem ugyanaz – húzta el a száját, miközben fájdalom ittasan
fel is sóhajtott kínjában, talán még mindig nem volt képes felfogni azt, hogy
mindez valójában meg is történt. Nekem is nehezemre esett, de már nem érdekelt
más csak, hogy Caraval lehessek. Nem forgott más a gondolataimban csupán csak a
jövőre néző terveim és egy újabb, amiről még csak én tudtam, s a lány, aki így
szólt: - Őt bízd csak rám.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Komolyan mondod? – nagyokat pislogtam rá,
alig akartam hinni abban, amit mondott és akármennyire is tűnt tisztességtelennek
jobban örültem annak, hogy valaki levette ezt a terhet a vállamról, mert
komolyan nem tudtam, hogyan kellene ezzel Bob elé állnom. Végül visszaültem a
székre és vártam a megerősítésre, amelynek falai közé a szavakat készült zárni.
Bosszantott a hosszas hallgatása, de egy perccel később mosolya teljesen
megnyugtatott, elültette bennem a megkönnyebbült érzelmet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - A lehető legkomolyabban. Tudom, hogy nem
éppen erre vágysz, de az én barátságomra mindig számíthatsz. De gondolom inkább…
- megint csak fájdalom ült el az arcán, bántott az ő tortúrája, hiszen úgy
gondoltam, hogy mint barátnak igenis van helye az életemben. Tudtam azt is, hogy
sokan talán ezért ferde szemmel fognak rám nézni, de nem érdekelt, hiszen ha
nem vagyunk képesek megbocsájtani, mi miért akarjuk elvárni, hogy más
megbocsásson nekünk?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Várj! – rontottam rá a szavaira, egyenest
azok közepére, mire felkapta az asztal irányába lehorgasztott fejét és
egyenesen a szememben meredt el, övéiből kivehető volt a puszta, színtiszta
megdöbbenés. – Ez nekem épp elég, köszönöm – lágyan mosolyodott el ismét,
megpaskolta az asztalon felejtett kezemet, majd az ajkába harapott. Sikerült
pontosan ráébrednem arra, hogy mire is gondolhatott, s nem sokkal később bár
csak utalva és egyáltalán ki nem mondva a téma felé terelte a szót.
Eszmecserénk többnyire tőszavakból és kérdésekből állt össze, de tökéletesen
tudtunk a dolog okát és, ami a mögött meglapult.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Akkor készen állsz, gondolom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Igen.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Megvetted már neki az ajándékot?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Meg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Majd tarts élménybeszámolót, érdekel végül,
hogyan alakulnak majd a dolgok, bár gondolom, innentől kezdve, minden a
javadra dől el – elismerően húzogatta a bal szemöldökét, mire önkénytelenül is
felkacagtam. Cher valahogyan mindig képes volt mindenkit a legváratlanabb
pillanatokban is megnevettetni, elfeledtetni mindenkivel a bánatát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Éreztem, ahogyan egyesek figyelme nekünk
feszült, de még ha gyanítottam is, hogy a kíváncsiság kizsigerelte őket sem
adtam nagyobb odafigyelést a mustrálásuknak. Pusztán csak tisztázni szerettem
volna mindent, s most, hogy sikerült a legfelszabadultabb és legboldogabb
embernek mertem nevezni magamat. A bárgyú vigyor egyfolytában az arcomon
húzódott, le sem törlődött onnan egy perc erejéig sem, sőt, mintha arra született
volna, orcámon élje le életét egészen addig, míg ki nem leheli azt. Azaz talán
sosem ameddig Cara mellettem van.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Merem remélni, bár Cara kiszámíthatatlan,
azt sem tartom kizártnak, hogy végigkerget egész Holmes Chapel-en azon a
mulatságon. Kedvelnétek egymást az már biztos – miközben szóvá tettem a
hétvégén esedékes majálist képtelen voltam türtőztetni a nevetésem
fel-felerősödő ritmusát. Szinte magam előtt láttam, ahogyan a szavaim
végeztével nem vesz engem komolyan és akárcsak kiskorunkban gyermeki
csintalanságként fogja majd kezelni a vallomásomat. De még ennek az oldalnak
sem bántott a gondolata, már nem érdekelt, hogyan vagy éppen hol, de mellette
akartam lenni és tudtam, hogy ebben a tervemben senki sem lesz képes ezek
után megállítani. Már olyan voltam akár egy törhetetlen szikla, többé már nem
ismertem akadályokat, nem volt más csak a valóra váltott álmaim sokasága, amik
végre mind egytől-egyig a boldogság révében fékeztek le. Cara oldalán. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Egészen addig, míg meg nem tudja, én vagyok
az a lány, akinek az apja megfenyegetett – szomorúan húzta el a száját,
látszott rajta mennyire is rettegett a gondolattól, ezért tehát hatalmas
nyeléssel próbáltam meg letuszkolni a golyót, ami a garatomnál fennakadt. Nem
volt róla sejtelmem sem, hogyan is kellett volna közölnöm vele, Cara már
mindenről értesülést szerzett, de volt egy olyan érzésem, ez majd mélyen fogja
érinteni Chert. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Nem nézett rám ezzel kissé meg is könnyítette
a helyzetemet, de ugyanakkor nehezebbé is tette. Úgy éreztem jobb lenne, ha az
arcomat leste volna, azt gondoltam, akkor nem lennék képes megfutamodni ismét a
félelmeim elől, de nehéz volt az igazmondás főleg úgy, tudtam milyen mélyen
érinti is majd a valóság. Félőn markoltam meg az asztal szélét, amit rögvest ki
is szúrt, s kaparó torokkal, feszengőn szólalt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Már tud mindent. És gyűlöl, igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Eleinte, a vallomásom kezdetén még nagyon
pipa volt, de szerencsére megenyhült – látszólagos megkönnyebbülés osont végig
az egész arcizmán, ami azt követve, mintha teljesen ellazult volna, elhagyta az
iménti kemény merevségét. Bólintva jelezett, ezzel közölte a tényt, miszerint
felfogta a dolgot, de még ennek dacára sem mosolyodott el, ilyesfajta érzelem
egy percig sem ült ki az arcára.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Tőle is bocsánatot kell majd kérnem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Szerintem örülne neked – mosolyogtam rá
biztatón, majd a székkarfára akasztott kabátom után nyúltam, ezzel is azt
jelezve, lezártnak tartottam az életem ezen szakaszát. Befejeződött egy olyan
pontja a múltamnak – ami persze hosszú ideje a mostani jelenemig is elkísért – amitől
öröm volt a megszabadulás.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Már mész is?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Ha nem baj, akkor visszamennék Holmes
Chapelbe, nem szeretném Carat túl sokáig magára hagyni – vigyorogtam rá még
egy utolsót, a vállamra dobtam a barna dzsekit és apró lépésekben haladva
készültem magam mögött hagyni a kávézó területét és, ahogyan tartottam a
menetirányomat a felerősödő szellő tincseim közé kapott és táncoltatta azokat,
egyúttal Cher nekem szóló kiáltásával is, amivel azt érte el, ismét, menet
közben visszaforduljak felé.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Harry. Mostantól is mindent élj túl –
intett, s akkor először láttam őszinte mosolyt az arcán csücsülni, mire én is
így cselekedtem, lehajtott fejemen át elégedetten morogtam. Később előhalásztam
a zsebemből az autóm kulcsát, s a markomban tartva megint intéssel vettem a
búcsút. Ám ezúttal, mint utolsóként.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Te is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> - Kéz és lábtörést a majálison!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;"> Még akkor is mosolyogtam, amikor a kocsihoz
érve, majd beszállva abba a gyújtásban helyeztem el a kulcsot. Szippantottam
még egy utolsót a londoni levegőből, majd mintha csak a motor a Holmes Chapel
nevet kolompolta volna a szívemmel együtt elindultam annak érdekében, hogy
végre ne én üldözzem a sorsomat, hanem ő üldözzön engem. <o:p></o:p></span></div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-23827693341328402792014-08-10T00:00:00.000+02:002014-08-10T00:00:29.808+02:0055. fejezet: Bocsánat<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Nos, elérkeztünk az utolsó bejegyzéshez, amit én fogok közzétenni. Igazából ez így nem teljesen igaz, hiszen nem ez az utolsó fejezetem, ráadásul ott lesz még az Epilógus és a búcsúbejegyzés is, viszont két hét múlva az utolsó fejezetnél, nem leszek itthon. Nem akarok búcsúzkodni MÉG, hiszen nincs itt az ideje, csak különös érzés ennyire a vége felé járni valaminek, amit olyan lelkesen elkezdtünk annak idején - már több, mint egy éve.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ebben a részben megtörténik a nagy békülés, amolyan Harry és Will stílusban. Remélem mindenkinek tetszeni fog, ha mégsem, akkor kérlek írjátok le, mit rontottam el. Nem is húznám az időtöket. Jó olvasást!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHWY4arYuj1GsxVRAE1P0llea3IcGD84TEOb1ig8wSQ9ivsbhiYxXY8zTaGNQmxtGsHzC1AMmT96Pxld0nXCQwnVA7TAZRdqQRyl8Y6MTXD5xJ0s0USwZynnVfY4o7nnahP3qOqzXS4Xgh/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHWY4arYuj1GsxVRAE1P0llea3IcGD84TEOb1ig8wSQ9ivsbhiYxXY8zTaGNQmxtGsHzC1AMmT96Pxld0nXCQwnVA7TAZRdqQRyl8Y6MTXD5xJ0s0USwZynnVfY4o7nnahP3qOqzXS4Xgh/s1600/large.jpg" height="172" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Bocsánat</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Bocsánat. Egy szó,
melyet naponta legalább ezerszer elmondanak az emberek, mégis oly kevés lélek
van, aki komolyan is gondolja. Szinte reflexből vágjuk oda minden hibánk után, és
ezáltal elcsépelté válik. Az idő folyamatos előre haladtával pedig egyre
kevésbé gondoljuk komolyan. Éppen ezért mondtam helyette, hogy Sajnálom. Mert
én tényleg, szívből megbántam az ellenük elkövetett vétkeimet.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Will Sweeney<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Az ujjaim görcsösen
tekeredtek rá a keskeny fémre, mely lassan felengedett dermesztő
hőmérsékletéből s langyossá változott – de csak ott, ahol hozzáért túlhevült
bőröm, bármely kicsiny felülete. Érzelemmentes arcom semmit sem árult el a
külvilágnak a lelkemben dúló háború veszteségeiről, s miközben a tetőről
meredtem a tavaszias pompában tündöklő tájra, csak még borúsabbá váltam
legbelül. Örülnöm kellett volna annak, hogy rám talált a szerelem, annak
ellenére, amiket elkövettem, de egyszerűen képtelen voltam a jóra
összpontosítani; túl sok volt a rossz, mely sötét felhő módjára árnyékolta be a
legfényesebben ragyogó napsugarakat is.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will! – Jane hangja kiszakított filozofikus elmélkedéseim
legújabb fázisából. Manapság rutinszerűvé vált, hogy kijöttem a kórház tetejére
és a biztonsági korlátoknak dőlve figyeltem a várost. A langyos szellő
belekapott a hajamba, melyre már igazán ráfért volna egy kiadós vágás. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hmm? – fordultam felé, de miközben lassan felém
lépkedett, kényszerítettem magam, hogy szemeim ismételten a tájra
koncentráljanak a sziporkázó leányzó helyett. Szőke loboncába hullámos tincsek
költöztek, ami arra engedett következtetni, hogy nem is olyan rég otthon
töltötte szabad perceit – ugyanis a kórházban nem voltak ehhez szükséges
fodrászati eszközök. - Látni sem akarnak, igaz? – ujjaimmal a fémet
kapargattam, mintha attól minden rendbe jöhetett volna, s bár tényleg sikerült
lekötnöm túlfeszült idegzetem, az, hogy Jane megvárakoztatott, kétségek közé
lökött. Fuldokoltam, akár egy úszni nem tudó kisgyerek, aki a Titanicon
utazott, s a jeges habokban lelte halálát.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Jane tenyere a
vállamra simult. Arca egyre közelebb került az enyémhez, s szabályosan nyelnem
kellett, annyira feszélyezve éreztem magam a közelében. Szerettem, mégsem éreztem
helyesnek gyengéd érzelmeimet, hiszen még nem varrtam el minden egyes általam
hátra hagyott szálat. Még beszélnem kellett velük. Kivételesen az Ő boldogságuk
fontosabb volt az enyémnél - bár ezt is csak akkor éreztem, amikor a szőkeség
mellettem tengette félve lopott perceit. Mióta nyíltan kiterítettem a
lapjaimat, alig találkoztunk, hiszen folyton folyvást az apukájával volt, aki
viszont Mrs. Bynes legrendíthetetlenebb támaszává vált. S én? Kerültem Gemmát,
Niallt és mindenki mást. - Ami azt illeti, csakis rád várnak – suttogta a
fülembe, majd egy lágy puszit nyomott az arcomra, s hozzám hasonlóan a
kórházzal átellenben épített mesterséges parkot figyelte. A tavaszias időjárás
rengeteg kisgyereket vonzott a környékre, a természetellenesen tiszta
kacsaúsztatóról és a fémszerkezetekkel telezsúfolt játszótérről már nem is
beszélve.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még Harry is? – bizonytalanul ejtettem ki egykori barátom
nevét, de mintha ezt a mellettem álldogáló lány észre sem vette volna, játékosan
oldalba lökött.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hisz tudod, mikre nem képes egy fiú azért a lányért, akit
szeret. Cara pedig meg akar hallgatni. Szerintem kicsit bűntudata van a
kialakult helyzet miatt – az utolsó mondatnál eltorzult az arca, mintha valami
kellemetlen emlék futott volna át az agyán, de bármi ilyenről volt is szó, nem
adta a tudtomra.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ja – motyogtam az orrom alatt, majd se puszi, se pá,
elindultam az üvegezett vasajtó felé, mely a lépcsőházba vezetett. A hangomban
megbújó keserű él nem szándékosan érződött azon az egyetlen szón, amit ki
tudtam nyögni. Ösztönös volt, akár a lélegzés.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jézusom, nem úgy értettem! – kiáltott utánam, amikor már csupán
pár lépés választott el a megfelelő emelettől. Szinte magam előtt láttam, ahogy
a szája elé kapta reszketeg kezeit, így valamivel lassabban folytattam
megkezdett utam. De nem álltam meg. Tisztában voltam vele, hogy utol fog érni.
- Tudod, hogy nem úgy… - ujjai a felkaromra csavarodtak, pont úgy, ahogy az
enyémek, amikor megpróbáltam visszatartani Carat, még mielőtt kilépett volna a
házunk ajtaján, ezzel véglegesítve a szakításunkat. Bármit megtettem volna, ha
azzal maradásra bírhattam volna. S most, hogy Jane azokat a szavakat használta,
amiket: bár önkénytelenül, de feltépte a gyógyulófélben lévő sebeimet,
melyekből ismételten szivárogni kezdett a langyos, vérvörös folyadék.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Persze, hogy tudom – küldtem felé egy halvány mosolyt,
majd egy mély lélegzetvételt követően a füle mögé tűrtem egy rakoncátlan
hajszálat. Olyan gyönyörű volt, olyan törékeny. S egy pillanatig hatalmas bűntudatot
éreztem, amiért kedveltem. Hiszen minden, amit valaha szerettem megfakult,
elsorvadt majd meghalt. Meg kellett volna védenem önmagamtól, ahelyett, hogy az
arcát cirógatva magamhoz öleltem. - Szoríts!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Jane sután
bólintott, majd apró kezeivel egy fehérre mázolt, fából készített ajtó felé
lökdösött. Csak jót akart nekem és örültem, amiért ilyen harciassá vált, mert
félő volt, hogy az összekapargatott bátorságom bármelyik óvatlan pillanatomban
semmivé foszlott volna. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Magamban lassú
visszaszámlálásba kezdtem. <i>Három.</i>
Ujjaimmal rászorítottam a kilincsre, s egy mély lélegzetvétel közepette megmarkoltam
azt. <i>Kettő.</i> Beszívva alsó ajkam,
megéreztem a vér sós és fémes ízét a nyelvem hegyén, ahogy a vérem összegyűlt a
számban az agyonrágcsált, sebessé vált ajkaimból. <i>Egy és fél.</i> Legszívesebben azonnal megfordultam volna és kirohantam
volna az épületből, azonban tudtam, hogy Jane úgysem engedett volna, ráadásul
nem akartam gyávának tűnni a szemében. Neki nem okozhattam csalódást. Ha őt is
elvesztettem volna, nem maradt volna az égvilágon senkim – anyát leszámítva,
ami ennyi idősen kicsit gázos. <i>Egy.</i>
Lenyomtam a kilincset, melynek következtében feltárult a kórterem, amiben Cara
és Harry tartózkodott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sziasztok – óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót,
majd egy lépést hátrálva, hátammal nekidőltem az irritálóan zöld falak
egyikének. <i>Minél távolabb, annál jobb.</i>
Így nem üthettek meg és bármikor elfuthattam volna, ha ahhoz tartotta volna
kedvem. - Öhm, izé, örülök, hogy jobban vagy, nagyon aggódtunk érted.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Ujjaimmal malommód
játszadoztam, s hol az egyik, hol a másik lábamra helyeztem testem egész
súlyát. Kellemetlen volt a viszontlátás, s bár tényleg örültem Cara
gyógyulásának, szívesen elnapoltam volna még pár héttel.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nekem még vissza kellene mennem Londonba, úgyhogy kérlek,
fogd rövidre – Harry mogorva hangja kivívta kókatag figyelmemet, s
önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám, amikor Cara egy szúrós pillantással
belé fojtotta a felszínre kívánkozó sértéseit. Talán mégsem változtak olyan
sokat, mint hittem. Talán csak én változtam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Persze, persze. Csak fogalmam sincs, hogyan kéne
belekezdenem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Miért nem ülsz le? – Cara megpaskolta az üressé vált
széket, ami az ágya mellett árválkodott, hisz időközben Harry már réges-régen
kényelmesebb bútordarabra talált a lány közvetlen közelében. Olyan boldognak
tűntek, mi több: elevennek. Szúrni kezdett a mellkasom, ahogy belegondoltam, ha
nem lettem volna, már évekkel ezelőtt egymásra találtak volna. Vajon az
elvakult szerelem vagy én voltam a ludas? Még meddig okolhattam az érzéseimet
anélkül, hogy elcsépelté változtattam volna a kifogásaimat? - Talán akkor
könnyebb lenne.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hogy lehetsz még mindig ilyen kedves velem? – kérdeztem,
miközben lassan a rozoga szék irányába sétáltam. Időközben tördelni kezdtem az
ujjaimat, mint egy börtöntöltelék, aki jogosan várta az elkövetkezendő
kivégzését. Hirtelen nem is tartottam olyan jó ötletnek az ülést, hiszen az
elmém kísérteties képekkel bombázott különböző villamosszékekről, zubbonyokról
és méreggel töltött injekciós tűkről. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mindenkinek jár még egy esély. Mi is megkaptuk. Neked is
ugyanennyi jogod van hozzá, ahogy Janenek is – küldött felém egy erőtlen
mosolyt, majd tekintete az ajtó felé vándorolt. Vajon ő is csak most tudta meg,
hogy Jane mindvégig szerelmes volt belém? Vajon őt is annyira bántotta a
vaksága, mint engem? Valószínű, ugyanis a legutolsó beszélgetésünkkor nagyon
meglepettnek tűnt, amikor bejelentettem, hogy a legjobb barátnőjével együtt
töltöttünk egy kellemes éjszakát. - Melletted boldog.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Némán bólintottam,
mire reszketeg kezeivel az enyémek felé nyúlt. Sután szegtem fel lekonyult
fejem, de az a kedves tekintet, amivel szemben találtam magam, mindenért
kárpótolt. Hirtelen olyan idiótán éreztem magam, amiért halogatni próbáltam ezt
a pillanatot. Hiszen nem volt mitől tartanom. Cara mindig is kedves lány volt.
Talán azért szerettem belé annak idején, amikor mellettem maradt a fiú vécében.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- De ha egyszer is…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem fogom bántani, nem kell fenyegetőznöd – szúrós szemmel
néztem Harryre, aki ennek köszönhetően abbahagyta az üres fenyegetésekkel teli
mondatát. Az igazat megvallva örültem, amiért ennyire kedvelte Janet, hiszen
eme szavakkal biztosított arról, hogy képes lett volna megvédeni, ha
megbántottam volna. Ő lett a mentőkötelem, a biztosíték arra, hogy ne
cselekedjek meggondolatlanul. Talán a segítségével jobb emberré válhattam volna.
Az viszont már kétséges volt, hogy meg is tette volna értem mindezt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szereted? – Cara szemei csillogtak, miközben Harry
megszorította a tenyerét. Úgy éreztem, én voltam a felesleges harmadik a
szobában, pont úgy, ahogy annak idején a kapcsolatukban. A nem létező
kapcsolatukban. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Minden porcikámmal azon leszek, hogy szerelemmel
szeressem. Nem lesz nehéz, hiszen az utóbbi időben közelebb érzem magamhoz,
mint bárki mást – Cara arca megvonaglott, de pár pillanatra rá ismételten
boldogság költözött elnyűtt vonásaiba, így mindezt a kimerültség számlájára
írtam. Kár lett volna azzal áltatnom magam, hogy a szavaim viselték meg, hiszen
sosem szeretett igazán. Ő maga mondta, amikor kiléptem a Kávézó ajtaján. „<i>Próbáltalak szeretni.”</i> Próbált… de sosem
ment neki. Sosem voltam elég. - Viszont fontosak vagytok neki, ahogy nekem is,
és… szóval én csak… - a szavak cserbenhagytak, én magam hagytam cserben a
testem, de még mindig olyan nehezen ment a bocsánatkérés. Hiszen nem csak nekem
kellett volna elnézést kérnem, hanem nekik is. Mégis, Jane kedvéért vállaltam a
kezdeményező szerepét. Muszáj volt, hisz tudtam, Hazza sosem tette volna meg. - Szeretnék
elnézést kérni. Sajnálom.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Azt hiszed, ennyi elég ahhoz, hogy mindent elfelejtsünk? –
alig, hogy kimondtam a bűvös szót, a velem szemben ülő fiú felpattant s kis
híján nekem esett a benne forrongó dühnek köszönhetően. Én magam sem tudtam,
mit hittem, hiszen számítanom kellett volna arra, hogy ez valamivel
bonyolultabb lesz. Ha csak azt néztük, hogy Cara majdnem meghalt… egy
bocsánatkérés olyan volt, akár halottnak a csók. Mégis, egy részem remélte,
hogy megbékélnek vele. Hogy tiszta lappal kezdhetjük, hogy a hibák az idő
múlásával feledésbe merülnek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nekem elég.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nekem nem! – Harry majdnem leharapta Cara fejét, s
szerintem észre sem vette, mennyire megijesztette szegényt a kirohanásával. A
kórterem hangulata fagyossá vált, mintha valaki kétszer olyan hidegre állította
volna a légkondicionálót. Már csak centiméterek választottak el minket egy
újabb összecsapástól, amikor magam elé emelve karjaimat, egyfajta pajzsot képeztem
kettőnk közé. Nem akartam balhét, én tényleg nem akartam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megértem, hogy a hátad közepére sem kívánsz – motyogtam
az orrom alatt úgy, hogy azt mind a ketten meghallják, s csak reménykedni tudtam
benne, hogy a szavaim eljutottak egykori legjobb barátom agyáig. Hiszen sosem
volt haragtartó. Miért épp most kellett megváltoztatnia ezt a jó szokását?
Miért nem tudta egyszerűen elfelejteni az egészet? <i>Fordított esetben te képes lennél rá? Képes lennél rá, hogy eljátssz
egy ostoba szerepet, miközben legbelül a téged bántó személy halálát kívánnád?
Örülj, hogy csak ordibál! Ennyi neki is jár, nem? </i>Fanyar vigyorra húztam az
ajkaimat, miközben nyeltem egy hatalmasat, mely visszhangzott a beköszönt csendben.
Résnyire összepréselt szemeimet kitártam, s hitetlenkedve meredtem az engem
vizslató srácra. Csak állt, a gondolataiba temetkezve. Várt. Talán azt hitte,
hogy folytatni fogom, hogy mentegetőzni kezdek majd. De nem tettem. Miért is
tettem volna? Tisztában volt a bűneimmel, ahogy a saját vétkeivel is.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem érted. Itt nem arról van szó, hogy hova kívánlak… -
már valamivel nyugodtabban beszélt, szinte suttogta a szavakat s mondanivalóját
mintha kettévágta volna egy éles pengével, a felénél megtört és hagyta, hogy a
ki nem mondott vádak szárnyra kelljenek a levegőben.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem bizalmat kérek, hanem esélyt a bizonyításra. Egyszer
barátok voltunk, mi több, szinte már testvérek – győzködtem. Minden erőmmel
azon voltam, hogy elássuk a csatabárdot, hogy megtaláljam a megfelelő érveket,
amik megpuhíthatták volna kővé vált szívét, de semmi sem hatott. Rá kellett
ébrednem, hogy semmiféle varázslat sem létezett, hogy a mesék jóságos tündérei,
gyermekded felnőttek kitalált butaságai csupán. Volt egy tervem, meg akartam
változni, mássá válni, valaki újjá. Valaki jobbá. Valakivé, a múlt hibái
nélkül. De ez ment ilyen egyszerűen. A rossz dolgok velem maradtak. Követtek,
és minél inkább menekülni vágytam, annál inkább bekebeleztek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ettől az egész csak még rosszabb lesz – lökte oda
félvállról, majd lassan visszasétált Cara mellé és leült a nekem felkínált
helyre. A háta közepére sem kívánt, s ezzel a cselekedetével a tudtomra adta,
hogy kívül sokkalta tágasabb volt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Az ajkamba harapva,
mégis felszegett fejjel indultam meg a kijárat felé és már épp a hideg
kilincset ölelték az ujjaim, amikor meghallottam Cara erőtlen hangját. Még
ilyenkor is engem védett, még most is kiállt mellettem. Alig akartam hinni a
saját füleimnek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry, kérlek! Csak próbáld meg – lassan megfordultam,
hogy szemtanúja lehessek az elkövetkezendő eseményeknek, és örültem, amiért a
maradás mellett tettem le a voksom. A látvány ugyanis, mely a szemeim elé
tárult, minden pénzt megért: Cara ülésbe tornázva magát Harry idegtől merev
testéhez hajolt és oly szeretettel ölelte magához, mint amivel engem sosem volt
képes. Fájt, mégis, egy idő után ez a kínkeserves érzés mennyeivé változott, s
csak akkor jöttem rá, hogy a továbblépés nem is lesz olyan borzalmas, mint azt
az elején képzeltem. Hiszen az élet nem állt meg egyetlen szerelmi csalódás
miatt. Szeretni tudni kellett, legalább annyira, mint elengedi. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jó, rendben. De esküszöm, ha csak egyszer meglátom, hogy
szánt szándékkal árt egy számomra fontos embernek, akkor nem kap több lehetőséget
– morogta, akár egy veszett kutya. Izmai jól láthatóan megfeszültek a fehér
póló alatt, majd pár percnyi néma csöndet követően kifújta a tüdejében tartott
levegőrengeteget. Ahogy az elhasználódott oxigén kiürült a szervezetéből, úgy
lett egyre kiegyensúlyozottabb, végül halál nyugodt. Már nem rándult meg az
arca, amikor rám kellett néznie. Már nem ült ki undor a tekintetére, amikor pár
határozott lépéssel mellettem termett. Csak Ő volt, mindenfajta ítélkezés
nélkül; készen egy új jövőre. - Tiszta lap.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tiszta lap – ismételtem, majd elfogadtam felém nyújtott
kezét s hevesen rázni kezdtem azt. - Köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hazza sután
bólintott, majd amint szabaddá váltak karjai, maga mellé ejtette őket. Egy
ideig csak álltunk egymással szemben. Egyikünk sem tudta, hogyan tovább, hiszen
nem csak nekem, de neki is új volt ez az egész. Oly sok hónapon át – éveken át –
gyűlöltük a másikat. De ennek ebben a percben vége szakadt. Már nem voltunk
többé ellenségek, azonban barátok sem. Csak voltunk, mint két srác, akik egykoron
egy és ugyanazon lányt szeretettek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nekem viszont most már tényleg mennem kell, ha mindent el
szeretnék még intézni. Már pedig el akarok, hogy mihamarabb visszajöhessek. Te
pedig pihenj, oké? – Cara ágya mellé lépkedve, egy lágy csókot nyomott szerelme
ajkaira, melyek lágyan szétváltak a történtek hatására. Szegény, alig pár órája
kelt fel a kómából, mi pedig fenekestől felforgattuk az életét. Bár úgy láttam,
nem bánta. - Szeretlek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szeretlek.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én is megyek, hiszen pihenned kéne, még mielőtt rád rontanak
a többiek – köszöntem, majd lenyomtam az ajtó kilincsét és feltártam a
folyosót, mely üresen kongott, mintha egy szellem járta kórházban szálltunk
volna meg, nem pedig a környék legjobb specialistáinak munkahelyén. Szemeimmel
kétségbeesetten kutattam Jane után, de még mielőtt komolyan a keresésére
indulhattam volna, Cara maradásra ösztökélt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sziasztok. És ne öljétek meg egymást, oké? – küldtem felé
egy biztató mosolyt, s egy ígéretekkel teli bólintást követően végleg eltűntem
a szeme elől. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Harry nem köszönt
el, egyetlen szó nélkül rohant el a lift irányába, s mivel ezzel egyidejűleg
magamra maradtam, monoton léptekkel közelítettem meg az egyik műanyag széket.
Lábaimat teljesen elnyújtottam, úgy próbáltam megtalálni a tökéletes pozíciót,
de amikor csak rosszabbra fordult az egész, feladtam s lehunytam a szemeimet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Kicsit csalódott
voltam, amiért Jane nem várt meg, pedig úgy volt, hogy ma végre együtt
töltöttük volna az egész délutánt. Az apukája ugyanis Mrs. Bynes társaságában
elment Londonba pár fontosabb dologért – több információt nem kötöttek az
orromra, ezt is csak a szőke szépségtől tudtam meg. Szerintem Cara anyukája még
mindig utált engem és épp ez volt az oka annak, hogy még senki sem tudta, hogy
beleszerettem Janebe. Miért mondtam volna el? Az apukája bizonyára azon nyomban
eltiltotta volna tőlem. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Na, hogy ment? – szemeim úgy pattantak szét, mint két
szilveszteri petárda, de mire a hang irányába kaptam a fejem, tulajdonosa már
réges-rég helyet foglalt mellettem. Jane haja egy elegáns copfba volt fogva,
melyből egyetlen rakoncátlan tincs sem kandikált ki, ezzel belerondítva a
kellemes összhatásba. Tökéletes volt. Minden porcikája.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bénán, de rosszabbra számítottam – megrántottam a vállam,
hetykén, mintha semmit sem jelentett volna nekem az előbbi békülés, pedig a
valóságban igenis sokat számított. Sikerült lezárnom egy korszakot egy
fényesebb reményében. Most, hogy már a bűntudat sem állt az utamban, végre
tisztán szerethettem – mintha találtam volna egy rózsát, bármiféle tövis
nélkül.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igen, de hajlandó javítani a hozzáállásán, ha ezzel
boldoggá teheti Carat – ezzel belekezdtem egy hosszan tartó mesélésbe, melyben
részletesen elmagyaráztam neki mindent, ami a kórtermen belül lezajlott. Azt,
amikor azt hittem kapok egy jobb egyenest az arcomba és azt is, amikor már kész
voltam távozni, Cara mégis rávette Hazzát a bocsánatkérésem elfogadására.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én megmondtam. – Jane pajkosan oldalba lökött, ami oly
váratlanul ért, hogy ha nem kapott volna utánam, minden bizonnyal leszédültem
volna a kényelmetlen ülőalkalmatosságról. De megmentett, ezúttal nem csak
képtelesen, de szó szerint is. Ujjaimmal végigsimítottam márványszerű bőrén,
melyet végre egyetlen milliméternyi sminket sem fedett el. Hosszú évek óta
először. Büszke voltam magamra, amiért sikerült elérnem, hogy végre elhiggye,
úgy volt gyönyörű, ahogy. Önmaga miatt, nem pedig a kozmetikai eszközök
jótékony hatásától. - Felléptek a karneválon? Tudod, most hétvégén lesz
majális.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Persze, bár borzalmasak leszünk. Az utóbbi időben,
érthető okok miatt, nem igazán gyakoroltunk. Én itt voltam, a fiúk is benéztek
néha…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Biztos menni fog – ujjait ráfektette a combomra, majd
lassan közelebb csusszant hozzám, hogy kihasználva édes magányunkat, egy
cuppanós puszit nyomhasson a számra. Ilyenkor mindig megnevettetett, hiszen a
tudat, hogy jobban élvezte ezt a titkolózósdit, mint kéne, már önmagában is
röhejes volt. - Csodásak lesztek, mint mindig.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Elfogult vagy – suttogtam a szájába, ahogy újabb
keringőre kértem fel nyelveit, mire lassan elhúzódott tőlem s csípőre tett kezeivel,
szúrós pillantásokat küldött tehetetlen személyem felé. Én egy másodpercig sem
gondoltam volna, hogy ezzel az ártatlan kijelentéssel megbánthatom. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kikérem magamnak! Amúgy is, a női megérzések mindig
bejönnek – egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor tudatosult
bennem, hogy egész idő alatt megjátszotta magát. Szemeim önkénytelenül forogtak
körbe saját tengelyük körül, végül a lehető legközelebb simulva a mosolygós
lány testéhez, érzékien a fülébe suttogtam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- És most mit súgnak azok a bájos kis ösztöneid? – lágy puszikkal
hintettem be az arcát, majd az orrát, végül mindenhol, ahol csak értem.
Éreztem, ahogy libabőrbe borult a felkarja, s ez ahelyett, hogy leállított
volna, csak még inkább beindított. Imádtam, hogy mindezt én váltottam ki
belőle. Hogy a teste ekképp reagált az enyémre. Hogy megtaláltam azt a személyt,
aki nem csak próbálkozott, de szeretett is. Akinek elég voltam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Azt, hogy ha nem hagyod abba, akkor ferde szemmel néznek
majd ránk az ápolók – nevette el magát. Kacaja életet lehelt a siralmas
folyosóba, szinte az egész kórház kivirult tőle. Én magam voltam az, aki
színesebbnek látta a világot. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy – lassan összekulcsoltam az ujjainkat,
majd felhúzva őt a székről, gyengéden a kijárat irányába lökdöstem. Minél
hamarabb el akartam tűnni az épületből.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A Nap sugarai
felmelegítettek belülről, amikor belevetettük magunkat a tetőről látott park
rejtelmeibe. A visítozó gyerekek hangja eltörpült szívem heves tam-tamja
mellett, mely már szinte a torkomban dobogott. Talán ezt jelentette boldognak
lenni. Amikor megszűnt a világmindenség s csak ő meg te léteztetek. Együtt. - Sajnálom.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mégis mit? - a mellettem lépkedő lány arcárnak vidám
mimikáiba értetlenség vegyült, s félő volt, hogy íves szemöldökei örökre a
homlokára ragadnak, ha nem válaszolok azonnal nekem címzett kérdésére.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy annyi fájdalmat okoztam, hogy durva voltam
veled, hogy elítéltelek, anélkül, hogy meg akartalak volna ismerni és, hogy nem
vettelek észre, pedig mindvégig az orrom előtt voltál – hadartam anélkül, hogy
levegőt vettem volna. A végére már annyira kiszáradt a szám, hogy
felismerhetetlenné torzultak a szavaim, pedig hallania kellett volna. Mindent
hallania kellett volna.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem kell, tudod, hogy nem haragszom – megtorpant, s addig
egy tapodtat sem mozdult, amíg szembe nem fordultam vele. Tisztában voltam
vele, hogy én lettem volna az utolsó ember, akit hibáztatott volna, de attól
még nem szűnt meg a mellkasomban lüktető fájdalomérzet. Bűntudatom volt, és
Cara és Harry még csak a jéghegy csúcsa volt. Rengeteg embernek ártottam a
szerelem nevében. Bunkó voltam a barátaimmal, amikor megpróbálták felnyitni a
szememet. Keresztbe tettem Gemmának s kis híján megvertem Niallt, amikor az
esküvőn védelmébe vette a bandatársát… egy szó, mint száz: elcsesztem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Pedig kéne.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Azt majd én eldöntöm! – akaratoskodott, mire lehajtottam
a fejem és a hajamba túrva elkezdtem mustrálni a tornacipőmet. Hirtelen nem
ismertem magamra. Mikor lettem én ilyen… ilyen… érzelmes és bűnbánó? Jaj, Jane!
Teljesen elvetted az eszemet.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-20518115236578332402014-08-03T22:17:00.000+02:002014-09-05T20:37:20.879+02:0054. fejezet: Még valami<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Drága Olvasóink!</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Egyszerűen el se tudom hinni, hogy már ennyire a vége felé járunk, hihetetlen! Nagyon szépen szeretném megköszönni mind a kettőnk nevében a támogatásotokat, a dicsérő szavakat, amiket mindig kaptunk és tudom, hogy ez még nem a búcsú ideje, de úgy érzem sosem köszönöm meg eléggé, amit értünk tetszek, nagyon köszönjük! A mai fejezet az egyik kedvencem, hiszen ebben már jóra fordulnak a dolgok, remélem Nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem. Még egyszer köszönök mindent, jó olvasást és pihenést a nyár fennmaradó részére! <333</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Szoros ölelés, </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbA_DYm2eHuMugdqjRqyAk5T6s-m1t_eT-MN_yjr-oqz9MlFJE3WPQo6RkEILnzzpOfz23xPXjX6Ew1TJ8pG0F7969K2dmqQn-E0l6AdxPfv_kojLzy8nRE6R3wml05cetQFOqaJMutFI/s1600/thumbfdgfdg.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbA_DYm2eHuMugdqjRqyAk5T6s-m1t_eT-MN_yjr-oqz9MlFJE3WPQo6RkEILnzzpOfz23xPXjX6Ew1TJ8pG0F7969K2dmqQn-E0l6AdxPfv_kojLzy8nRE6R3wml05cetQFOqaJMutFI/s1600/thumbfdgfdg.gif" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28.0pt;">Még valami</span><span style="font-family: "Edwardian Script ITC";"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p> </o:p><span style="text-align: center;"> </span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>„Sok
dolog a világban elkerülhetetlenül arra vesz rá, hogy csak ússzunk az árral,
miközben fölöttünk összecsapnak a hullámok. Máskor csak a magányra vágyunk,
noha tudjuk, hogy az nem jó nekünk. Netán az is előfordulhat, hogy még vannak
bennünk tisztázatlan érzelmek, amik kissé elnyomják az igazit, mi felpezsdít
bennünket. Még valami, ami végül visszaránt a földre és felnyitja a szemünket,
hogy itt bizony még van, ami nem egyenes. Vannak dolgok, amik végül
tisztázódnak, de olyanok is, amikkel kapcsolatban még tiszta vizet kell
öntenünk a pohárba, hogy végül igazán boldogok lehessünk, ahogyan azt
megérdemeljük!”</i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 15pt;">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 24.0pt;"> </span></b><span style="font-family: "Blackadder ITC";"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Hé, minden
oké?</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Vettem egy mély lélegzetet, majd hangosan ki is
fújtam azt. Figyeltem, ahogyan percről percre egyre jobban remegni kezdtek az ujjaim
a frusztráció miatt. Lehorgasztottam a fejemet, lesütött pilláim alól
méricskéltem, majd összeszűkített szemeimet végül bezártam. A sorsunkat nem mi
pecsételjük, meg az velünk válik egy egésszé. Engem Cara tett egy egésszé és
miközben a néma csend leszállt a kórterem falaira és magába itta a ki nem
mondott szavakat a kárpitozás egyre biztosabb voltam abban, hogy most már
minden rendben lesz, de még volt valami, ami felettébb aggasztott. Még valami.
Valamik, ha pontos akarok lenni és hiába is szembesültem azzal, hogy Will
számára is feltárult egy másik kapu tudtam, hogy mögöttem még volt egy
bezáratlan. Cher.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Szemeim hirtelen felpattantak, hátamat
nekinyomtam a szék támlájának, majd az ajkamba harapva csibészes mosolyommal
firtattam Cara ismét pirospozsgás arcát, ami csordultig telt az élettől, végre
újra visszanyerte azt. A gondolata annak, hogy talán most majd minden
rendeződhet teljesen felderített, naposabb lett a világ, kékebb az ég, zöldebb
a fű és frissebb a levegő is. Teljesen rendre állt minden, ahogyan csak
percekig lehetett a múltban, amit a tetteink, félreértések és vádaskodások
tettek keserűvé. De a dolgok ismét visszanyerték zamatukat és most már csak
rajtunk múlt mennyit is vagyunk képesek adni érte, hogy készen állunk-e rá,
hogy megbocsássunk nem csak egymásnak, hanem önmagunknak is. A magam részéről
és már fölkészültem, így már csak az volt kérdéses Cara hogyan vélekedik
minderről.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Letuszkoltam a torkomban megrekedt gombócot,
igyekeztem a tüdőmet normál ütemre kényszeríteni, a szívem dobogását jobban
kontrolálni, de a garatom még mindig kapart, a levegőt szaggatottan szívtam be,
a szívem szinte kiugrott a helyéről. Reszketve kaptam az ujjai után, amit nem
rántott el, hagyta, hogy kezeimmel cirógassam a kézfejét, ami megbizsergette az
egész testem, belsőm jólesően sóhajtott fel, úgy érezte végre megtalálta a
helyét.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Mi az? – kérdezte apró mosollyal a szája
szegletében, ami engem is vigyorra késztetett, miközben magamban elmormoltam
egy halk imát, fohászkodtam, hogy minden a lehető legjobban alakuljon, hiszen
nem húzhattam az eseményeket a végletekig, ideje volt tiszta vizet önteni a
pohárba. Elérni, hogy a szívünk megszabaduljon a sok tehertől, ami rá
akaszkodott. - Bámulsz – feljebb ült az ágyon, mire szúrósan néztem rá, de egy
percig sem törődött aggódó reakciómmal. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Fejét a falnak
vetette, felhúzott lábakkal várt a válaszomra, ami csak nem érkezett el a várt
időben, megvárakoztattam Őt. Nem tudtam mit mondhatnék, hogyan kezdhetnék bele,
miképp hozakodjak elő az érzelmekkel, amelyekről már tudomása volt, de meg
akartam tenni, végre vele akartam lenni. S erre bármi áron kész voltam, hiszen
ha eléggé küzdünk azért, amit el akarunk, érni senki sem állíthat meg a
vágyaink beteljesítésben. Legyen akár az a kívánság egy egyszerű dolog vagy hatalmas
vágyálom, minden lehetséges, ha eltökélted magadat és tudod, mit akarsz. Én
eltökéltem és tudtam mit akarok. Eggyé válni a sorssal és Cara-éval egybefonni
azt.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - És ez zavar téged? – mélyen a szemébe néztem
próbáltam kiolvasni onnét, hogy mit is gondolhatott, mit is érezhetett, de nem
bukkantam rá semmire, nem találtam lelkének tükrében egyetlen egy a kérdéseimre
alkalmas választ. Mint mindig most is tökéletesen elrejtette előlem, hogyan is
érez, ezért is nem voltam teljesen biztos önmagamban. Nem volt egészen merszem
rá rontani, amikor még csak nem régen ébredt fel és nem adott nekem elegendő
nyomatékot egyetlen egy nézése sem, nem volt arra biztosíték, hogy mi ketten
valaha is együtt lehetünk. Hisz hiába is mézédes egy gyümölcs addig nem lehet
elég finom, míg meg nem érik. A miénk még nem volt ennek a közelében, nem érett
meg eléggé.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Talán csak egy kicsit – két ujjával is
megmutatta nekem ezt a mennyiséget, miközben arcáról egy percre sem lohadt le a
szembeütő mosoly, jóval inkább keresztezte összes mimikáját, ami engem is
szabadabbá tett. Noha tudtam, hogy még egy kínos beszélgetés előtt álltunk
mertem remélni abban, hogy majd minden simán megy, ha ennyire fesztelen köztünk
a levegő is, hogy végre annyi év után nem a fájdalom és kín szippant magában,
hanem a szétrombolt kálvária után végre felszabadultunk a ránk nehezedő
hazugságok és tévedések alól. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Végre
szétrobbant az összes tévhit és csak mi voltunk, az őszinte érzéseink, az
előttünk célul kitűzött utunk, a közös jövőnk képe, amit el akartam érni az
ujjaimmal is, hogy megkaparinthassam és magamhoz szoríthassam. Magamhoz akartam
ölelni Őt és szorosan a karjaim közt tartani, hogy sose távolodjunk el viszont
egymástól. Nem akartam ismét távol lenni tőle. Minél közelebb annál jobb és
minél inkább együtt annál boldogabban. Tudtam, hogy egész életemben csak erre
volt szükségem, hogy nem kellett volna elmennem, akkor lehettem volna igazán
csak szabad. De annyi év különlét után igazán csak most tudtam értékelni
azokat, akiket szerettem, s akik viszont szerettek engem. Az élet olykor
súlyos, veszélyes dolgok elé állítja az embert, de ezekben nem csak a rosszat
kell látnunk, hiszen tanulhatunk mindenből. Én ráébredtem, hogy nem kellett
volna ilyen könnyen feladnom, mert ez hamar a vesztemet is okozhatta volna. A
boldogságom elvesztését, amibe már erősen akartam kapaszkodni, soha el nem
engedni azt. Őt.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Cara, van valami, ami erősen foglalkoztat –
szóltam hamiskásan megköszörülve közben a torkom, már belezsibbadtam abba, hogy
még önmagam is feltartóztatom az igazságot, mikor legszívesebben már felfedtem
volna, de valamilyen láthatatlan erő visszatartott ebben. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Kivárni a
megfelelő alkalmat sokszor kényelmetlen és frusztráló, olykor még félreértések
közé is suvaszt ezért is akartam kimondani, végre újra elismételni mennyire
fontos is nekem, hogy nála nagyszerűbb lánnyal még életemben nem találkoztam
hiába is forogtam azokban a körökben, amikben, ezért is kifújtam a magamban
tartott levegőt és üres tekintettel bámultam rá. Rá, akit az ablakon beszökő
fény fakóvá tett, kihangsúlyozta mennyi mindenen is ment át, ami alól végleg
fel akartam szabadítani, szabaddá tenni, akár egy madár. Kitörni a kalitkából,
ahová az elvárásaink taszítottak minket, elfelejteni a sok rosszat, ami ha nem
is lehetséges, de legalább homályossá tenni azokat, hogy végre igazán boldogok
lehessünk úgy, ahogyan azt kell.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Cara azonban előbb cselekedett, mint én.
Összeszűkített szemekkel fürkészőn mért végig, miközben még közelebb furakodtam
hozzám, hogy leolvashassa arcomról valójában mi is az, ami annyira
foglalkoztat, hogy már egészen maga alá gyömöszölt. Végül ajkai szólásra nyíltak
el, hangjában erős, aggódó él jelentkezett, melynek hatására megborzongtam.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - És pedig? </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Kettőnk. Azt hittem, hogy gyűlölsz a
történtek miatt – erősebben szorítottam meg az ujjait, ismét lehorgasztottam a
fejemet, mert egyszerűen képtelen voltam sötét íriszeiben is fellelni az abban
felülkerekedő gyűlöletet, hiszen tisztában voltam azzal mit is követtem el
ellene, nem is olyan rövid időn belül. Hosszútávon tettem tönkre nem csak Őt,
hanem az érzelmeit is, amire egyszerűen nem volt bocsánat. Magamat kellett
ostoroznom, hiszen nem csak másokban magamban is fel kellett fedeznem a hibát,
amiből rengeteg jutott. Sok téves következtetést vontam le, sok mindenbe menekültem
a valóság elől, hogy a magam világában élve ne kelljen felelősséget vállalnom a
tetteimért. Könnyebb út a menekvés, de végül mindenkinek szembe kell szállnia a
következményekkel, azokkal, akiknek ártott és végül önmagával is. Én nem tudtam
számolni önmagammal és tudtam, hogy még nem is most fogok tudni. Ahhoz hosszú
idő kell és Cara megbocsájtása, amiben töretlenül reménykedtem.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Ez így is van – mondatába még a szívem
is belesajdult, pontosan ettől tartottam és miközben elvezettem róla a
tekintetemet hagytam, hogy az elidőzzön az ablakon át a kinti táj rejtelmeiben.
Figyeltem a fuvallatot, ami a szél sodrása hozott részre, az általuk
húzott-vonott faleveleket, miképp a virágok szirmait tépte magával a felerősödő
sodrás, ami belül engem is felemésztett. Sokan mondják, hogy a tetteinkért mind
megfizetünk, de én nem hittem volna, hogy egyetlen hibám miatt majd az lesz a
fizetségem, hogy végleg el kell azt fejetlenem, ami jó és nekem oly fontos.
Azonban a sors fordulata még többet is tartogatott, Cara mondandója
még nem járta végét, épp ellenkezőleg csak akkor kezdődött el. – Egy részem nem
képes megbocsátani azért, amit tettél. Egy másik részem viszont képtelen azzal
a tudattal élni, hogy távol légy tőlem – a tőle elrántott kezem után kapott és
erősen megszorítva azt elérte, hogy a bennem tátongó lyukak ne legyenek annyi
heggel körülöleltek, kissé begyógyulni készültek, beforradni, mert éreztem
valamit, még valamit, ami sokat ígért. Nem hagyott elveszni, nem engedte, hogy
kétségek között gyötrődjek. Mintha a szívem végig tudta volna, hogy mi lesz,
csak az elmém állt ennek ellen. Ez volt a szív és ész vitája, az én és tetteim
harca, amikkel erősen küzdöttem, hogy elfeledhessek mindent és végül képes
legyek önmagamnak is megbocsájtani a sok felelőtlen, önző tettem miatt. –
Tudom, hogy hatalmas ostobaság volt ennyire kiborulnom.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Inkább érthető, Will és én nem voltunk
tisztességesek. Nem gondoltunk arra, hogy te mit érzel, csak magunkra
gondoltunk. Önzők voltunk – az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, hogy a
szemébe tudjak tekinteni, ahol olyan érzelemre bukkantam, amit már én is
ismertem és pontosan a nevén is tudtam nevezni; a fájdalom. Nem akartam, hogy
énmiattam ezt az érzelmet meg kelljen ismernie, hogy élnie kelljen vele, de
ahhoz vissza kellett volna ugranom az időben, hogy mindezt meg
tudjam akadályozni, ami pedig teljesen lehetetlen. Sokszor az utunkat nem
tudjuk megválasztani, de a lépéseinket igen én pedig az elkövetkezendőket meg
akartam. S ahogyan még jobban elrévedtem Cara tekintetében láttam a hamarost
lecsapó összeomlást, már azelőtt tudtam, hogy magát fogja mindenért okolni
mielőtt még kimondta volna a hibáztató szavakat.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Ahogyan én is. Önző módon azt akartam, hogy
én miatt adj fel mindet – hevesen megráztam a fejemet, majd homlokomat az
Övének döntve mélyen lehunytam a szemeimet. Hallgattam, ahogyan erősen dobogott
a szíve, mélyen magamba szívtam a jellegzetes illatárt, ami a kórházi ruhája
ellenére is ott rejtőzött az összes szövetében, a finom, kellemes
orchidea illatot, amit mérföldekről is képes lettem volna fölismerni, már csak
azért is, mert az Ő is volt. Egy rész belőle, egy része mindig is ott volt
nekem még a távlatok ellenére is és, ahogyan abban a percben áthágtuk a
közöttünk mélyedő szakadékot, leromboltuk a falakat, amik kettőnk közt húzódtak
fel tudtam, hogy innen már nincsen messze a cél. Testének remegés, szaggatott
légvétele és hangos szívdobogása is tudatta velem, hogy szeret együtt a
hibáimmal s azok nélkül is. Hosszú idő után mind a ketten ráébredtünk, hogy a
hibáink tesznek minket még emberibbé, mint amilyenek egyébként is vagyunk. S ketten
még inkább önmagunk voltunk.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Feladtam volna, ha tudom, hogyan érzel –
suttogtam halkan, majd felnyitva a szemeimet megláthattam, hogy Csillag is
időközben lehunyta a magáét. Amikor arra gondoltam, hogy mennyi mindentől
megmenthettem volna magunkat, ha nem hagyom el a vallomásom nélkül úgy éreztem,
hogy legszívesebben a föld alá bújnék, és ott vészelném át a tetteim
következményét, holott tudtam, hogy végtére is egyszer úgyis szembe kell
szállnom azokkal. A telet lehetetlen elkerülni, a tél csak úgy jön,
belecsempészi magát az ember életébe és ki nem száll onnan, míg be nem köszönt
a tavasz. A mi tavaszunk most jött el.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Éppen ez az – pattantak ki hirtelen a szemei,
így egymáséban révedhettünk el centikre a másiktól még mindig egymásnak döntött
homlokkal. – Együtt lettünk volna, de akkor lelkiismeret furdalásom lett volna,
mert miattam nem állnál most ennyire közel az álmodhoz, hogy énekes légy. És az
lettél, egy szexi hangú, elképesztő srác, aki belül ugyanolyan maradt, mint
amilyen volt. Nem változtál csak vak voltam észrevenni ezt – a beismerése
mintha végleg felszabadított volna, már nem éreztem úgy, hogy gúsba kötöttek az
önmagam érzelmei, a gyűlölet önlényem ellen, ami az évek haladtával csak egyre
elhatalmasodott rajtam, méghozzá eddig a pillanatig visszavonhatatlanul. Még
mindig undorodtam azoktól a tettektől, amik tőlem voltak eredendők, de ahogyan
tenyeremmel végigsimítottam puha arcán a gondolatok kiröppentek a fejemből, más
vette át a helyüket ott bent a szívemben. Kellemes érzelem, amit már régen
éreztem ilyen hevesen élni, ennyire szabadnak pedig talán még sosem
gondolhattam volna magamat még legmerészebb álmaimban sem. De most végre az
voltam, boldog, mert tudtam, hogy ezek után már csak a jó jöhet, történjék
bármi is. Hiszen történjék bármi, aki egyszer a szívedbe költözött azt többé ki
nem űzheted, onnét bárhogyan is cselekedj és dönts.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Úgy tűnik mind a ketten vakok voltunk. Mind a
ketten elhagytuk egy álmunkat, én téged te pedig a zenét – ujjam segítségével
megigazgattam kusza tincseit, amik még a ziláltságuk ellenére is elragadóak
voltak a számomra. A sok hibája ellenére – amit senki sem vethetett a szemére,
hiszen az mindenkinek kell, hogy legyen és van is – sosem szerettem még jobban,
mint abban a percben, hiszen Ő volt az első szerelmem, aki egyszer, s mint
örökre a szívembe csempészte magát és ki sem tört onnan még a mai napig sem. </span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"> Éreztem, ahogyan az ablakon áttörő nap melege megvilágított bennünket, miközben
mi továbbra is egymás közelébe férkőzve élveztük egymás illatát, még közelebb
húzódtunk egymáshoz alig egy-két centi távot hagyva egymás között, aminek a
létezése már önmagában felért egy kínzással. Hiába éreztem úgy, hogy jobb volna
minél közelebb és közelebb tudnom magamhoz még vártam a megfelelő alkalomra, a
szavaira, amik végleg felfedik előttem mit is érez, hogyan is
gondolkodik. </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Furcsa, hogy ezt mondod – hirtelen elhúzódott
tőlem, ami megrémisztett kissé, hiszen tudtam, hogy egyszer elérkezik majd az
az idő, amikor szavai hideg zuhanyként szakadnak majd rám, de nem látszott rajta
az ilyesfajta megnyilvánulási kényszer, aminek hatására a feleslegesen
benntartott levegő kiszakadt a tüdőmből. Cara, mintha csak tudta volna, hogy
mire gondolok közelebb férkőzött hozzám, láttam, ahogyan eltorzult az arca a
mozdulat hatására felbukkanó fájdalomtól, de mielőtt még megakadályozhattam
volna cselekedetében az ágy szélén ült végül le pontosan velem szemközt és
nyugtatón simított végig az arcomon. – Tudod, amikor utánad mentem valamiért
megfogalmazódott bennem egy dal. Azt hiszem csak ez kellett, ahhoz, hogy
rájöjjek mit is veszítettem el a makacsságommal, hogy hagytam, hogy a félelmeim
irányítsanak – keze törzse mellé hullott, majd lehorgasztotta a fejét ezzel
kissé elkeserítve, mert pontosan tudtam, hogy még mindig magát emésztette
minden egyes általam elkövetett baklövésért, ami egyáltalán nem az Ő lelkén fog
száradni. Azokért mind-mind én vagyok a felelős, s tudtam, hogy ezt fel is kell
majd vállalnom, viszont abban a pillanatban csak azt láttam magam előtt, hogy
szenved, mert kétségei voltak a tettei felől, hogy okolja miattuk magát. Ez nem
tetszett főleg az nem, hogy az önhibáztatása ilyen mértékben elterjedjen. </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Egy spontán balesetnek ennyire tudsz örülni?
– nevettem fel jólesőn, mire ajkát lebiggyesztette és sértődötten a vállamra
csapott annyi erővel, amennyi csak kitellett tőle. Csak erre vágytam, azért
tereltem el a figyelmét, hogy többé ne törje ostobaságokon a kobakját, hogy ne
okolja olyanokért magát, amiről egyáltalán nem Ő tehetett, s nem is azt mondom,
hogy csak én vagyok az egyedüli ludas, de szemlátomást Cara mindenért magát
akarta felelősségre vonni, aminek hatására utolért az undor és ez ki is vetülve
a hangomra hamarost eltorzította a nevetésemet így kénytelen voltam azzal
felhagyni. Amint ez megtörtént kicsúsztam a szék szélére és két kezem közé
fogva az arcát kényszerítettem arra, hogy a szemembe nézzen. – Fura, de ha
ezért újra zenélni fogsz, az én támogatásomra bármikor számíthatsz, ha
szükséged van rám, amit kétlek – fanyarul húztam el a számat, de azt azért ki
nem hagytam volna, hogy az óvatlanul a képbe csöppent tincset ne tűrjem a füle
mögé, ami mosolyra fakasztotta még lehunyt szemein át is. Én is így tettem,
mert elárasztott belülről a hála, amiért végre ismét képes volt azt az útját
bejárni, amit régen annyira szeretett mégis eldobott magától. De ennek most
talán vége, s egy új nap köszönt ránk, ami sokkal csillogóbb és ragyogóbb az
előzőnél.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Szükségem van rád, Harry. Jobban, mint eddig
bármikor – úgy tűnt végre megnyugodott és vele együtt a lelkem is, bár az
elképedésemet képtelen voltam véka alá rejteni, túlontúl is az arcomra szökött
és oda is véste magát, mintegy elégtételét a reakciómnak, ami ezúttal sem
hagyott cserben. Eddig úgy éreztem előtte egy bereteszelt ajtó vagyok, de abba
a percben, amikor lehullott a lepel nyitott könyvvé váltam. A szívem egyre
hevesebben dobogott, nem tudtam megfékezni egyre magasabb ütemre kapcsoló
mozgásában, míg eközben a levegő egészen megrekedt valahol félúton bennem és az
elmém is elveszítette felfogó képességét. Valahol egészen másutt jártam, hogy
megfejthessek mindent és csak később döbbentem rá, hogy ehhez jobban teszem, ha
visszatérek a jelenbe.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Végül megráztam a fejemet, kényszerítettem
magamat arra, hogy az agyam felfoghassa, amint az imént mondott és hosszútávon
fel is készültem a csalódásra, valahol mélyen képtelen voltam kizárni azt, hogy
ez az elmém játéka kell, hogy legyen, egy csalárd tévhit, ami magába akart
szippantani, hogy ismét rosszul érezzem magamat, hogy visszatérjek a
kálváriámhoz, amit sok éven át a társammá fogadtam. Az egyetlen szó, amit pedig
eltudtam motyogni nem sokban segített az utamon csak még inkább húzta az így is
vészesen megfogyatkozó időt.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Akkor…</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Ketten együtt – keze ott felejtődött az
arcomon egészen addig a pillanatig, mígnem szólásra akartam, hogy elnyíljanak
az ajkaim Ő azonban megakadályozott ebben. Mutatóujját felemelve belém fojtotta
az összes belőlem kikívánkozó szót, majd ismét lehorgasztotta a fejét, ám
ezúttal már nem tűnt annyira terhesnek számára előhozakodni a vádjaival, sokkal
inkább természetesként hatott számára az egész, miközben engem elborzasztott. –
De csak akkor, ha nem zavar, hogy egy makacs, hisztis tyúk vagyok, aki néha
gyáva és nem képes belátni normálisan a hibáit minden esetben. Aki mindenért
kicsapja a patáliát, de a saját hibáiért nem ostorozza magát. Aki mindent el
szeretne érni, de eleget aztán nem tesz érte – megállás nélkül hadart végig
minden egyes mondatot, de mivel eléggé összpontosítottam rá tudtam mit mond
felfigyeltem a szavai mögött megbújó élre, amit magával szembe állított fel és,
amit egyáltalán nem akartam már az életünkben tudni. Szimplán csak kiirtani
akartam, örökre. – Aki…</span> </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> <span class="apple-converted-space"> </span>-
Cara Bynes, aki jobban teszi, ha abbahagyja, hogy ócsárolja, magát különben
velem gyűlök meg a baja – ujjamat az ajkára helyezve belé fojtottam minden
egyes sérelmét, amivel magát ostorozta, mert fájt minden, amivel arra nem csak
akart, hanem végül ki is lyukadt, hogy mennyi hibája is van. Nekem is voltak és
vannak is, hiszen ez az élet rendje, de én azt akartam, hogy mellettem ezeket
ne érezze, mivel több annál, mint amennyit magáról képzelt, annál sokkal, de
sokkal többet ért. Sőt még annál is többet. – Szeretlek, Cara Bynes – suttogtam
az arcába, amihez még meleg leheltem is hozzácsapódott, melynek hatására meg is
borzongott egy percre, végül pedig ismét a homlokomnak nyomta az Övét.</span><o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Szeretlek, Harry Styles –
motyogta, majd végre átszeltük a közöttünk támadt minden egyes centit, ajkaink
egymásra találtak, minden eltűnt, ami addig ártott és fájdalmat okozott nekünk.
Elveszett az összes sérelem, minden egyes délibáb, ami akár csak egy
szemvillanás erejéig is becsapott bennünket. Csak mi voltunk, senki más,
egymáséi voltunk végre töretlenül boldogan, ahogyan azt kell és, aminek sosem
tudtam volna már többé a hátamat mutatni. Mert az igaz szerelem soha el nem
múló érzés, ami ezáltal örökké ott dobog benned, a szívedben, jelen van minden
légvételednél és a tetteidet is erre alapozod meg. Én mindent Carara akartam
már alapozni.<span class="apple-converted-space"> </span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><i>Ketten együtt</i>,
dünnyögtem magamban beleveszve közben a csókunkba.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Bocsi, hogy zavarok
turbékoló gerlepár, de valamiről beszélnem kell veletek – tört utat nem csak a
felnyikorduló ajtó, hanem vele együtt Jane hangja is, amiből szinte tapintható
volt a benne lötykölődő megkönnyebbülés, a felszabadultság érzése, amiért Cara
és énköztem rendeződtek a régen széthullott dolgok, amik most egy darabbá
ragadtak össze. Az említett személlyel szétrebbentünk, de az én fejem hamarabb
tisztává vált, mint Csillagé, így torok köszörülésem után intettem majd fel is
szólaltam ezzel betessékelve a küszöbön tébláboló lányt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Gyere be, Jane. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Örülök, hogy jól vagy és annak
is, hogy szemlátomást kibékültetek. Rátok fért a boldogság – volt valami
természetellenes a hangjában, mintha félt volna a felszabadultság mellett,
melynek hatására összeszűkültek a szemeim, torkomban ismét megakadt az a
bizonyos rézgolyó és megakadályozott a nyelésben. Jól ismertem Jane-t, olyan volt nekem,
mintha a húgom lett volna, az elmúlt időben közelebbről is volt alkalmunk
megismerni egymást és az ember csak akkor ért meg igazán valakit, képes
felismerni rajta a zavartságot, ha igazán képes bemérni a tulajdonságait. Én
tudtam, hogy Jane viselkedésében volt valamilyen rossz kivetnivaló, aminek
hatására valami titokzatos oknál fogva feszíteni kezdett a szívem. Valami itt
nem stimmelt és amint erre ráébredtem tudatosult bennem még valami, de rögtön
le is tromfoltam azt, hisz Bobnak már nem volt mivel sakkban tartania. Cara
mindenről tudott, így az út nekünk egymással is szabadabbá vált, mint egy
kalitkából kirepülő madár számára a nagyvilág.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Szemlátomást te is boldog vagy,
de mintha feldúlt is volnál – vágtam egyenest Cara szavába, aki megfogva
barátnője kezét éppen mondani akart valamit, de én nem engedtem neki. Az a
még valami túlzottan is felzaklatott és eszemet vette, már nem tudtam nem arra
gondolni, hogy nem csupán csak aggódással, hanem azzal együtt hátsó szándék is
vezérelte el hozzánk legboldogabb óránkban, amit eme háttere majd akár szét is
zúzhat. – Sweeney csinált veled valamit? – idegesen izegni-mozogni kezdtem
ültőmben, nem voltam képes megálljt parancsolni a padlón ütemet verő lábamnak,
ami csak arról tanúsodott, hogy sejtettem miért is érkezett hozzánk, biztos voltam
abban, hogy Sweeney erősen szerepet játszott a felbukkanásában. Bíztan mertem
állítani, mert ismertem őt, talán még a tenyeremnél is jobban. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Nem, de róla van szó – <i>tudtam</i>,
motyogtam magamban, majd látványosan meg is forgattam a szemeimet azok
tengelyeik körül. – Tudom, hogy rengeteget ártott nektek azzal, hogy
túlragaszkodó volt, de azt is tudom, hogy a szíve mélyén jó ember és, hogy csak
a legjobbat akarta neked, Cara. – Egy pillanatra Cara-n állapodott meg a
tekintete, majd szorosan nekem feszítette azt, miközben én csak az orrom tövét
dörzsöltem, hogy kipasszírozhassam onnan az ott felgyülemlett feszültséget, ami
lépten-nyomon felgyülemlett bennem, amikor is Sweeney az életembe avatkozott.
Ez most sem alakult másképpen, megint csak dühöt éreztem, színtiszta dühöt,
amiért ez a még valami ismét az események közé furakodott. Azok kellős
közepére. – Tisztában vagyok vele, hogy nehezen lehet ezt megbocsájtani…</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Ha egyáltalán lehet – böktem oda
markánsan, miközben karba fontam a kezeimet, majd nem mondtam egyebet, mert
Cara egyetlen tekintete belém fojtotta az összes szavamat, amivel még
fellebbezni akartam ez ellen a találkozás ellen. Védekezőn emelkedtek fel magam
elé a kezeim ezzel megadva magamat csakhogy Cara elnyerje a megnyugvást, majd
egy mély sóhaj után biccentettem Jane felé, hogy nyugodtan folytassa csak
általam félbekaszált mondatát ezzel közelebb hozva a bizonyos időpontot, amikor
is egy olyan emberrel kell szembenéznem, aki egykor még a legjobb barátom volt,
később pedig az ellenségem most azonban már nem igazán tudtam, hogy ki is ő.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Will megbánta, amit tett, ő maga mondta
nekem. Hajlandóak lennétek meghallgatni a bocsánatkérését? - Jane az
ajkába harapva várakozott a válaszunkra, ami Caratól előbb érkezett egy igennel
felelve, mint tőlem. Én hosszasan törtem a fejemet, majd az elmémbe furakodott
Nagyapa egyik egykori tanácsa, ami válasz volt minden egyes kétségemre.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Ne csak másokban keresd a hibát,
hanem néha önmagadban is. Te is tudod édes fiam, hogy az élet sok mindenre
rákényszeríti az ember, de kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk mások felett? Néha
csak jó szemet hunyni és elfogadni, mindent, ami egy embert azzá tesz, ami.
Tégy így és biztos vagyok benne, hogy ez majd a segítségedre lesz, be fog
válni!<span class="apple-converted-space"> </span></i></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;">Ezzel a céllal
vezérelve pedig felpattantam, majd végül elköteleztem magamat a sorssal és
eltökéltem, hogy meghallgatom egykori barátom magyarázatát, hogy végül mindenki
boldog legyen úgy, ahogyan azt kell.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Egye fene! – egyeztem bele végül
egyetlen bólintásommal. </span></div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-43338929345997615482014-07-27T04:26:00.000+02:002014-07-27T04:26:01.142+02:0053. fejezet: Kétségbeesve <div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki itt van velünk, hihetetlenek vagytok, nagyon szeretlek titeket, és szerintem ezzel Kriszti is ugyanígy van. Pihenjetek sokat, amíg még nyár van, élvezzétek ki a jó időt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Elérkeztünk az egyik kedvenc részemhez, amivel lezárul egy újabb rész... szerintem sokan örülni fogtok ennek a fordulatnak. Azt nem tudom, mennyire volt váratlan, tekintve, hogy a blog címe, az ami. Mindenesetre jó olvasást!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEs0phusWRVHWY19nIRahbCf5ADO62fmBLAuHU3HpNTwV7PFVKD8EjHfU9kD2E9SUkkNMfqrZZqooJcxrl9O7344V1hAYiHsBEHmNXEjiTDzXWU0DD4FrjXiL0_qnm1P0PyZ2dYYPTKb92/s1600/thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEs0phusWRVHWY19nIRahbCf5ADO62fmBLAuHU3HpNTwV7PFVKD8EjHfU9kD2E9SUkkNMfqrZZqooJcxrl9O7344V1hAYiHsBEHmNXEjiTDzXWU0DD4FrjXiL0_qnm1P0PyZ2dYYPTKb92/s1600/thumb.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Kétségbeesve</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Van, hogy csak
egyetlen egy pillanatot kapsz… ami megrémít. Minden porcikád szomjazza az
újabbat, és te hiába nyújtod kétségbeesetten a kezeidet, mégsem éred el a hőn
áhított személyt. Rád telepedett a sötétség fojtogató leple, és képtelen vagy
meglátni azt a bizonyos fényességet az alagút végén. Küzdesz. Vársz. Kitartóan.
És reméled, hogy egyszer ismét eljön majd az a pillanat. Az igazi, ami örökké
tart.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Cara Bynes<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Halottam őt.
Hallottam minden egyes szót; szavakat, melyek szeretettel átitatva hagyták el
ajkait. Mesélt nekem, szinte magam előtt láttam, ahogy a naplócska sorai életre
kelve, táncot jártak a teremben. Abban a szobában, ahova oly régen száműztek,
és ahonnan képtelen voltam kitörni. Éreztem őt. Éreztem minden egyes érintését;
érintéseket, melyek szinte perzseltek, annyira égtett a bőre. Csókolgatott,
lágy puszikkal hintette be a homlokom és az ujjaimat. Könyörgött, hogy
mozduljak meg, rimánkodott, hogy ébredjek fel, én mégsem tettem meg. Egyszerűen
képtelen voltam rá, hiába üvöltöztem mélyen legbelül, a testem feladta a
szolgálatot. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Éreztetned kell vele, hogy várod őt nem pedig kötelezned
arra, hogy visszatérjen. Hagyj neki időt, mert most szemlátomást a gondolatai
közé vágyik. – Jane szavai oly tiszták voltak, mintha közvetlenül nekem mondta
volna őket, s legszívesebben a képébe ordítottam volna, mekkorát tévedett. Nem!
Nem és nem. Semmik sem taszítottak jobban, mint a gondolataim, ugyanis már több
hete az elmém rabja voltam, és kezdtem irtózni a téveszméimtől. Mindenről, amiről
azt hittem, hogy helyes hirtelen helytelenné vált. Ráébredtem a hibáimra, s
ezzel csak egyetlen egy gond volt: túl későn jött a megvilágosodás.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Próbáltam kizárni a
körülöttem zajló, gyerekes vitát a felépülésemről, ugyanis gyávaság vagy sem,
én Harryvel értettem egyet. Képtelenség, hogy valaha is felébredjek. Nem
sikerült sem tegnap, sem ma és ez a holnapi nap sem fog megváltozni. Egy
használhatatlan húskupaccá változtam, aki mindenkit elszomorított azzal, hogy
lélegzett, mégsem beszélt. Talán az lett volna a legjobb, ha lekapcsoltak volna
a gépekről és magamra hagytak volna. Belül a sírás szélén egyensúlyozgattam, de
szemeimet nem hagyták el a hőn áhított sós könnycseppek; már sírni sem tudtam.
Semmit sem tudtam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Harry, kérlek, te tudod, hogy nem léteznek
csodák. Hagyj elmenni! –</i> nem válaszolt,
hiszen nem is hallotta kétségbeesett könyörgésem. Miért nem vették észre, hogy
ez nekem fájt? Emlékszem az első napokban még a légzés is kínkeserves
elfoglaltság volt, mintha lenyomtak volna a torkomon két dörzspapírt, melyek
minduntalan kínoztak, valahányszor újat szippantottam az oxigén-dús levegőből.
Aztán szépen lassan hozzászoktam mindenhez, egyet kivéve; itt volt a közelemben
mégsem érinthettem meg. Olyan voltam, mint egy megfagyott hercegnő, aki a
körülötte lévőkre is rákényszerítette a zord telet. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megyek, beszélj még hozzá, hátha az segít – hallottam,
ahogy Jane lassan az ajtó felé sétált, majd éreztem, ahogy Harry ujjbegyei
hozzáértek a jéghideg kezemhez. Szerettem, amikor kettesben maradhattam vele,
hiszen ilyenkor mindig olyan szépeket mesélt nekem. Közös emlékeket idézett
fel, mintha ezzel visszacsöppenhettünk volna a gondtalan múltba és énekelt is.
Még sosem hallottam olyan kétségbeesett, mégis angyali dallamot, amit esténként
adott ki magából. Mintha ténylegesen a mennybe kerültem volna. Mellette úgy
éreztem, hogy én magam is egy angyallá váltam. Képzeletben repültem, s ahogy a
szél belekapott gesztenyebarna tincseimbe, ujjaimmal megérintettem a krémes
bárányfelhőket. Szabad voltam, nem pedig egy rab, egy nyomorult senki, aki még
a saját testét sem irányíthatta.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>Mozogj már! Nem hallod? Szüksége van rám,
nem hagyhatom, hogy miattam eméssze magát. Nem Ő a hibás, kérlek! Mozdulj már,
te szerencsétlen! </i>– Visítoztam, rimánkodtam, könyörögtem, mégsem változott
semmi. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Van, hogy az
embernek mindössze egyetlen nyamvadt perc adatik meg a boldogságra, és amikor
beborul az ég csupán eme röpke másodpercekbe kapaszkodhat. Minden erőmmel azon
voltam, hogy felidézzem a boldog pillanatokat, de hiába gondoltam Harryre,
mintha egy láthatatlan erő elragadta volna tőlem s a következő képkocka, amit
lelki szemeim látképe elé vetített olyannyira megrémített, hogy legszívesebben
én magam kapcsoltam volna ki azokat az idióta gépeket. Miért nem lehetett vége?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>Fura volt külső
szemlélőként nézni a dolgokat. Az egész olyan volt, minta én magam is egy
szellem lettem volna, egy árnyéklélek, aki kétségbeesetten kereste az otthonát.
A sápatag temető díszruhába öltözött, hála a rengeteg színes virágnak, amit a
hozzátartozók és az elhunyt barátai vásároltak a közeli virágárusnál.
Emlékszem, aznap gyűlöltem a színeket, mert úgy gondoltam, ezzel karnevállá
varázsoltuk az édesapám gyászszertartását. A búcsú fájdalmas volt. A mai napig
képtelen voltam felfogni, hogyan állhattam ott a tömegben, miközben
legszívesebben beleugrottam volna az előre kiásott gödörbe. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Gyere, mi jövünk!
– suttogta Will, majd gyengéden átkarolt és a koporsó felé taszigált. Ha nem
lett volna mellettem, valószínűleg sírva rogytam volna össze minden gyászoló szeme
láttára. A kezemben megremegett a vörös rózsa, s ahogy a szél táncra kelt a
tincseimmel, furcsán gyönyörűnek találtam az összhatást. Egyszerre volt morbid
és magával ragadó.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Apa… - kifogytam
a szavakból. Emlékszem egész éjszaka azt terveztem, miként fogok elbúcsúzni
tőle, abban a percben mégsem tudtam megformálni a megfelelő mondatokat.
Kudarcot vallottam, pontosan úgy, ahogy Anyával. Nem voltam megfelelő támasz a
számára, mindig csak veszekedtem vele, pedig pontosan tudtam, mit érezhetett;
én is ugyanabban a kínban gyötrődtem. Elcsesztem Harryvel, csalódást okoztam a
barátaimnak, kihasználtam Willt s mindeközben magamat sajnáltattam. Még csak eszembe
sem jutott hátranézni és felmérni a kárt, amit minden egyes lépésemmel magam
mögött hagytam. Önző voltam és épp ebbe az önzésbe haltam bele – majdnem.
Viszont ami késett, még nem múlt el teljesen. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Szeretlek apu,
remélem meg tudsz nekem bocsátani – szipogtam, majd lassan a gödörbe
eresztettem a rózsát, amit annyira szorongattam, hogy megszúrt, s a földre
hullott egy bíborvörös vércsepp, mely az ujjamból szivárgott a felszínre. A
könnyeim megállíthatatlanul potyogtak, s olyannyira elhomályosították a
látásomat, hogy alig tudtam elolvasni a márványba vésett szavakat, melyeket egy
dalszövegemből másoltam ki, megkérve a mesterembert, hogy gravírozza rá. ’Akit
szerettünk, itt nyugszik már,/ de szívünkben él s emléke fáj.’ Fájt, és tudtam,
hogy ez sohasem fog megváltozni, hiszen egy hozzánk oly közel álló személyt
lehetetlenség kiradírozni a szívünkből, bármily messze is sodorta tőlünk az
élet.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Észre sem vettem,
hogy sikerült megmozdítanom az ujjaimat, csupán arra lettem figyelmes, hogy
Harry ajkai megérintették a homlokom, majd langyos könnycseppjei
felmelegítettek belülről. Egyfolytában azért hálálkodott, amiért hallgattam rá,
pedig én nem tettem semmit.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csillag. Csillagom – rebegte a nevemet, miközben egyetlen
pillanatra sem engedte el a kezeimet, pedig legszívesebben megkértem volna,
hogy adjon egy szusszanásnyi pihenőt a csontjaimnak, amiket kis híján ripityára
tört az aggodalmával. Éreztem, ahogy az arcizmaim megmozdultak és valamiféle
mosolyt erőltettem az ajkaimra, mire Hazza ujjai ezúttal az orcámat cirógatták.
Nem tudott betelni velem, olyan voltam számára, mint az élet kelyhe vagy maga a
bölcsek köve. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Harry ujjai
megrándultak, szinte magamon éreztem a benne éltre kelő feszültséget, mintha
egyek lettünk volna, mint két szimbiózisban élő személy. Kétségbeesetten
szorongatott, mintha bármelyik pillanatban semmivé válhattam volna, pedig
elevenebb voltam, mint valaha, hiszen megmozdultam. Igaz, fogalmam sem volt
róla, hogy és mikor, de minden kétséget kizárólag megtettem. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kérem, menjen ki, szeretnénk megvizsgálni a kisasszonyt.
– Ismerős volt ez az öblös, kissé szórakozott hang, abban a pillanatban mégsem
tudtam beazonosítani. Talán azért, mert többé már nem éreztem magam mellett
Hazzát, és ez megrémített, s a félelem magában hordozta a bénulást. Lefagytam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem maradhatnék mellette? Ígérem, nem leszek útban.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Leírhatatlanul
utáltam a csöndet. Gyűlöltem, hogy nem voltam tisztában mindazzal, ami
körülöttem zajlott, pedig egyfolytában én voltam a téma. Ez pontosan olyan
volt, mintha egy plexi burát húztak volna az ágyam köré; kitaszítva éreztem
magam. Olyan volt, mintha nem is léteztem volna, mintha egy kirakati baba
lettem volna, aki arra várt, hogy eljöjjön érte a jó tündér keresztanyja, aki
életet ajándékozhat neki, pont, mint Pinocchiónak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem bánom, de akkor is hátrálni kell pár lépésnyit – egy
meleg, mégis idegen kéz érintette meg a karomat, a megfelelő véna után kutatva,
hogy ezt követően belém döfhessen egy hatalmas injekciós tűt. Az egész testem
ellazult, azon nyomban hatni kezdett a belém fecskendezett gyógyszer és mintha
csak drogot pumpáltak volna a szervezetembe, elképesztő békét éreztem, mi több:
erőt. Abban a pillanatban még egy betonfalat is képes lettem volna porrá zúzni,
pusztán a gondolataim erejével.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Rendben.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Cara, hall engem? – <i>Igen,
hallom. Már nagyon régóta hallom. Kérlek, vigyen ki innen, többé nem akarok
fogoly lenni. </i>Motyogtam, miközben a szám egész idő alatt csukva volt, így
rajtam kívül senki sem érzékelte, mennyire megviselt ez az egész. Ők annyit
tudtak, amennyit láttak; semmit. - Ha igen, akkor kérem, mozdítsa meg az
ujjait, hogy tudjuk, nem csak egy izomrángás volt az előbbi. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Minden erőmet
összeszedve, koncentrálni kezdtem, de nem történt semmi és ez a tehetetlenség
jócskán rányomta a bélyegét a kórterem légterére is, mely oly nyomasztóvá vált,
hogy lassan ablakot kellett volna nyitni. Fogalmam sem volt róla, az előbb
hogyan csináltam azokat a világmegváltó mozdulatokat, én csak arra emlékeztem,
hogy újraéltem az édesapám temetésének pár gyötrelmes pillanatát. Talán ez
kellett hozzá? Emlékek a múltból? Kétségbeesetten kutattam valami használható
után, de sem az első biciklis kirándulásom, sem az első csókom nem volt elég
erőteljes a változáshoz. Az agyam szüntelen dobálta a képeket, egyiket követte
a másik, míg végül ráleltem a megfelelőre.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>A nap ragyogóan
sütött, talán még sosem ébredtem olyan verőfényes reggelre, mint akkor.
Ismételten egy külső szemlélőként éltem át a pillanatot, így olyan dolgokat,
mimikákat és mozdulatokat is megfigyelhettem, amit akkor, tizenhat éves fejjel
aligha tudtam feldolgozni. Harry és én egymás mellett sétáltunk az erdőben, s
míg én lesütött szemekkel bámultam a földet, hogy még csak véletlenül se essek
pofára egy kitüremkedő ágban, addig Haz engem vizslatott. Hogy nem vettem észre
már akkor, hogy mennyire szeretett? És Ő hogy nem vette észre, hogy a közelében
mindig kivirultam? Talán úgy, hogy amikor szomorú voltam, általában másnak
panaszoltam el a bánatom, így nem is láthatta… Nem az Ő hibája volt.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Ahogy feltárult előttünk a tisztás, minden
szín felerősödött, a virágok illata pedig oly bódító volt, hogy legszívesebben
meghemperegtem volna bennük, hátha ezáltal a ruháimba ivódott volna kellemes
zamatuk. Mindig is imádtam azt a mezőt, hiszen a közös helyünk volt. Vicces,
hogy a halál torkában is pontosan oda száműzött a képzeletem, mintha én magam
is a helyhez tartoztam volna. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Boldog Nőnapot!
– Hazza az orrom alá dugott egy apró dobozkát, amit azon nyomban fel is
nyitottam, s ahogy a szemeim elé tárult a kedvenc együttesem legújabb
kislemeze, mentem a karjaiba vetettem magam, melynek következtében mind a
ketten a földre zuhantunk. Akkor olyan boldog voltam… igazán boldog.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ügyes kislány. Akkor most próbálkozzunk meg valami
nehezebbel. – <i>Nehezebbel? Hiszen ebbe is
majd’ belepusztultam! Nem lehetne pihenni egy kicsit? Mi lesz, ha legközelebb
nem találok megfelelő emléket? Ha itt maradok, mert kicsúszik a kezemből az a
bizonyos mentőkötél, ami felhúzhatna a felszínre? </i>Próbáltam megnyugtatni
felborzolt idegeimet, de nehezebben ment, mint azt elsőre gondoltam. Nem
a halállal kellett megküzdenem, hanem a saját makacsságommal. - Fel tudja
emelni az egyik karját? Nem kell nagy dolgokra gondolnia, pár centiméter is
megteszi.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Pár centiméter,
csupán centiméterek; szüntelen ezt ismételgettem, mintha egy ósdi lemez
fennakadt volna a divatjamúlt lejátszón, mégsem történt semmi. Oly közel volt a
cél, hogy szinte már éreztem a győzelem csokoládétorta ízű zamatát, mégis
elestem egy kikandikáló fűcsomóban. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megpróbálhatnám? – tompa, mégis ütemes lépések zaja
csapta meg a füleimet, végül egy ismerős, kissé bőrkeményedéses tenyér simult
az enyémhez; Harry tenyere. Ha képes lettem volna rá, abban a másodpercben
elmosolyodtam volna, de az előbbi próbálkozások hatására kellőképp kimerítettem
az energiatartalékaimat, így egy belső kacajnál többre aligha tellett - Cara,
összpontosíts a hangomra. Tudom, hogy lépes vagy rá.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>Hirtelen a
konyhánkban találtam magam, mintha magával ragadott volna egy láthatatlan kéz,
ami átrángatva az utcákon, visszacipelt anyu mellé. A helyszín ismerős volt, a
szereplők is, s ahogy felmértem a terepet, a jelenet is kibontakozott a szemeim
előtt. Mintha minden egyes emlék más érzelem-csakrámra irányult volna. Apu
temetése a fájdalmat ébresztett a szívemben, Harry és a mező az ajkaimra
csókolta a boldogságot, míg a következő képsorok a dühre összpontosultak.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Anyu a pult előtt állt, kezében egy késsel,
s a vacsorai hozzávalóit aprítgatta kicsi, kocka alakú darabokra; lecsó volt
készülőben. A rádió kellemes hangja körbelengte a légteret s ha nem tudtam
volna mi fog következni, egy pillanatra elhittem volna, hogy minden a
legnagyobb rendben lesz. De nem lett, egyszerűen nem lehetett. Aztán, mint egy
végszóra, jómagam is haza toltam a képem; csurom vizesen, teljesen bőrig ázva.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Te mégis hol
jártál, kisasszony? Azt hittem, megbeszéltük, hogy nyolcig kaptál kimenőt –
anyu a hűtő fölé akasztott órára vezette a tekintetét, azonban én nem szorultam
rá erre a felesleges közjátékra. Pontosan tudtam, hogy egy teljes órával
túlléptem a határt, hiszen édesanyám abban az időben mindig fél kilencre ért
haza, az pedig, hogy otthon találtam elegendő bizonyíték volt a
szabályszegésemre.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- A haverokkal, az
idő csak úgy rohant, észre sem vettem – szabadkoztam, de mintha meg sem
hallotta volna. Letette a kést és öles lépteivel felém közeledett. Abban a
percben olyan volt, mint egy gyilkos sas madár, aki végre valahára lecsaphatott,
már réges-régen kiszemelt áldozatára.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Bűzlesz az
alkoholtól, pedig még csak tizenhét vagy. A te korodban én…<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Anya…<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- A te korodban
én…<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Egy unalmas
ember voltál. Miért nem élhetem az életem úgy, ahogy én akarom? – nem mondtam
el neki, hogy egy kortyot sem ittam, csak Will véletlenül leöntött egy pohár
tiszta wiskeyvel. Élveztem, hogy felhúzhattam, mert mérges voltam rá.
Gyűlöltem, hogy a munkába menekült, miután apu meghalt, ezzel magamra hagyva a
gyászban. Mellettem kellett volna lennie, és ezt sosem bocsátottam meg neki.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Mert felelőtlen
és gyerekes vagy, azért – vágta oda foghegyről, majd lerángatta rólam a vizes
pulóveremet, amit mérgesen gyűrögetett a kezei között. Sosem ütött még meg, így
nem féltem a dühétől, pedig kellett volna. Le kellett volna állnom, meglátnom a
fájdalmat a szemeiben, de én túl önfejű voltam, egy megsértett kislány, aki
bosszút akart állni a saját anyján, amiért az elhanyagolta.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Fogalmam sincs,
mit látott benned – és ez volt az a pont, ahol elvesztette a türelmét. A
tenyere az arcomon csattant, nekem pedig mind a két szemem könnybe lábadt.
Ahogy egy jéghideg könnycsepp végigfolyt az arcomon, hihetetlenül jól esett a
megsebzett és igencsak kipirult bőrömnek a hirtelen hőfokváltozás.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Tűnj fel a
szobádba, ma nem kapsz vacsorát!<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Gyűlöllek!<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ez bámulatos fiatalember – az orvos hangja visszarántott
a valóságba, s vidám hanghordozása arra engedett következtetni, hogy sikeresen
vettem az elém görgetett akadályt; megmozdítottam a kezem - Most pedig térjünk
át a lábakra. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Legszívesebben azon
nyomban feladtam volna, mert túlságosan is fájt az ébredés, s fogalmam sem volt
róla, milyen emlékeket kell majd még újraélnem ahhoz, hogy a lábaimat is meg
tudjam emelni, mi több, végre valahára ki tudjam nyitni a szemeimet. Harry
jelenléte mégis erőt öntött belém, így visszaültem az érzelmi hullámvasutam
különjáratára. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>Magány. Abban a
másodpercben, hogy megláttam magam, a Styles család házának verandáján ülve, a
tenyereimbe temetve az arcom, már tudtam, hogy melyik érzelem következett.
Azokban a hetekben féltem, hogy elveszítem a legjobb barátomat, és ez elég
labilissá változtatott. Az egész azzal kezdődött, hogy megvédtem őt Logan
McMillar-től és ezért a baráti megnyilvánulásomért ő feltűnően kerülni kezdett.
Kétségbe voltam esve és fogalmam sem volt róla, mivel tehettem volna jóvá mindent,
hogy mivel engesztelhettem volna ki.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Nincs itthon –
Gemma hangja, akár egy üvegszilánk, ami felsértett egy óvatlan kezet, úgy mart
bele a szívembe. Hazudott nekem, pedig mind a ketten nagyon jól tudtuk, hogy
Harry a szobájában volt, vagy valahol egészen máshol, mégis a házuk belterében.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Hát persze,
pontosan úgy, ahogy az elmúlt napokban sem volt – horkantottam, majd leszegett
fejjel az előttem elterülő kertet vizslattam. Olyan egyedül éreztem magam
nélküle, mintha elveszett volna a lényem egy jelentős része, mintha
kiszakítottak volna belőlem egy darabot. Hiányzott, hogy megnevettetett, hogy
beszólogatott, hogy megölelt és egy tábla csokival próbálta jóvátenni az
ellenem elkövetett gyermekded csínyeit. Ő maga hiányzott.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Majd megenyhül,
hisz tudod, milyen…<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- De nem tettem
semmit, mégis úgy kezel, mint egy leprást. Rám se néz, és amikor meglát a
folyosón egyből a másik irányba fordul – a szemeim megteltek könnyekkel,
miközben Gemma leguggolt mellém és a vállamra tette a kezét. Óvatos, gyengéd
mozdulatokkal vigasztalt és igencsak jól esett, ahogy simogatott, mert abban a
pillanatban reményt ébresztett bennem. De hiába sütött a napsugár, a felhők
abban a pillanatban elállták az útját, ahogy újra erőre talált. Harry kijött a
házból és ahelyett, hogy odajött volna hozzám, intett a nővérének és
felpattanva a gördeszkájára, elhajtott. Levegőnek nézett, s én újra egyedül
voltam…<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ez az Csillag! Nagyon ügyes vagy. – <i>Mikor lesz már vége? Ugye mára ennyi volt? Nagyon elfáradtam Hazza,
kérlek, maradj itt és pihenjünk. </i>De megint csak magamnak beszéltem, s
miközben Harry puha ajkai a homlokomhoz értek, már tudtam, hogy mindez csupán a
kezdet volt; a jéghegy csúcsa. Ugyanis a legnagyobb megmérettetés még váratott
magára. - Gyere vissza hozzánk.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Minden erőmet
összegyűjtve, megpróbáltam teljesíteni a kérését, s miközben egyenletesen
szippantottam magamba az éltető oxigént, magával ragadott egy újabb örvénylő
gondolatfoszlány. Remélhetőleg az utolsó, ugyanis többre akkor sem lettem volna
képes, ha kényszerítettek volna.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>A csillagokkal teletűzdelt ég azon az
éjszakán is pontosan olyan volt, mint minden addigin, így nem csoda, hogy
óvatlan voltam, s nem vettem észre, mekkora vihar közeledett harmatgyenge
testem felé; persze csak képtelesen szólva, ugyanis a tiszta égen egyetlen
esőfelhő sem gyülekezett. A hajam laza kontyba fogva díszelgett a fejem
tetején, miközben a tükör előtt állva, próbáltam visszamosolyogni mélabús
képmásomra; mind hiába. Hirtelen nem tudtam eldönteni, miért pont ebbe a
semleges emlékbe hozott vissza az elmém, de ahogy Jane átlépte a küszöböt, mint
derült égből villámcsapás, engem is eltalált a felismerés; beletörődés, majd megbocsátás
– ezek az érzelmek következtek.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Még mindig
haragszol, azért, amit a suliban mondtam? Én tudom, hogy Will és te nagyon jól
kijöttök egymással, én csak… ezt az estét mindig úgy képzeltem el… - nem
engedtem, hogy befejezze a mondatát, helyette felé fordítottam a tekintetem és
én magam ejtettem ki a megfelelő szavakat. Igaza volt, amikor az ebédlőben
mindenki előtt kinyilvánította a véleményét, nem kellett volna kiabálnom vele
mindezért.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Én is úgy
képzeltem, hogy Harry visz el a végzős bálra, de nem így lett. Már rég nem
ringatom magam hiú ábrándokba – megrántottam a vállaimat, lazán, mintha semmit
sem éreztem volna a szóban fogó személy iránt, pedig rajtam kívül mindenki
tisztában volt vele, hogy hazudtam. Csupán könnyebb volt az általam kreált
hamis valóságban élni, mint szembenézni a valóvilág sivárságával.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Azt hittem
kiabálni fogsz, amint átlépem a szobád ajtaját – nevette el magát, majd
megölelt és segített kijavítani a sminkemet, amit, hála remegő kezeimnek,
igencsak összemaszatoltam.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Azt akartam, de
aztán eszembe jutott, hogy felesleges lenne kiborulnom minden apróságon.
Barátok vagyunk. Te is elnézed a hibáimat és én is elnézem a tied…<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- H… Ha… - leírhatatlanul fájt a torkom, mintha még mindig
dörzspapíron keresztül vettem volna a levegőt és képtelen voltam megformálni az
általam kívánt nevet, pedig éreztem, hogy képes lehettem volna rá, csupán
kimerültem a nagy erőlködésektől, ami az ébredéshez vezetett. Mert ezek a
hangok már a gyógyulás előfutárai voltak; ebben az egyben holt biztos voltam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szeretlek – Harry megszorította a kezemet és bár még
mindig szorosan összepréseltem a szemeimet, tudtam, hogy örömében ezer meg egy
könnycsepp szánkázott végig az arcán, hiszen megéreztem a langyos folyadékot,
ami rácseppent a bőrömre. Legszívesebben azon nyomban a karjaiba vetettem volna
magam, hogy ott találjam meg a vágyva vágyott nyugalmat, de még a mozgás
gondolatától is elálmosodtam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én is szere… - kinyitottam a szemem, hogy lássam az
arcát, s bár sápadt volt, kócos és megviselt, én mégis gyönyörűnek, már-már
angyalinak találtam. Hiszen Ő volt az Őrangyalom, aki vigyázott rám, amikor
minden reményt feladtam - …tlek. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jó reggelt, Csipkerózsika. Örülünk, hogy felébredt. Egy
darabig még itt kell maradnia és még jó pár vizsgálatot elvégzünk magán, de a
legjobb lesz, ha most hagyjuk egy kicsit pihenni. – Az orvos hangja magára
vonta a figyelmemet, az pedig különösen, hogy köpenybe bújtatott karjával az
ajtó felé taszigálta a szerelmemet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ne! <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem megyek el, csak szólok az anyukádnak – Harry arca
kivirult, de ahogy egyre közelebb került az ajtóhoz, eluralkodott rajtam a
pánik s kétségbeesetten kaptam volna utána, ha képes lettem volna rá. Így
viszont csak annyira futotta tőlem, hogy pár milliméternyit megemeltem a karom,
majd azon nyomban vissza is ejtettem az ágyra, megadva magam a gravitáció
hatalmának.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Várj… még.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hazza visszasétált
mellém, mialatt az orvos becsukta maga mögött a kórterem ajtaját. Nem arról
volt szó, hogy nem akartam találkozni a többiekkel, csupán ki akartam élvezni
az újjászületésem első pillanatait, méghozzá egy számomra igencsak fontos
személy társaságában.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Milyen ragaszkodó lettél hirtelen – leült az ágyam mellé
húzott székre és a kezeibe vette a tenyerem, melyre apró szívecske, kör és
csillag alakú formákat rajzolgatott. Az arcán megjelenő kisfiús mosolytól még
ellenállhatatlanabbá vált, s én boldog voltam, amiért hitt bennem, annak
ellenére, hogy egyikünk sem bízott már a csodákban.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Majom.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-32075125144202209962014-07-26T17:53:00.003+02:002014-09-05T22:08:46.831+02:00Díj #29 #30<div style="text-align: center;">
Nagyon szépen köszönöm a díjat <a href="http://letmegoavrilchadfanfic.blogspot.hu/" target="_blank">Azy</a>-nak <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitun7C6sNKhvQXvVIGd7El4Sw4BQwm2wNOJNdNp0qBjNYCnTtJxf4EselLpIyR8iM-1jAQJTIp3Uj-SAWJv0JhR128KY-iFJw_HEgOqJUBYGgbkHhCyoGVLJ_xXAPiKNRK-NmYzMMkRZw/s1600/tumblr_mwlqwa8k9M1qfqitho1_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitun7C6sNKhvQXvVIGd7El4Sw4BQwm2wNOJNdNp0qBjNYCnTtJxf4EselLpIyR8iM-1jAQJTIp3Uj-SAWJv0JhR128KY-iFJw_HEgOqJUBYGgbkHhCyoGVLJ_xXAPiKNRK-NmYzMMkRZw/s1600/tumblr_mwlqwa8k9M1qfqitho1_500.png" /></a></div>
<u>Szabályok:</u><br />
<ul>
<li>Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!</li>
<li>Írj magadról 11 dolgot!</li>
<li>Válaszolj 11 kérdésre!</li>
<li>Írj 11 kérdést!</li>
<li>Küldd tovább <strike>5 embernek</strike>!</li>
</ul>
<div>
<u>11 dolog rólunk:</u><br />
<i>szerecsendio:</i><br />
<ul>
<li>nagyon izgulok a hétfő miatt, ugyanis akkor fogok vizsgázni a KRESZ-ből és napról napra úgy érzem, semmit sem tudok </li>
<li>beszökött egy molylepke a szobámba és egyfolytában nekimegy a lámpának</li>
<li>mostanában össze-vissza eszem, semmi rendszeresség sincs az étkezéseimben, ugyanis van, hogy a reggelit kapásból kihagyom a késői ébredésem miatt</li>
<li>nem vagyok álmos, pedig már éjfél is elmúlt és aludnom kéne</li>
<li>eddig nem igazán voltam focidrukker, de kezdek változni</li>
<li>nemrég jöttünk haza a mamámtól, akinek egy hétig nem volt netem</li>
<li>ezt a díjat már hónapokkal ezelőtt ki kellett volna tennünk, eddig a könyvjelzőim között pihent</li>
<li>valahányszor végzek egy blogos teendővel - rész, kritika, videó - úgy érzem kapásból jön három másik</li>
<li>tegnap beleejtettem a telefonom a forró levesbe, és nagyon megijedtem, hogy tönkre ment, mert nem működött se a hangszóró, se a töltő - de anya megjavította, utólag is puszi érte</li>
<li>nagyon éhes vagyok, szerintem ha ezzel végeztem, megyek és eszem valamit</li>
<li>tegnap felvilágosított az egyik barátnőm arról, hogy a sok alvástól magasabbra nő az ember - ha ez igaz lenne, már beverném a fejem a plafonba</li>
</ul>
<div>
<b>kriszty96:</b></div>
</div>
<div>
<ul>
<li>jövőre fogom letenni az érettségi vizsgát</li>
<li>nyáron mindig délig, de az is megesik, hogy egyig szoktam aludni</li>
<li>már alig várom a jövőhét pénteket, ugyanis találkozom a barátnőmmel és együtt mozizunk majd</li>
<li>nem az erősségem a versírás, de kihívásnak mindenképpen jó</li>
<li>kaptam egy új laptopot és, ami a legkülönösebb, hogy barna színű és most pont ebben a szín őrületben vagyok</li>
<li>semmi különöset nem érzek most, hogy betöltöttem a tizennyolcat, csak olyan, mintha elrepült volna egy újabb év</li>
<li>a legjobb barátnőmtől isteni szülinapi ajándékot kaptam, amit nem győzök neki elégszer megköszönni</li>
<li>most éppen egy kis pihenést tartok, mert a kishúgom, akire folyton vigyáznom kell éppen alszik</li>
<li>a Magyar Színház és Filmművészeti Egyetemen szeretnék majd továbbtanulni </li>
<li>rettentően nem várom a szeptembert már csak azért sem, mert megeshet, hogy az osztályomat összevonják egy másikkal</li>
<li>mostanában nem érzem éppen formában magamat</li>
</ul>
</div>
<div>
<u>Válaszaink:</u></div>
<div>
<ul>
<li>Ha most azonnal elmehetnél egy helyre, hova mennél? </li>
<li><i>szerecsendio: Hmm, nehéz kérdés. Szerintem Ausztráliába, mert nagyon megcsiklandozta a fantáziámat az a hely.</i></li>
<li><b>kriszty96: Szerintem ez a hely Olaszország lenne, ha azt mondanák kapok ingyen repülőjegyet egy percig sem gondolkoznék, gyorsan összecsomagolnék és már mennék is.</b></li>
<li>Ki az az ember, akinek elsőnek elmondod, ha valami baj történt? </li>
<li><i>szerecsendio: A barátnőm, de ne kérdezd melyik, az attól függ milyen baj történt, mert mindegyikük máshogy áll hozzá a dolgokhoz és van, amikor együttérzésre, van amikor arra van szükségem, hogy meghallgassanak vagy leszidjanak és helyre tegyenek.</i></li>
<li><b>kriszty96: Mindig a legjobb barátnőmnek mondom el, hogy mi nyomja a lelkemet és ő készségesen meghallgat, tanácsot ad, amiért nem lehetek elég hálás neki. </b></li>
<li>Össze szoktad firkálni a füzeteidet, ha igen, miket rajzolgatsz/írogatsz? </li>
<li><i>szerecsendio: Csak ha nagyon unatkozom, de akkor is csak ceruzával vagy más füzetét. Rendszerint nonfiguratív ábrákkal vagy angol bölcsességekkel lepem meg a papírfecniket.</i></li>
<li><b>kriszty96: Nem igazán szoktam firkálni, ha unatkozom egy óra alatt akkor általában vagy nekikezdek olvasni vagy csak úgy véletlenszerűen leírom azt, ami eszembe jut. Az egyik történetemnek az alapja is így született meg.</b></li>
<li>Mennyire nehezen öltözöl fel reggelente? </li>
<li><i>szerecsendio: Semennyire, mert leginkább csak kiszedek valamit a szekrényből.</i></li>
<li><b>kriszty96: Az öltözködéssel semmilyen nehézségem sincsenek, inkább a felkelés az, ami akadályt jelent. Borzasztó nehezen tudok felkelni. </b></li>
<li>Kedvenc csoki? </li>
<li><i>szerecsendio: Pilóta. Bár az keksz, de akkor is a kedvencem... hmm, a a finom krém a közepében.</i></li>
<li><b>kriszty96: Sajnos nem tudok dönteni, rengeteg csokit szeretek, talán az egyetlen, amit nem szeretek az a mézes töltelékű.</b></li>
<li>Magas hegyek vagy a sivatag? Hova mennél szívesebben? </li>
<li><i>szerecsendio: Inkább a hegyek, még annak ellenére is, hogy hamar elfáradnék a megmászásában. Szerintem a tikkasztó hőséget kevésbé bírnám elviselni.</i></li>
<li><b>kriszty96: Én is inkább a hegyekbe mennék, bár a meleggel sincsen különösebb gondom, de szerintem az előzőben a kilátás magáért beszél, míg a sivatagnak már csak a gondolata sem hoz lázba.</b></li>
<li>Szeretnél megtanulni vezetni? Ha már tudsz, akkor mióta? </li>
<li><i>szerecsendio: Igen szeretnék, bár egyre kevésbé. Szerdán kezdtem el a tanfolyamos oktatást, azóta már három alkalommal tömték tele a fejem hihetetlenül bonyolult és unalmas információkkal.</i></li>
<li><b>kriszty96: Igazából annyira még nem is gondolkoztam el a dolog, bizonyára vannak előnyei és természetesen hátrányai is. Mondjuk akkor nagyon is jól jön, ha messzebbre szeretnénk menni és országon belül is tudunk autó segítségével közlekedni. Egyszer majd biztosan megtanulok, de egyenlőre úgy vagyok vele, hogy az autópályák így is tele vannak őrültekkel, nem kellek oda még én is.</b></li>
<li>Mennyire fontos számodra a telefon? Mindig magaddal hordod, vagy sokszor már felesleges? </li>
<li><i>szerecsendio: Eddig kapásból rávágtam volna, hogy semennyire, de mióta kaptam egy okosabb kütyüt, amin tudok másokkal beszélgetni azóta mindig nálam van. Még szerencse, hogy nincs mobilnetem, különben megszállott lennék.</i></li>
<li><b>kriszty96: Általában mindig magamnál tartom, jól jön ha valamit le akarok írni nehogy elfelejtsem és természetesen írni is szoktam másokkal szóval számomra nagyon fontos. </b></li>
<li>Ha lehetne választani, egy napot a vidámparkban vagy inkább a cirkuszban töltenél? Miért? </li>
<li><i>szerecsendio: Vidámpark, mert a cirkusz bár vicces, elég uncsi egy helyben ülni.</i></li>
<li><b>kriszty96: Szerintem a vidámparkot választanám.</b></li>
<li>Ki az a sztárok közül, akinek nagyon tiszteled a munkáját? </li>
<li><i>szerecsendio: Nem tudok dönteni, nem követek nyomon szinte senkit sem.</i></li>
<li><b>kriszty96: Szerintem valamilyen szinten mindenki munkája dicséretet érdemel, de kié a legjobban azt sajnos nem tudnám megmondani. </b></li>
<li>Fanfiction vagy saját történet? Melyik és miért? </li>
<li><i>szerecsendio: Interneten fanfiction, mert könnyen ellophatják az eredeti ötleteidet. Szomorú vagy nem szomorú, ez az igazság.</i></li>
<li><b>kriszty96: Mind a kettőt nagyon szeretek írni, de ha egy eredeti ötlet, amit még senki sem talált ki jut az eszembe azt inkább megírnám regény formájában és szerencsét próbálnék vele, ha pedig mégsem aratok vele sikert talán megjelentetném blog formájában. </b></li>
</ul>
</div>
<div>
<u>Kérdéseink:</u></div>
<ul>
<li>Vázlat alapján, vagy spontán írsz?</li>
<li>Magadnak készíted el a blogod designját, vagy felkérsz egy általad profinak tartott szerkesztőt? Ha az utóbbi, akkor ki az, és miért pont őt választottad?</li>
<li>Mi volt az utolsó blog, amit olvastál? Hogy tetszett a rész?</li>
<li>Mi a legnagyobb félelmed?</li>
<li>Nyáron gyakrabban találkozol a barátaiddal, vagy ilyenkor kissé a háttérbe szorulnak a pihenés és a lustaság mellett?</li>
<li>Mennyire fontos számodra, hogy meglegyenek és te is meg legyél elégedve önmagaddal?</li>
<li>Inkább afelé hajlasz, hogy magadnak felelj meg?</li>
<li>Mit gondolsz azokról a bántó üzenetekről, amik azt állítják egyesek csak azért barátkoznak egy "híresebb" bloggerrel, hogy ők maguk is elterjedtebbek legyenek?</li>
<li>Mi volt az a könyv, amit utoljára olvastál? Milyen tanulságot szűrtél le belőle?</li>
<li>Melyik filmet láttad utoljára a mozikban? Milyen érzelmeket váltott ki belőled?</li>
<li>Szeretnéd legyőzni a félelmeidet vagy inkább elviseled és együtt élsz azokkal? </li>
</ul>
<br />
<div>
<u>Akiknek sok-sok szeretettel küldjük:</u><br />
<ul>
<li><a href="http://cassy-painful.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="color: black;">Cassy Crockett</span></a></li>
<li><a href="http://valentine-rosaliebloom.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="color: black;">Delilah</span></a></li>
</ul>
<div style="text-align: center;">
A díjat nagyon köszönjük <a href="http://fighttrustlove-zm.blogspot.sk/" target="_blank">Molly</a>nak! <333</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCF04GEyA3A7AhlFZvtorCITZV_KAedHMfPIRDapCJu6yThTRxoT1LbgzWQ8P89uNfT-cjrtX7vzpd2hyphenhyphenkb53kBnYtbhe8jBo2_6kqG9EDtDe-wphFzYwMui9tTh46pflDhrWOQYD3kN0/s1600/d%C3%ADj_5.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCF04GEyA3A7AhlFZvtorCITZV_KAedHMfPIRDapCJu6yThTRxoT1LbgzWQ8P89uNfT-cjrtX7vzpd2hyphenhyphenkb53kBnYtbhe8jBo2_6kqG9EDtDe-wphFzYwMui9tTh46pflDhrWOQYD3kN0/s1600/d%C3%ADj_5.jpeg" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<u>Szabályok:</u><br />
<ul>
<li>Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!</li>
<li>Írj magadról 11 dolgot!</li>
<li>Válaszolj 11 kérdésre!</li>
<li>Írj 11 kérdést!</li>
<li>Küldd tovább <strike>11 embernek</strike>!</li>
</ul>
<div>
<u>11 dolog rólunk:</u></div>
<div>
<ul>
<li>nagyon álmos vagyok, sajnos nem aludtam valami sokat az este</li>
<li>már megszoktam, hogy senkinek sem számítok igazán...</li>
<li>még mindig beteg vagyok és már rettentően idegesít a köhögés</li>
<li>amint végzek ezzel a díjjal olvasni fogok, ideje lenne már pótolnom a lemaradásaimat</li>
<li>a legjobb barátnőmmel már alig várjuk a Doctor who nézését</li>
<li>valamiért nem tudok kitenni blogokat cserének</li>
<li>ma két órán át utaztam hazafelé</li>
<li>amint kiteszem a díjat, megyek enni</li>
<li>nem szeretem a kínait</li>
<li>jelenleg Charles Dickens: Szép remények című könyvét olvasom</li>
<li>kíváncsi vagyok már, milyen lesz a kisérettségi</li>
</ul>
<div>
<span style="font-family: inherit;"><u>Válaszaink:</u></span></div>
</div>
<div>
<span style="font-family: inherit;">1. Milyen eddig a nyaratok?</span></div>
<div>
<b>kriszty96: A nyaram eddig nagyon jó már csak azt a részét nem várom, amikor el kell kezdenem tanulni, de sajnos kénytelen leszek :(</b></div>
<div>
<i>szerecsendio: Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem, azt mondanám: tartalmas. Letettem a KRESZ vizsgát, olvastam, írtam, nyaraltam a mamámnál, találkoztam szinte az összes barátnőmmel, lett barátom... szóval... Tartalmas.</i></div>
<div>
2. Valamit terveztetek még a nyárra?</div>
<div>
<b>kriszty96: Vannak terveim például a legközelebbi most hétvégén, aztán elutazom vidékre és jövőhét végén ismét, az elkövetkezendő heteimet előre megterveztem pedig nem is igazán szoktam, ez nem rám jellemző.</b></div>
<div>
<i>szerencsendio: Idén egyszer még biztosan elmegyek a családommal a Balatonra, plusz elkezdem a vezetést, de ezen kívül nincsenek konkrét terveim.</i></div>
<div>
3. Mi volt az eddigi legszebb pillanatotok?</div>
<div>
<b>kriszty96: Talán az, hogy életemben először találtam egy olyan fiút, aki a legtöbbtől eltérően normális volt, de mint minden szép pillanatot ezt is sikerült valakinek tönkretenni. Sajnálom, amiért így van, de úgy tűnik nekem sosincs szerencsém...</b><br />
<i>szerecsnedio: Nem tudom, szerintem nagyon sok szép pillanatban volt részem ha úgy az egész eddigi életemet nézem. Képtelen lennék választani.</i><br />
4. Mit vártok leginkább ezen a nyáron?<br />
<b>kriszty96: Hm, nem tudom csak abban vagyok biztos, hogy leginkább azt szeretném, hogy ne érjen véget. Már így is nagyon gyorsan lepörögnek a percek és mire felkaptam a fejemet csak azt vettem észre, hogy máris július vége van.</b><br />
<i>szerecsendio: Várom a közös, családi nyaralást. Már három éve tervezzük, hogy elvisszük anyu öccsének a gyerekeit a Balatonra, hiszen ők még sosem jártak ott. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas élmény lesz.</i><br />
5. Ha már a nyárnál vagyunk, ha jól számolom, akkor augusztus végén befejeződik Cara és Harry története. Milyen érzések töltenek el titeket evégett?<br />
<b>kriszty96: Igazából mi a háttérben már régen befejeztük a történet írását, de az, hogy végleg lezárjuk a blogot örömmel tölt el és el is rettent. Nagyon furcsa érzés, hogy már nem írunk róluk, viszont mindig, amikor vége szakad egy történetnek kinyílik egy újabb kapu szóval nem aggódom túlzottan. Ettől függetlenül viszont nagyon hiányzik és mindig emlékezni fogok arra, milyen volt, amikor elkezdtük írni a történetüket. </b><br />
<i>szerencsendio: Keserédes érzelmek öntenek el, ha arra gondolok, hogy lassan vége ennek az egésznek. Egyfelől már alig várom, hiszen még soha életemben nem fejeztem be egyetlen blogot sem, így izgatott vagyok emiatt. S a búcsú miatt sem leszek szomorú, hiszen minden vég egy új kezdet, ráadásul mi már vagy egy hónapja megírtuk az utolsó sorokat. Talán csak azért írtam oda azt a keserű jelzőt az édes elé, mert ez hozott össze minket Krisztivel és végül ennek az egésznek is eljött a vége.</i><br />
6. Belevágtok együtt ismét egy újabb történetbe? Ha igen, mikor olvashatjuk, mi olvasók?<br />
<b>kriszty96: Igen, természetesen belevágunk. Most éppen a közös regényünkön dolgozunk, amit fogalmam sincs mikor fogtok olvasni és miután ezzel végeztünk elkezdjük az újabb blogunkat is, amit szintén nem tudom mikor fogunk publikálni, hiszen még csak neki sem láttunk az írásának, mivel most közerővel a regényen dolgozunk.</b><br />
<i>szerecsendio: Igen, valóban lesz még közös munkák, blog meg minden egyéb. Én szeretném jövő tavasszal publikálni, de fogalmam sincs, képesek leszünk-e rá. Ott lesz a suli, Kriszti érettségizik, én kis érettségizem... szóval húzós. De ettől függetlenül nem, hagyjuk abba, írunk, amikor csak tudunk.</i><br />
7. Mit szerettek jobban, olvasni, írni vagy filmet nézni?<br />
<b>kriszty96: Nem tudok választani, hiszen mindegyik különböző kategória, ha nagyon fontos, hogy tényleg válasszak, akkor viszont az írás mellett tenném le a voksomat.</b><br />
<i>szerecsendio: Én is az írás mellett tenném le a voksom, tekintve, hogy szinte alig nézek filmeket. Tévézni sem nagyon tévézem, csupán akkor ha a barátaim leültetnek elé. Olvasni imádok, szerintem olvasás nélkül nem tudnék írni, ettől fejlődik a szókincsem, ettől lesz jobb a fantáziám. Így ez csupán egy hajszálnyival maradt el a az írás mögött.</i></div>
<div>
8. Hogyan kezdetek neki egy-egy fejezetnek?<br />
<b>kriszty96: Ha regényről van szó, akkor aprólékosan vázlatot készítek róla, utána a párbeszédet ezt követően pedig elkezdem kidolgozni. A blogfejezeteknél ugyanúgy működik csak ott nem olyan aprólékosan a vázlataim, hiszen nem olyan hosszúak a részeim, mint például egy könyvnél. </b><br />
<i>szerencsendio: Először átgondolom, mit szeretnék leírni benne, majd nekilátok a párbeszédnek, csak ezt követően dolgozom ki a fejezetet - írom le a szereplők cselekedeteit, érzéseit s a helyszín szépségét, esetleg borússágát.</i><br />
9. Szerintetek mi a legfontosabb: a barátság, vagy a szerelem?<br />
<b>kriszty96: A maga módján mind a kettő nagyon fontos, de képtelen lennék csak azért nem törődni vagy kevesebbet foglalkozni egy barátnőmmel, mert éppen szerelmes vagyok. Nem lenne fair a részemről csak ezért bizonyos dolgokat eldobni vagy éppen hanyagolni. Valahogyan mindenképpen azon lennék, hogy megtartsam az egyensúlyt.</b><br />
<i>szerencsendio: Egyértelműen a barátság, hiszen barátok nélkül szerintem minden ember elveszne. Persze nem azt mondom, hogy a szerelem nem fontos, csupán másként szép, másként jó és egy részem gy érzi: míg pasi nélkül megvan az ember, addig barátok nélkül nem.</i><br />
10. Gondolom - vagyis tudom -, hogy számos embert ismertetek meg a blogger világban. Kik ők és hogyan tudnátok jellemezni őket egy-egy szóban?<br />
<b>kriszty96: Igazából a blogger világból mindössze három emberrel szoktam beszélgetni, a többiket csak hallásból ismerem így nem tudok róluk véleményt mondani, sajnos. Akikkel pedig beszélgetek már többször is mondtam véleményt és rettenetesen aranyosnak tartom őket, öröm, hogy mindnyájukat megismerhettem. </b><br />
<i>szerencsendio: Húh, hát megpróbálok mindenkit felsorolni és mindenkihez csatolni egy-egy rá jellemző jelzőt. </i><br />
<i>kriszty96: páratlan</i><br />
<i>Diana Brunwin: szókimondó</i><br />
<i>Cassy Crockett: őszinte</i><br />
<i>Feilla: őrült (jó értelemben persze)</i><br />
<i>Vivian J. Walker: vicces</i><br />
<i>Leona G.: aranyos</i><br />
<i>Madison G. Wyla: aprólékos</i><br />
<i>FantasyGirl: figyelmes</i><br />
<i>Azy: tehetséges</i><br />
<i>Dorsee Avery: hippi</i><br />
<i>Kathy Monet: imádni való</i><br />
<i>Molly Schmidt: törődő</i><br />
<i>Roxana White: Damon-fan és humoros *-*</i><br />
<i>és így most hirtelen ennyi jutott eszembe, hiszen velük beszélgetek a legtöbbet.</i><br />
11. Ki a kedvenc könyvírótok, színészetek és színésznőtök, énekesetek, együttesetek és blogger írótok?<br />
<b>kriszty96: A kedvenc íróim mindenképpen Stephen King, Stephanie Meyer és Lauren Kate. A kedvenc színészeim Lily Collins, Logan Lerman, Dylan O' brien és most hirtelen ennyi jut eszembe pedig biztos vagyok benne, hogy kihagytam valakit. Kedvenc énekesem és bandám ilyen értelemben nincsen, a zenét, amit hallgatok mindig tetszése szerint válaszom ki, most például a The Commone Linnets zenéi közül hallgatok egy párat. Blogger írom pedig szintén nincsen, mert elég kevés blogot jut időm olvasni, sajnos. </b><br />
<i>szerencsendio: Na, ez megint egy hosszú válasz lesz. A kedvenc könyvíróim természetesen: Cassandra Clare és R.J. Ward. A kedvenc színészeim: Logan Lerman, Steven Strait, Dylan O'brien, Ian Somerhalder és Godfrey Gao. Színésznőim: Lily Collins, Crystal Reed és Nina Dobrev. Kedvenc énekesem nincs, viszont a kedvenc együtteseim: Imagine Dragons és Punnany Massif. A kedvenc blogger íróim pedig: kriszty96, Azy, FantasyGirl.</i><br />
<br />
<span style="font-family: inherit;">Kérdéseink:</span><br />
<ul>
<li>Milyen érzés, amikor befejezel egy történetet?</li>
<li>Mire gondolsz, miközben egy-egy fejezetet írsz?</li>
<li>Sosem gondoltál arra, hogy másképpen is kamatoztasd a tudásod?</li>
<li>Mennyire vagy adakozó típus?</li>
<li>Mi az a dolog, ami legutóbb nagyon elgondolkodtatott?</li>
<li>Mennyire haladsz a korral a blogolást illetően (design, kódok, téma)</li>
<li>Melyiket szereted jobban? Ha egy blognak angol, magyar vagy más nyelvű címe van?</li>
<li>Mennyire tartod fontosnak, hogy beszélgess az olvasóiddal?</li>
<li>Mi az az étel, amit el tudsz készíteni?</li>
<li>Kinek mondtad utoljára, hogy szeretlek?</li>
<li>Melyik a kedvenc könyved és miért?</li>
</ul>
<span style="font-family: inherit;">Akiknek sok-sok szeretettel küldjük:</span><br />
<ul>
<li><a href="http://letmegoavrilchadfanfic.blogspot.hu/" style="font-family: inherit;" target="_blank"><span style="color: black;">Azy</span></a></li>
<li><a href="http://tyraw-quinta-queen.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="color: black;">Tyra W.</span></a></li>
</ul>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-4730034914604733042014-07-20T19:14:00.000+02:002014-09-05T20:44:18.834+02:0052. fejezet: Hiszek benne<div align="center" style="margin: 0cm; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Drága Olvasóink!</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Sajnálom, amiért ismét ilyen későn kerül kirakásra a rész, de mivel máson dolgoztam csak most jutott időm arra, hogy átolvassam és kitegyem. Remélem, nem haragszotok! Annyira hihetetlen, hogy már nincsen olyan sok hátra és, hogy a kulisszák mögött már régen befejeztük, megírtunk minden egyes fejezetet. Szeretném mind a kettőnk nevében megköszönni azoknak, akik támogatnak bennünket, nagyon sokat jelent nekünk, hogy mellettünk álltok. Nagyon köszönünk mindent, a részhez jó olvasást kívánok! :) <333</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Szoros ölelés,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQYdo2uz7xRBADLHFrHaTnav7DrK4ldiGUjYKO4MvG5Rj6tiCE4mbd280GCgODgyjO0xXN6xf0_RDttOCdQq84fkLE4hK2wRSsyhWO-SjL_6lYBo8Fzdlp9CTn4HjYV68b-j1xNmsNLvI/s1600/BD4k4UDCMAAbdza_thumb.jpg_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQYdo2uz7xRBADLHFrHaTnav7DrK4ldiGUjYKO4MvG5Rj6tiCE4mbd280GCgODgyjO0xXN6xf0_RDttOCdQq84fkLE4hK2wRSsyhWO-SjL_6lYBo8Fzdlp9CTn4HjYV68b-j1xNmsNLvI/s1600/BD4k4UDCMAAbdza_thumb.jpg_large.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 28pt;">Hiszek benne</span></div>
<br />
<div align="center" style="margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;">„Mondják, hogy a szem a lélek tükre. Elárulja, ha belső vívódásunk támad. Akkor vajon mi a szívé? Az összetörés? A széthullás? Gyötrődés a kínban? Hogyan tudnánk megkülönböztetni a Jót és a Rosszat, ha érezzük a bizonytalanságot, a tehetetlenséget az önzésünk miatt? Hiszek benne – gondolta magában a szív, de mit is ér mindez, ha a változás szele messzire jár, elsuhant a távolba, ahol lehetetlen utolérni. A hit talán segít átvészelni megannyi álmatlan éjszakát, felszáríthat rengetek sok könnyet, elapaszthatja vajon valaha is azokat? Képes lesz a szívünk megnyugodni, az izmaink ellazulni, a lelkünk hinni abban, hogy még minden jóra fordulhat? Vajon megtörténik ez valaha is?”</span></i><br />
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;"><br /></span></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 15pt;">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24pt;"> </span></b></div>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Miért kell olyanokat elveszítenünk,
akikkel együtt öregedtünk az évek során? Miért csábít el mindenkit egy másik
út, egy egészen más életkép, ha a személy, akire lesújtott egyáltalán nem ezt a
véget érdemelte meg? Miért kell szenvednünk a hiánya miatt, amikor mellettünk a
helye, mintsem az a feladata, hogy távol legyen tőlünk? A szívünktől? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Nem
tudtam eldönteni, fel nem bírtam fogni még hetek elteltével sem, hogy miért
alakult így ez az egész. Csak magamat tudtam okolni, hiszen ha nem mentem volna
el, ha nem hagyom itt és kicsit még makacsabb lettem volna, most nem kellene
attól tartanom, hogy a sötétség után már sosem bújik elő a pirkadat. Hogy soha,
soha többé nem látom mozognia kezeit, nem látom, ahogyan magához öleli
azokat, akik sokat jelentenek neki, nem mosolyog, az arca többé már nem lesz
rózsaszínes árnyalatú a vér tombolásától az ereiben. Talán többé már fel sem
kel, nem látom majd a szemében a dacosságot, ami felemészt, nem látom, ahogyan
felröppen lelkének tükrében a kétely a tetteim felől, azt, hogy makacsul
ragaszkodik az új fennálláshoz. Mindent elviseltem volna, még azt is, hogy
eltaszít, ellök, és mindennek elhord, csak, hogy közöttünk legyen még ezt is
vállaltam volna. De hiába minden szó, az összes könny, amit elhullajtottam Ő
nem tért vissza. Talán soha nem is fog.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Gondterhelten ültem a széken, kezeim között nagyapa naplóját
szorongattam, közben a harmatcseppek és a dér beszivárgott a résnyire nyitva
hagyott ablakon. Az egész szobát elektronikai gépek csipogása töltötte be, halk
légvétel az ágyon fekvő lánytól. Az én tüdőm is a levegővétellel küszködött,
szaggatottan szippantottam magamba némi oxigént, éppen csak az elegendőt.
Ujjaim remegtek, görcsösen markolászták a már napok óta viselt pólóm csücskét,
ami tettem nyomán gyűrődésekben végződött. Hallottam, ahogyan a kinti lágy
levegő ölén több autó halad el, a kipufogógáz csípte a már így is kivörösödött
orromat és szememet, néhol kacagó hangok, örömteli aktusok, szeretetteljes
beszélgetések hangoztak fel. Állandóan megremegtem, amikor ezeket a neszeket
meghallottam, arra gondoltam közben velünk miért nem osztozik meg az öröm, a
szabadság érzése? Miért kerül el bennünket ilyen nagy kanyarban? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Jól van? – hallottam meg egy aggódástól túlcsorduló hangot miután Anyu kilépett
Cara új kórterméből. Nem is olyan régen áthozatták egy másikba, hogy
megfigyelés alatt tudják tartani és csak valami csodának és az akaratosságomnak
köszönhettem, hogy egyáltalán beengedtek hozzá. Túl makacs voltam, nagyon is
mellette akartam lenni és bíztam benne, hallja, amit mondok. Hogy az összes
szavam eljut a tudatáig és egyszer talán majd elkötelezi magát a valóságnak,
hogy visszatérhessen közénk. Hát, ez a vágyálom nem tűnt megvalósulni, nem
akart egyáltalán felkelni, újra megpillantani a fényt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Igen – szipogta Anya, ahogyan vállam felett hátratekintettem a hatalmas
üvegablakon át, amelyen most a roló nem volt leengedve, így belátást engedett a
kórterem fehér falai közé, láttam miképpen Rob féltő pillantása végigcikázik
alakján. Anyu sírása egy percre sem lankadt úgy tűnt, hogy az csak az idő haladtával felerősödni vágyik ezzel még inkább elkeserítve nem csak a
nevelőapámat, hanem engem is pedig voltaképpen tudatosult bennem, hogy a
témájuk szóban forgó személye én magam vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
És te? – kérdezte, kezei megremegtek a törzse mellett, tekintete elhomályosult,
ahogyan Anyu megrázva a fejét ezúttal zokogásban kitörve csak még inkább
nehezített tüdejének munkáján. – Gyere! – felé nyújtotta a kezét és alighogy
Anyu elvezette övét az oldala mellől Robin utána kapott és szorosan a
mellkasához ölelve tartotta az reszkető édesanyámat, aki egyre és csak egyre a
könnyeit nyelte el a szájában, miután minden egyes csepp végigfolyt az arcának
mentén. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Könnyeimmel
küszködve vezettem el róluk a tekintetemet, visszafordultam a nyugodtan alvó
lány felé, ismét kezem ügyébe került a napló, majd torok köszörülve szólásra
nyitotta a számat. Egyetlen szó sem hangzott el a torkomból, nem tudtam mit
mondhatnék még annyi vallomás után, mint amiket az elmúlt napok során tudattam
vele. Már nem tudtam mit mondhatnék, amivel megadhattam volna az esélyét annak,
hogy valaha is felébredjen. Hogy visszatérve közénk folytasson egy olyan
életet, amit mindnyájan figyelemmel kísértünk volna azért, hogy többé ne
eshessen bántódása. Ha tudtam is, hogy London habár távol van még ennyi
messzeségről is nyomon követtem volna a lépteit, áthágva ezzel a közöttünk lévő
űrt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> <i>De ehhez muszáj felébredned, Cara</i>,
gondoltam magamban és reménykedtem abban, hogy a szíve mélyén hallja a kérlelő
soraimat. Egy pillanatra megérintettem az ujját, végigsimítottam a kézfején,
majd az arcára vezettem a tekintetemet, de nem történt semmi. A várt reakció
elmaradt, helyette továbbra is csak mozdulatlanul feküdt, kezéből változatlanul is
csövek lógtak ki, ahogyan infúzióra tették és gépekre kötötték, hogy
figyelemmel tudják kísérni az egészségi állapotát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Homlokára
könnyed csókot leheltem, majd eltávolodva tőle visszavetettem magamat a
kényelmetlen fotelbe, s hosszas töprengés után fellapoztam a keménykötésű
naplót. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Egyszer egy ember azt mondta nekem, hogy az álmaink azért vannak, hogy valóra
váltsuk őket. Ha pedig egy nem válik valóra kutassunk fel egy másikat. Az
mindig beválik – pilláim alól sandán feltekintettem rá, hátha reagál az
elmondott, számára is ismerős szavakra, de megint csak nem történt semmi. Egy
ideig figyeltem, ahogyan a beáradó nap megvilágítja és fakóbbá teszi göndör
fürtjeit, miközben porcelánteste csak még fehérebben tündököl a természetes
szikrázásban. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Elkeseredetten
hajtottam le a fejemet, szórakozottan folytattam tovább, közben erősen azon
voltam, hogy a könnyek ne csapongjanak ki a szemeimet át. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Nagyapa
elképesztő figura volt, tudom, hogy te is szeretted. Szerinted hallja most az,
amit <i>mondunk</i>? – többes számban
beszélésem közben rávezettem a tekintetemet, válaszra vártam tőle, de nem
jelentkeztek felelő aktusok. A néma csend leszállt a kórterem összes szegletére
és fogságban tartott minden egyes aktust, mígnem ismét összeszedve magamat
megint elnyíltak az ajkaim, amikkel gyatrán fogalmaztam meg a szavakat. – Olyan
furcsa, hogy mind a ketten a tanácsain nőttünk fel és folyton ezt a könyvet
bújtuk, most pedig…- a még mindig ujjait szorongató kezem megremegett, a szavak
a torkomra fagytak, riadalom ült ki minden egyes vonásomra. Az ajkamba harapva
tartottam vissza a sírás hangzatát, igyekeztem erősnek mutatni magamat, de már
nem álltam távol attól, hogy én is zokogásban törjek ki, akárcsak Anyu.
Elengedtem Cara kezét, távolabb húzódtam tőle, hogy ne érezze meg rajtam a még
inkább a feltörekvő fájdalmat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Hosszú ideig a távolt vizslattam. Tanakodtam azon mit mondhatnék még, mi
lenne a helyes cseledet útja? Morfondíroztam azon mit fogok tenni, ha nem úgy
alakul majd minden, ahogyan az mindenkinek megfelelő volna. Zavartan ráztam meg
a fejemet, elkeseredett fejrángásomtól még inkább összeomlottam, lassacskán
lehámlott rólam a kitartásom felfedve ezzel a bőröm hegeit, amik mindaddig nem
fognak beforradni, míg az életem végre ismét értelmet nem nyer. S ez Cara
nélkül lehetetlennek tűnt. Nem volt más csak puszta vágyálom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Szeretnéd, hogy olvassak még neked? – halványan mosolyogtam rá, ám mosolyom az
arcomon csücsülő fájdalomnak köszönhetően inkább kínlódó fintornak hatott,
mintsem felszabadult vigyornak. Mély levegőt véve megemeltem a naplót, lapoztam
pár oldalt, így a szemem megakadt egy nagyon is ismerős megállapításon. – Az
értékeket te magad, te halandó sosem tudod befolyásolni, együtt kell élned a
tulajdonságokkal, meg kell szoknod azokat. Az egyetlen út az, ha kitanulod és
tudsz azonosulni azoknak irányításával, csak így lehetsz boldog. Ez
képtelenség! – csattantam fel idegesen, odébb löktem a naplót, ami tettem
ellenére nem záródott be csak pár lappal hátrébb fedte fel a sorait. Tehetetlenül
közelebb húztam a székemet az ágyához, így az ülőalkalmatosság lába csikorgó
hangot adott ki magából, amíg el nem értem Carat és végigsimítva a homlokán hagytam
pár könnycseppet megeredni a szememből. – Bár a fejedbe látnék most, bár
tudnám, hogy mire gondolsz. Hogy hallod-e egyáltalán, amit mondok. Cara, adj
valamilyen jelet! – fejem a mellkasára hanyatlott, hallgattam, ahogyan ütemesen
verő szívének hangja és a gépek robaja keveredett egymással. Egyéb nem történt.
Még csak a légvétele sem volt szapora, könnyeden jutott oxigénhez, teste olyan
volt, akár egy élethűn megformált viaszbábú. Csened és mozdulatlan.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Percekig rajta nyugtattam a fejemet, hallgattam szívének egyenletes
dobogását. Végül felemelkedett a fejem, törzsem kiegyenesedett, majd hátamat a
fotel támlájának vetetve tenyeremben rejtettem el kínlódó arcomat, ami
tocsogott a fájdalomban. Féltem megint ránézni, tartottam tőle, ha felnyílnak a
szemeim csak még inkább sírok majd. Azzal nyugtattam magamat, hogy szüksége van
rám, a támogatásomra, a támasza akartam lenni nem az, aki eltántorítja attól,
hogy visszatérjen közénk. Erőt vettem magamon, kiegyenesedtem hanyag
testtartásomból, majd tekintetem Carara siklott, miközben automatikusan a
könyv után kutattak az ujjaim. A kinyílt oldalánál folytattam tovább az
olvasást.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Emlékszel erre? Ha a könny száraz arcra tapad, akkor azok a cseppek biztosan
nem lehetnek valódiak. Valódinak csak akkor nevezünk valamit, ha azt az
érzelmet teljesen át tudjuk érezni, ha a miénké tudjuk tenni – még csak rá sem
néztem, már előre tudtam mi fog történni; <i>semmi</i>.
<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Az
orrom tövét dörzsöltem, leigáztam a bennem feltörekvő kálváriát, ami belülről
kezdetlegesen akart felemészteni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Tudom,
hogy nem tesz jót neked, ha ezt hallod, de tisztában kell lenned azzal, hogy
mennyien szeretünk – felemeltem az ágyon mereven nyugvó kezét és az enyémek
közé véve cirógatni kezdtem annak tetejével együtt a tenyerét is.
Eljátszadoztam az ujjaival, tanulmányoztam az összeset, holott már jól ismertem
minden egyes porcikáját. Jobban, mint valaha bármelyiket is, pedig az Övé csak
rövid ideig lehetett az enyém, ha egyáltalán az volt valaha is. – Tudom,
ostobaságot követtem el, megbocsáthatatlan az egész, de ezért nem dobhatod el
az élni akarásodat. Cara, neked élned kell! – lehajtott fejem felemelkedett,
tekintetemet elvontam a padlóról és a mélyen alvó lány alakjára fektettem,
mindeközben a hangom felemelkedett, hogy tudatáig hatolva rávehessem a
felébredésre. Vártam egy kicsit, hátha történik valami, de a várakozás annyira
kínzó és felesleges volt, hogy azt hittem beleszakadok. – Ha nem is miattam,
akkor a családodért, az édesanyádért, értük – suttogtam lesütött pillákkal,
képtelen voltam ránézni még mozdulatlanságának ellenére is, mert belül azt
éreztem nagyon is hallja azt, amit mondok neki. Remélhetőleg annyira, amennyire
szerettem is volna. – Nem hagyhatsz minket kétségek között gyötrődni. Csak
gyere vissza, hordj el mindennek, ha attól jobban érzed magadat. Kérlek!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Szavaim közben a torkom a négyszeresére dagadt, ereimben a vér csak még
inkább lüktetett, mozdulatlansága és szótlansága ellenére is éreztem, ahogyan
ujjának megérintése nyomán felperzselődik a bőröm. Minden kívánság elhalt
bennem, amint lelki szemeim elé vándorolt az elutasítása, az undorodása, amit
személyem iránt generált. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Sosem tudhatjuk, hogy az érzelmeink mikor pusztulnak el, hogy egyáltalán
megérik-e a tavaszt – idéztem fel magamban Nagyapa egyik lekörmölt
életszemléletét, aminek évein át sokszor hangot is adott. Nem győzte nekem
ismételgetni, hogy nem szabad elveszni hagynunk a vágyat, ha az él bennünk a
szerelem után, mert az könnyen olyan törékeny lehet, hogy a mi magunk
tenyerében foszlik darabokra. Ketté is törtem a tenyeremben, majd hagytam, hogy
martalékát, azaz porát magával ragadja az első szellő. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Miközben
beszéltem ki és benyitottam-csuktam a kezeimet. Sokszor viszont az ököl motívuma
volt a mérvadó mozdulatom. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Már
az sem érdekel, ha többé hozzám sem szólsz, csak nyisd ki a szemedet, okozz
örömöt anyukádnak, ő nagyon aggódik érted. Meg kell őt védened, Cara – a
tincseivel játszottam, ahogyan ismételten felidéztem pár különleges sort, amit
már kívülről fújtam. – Mindig védd meg azt, ami a tiéd, mert, ha hagyod, hogy
az irányítás kicsússzon, a kezedből könnyen abba a jelenetbe csöppenhetsz, hogy
a szeretett lény átbújik egy korláton, amihez a te tested túl vaskos, hogy
követni bírd őt.</span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><i>Én ezt tettem veled
kapcsolatban</i>, jegyeztem meg magamban keserűen, mert hangosan elmondani
képtelen voltam, ehhez már régen megfogyatkozott az erőm.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Vártam, ismét várakoztam valamiféle reakcióra, de egy sem adódott.
Felére csökkent bennem a bizakodás, ami már az egésznek így sem volt az ötven
százaléka, csak pár cseppnyi martaléka az egykor oly soknak. Cudarabbul éreztem
most magamat, mint akkor, amikor majdnem elköteleztem az életemet Bobnak, hogy
azt csinálhasson velem és a lányával, amihez csak kedve szottyan. Hogy úgy
rángasson, akár egy marionett bábút. Rosszabbul voltam, mint életemben eddig
bármikor. Úgy éreztem, hogy kihunyt egy csillag fénye, ami már kétséges,
hogy valaha is úgy fog tündökölni, akár egykoron. Az én Csillagom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Meg kell védened attól, hogy fájjon neki ez az egész – szólaltam fel percek elteltével,
sokkal fakóbban. Halántékomat masszírozva próbáltam meg megnyugodni, de kezeim
reszketése nem segített semmit. Csak még inkább a félelmem alá adta a lovat és
a mélybe lökött. – Gyere vissza és fakaszd mosolyra, ne engedd,
hogy többet sírjon. Tudom, hogy nagyon sokszor veszekedtetek, nem volt köztetek
normális anya-lánya viszony, de szeret téged és te is szereted őt. Ne tedd még
inkább szomorúbbá azzal, hogy senkinek még csak az érintésére sem reagálsz –
mintha csak még inkább rátett volna egy lapáttal meg sem moccant, mint ahogyan
eddig sem, miközben simogattam a falfehér arcát, amely úgy festett, mintha
kiszívták volna belőle az életet. Én voltam az, aki megfosztotta attól, miattam
történt az egész.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Azon tanakodtam mennyire is nem érdemlem meg Őt, miközben ujjaim
elvándoroltak az arcáról és a combomra hullajtva őket, fejemet a szék
támlájának tetejéhez döntve lehunytam a szemeimet és a bájos sötétséggel farkasszemet
nézve éreztem, ahogyan a meleg könnyek megszületnek a pilláim alatt, majd
kihasadt a tok, ami lakat alatt tartotta őket. Végül a cseppek alakot öltöttek,
megeredve szlalomoztak végig az arcomon egészen a szemem sarkától az állam alsó
vonaláig, közben az összes maró, átlátszó csíkot hagyott maga után a bőrömön. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Van egy lidércnyomás, ami álmok útján ver léket az elmében. S csak a szívtől és
a szándéktól függ, az milyen formában vág vissza az ember életében – idéztem
ismét, mondatom végére elcsuklott a hangom és csak alig tudtam összeszedni
magamat, rákötetezni az ajkaimat, hogy tovább folytassam a beszédet, amire
valójában nagyon is vágytam. Ha Ő már nem tud hozzám szólni, akkor legalább én
legyek az, aki nem hagyja, hogy a némaság mindkettőnket felemésszen. – Láttam
az egészet, Cara. Megálmodtam. Vitatkoztunk aztán az a kocsi… borzalmas volt –
a mondat közepén megbicsaklottam, ujjaim megremegtek, majd görcsösen fogtam
velük közre a fotel karfáját, szüntelenül azért rimánkodva, hogy ez a rémálom
mihamarabb véget érjen. Nem akartam az elmúlást, csak azt akartam, hogy velem
legyen, mert minden percben sírtam azokért az időkért, amiket együtt töltöttünk
el és zokogtam azok miatt, amiket nem közösen élhettünk meg. – Nem akarom még
egyszer ezt látni, csak azt, hogy pirospozsgás az arcod, hogy felnyílnak a
szemeid, megszólalsz és átöleled a szeretteidet, akik mind rendületlenül itt
vannak a kórházban, melletted – szepegve töröltem meg az orrom alját a pólóm
ujjával, majd idegesen fürtjeim közé túrva a combomra hajtottam a fejemet,
amelyben kinyitva pihent a vaskos napló. A megpillantott sorok hatására erősen
elkerekedtek a szemeim. – Ha valakit egyszer a szívedbe zársz, azt sose tudod
kiűzni onnan, történjék bármi – hirtelen magam előtt láttam azt az estét,
amelyen Ő maga olvasta fel ezeket a lekörmölt sorokat. Amikor hosszú
hálóingjének fodrai árnyékot vetettek a halovány fénysugár foltjain. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Úgy éreztem minden összetörik bennem, hogy képtelenné válok levegőt
venni, hogy a szívem összezsugorodik és a vérem sem lüktet már tovább az
ereimben. Talán erre lenne szüksége? Hogy vagy még ezerszer elismételjem neki
mennyire fontos is a számomra? Hogy mennyire is szeretem Őt, hogy szerelmes
vagyok belé, akármi is történt és akármi is fog majd történni a jövőben?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Lassan
felemeltem combom felületéről a fejemet, az ágya mellé térdeltem és két kezem
közé véve az Övét puha csókol leheltem a tenyereibe, majd a kézfejére is, de
megint csak nem reagált. Mintha csak egy egyszerű szobor volna, aki rideg
ahhoz, hogy megérezze más iránta táplált gyengéd érzelmét. Nem érezte azt, amit
én.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Szeretlek. Szeretlek, Cara – vallottam meg a legféltettebb érzelmemet, amivel
már nem most tudatosítottam először, miközben kíméletes simítással jutalmaztam
meg bekötött karját, ami kis karcolás volt ahhoz képest, amely csatát az elméje
vívott meg a tudatában önmaga érzelmeivel szemben. Ezt a makacsságot pedig meg
kellett törnöm ahhoz, hogy visszatérjen közénk, hogy újra velünk legyen, ismét
éljen. Hogy még sokszor láthassam a vidám mosolyát, ami dagad az élettől. -
Lehet, hogy te már nem hiszel ebben és teljesen meg is tudom érteni a dolgot,
de kérlek, ne tedd ezt velünk. Szarok rá arra, ha áttaposol rajtam, nem
érdekel. Csak azt akarom, hogy jól légy. Hogy visszatérj hozzánk! – nem
véletlenül nem mondtam azt, hogy hozzám mivel abban már csak bízni sem volt
erőm, hogy valaha is megbocsájt nekem. S ez mind értelmét is veszítette, amikor
veszélybe kerültek már nem pusztán csak az érzelmei, hanem Ő maga is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;">
Visszabotorkáltam a fotelig, levetettem rá összecsuklani készülő
testemet, éreztem, ahogyan a lábaim majdnem kicsúsztak alólam, már csak percek
kérdése volt, hogy nem terülök el a kemény padlón és vesztem el az
eszméletemet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> <i>Az élet maga a pokol, s ha nem vagy őszinte,
gyáva módon elhallgatsz, érzelmeket könnyen azzá válhatsz, ami addig nem
voltál, és sosem akartál lenni. Önmagad árnyéka! </i></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;">Aprólékosan végiggondoltam
magamban a változatosság kedvéért általam megírt sorokat, miközben hallottam,
ahogyan az ajtó felnyikordult, majd a zsanéros tárgy vissza is siklott a
tokjához közel egyetlen rést sem hagyva magán. A váratlan vendég cipőjének
kopogása hangos ricsajt teremtett a szobában, ahogyan választékosan
nekicsapódott a kőnek. Kipp és kopp. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Harry – kezét a vállamra helyezte, majd erősen megszorított, de az érintése még
így sem volt képes megnyugtatni. Hogyan volna képes egyetlen egy erőteljes
tapintás arra késztetni az embert, hogy felejtse el azt, aki a legtöbbet
jelenti a számára? Hogy zárja ki azt, hogy a neki legfontosabb személy élet s
halál között lebeg? Én képtelen voltam erre, noha tudtam, hogy Jane csak a
legjobbat akarta nekem azzal, hogy eljött és nyugovásra akart késztetni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Nem kel fel, Jane. Nem kel fel! Soha többé nem nyitja már ki a szemét! –
panaszoltam könnybe lábadt szemekkel, majd tenyeremben elrejtve az arcomat mindösszesen
csak két kérdésen tanakodtam; vajon mire jó az, ha olyanok szenvednek, akik nem
szolgáltak rá? Miért kell azok életének veszélyben lennie, akik semmi olyat sem
követtek el, amiért ezt érdemelték volna? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Tanácstalanul
ráztam meg a fejemet, mígnem azzal szembesültem, hogy Jane leguggolt elém és a
térdemre helyezve a kezét bizakodása ellenére is szomorúságot véltem felfedezni
a tekintetében. Sandán, az ágyon pihenő lányra nézett, aki a legjobb barátnőjét
is takarta egyben, majd könnyeivel küzdve, az ajkába harapva taszította el a
sírógörcsöt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Azt nem tudhatod – csóválta meg a fejét, a látványa szinte lebénított, mert
akármennyire szomorú is volt látszott rajta, hogy nem elégszik meg a
beletörődéssel. Inkább dacosan harcolni kívánt a véleményemmel szemben, ami
önmagában azt is takarta, hogy jómagam már nem bízok semmit sem a véletlenre,
hogy nem hiszek abban, hogy valaha is javul illetve túljutunk ezen a nehéz
állapoton. Erre egyszerűen nem volt semmi garancia. Semmi. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Nézz csak rá. Még életerő sincs benne – fejemmel az ágy felé böktem, majd
tekintetemet magával ragadta az ottani látvány. Figyeltem, ahogyan az ablakon
beszökő lágy szellő magával sodorta a tincseit, miután felkarolta azokat és
könnyű táncra felkérve a loknikat, a szemébe fújt pár hajszálat, amit senki sem
igazított el onnan. Cara maga képtelen volt erre és bár én Őt figyeltem
megdermesztett a látványa, lábaim szinte gyökeret eresztettek a padló legaljáig
hatolva képtelenné téve ezzel engem arra, hogy bárhogyan is cselekedjek. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Jane
csak fürkészőn mért végig, nem is láthatta, hogy Cara arcába hullott a sötét
hajzuhatag. Csak engem bámult meredten, mígnem csalódottan csóválta meg a
fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Harry, erről nem te tehetsz! – féltő pillantása szinte már lyukat égetett a
mellkasomba, miközben erősen a kezei közé kapta az enyémet, majd lehajtott
fejjel elérte, hogy tette miatt még csüggedtebb legyek. Már nem csak Carat
féltettem, hanem a legjobb barátomat is, mert rájöttem, hogy a fájdalmammal
neki is azt okozok. Fájdalomért cserébe fájdalom járt, ahogyan az elmúlás
veszélyével együtt ott lüktetett a mellkasomban a kétségbeesés is.
Mérhetetlenül féltem attól, hogy most vajon, hogyan tovább?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Naiv módon azt hittem, ha eljövök, hozzá minden megváltozik majd, felébred –
megint csak Őt néztem. Az emlékeim között élt az összes együtt töltött
perc, amelyek az érzelmeim tanácsosai lettek az eltelt évek során, most pedig
úgy éreztem, hogy romokban hever minden egyes perc, ami meghatározta az
életemet. Ami még a keserűségben is erőt adott, amikor azt hittem már régen
elvesztem, az Ő emléke mindig ott volt nekem. Ám most minden megváltozott, már
nem csak puszta emléket akartam belőle, hanem Őt magát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
És fel is fog ébredni, ha itt lesz az ideje – Jane minden erejével igyekezett
meggyőzni engem, de szavaival csak azt érte el, hogy ijedten kapjam felé a
fejemet és kétségbevonóan tekintsek rá meghazudtolva ezzel azt, hogy mennyire
is féltve őrzött kincsként kezeltem eddig a tanácsait. Most viszont úgy gondoltam
csak a bolondját járatta velem, hiszen ő is tisztában volt azzal, hogy mindez
nem történhet úgy, hogy nekünk kedvezzen.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Ha itt lesz az ideje. Ezt a mesét még te sem hiszed el! Cara, többé már nem fog
felébredni – gunyoros megjegyzésemet követőleg kiszakítottam az ujjaimat az
övéi szorításából, majd hátradőltem a fotelban, tekintetemmel teljes mértékben
elkerültem Janét, inkább a kinti tájat bámultam, amiben szintúgy, akár a
bentiben nem találtam semmi gyönyörűt. Úgy éreztem teljesen magamra maradtam a
gyötrelmemmel, a kétségbeesésemmel és a vágyakozásommal. Valami olyanra
vágytam, ami talán majd sosem következik be, legalábbis nem úgy, ahogyan azt
mi, Cara szerettei szerettük volna.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Hagyd ezt abba! Ezzel csak elkeseríted őt és mindenki mást is! – csattant fel
Jane, fejével hol az ágyon fekvő szépség felé, hol a zsanéros ajtóra bökött
jelezvén ezzel azt, hogy sok embernek okozok aggodalmat a viselkedésemmel. De
kérdem én, Cara nem okoz már így is elegendő gyötrelmet? Talán ezért is akarnak
engem megnyugvásra sarkallni, hogy miattam ne kelljen fájnia a fejüknek. De
képtelen voltam rá, nem voltam képes megnyugodni ameddig Ő nem lesz jobban.
Ameddig nem mutat egy kis javulást a szervezete. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Ezért
tehát fakó válaszom, amely kétségbeesésben tocsogott egyáltalán nem hozta meg a
fejlődést, pusztán csak mélyebbre ástam a magam sínylődésben, a lavinában, ami
maga alá terített. Végleg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Nem jön vissza!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Nem is fog visszajönni, ha ilyennek mutatod magadat! – rótta fel szemrehányóan,
miközben ismét a kezeim után kapott, de én makacsul elrejtettem őket a
zsebemben, hogy még csak esélye se legyen megkaparintani a kezemet és azt
hinni, hogy az érintésével mindent képes lesz megoldani. Egyikünk sem volt rá
képes legkevésbé egy olyan személy, aki nem tehetett semmiről sem. Mindenért én
voltam a felelős és ezzel neki, Jane-nek is tisztában kellett lennie.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> Reszketve elhúzódott tőlem, mikor felfedezte a
csökönyösségemet, felállt és hagyta, hogy a tekintete Caran időzzön el.
Ahogyan rápillantottam észrevettem a szemében megbújó könnyeket, neki sem volt
könnyebb, mégis velem ellentétben próbálta tartani magát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Pont ezért kellene visszatérnie, hogy mindenki megnyugodhasson – szálltam vele
dacosan szembe, ezúttal viszont még arra sem vette a fáradtságot, hogy akár egy
pillanatra is rám tekintsen. Carat vizslatta, majd percek elteltével felitatta
a szeme alatt tanyázó cseppeket, amik megiramodtak csukott pillái alól.
Megdermesztett a látvány, engem is megtámadott az újabb sírógörcs, így nem is
tudtam útját állni a sós, nedves víznek. Az összes elhullt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
A mamája is tudja ezt, Harry, de bizakodik.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Én is azt teszem!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Ha felidézed előtte a múltat azzal csak rosszat teszel, nem szabad most olyan
dologba kapaszkodnia, ami fájdalmat okoz neki – mellém somfordált és a vállamra
helyezte a kezét, amiből éreztem a masszív aggódást, tudtam, hogy Jane is
annyira kétségbe volt esve, mint amennyire én. Viszont nekem jobban fájt, mert
tudtam, hogy nagyrészt csakis én vagyok a felelős mindenért. Én. – Éreztetned
kell vele, hogy várod őt nem pedig kötelezned arra, hogy visszatérjen. Hagyj
neki időt, mert most szemlátomást a gondolatai közé vágyik – araszos léptekkel
Cara felé közelített, ujjainak begyével megérintette, majd végigcirógatta a
merev testű lány homlokát, aki továbbra is rezzenéstelen maradt. Nem mutatott semmiféle
reakciót Jane érintésének nyomán, ami csupa melegséget és törődést árasztott
magából, hozzám is elhatolt még a közöttünk tengő távolság ellenére is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Szerinted most is azon agyal, amiről beszélgetünk? – töprengtem hangosan, az
államat vakarva figyeltem, ahogyan Jane végigsimított Csillag fehér arcán, ami
ismételten egyetlen egy mimikarezdülésben sem végződött. Nem történt semmi.
Nyugodtan feküdt tovább, s magamban azt feltételeztem, ha még egy bomba
robbanna, akkor sem ébredne fel sosem. Nem, mert az álmainak mélyére löktem,
elintéztem, hogy soha ne lássuk egymást viszont. Minden az én felelősségemre
vonható, az én vállamat húzta le a tettem súlyossága, ezért is volt igaza
Willnek akkor, amikor elüldözött a faluból. Ha örökre Londonban maradtam
volna, bár igaz, hogy mind a ketten becsaptuk volna nem csak egymást, hanem
önmagunkat is, viszont akkor legalább nem kellene mindnyájunknak attól
tartania, hogy egy szeretett lény élete veszélyben forog. S akármennyi rossz
tulajdonsága is van – mint a legtöbb embernek a világon – ugyanannyi jó is és
én mind a két oldalt szerettem benne. Elfogadtam olyannak amilyen, hiszen ezt
jelenti szerelmesnek lenni. Hogy testestül, lelkestül szeretjük azt, aki minket
viszont és szemet hunyunk azok felett a hibák felett, amelyekkel együtt
született és együtt is fog meghalni. De nem akartam, hogy ez a perc most
érkezzen el! Nem!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Kétséget kizárólag – egyenesedett ki, kezei lehullottak Cara arcáról és
görcsösen az ujjait szorongatva felém fordult a teste, de a tekintetét egy
percre sem szakította el a merev tartású lánytól. Úgy tűnt, hogy képtelen
elvonni róla a figyelmét, ahogyan könnyeimen át én sem voltam képes nem Őt
figyelni. – Mindent hall és mérlegel, tudja, hogy szereted, de amilyen makacs
nem egykönnyen fog megbocsájtani – ujjaimmal felitattam a szememből kicsapongó
könnyeket, majd a pilláimat is kezelésbe véve szabaddá tettem az utat töretlen látásomnak, ami még intenzív tettem ellenére is csak homályos volt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Azt tudom, értem is. Egy idióta voltam – hibáztattam ismét magamat, majd
becsukva Nagyapa naplóját szemem sarkából még láttam, ahogyan Jane sután
tettemet mérlegeli végig. Egy pillanatig eltátottam a számat, mert látszott
rajta, hogy a könyvecske, amely az ölemben pihent nem idegen a számára.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> - Mindig tévedhetsz és végül csak rajtad múlik
mikor is jössz rá és javítod ki a hibáidat. Bocsánatkérésre van szükséged, az
mindig beválik – a pillanatnyi sokkból fájdalmas vigyor alakult ki, ahogyan
rádöbbentem arra, hogy még emlékszik a napló minden egyes sorára. Lehorgasztott
fejem felemelkedett, majd rámosolyogtam, amely tettem egy kis megnyugvást
ültetett el az arcán. Ő is mosolygott, bár a vonásain még mindig ott lüktetett
az aggodalom, de ezúttal már kissé képes volt azt palástolni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Megyek, beszélj még hozzá, hátha az segít – elengedve Cara ujjait az ajtó felé
iramodott meg, majd én vettem át a helyét közvetlenül az ágy mellett, ami mellé
leguggolva megkaparintottam az ujjait. Gyengéden simítottam végig kézfején,
cirógattam és ismételten vártam. De most minden más volt, egészen más.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Jane, Cara keze mozog. Megmozdította – kiáltottam a még mindig jelen lévő lány
után, aki már majdnem kilépve a küszöb felett éppen magunkra akart hagyni
bennünket. Úgy pördült meg a tengelye körül, mintha vipera marta volna meg,
miközben én továbbra is hitetlenkedve bámultam Cara ujjainak megrezdülését.
Mutatóujja kiegyenesedett, majd szépen fokozatosan a többi is elvégezte
ugyanezt a mozdulatot. Alig akartam hinni a szememnek, azt hittem csak délibáb
az egész, de amint Jane visszaérkezett az ágyhoz és örömében felsikoltott már
hittem abban, amit láttam. Cara jobban van, fel fog épülni, vissza fog térni
közénk!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Ez, jézusom! Cara, jaj, ez elképesztő! – könnyei lágyan beterítették az egész
arcát, szimmetrikusan végigfolytak a bőrén le egészen az állának csücskéig, míg
végül a földre nem hullottak. – Szólni kell egy orvosnak! Doktor úr, doktor
úr – hevesen futásba kezdett, majd elhagyva a szobát még a folyosóról is
behallatszott örömteli szólama, amellyel szinte az egész kórházat felverve
elérte azt is, hogy kiáltozása mindenfelől visszhangozzon.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> -
Köszönöm – kúsztam Carahoz még közelebb, hogy könnyed csókot lehelhessek a
homlokára, amelyet végül megérintettem az enyémmel. Hagytam, hogy az én homlokom
is az Övén időzzön el, magamba ittam a kellemes illatát, s ezúttal az öröm
kedvéért hullajtottam el minden egyes cseppet. – Térj vissza anyukádhoz. Hiszek
benne, hogy mostantól közelebb lesztek majd egymáshoz. Hiszek benne, Cara,
hiszek a felépülésedben. Köszönöm, hogy hallgattál rám, Csillagom! </span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;">S</span><i style="font-size: 11.5pt;">zeretlek,</i><span style="font-size: 11.5pt;"> tettem hozzá magamban, majd
csak arra tudtam gondolni, hogy mennyi ember is van, aki mind erre vágyik. Arra,
hogy elmormolt imáik mind alakot öltsenek, beteljesüljenek, és sose kelljen
attól rettegniük, hogy elveszítik azt, aki oly sok éven át a szívükben
lakozott, aki ott volt minden egyes dobbánásában a szervüknek és éltette is
egyben azt. De én már hittem abban, hogy idővel minden jobbra fordul majd. Cara
mozdulata, ujjainak görcsös érintése érte el ezt. <i>Már hiszek benne! Mindenben
hiszek!</i></span></div>
</div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-43504399521991793052014-07-13T00:32:00.000+02:002014-07-13T00:34:37.412+02:0051. fejezet: Elég legyen! <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hűha, hát ez is elérkezett, lassan de biztosan a történet végére érünk. Nem szeretnék nagyon előre szaladni, most még csak meg szeretném köszönni, hogy itt vagytok és elolvassátok a részeket. A pipákat és hasonlókat. Tényleg sokat jelent!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ebben a részben összecsap a két nagy rivális, és lassan lezárják magukban a hosszú éveken át tartó ellenségeskedést. Nem fognak kibékülni, de ennek amúgy sincs itt az ideje, az korai lenne azok után, amit egymással műveltek, nemde?!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Előre is elnézést kérek az esetleges elképelései vagy fogalmazásbeli hibákért, ugyanis hétfőn vizsgázom és eléggé dekoncentrált vagyok. Legközelebb igyekszem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZUZ0LIOqwfiHGeqNQ8JPqxrObkz_sRyh66jeljRh8P9lrAtmOXHAClBOAujv-0_sbEFHNWHZ0bjEjVQ-rl8fDyvMCUEhdd1fpGxQSyMY1cIIip1BTNDOjQrxo8vbsdW8iUDTPbdXMDGxE/s1600/tumblr_m3s5onB9OV1rp8lr2.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZUZ0LIOqwfiHGeqNQ8JPqxrObkz_sRyh66jeljRh8P9lrAtmOXHAClBOAujv-0_sbEFHNWHZ0bjEjVQ-rl8fDyvMCUEhdd1fpGxQSyMY1cIIip1BTNDOjQrxo8vbsdW8iUDTPbdXMDGxE/s1600/tumblr_m3s5onB9OV1rp8lr2.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Elég
legyen!</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Van, hogy
olyannyira elvakít minket az érzelmeink zűrzavaros és éjsötét köde, hogy észre
sem vesszük hogyan, s miként cselekszünk. Ilyenkor jön néhány jó barát, akik
kerek perec a szemedbe mondják: most igenis túllőttél a célon, és már
mérföldekre vagy attól a bizonyos határtól. Az pedig, hogy végül igazat adsz-e
nekik, vagy tovább dühöngsz eszeveszetten? Nos, az már csak rajtad áll, hiszen
minden a te döntésed.<o:p></o:p></i><i> </i><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Will Sweeney<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Fáradtan görnyedtem
rá a tenyereimre. Kétségbeesetten kutattam egy kényelmesebb póz után, de sehogy
sem akart eljönni a megváltás. Fogalmam sem volt róla, mióta szorongathattam
Cara jéghideg kezeit, ahogy arról sem, mikor kezdett el könnyezni a szemem, de
görcsös s merev izmaim arról árulkodtak, hogy már több óra is eltelhetett
azóta, hogy Gemma és Jane hazakísérték Mrs. Bynest. Szegény nő teljesen maga
alá került, egy másodpercig sem bírta abbahagyni a zokogást és ez a többieket
is kikészítette. Mind egy emberként aggódtunk az eszméletlenül fekvő lányért, s
szerintem valamennyien hibásnak éreztük magunkat a történtekért. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bárcsak hallanád, amit mondok. Bárcsak képes lennél a
válaszadásra – kétségbeesetten simogattam kifakult bőrét, mely egyre inkább
hasonlított magára a márványra. Mint egy érzelmek nélküli, jeges hercegnő, úgy
feküdt a kórházi ágyon. Az egyetlen zajforrás a szobába pakolt gépektől
származott, s bármennyire is irritáló volt a folytonos sípolás; megnyugtatott,
hiszen ez azt jelentette, hogy még életben volt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Az sem érdekelne, ha leordítanád a fejem – bizonygattam.
A hangom egyre vesztett az erejéből, végül a halk motyogásom is suttogássá
csillapodott. Olyan voltam, mint egy háborgó tenger, mely belezúdult egy
feneketlen tóba, ezzel abbahagyva folytonos mozgását. Lelassult, megpihent, s
a lágy szellőn kívül már senki sem játszadozott vele. Már csak a szél volt
képes belekapni megfáradt habjaiba. - Ha kiabálnál – apró, kör alakú mintákat
véstem a tenyereibe, de mintha észre sem vette volna. Talán tényleg nem érezte. - Bármit megadnék érte, ha veszekedhetnénk. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kérlek, gyere vissza hozzám – lassan, óvatosan hajoltam
sápatag arca felé. Attól féltem, hogy bármelyik pillanatban darabjaira hullhat
a szemem láttára, s elég hozzá egyetlen egy érintés, hogy összetörjem, majd
hamuvá váljon. <i>Porból lettünk, s porrá
leszünk… </i>Önkénytelenül jutott eszembe Mr. Bynes temetése, s ez megrémített.
Nem akartam elveszíteni őt. Már az sem számított volna, ha nem szeretett volna,
ha megutált volna. Csak érezzem; csak éljen.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Ajkaimat rányomtam
hullaszín homlokára, mely olyan rideg és fagyos volt, mintha valaki nyitva
hagyta volna az ablakokat estére, miközben odakint lehullott a hó. Forró
könnyeim utat törtek maguknak, ahogy nedves csókkal hintettem máskor élettel
teli orcáit, s belül mérhetetlen fájdalmat éreztem. Mintha kettészakadt volna a
mellkasom, mintha megszakadt volna a szívem. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Fejemet a
tenyereimbe temettem, s némán szipogtam, amíg meg nem hallottam az ajtó
jellegzetes nyikorgását. Sután fordultam meg, miközben önző mód abban
reménykedtem, hogy Jane tért vissza. Hogy mellette támaszra találhatok majd,
vagy legalább lesz olyan kedves és elrángat innen. Friss levegőre volt
szükségem, ugyanis fuldoklottam ebben az dohos, rothadó légtérben, mely magában
hordozta a halált.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem, majd eleresztve
egykori szerelmem kezeit, önmagamból kikelve az ajtó felé lépkedtem. Oly közel
álltam Harryhez, hogy éreztem tehetetlen lélegzetvételeit, melyek tüzes vasként
égették a bőrömet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hozzá jöttem. Csillag… - képtelen volt befejezni, mintha
a szó a torkán ragadt volna, mintha már maga a becenév is fájdalmat okozott
volna neki. Félt, semmi kétség. Ő sem akarta elveszteni a lányt, akiért egész
életében sóvárgott, s aki mindössze egy karnyújtásnyira feküdt tőle; pont oly
távolt, mint amilyen messze a halál elől rejtőzködött. - Caranak szüksége van
rám.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még van képed ezt mondani? – nem érdekelt, hogy esetleg
megzavartam a többi beteg nyugalmát. Miért hagytam volna, hogy pihenjenek,
amikor már több napja nem szállt álom a szemeimre? Nekem nem volt jogom a
békéhez? Én is kiérdemeltem volna. - Hiszen te tehetsz mindenről. Miattad
fekszik eszméletlenül egy kórházi ágyon… - nem találtam a szavakat, mintha
példát vettek volna a Napról, ők is eltűntek a szürke felhők mögött. - Ha nem
lennél… Esküszöm, ha nem itt lennénk, most szétverném a fejed.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Pont te beszélsz? – eddig nem is néztem végig egykori
barátomon, hiszen sokkal jobban érdekelt, miért jött, mint az, hogyan is nézett
ki, vagy mit viselt. Mégis, ahogy remegő kezeivel beletúrt göndör fürtökkel
megáldott hajába, egy öntelt mosoly terült szét az arcomon; borzalmasan festett. Mellkasa hevesen mozgott fel s alá, miközben próbálta lenyugtatni
felborzolt idegeit. Az arcán megjelent pár nedves verejtékcsepp, mintha futva
tette volna meg az emeletre vezető lépcsőfokokat, s póló fedte karjain
nonfiguratív, pipacsvörös foltok éktelenkedtek. Ötletem sem volt, mitől
keletkezhettek, talán elaludta a városba vezető úton. - Arra még nem gondoltál,
hogy ha nem mondod el neki a fogadást, akkor nem veszekszünk, és nem jön
utánam?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha nem mentél volna bele abba a fogadásba, nincs mit
elárulni – replikáztam, kissé hevesebben, s közben követtem tekintetét, ami a
hátam mögötti betegágyra vetült. Ujjait tördelve, elkeseredetten vizslatta Cara
ártatlan alakját; bűnbánóan, mintha azt hitte volna, hogy a másik bármelyik
másodpercben felébred és leordítja a fejünket, amiért megint összekaptunk. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha nem használtad volna ki, hogy részeg voltam… -
bizonygatta, s közben a lány felé sétált. Úgy került ki, mintha ott sem lettem
volna, s ezzel a tettével, nem hogy kioltotta volna a bennem lángra lobbanó
mérget, hanem egyenesen szította a pusztító méreteket öltött tüzet. Megpördülve
tengelyem körül, az utolsó utáni pillanatban még sikerült elkapnom a karját s
maradásra kényszerítenem. Harry dühös tekintete ölni tudott volna, mégsem emelt
rám kezet. Nem verekedni jött és semmit sem akarta megbosszulni ellene
elkövetett vétkeim közül. Már nem érdekeltem… csak miatta volt itt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha gyáva mód nem a könnyebb utat választottad volna –
próbálkoztam a régi eszközökkel, azzal a szóval, ami minden egyes alkalommal ki
tudta hozni a sodrából. Gyűlölte, amikor valaki nyúlszívűnek titulálta, s én
ezzel már a kezdetek kezdetén tisztában voltam. Halványan derengett az első
ilyen alkalom, az első eset, amikor valaki leszólta a bátorságát…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Nocsak, a kis
Styles egy sírópicsogó, akár az óvodás kislányok – Logan McMillar hangja
körüllengte a folyosót, s a tömeg egy emberként tartotta vissza a levegőt.
Harry az egyik kékre mázolt szekrény előtt feküdt, jobb kezével a fejét
simogatta. Azt a helyet, ahol nem sokkal ez előtt a nagydarab melák megütötte.
Bár nem vérzett, már a látványba belesajdult az ember gyomra, s még azok is
felszisszentek, akik három sorral hátrébb álltak.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Fogd be a szád! –
Harry, Logan s még én is azonnal a hang irányába kaptuk a fejünket, s ezzel a
többiek sem voltak másképp. A magas, kissé csipogó dallam jobb oldalról
érkezett, s a diákok által kreált tömeg, mint a Biblia soraiban leírt tenger, azon
nyomban kettévált. Cara odarohant Harryhez, s szúrós tekintettel nézett fel a
nála két fejjel magasabb, végzős srácra. Ha azokkal a szemekkel ölni lehetett
volna, McMillar szája sem lett volna olyan nagy.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Tűnj az utamból
Bynes! Ez a kis szarházi megérdemli, amit kapni fog – Harry összerezzent Logan
hangjára, s szájából a felszínre szökött egy apró nyöszörgés, mely leginkább a szomszédunk
girhes kutyájának éjszakánkénti vonyítására hasonlított.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Vagy mi lesz?
Megversz? Nem félek tőled – bizonygatta, majd Haz hónalja alá nyúlva,
megpróbálta felhúzni a sérülésekkel teli barátunkat; mindhiába. Nem volt elég
erős.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> A jelenetet látva McMillar gúnyos röhögésben
tört ki, s nekem pont ez kellett ahhoz, hogy ne bírjam tétlenül. Odarohantam a
barátaimhoz és segítettem Caranak felnyalni Harryt a földről. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Még nem végeztem
– a végzős húsos ujjai az arcomnak ütköztek, s a következő pillanatban már én
magam is a földre estem. Forgott velem a világ.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Cara felnyögött s amikor oldalra sandítottam,
megértettem miért. Ő sokkal rosszabbul járt, mint én, hiszen a feje
nekivágódott az egyik vasból készült szekrénynek. A tömeg továbbra is némán
figyelte az eseményeket. Senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy segítsen a
földön fekvő elsősöknek, hiszen aki kiállt egy gólya mellett, az általában
elvesztette nehezen megszerzett hírnevét. Márpedig a gimnáziumban csupán ez
számított. Abban a percben rájöttem, milyenek az emberek, hogy mindenki csak
addig a barátod, amíg szüksége van rád, s amikor értéktelen lettél a számára,
akkor eldob, akár egy kinőtt ruhadarabot. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Egy lánynak kell
megvédenie? Kár, hogy nem a birkózókkal barátkoztál össze. Szánalmas vagy, pont
úgy, ahogy a barátaid… Egy senki… gyáva!<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
McMillar abban az
évben elballagott, s a következő esztendőkben már minden sokkalta nyugodtabb
lett, legalábbis a számunkra, hiszen többé nem voltunk gólyák. <i> </i>Emlékszem,
a verekedés másnapján egyikünk sem ment iskolába, s az elkövetkezendő hetekben
Harry feltűnően kerülte Cara társaságát. Valahányszor meglátta, a másik irányba
fordult, s még a közös étkezéseink alkalmával is a lehető legtávolabb húzódott
tőle. Nem azért, mert haragudott rá, hanem mert szégyellte magát. Azt, hogy a
hőn szeretett lánynak úgy kellett látnia; kiszolgáltatottan, s hogy nem tudta
megvédeni a fejét ért ütéssel szemben. Magát hibáztatta, amiért össze kellett
varrni Cara fejét. S hiába beszélték meg a történteket vagy kismilliószor, azok
a pillanatok belevésődtek az agyába, ahogy az a bizonyos <i>gyáva</i> szó is. Valahányszor meghallotta, ez jutott az eszébe. - De te
egyből az alkoholba fojtottad azt a fene nagy bánatod.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha nem vitted volna el tőlem az éjszaka közepén… -
utáltam, hogy az emlékek minden egyes kijelentésénél megrohamoztak, hogy aztán
maguk alá gyűrve rám kényszerítsék a rémképeiket. A tenyereimet lefejtettem
Harry karjáról, majd mérgesen magam mellé ejtve, ököl méretűre zsugorítottam
mind a kettőt. A szívem hevesebben vert, mint valaha, s szinte éreztem, ahogy
durván pumpálta a vérem. Az ereim, a vénáim, az egész testem lüktetett.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha nem használtad volna ki, hogy részeg volt és téged
hívott fel…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem használtam ki! – mióta itt volt, most először láttam az íriszeiben azt a bizonyos gyilkos hajlamot, s kellőképp össze is rezzentem indulatos kitörése
hatására. Alig ismertem rá, a szemeiben egészen más fény csillogott, s egy
pillanatig elgondolkoztam rajta: lehetséges-e hogy mind a hárman megváltoztunk
ez alatt a másfél hónap alatt? Hiszen annyi minden történt, jó s rossz dolgok
egyaránt. Komikus és tragikus események, élettel teli és megrökönyödött
másodpercekkel lettünk gazdagabbak. Rájöttünk, kik voltak az igaz barátaink és
kik utáltak minket kezdetektől fogva. Megismertük önmagunkat, hisz csupán az
ehhez hasonló események alkalmával bontakoztak ki az emberek igaz érzelmei.
Ráébredtem, hogy a szerelem kifakulhat, s ugyanakkor átalakulhat szeretetté; s
fordítva. - Én vigyáztam rá, amikor te nem voltál mellette. Hiszen a te
feladatod lett volna.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én vigyáztam is, de aztán hazajöttél és mindet
elrontottál – vetettem a szemére, akár egy kisgyerek és már egyre röhejesebbé
vált ez az egész „<i>mi lett volna, ha”</i>
stílusú ujjal mutogatás. <i>Ha így
folytatjuk, nemsokára ott fogunk kilyukadni, hogy ha nem barátkozunk össze
annak idején, akkor megtarthatta volna magának, vagy ami még jobb: ha nem
született volna meg az egyikünk, akkor a másikunk gondtalanul tengethetné
mindennapjait. </i>A kis hangocska nyugalomra intett, megmutatta, hogy mekkora
ostobaságot csináltunk már megint, hogy hasztalan volt a vádaskodás, hiszen nem
mi számítottunk, hanem Cara, mégsem fejeztük be. Csak szítottuk egymást.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha tudott volna a levelekről, akkor nem lett volna
ennyire hurrikánszerű az érkezésem. Várt volna és nem csapta volna ki a balhét
– Harry széttárta a kezeit, majd egy apró fejrázást követően odasomfordált Cara
mellé. Ujjaival félénken érintette meg az ágyon fekvő jeges hercegnő bőrét,
mintha attól rettegett volna, hogy ezzel is fájdalmat okozhatott volna neki. Lágyan
cirógatta az arcát, majd egy lágy puszit nyomott a másik mozdulatlan ajkaira. –
Annyira sajnálom.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- El kellett volna hagynod – léptem mellé, majd kezemet óvatosan
a vállára helyeztem. Egy pillanatig úgy tűnt, mind a ketten lenyugodtunk, hogy
végre egyenesbe jött minden, de aztán ujjaimmal belemarkoltam a vállába, s egy
egyszerű mozdulattal elrántottam őt Cara közeléből. - Örökre, nem pedig
visszajönni, mert szeretethiányban szenvedett a kicsi lelkecskéd – gúnyolódtam,
s szenvtelenül csengő hangom akár a hangyasav, egy betontömböt is képes lett
volna átmarni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- El sem mentem volna, ha elmondtad volna, hogy szeret –
sziszegte a fogai között, majd lelökte magáról láncként köré fonódó karjaimat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem érdemelted meg. Mindig csak bántottad. Most is azt
teszed. Tűnj már innen a picsába, és ezúttal vissza se gyere! – kiáltottam,
majd egy heves mozdulattal kinyitottam a kórterem ajtaját és szó szerint
kilöktem rajta. Nem érdekelt, hogy bárki megláthatta erőszakos cselekedetem,
már semmi sem érdekelt, hiszen az egyetlen ember, akit mindez idáig szerettem
épp a halálán volt és ez csakis Styles hibája volt. Gyűlöltem, s ez az érzelem
volt az, ami átvéve karom felett az irányítást, újra és újra taszított egyet a
velem szemben álló férgen.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi folyik itt? – Nick hangja távolról érkezett, s szinte
fel sem fogtam szavai jelentését. Abban a percben mintha vérszemet kaptam
volna, s csak úgy, ahogy egy mérges dúvad, egy bika, én is vakon rohantam a
falnak, amint megláttam egy pirosan lengedező zászlót. Tenyerem ismételten
meglendült, azonban nem találtam célba. Harry egy jól időzített csapással
megvédte az arcát.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Épp kiviszem a szemetet – löktem oda félvállról, azonban
ahogy Styles kikerült a figyelmem bűvköréből, rajtam csattant az ostor. A
szemem is megkönnyezte, ahogy csontos ujjai belevágtak a gyomromba, s a
torkomból egy halk, nyöszörgésre emlékeztető sóhaj szökött a napvilágra. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jogom van itt lenni, legalább annyi, mint neked, ha nem
több – Harry teljesen kivetkőzött önmagából, s szép lassan felismertem
tetteiben saját tükörképem. Kétségbeesett, és már nem léteztek számára olyan
fogalmak, mint határvonal, önmegtartóztatás vagy rettegés. Mintha rá jött volna
arra, hogy a félelem csak addig létezett, amíg hittünk benne, amíg elhittük,
hogy bármelyik óvatlan pillanatunkban kisemmizhet minket zsivány kezeivel. De
az igazság valahol egészen máshol gyökerezett; minden ember az ismeretlentől
rettent meg. A gyerekek nem attól ijedtek meg, mert sötét volt éjszakánként,
hanem mert nem tudták, mi várt rájuk az ágyuk alatt. A menthetetlen szerelmesek
nem attól reszkettek, hogy esetleg kikosarazhatták őket, hanem attól, hogy nem
tudták mit felel majd a másik arra a bizonyos <i>Szeretsz?</i> kérdésre. Harry nem attól félt, hogy örökre elveszítheti
Carat, hanem attól, hogy nem volt tisztában a másik állapotával, azzal, hogy
felfog-e még kelni valaha.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha nem több? Ugye csak viccelsz? – már épp azon voltam,
hogy legyőzve a szavai által rám bocsátott bénító átkot, ismételten nekiessek
annak a kócos fejének, amikor Nick gyenge hangja megállásra késztetett. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Figyelj Will… szerintem igaza van – nehezére esett a
szemembe mondania, ezt az is bebizonyította, hogy kijelentését egy
megkönnyebbült ám félénk sóhaj követte. Ujjaival körözve, egy vízparti malom
lapátjaihoz hasonló mozdulatsorozatba kezdett, majd amikor kikerekedett
szemeimmel s szótlanul bámultam reszketeg alakja felé, egy köhintés kíséretében
kihúzta magát. Barátságos vonásai megkeményedtek, s határozott kiállással
folytatta szónoklatát. - Hiszen ő is Cara barátja. Régebb óta ismeri, mint mi.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Komolyan? – kezeimet színpadiasan tártam szét;
hitetlenkedve. Fejem enyhén a plafon felé döntöttem, s egy gúnyos szemforgatás
után rosszallóan meredtem az állítólagos barátom felé. Támogatnia kellett
volna, segíteni abban, hogy kidobjam a kórházból azt a semmirekellőt, de ő mit
csinált? Ellenem fordult. - Megáll az eszem! Már téged is úgy manipulál, mint a
londoni ribancokat?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will, állj le! – Haydn tenyere a vállamra siklott, de
annyira kiborultam, hogy képtelen voltam elviselni égető érintését. Fájt, ahogy
hozzám ért, s ezért azon nyomban el is löktem magamtól. Dühösen csörtettem
végig a folyosón, hol az egyik, hol a másik irányba, miközben természetellenesen
nagy késztetést éreztem a földhöz lakatolt székek felborítására. Pusztítani
akartam, ahogy a felém lökött szavaik engem pusztítottak. - Nick nem mondott
semmi rosszat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hát már te is? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry? Harry! Istenem, el sem hiszem… - Jane átszelte az
italautomata és a tékozló fiú közötti távolságot, hogy aztán kényelmesen
belevethesse magát a másik karjaiba. Ökleim szabályszerűen összeragadtak,
hatalmas buzogányokat kreálva, s a méreg, mely már így is szétfeszített
belülről egyre csak tovább terjedt a szervezetemben. Hát nem volt neki elég Cara? Most
már Janet is meg akarta szerezni? - Amikor megláttam Niallt, ahogy a kocsival
bajlódott… - habogta a szőkeség s egy apró puszit nyomott Styles arcára, aki
szorosan magához ölelve őt, összeborzolta Jane dús loknijait - nem is reméltem,
hogy te is itt leszel. Annyira örülök.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi ez a nagy veszekedés? – Gemma, szúrós szemekkel nézett
végig társaságunk minden egyes tagján majd Harryéhez oly hasonló zöld
íriszeivel fogva tartotta a tekintetem. Pillantásai, akár egy, a fejem fölött
lengetett bárd, lecsaptak rám, mintha még sosem hallottak volna a kegyelem
szócskáról. Kezeit szorosan összefonta mellei alatt, s még akkor sem hagyta
abba megvető diskurálásomat, amikor Jane elengedve Hazzát, az ingerült lány
irányába lökdöste barátját.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will nem engedi be Harryt… - mérges pillantásokat küldtem
Nick felé, aki egy pillanatra elhallgatott, mintha a torkán akadtak volna a
szavak, de végül sikerült erőt gyűjtenie a folytatáshoz, s egy „<i>bocsi, de nincs igazad”</i> grimasz után
megválaszolta az idősebb Styles kérdését - szerinte nincs joga meglátogatni
Carat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tényleg? – Jane hangja tüzes vasként nyomódott a
testemnek, s hitetlenkedő dallammal átitatott kérdése elbizonytalanított eddig
szikla szilárd elhatározásomban. Lassan elém sétált, majd ahogy rám emelte
égszínkék íriszeit, menten megszűnt körülöttünk a világ. Talán Caranak tényleg
igaza volt akkor a Kávézóban, és végre el kellett volna döntenem mit is
akartam. Hogy kit is akartam. Hogy ki felé húzott a szívem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én… - habogtam, mint egy megszeppent kislány - hiszen
miatta jutott ide. Miatta eszméletlen. Miatta nem akar felkelni – jobb karommal
a mögöttünk elterülő ajtó felé böktem, de Jane csalódott fejcsóválása láttán
elment a kedvem a további veszekedéstől. Még mindig képtelen voltam felfogni,
hogy ez a szöszke lány ilyen hihetetlen dolgokat hozott ki belőlem már magával
a jelenlétével, de a közelében egyre többre és többre vágytam belőle. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ez nem teljesen igaz. Mindenki hibás. Én is az vagyok… -
motyogta az orra alatt, s lehajtott fejével a mellkasomnak dőlt. A könnyei
lassan siklottak végig az arcán, ezt már anélkül is tudtam, hogy rám nézett volna,
hiszen ismertem, s remegő testéből ezt a következtetést vontam el.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem, Jane! Te senkinek sem ártottál – suttogtam a fülébe,
majd egy apró, szeretetteljes s hosszúra nyújtott puszit leheltem mézszín
tincseire. Ujjaimmal lassan cirógattam felkarját, ezzel próbáltam nyugtatni a
napok óta ramaty állapotban tengődő lelkivilágát. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sokat jelent, hogy így gondolod, de attól még nem lesz
igaz. Hiszen láttam, ahogy egymás után vágyakoztak, mégis csöndben maradtam. Ki
kellett volna nyitnom a szám, ahogy mindig is tettem. A divat helyett erről
kellett volna beszélnem – magyarázta, s a végére már annyira hadart, hogy
egyetlen árva mukkot sem értettünk belőle. Gemma, aki eddig Harry mellett állt,
lassan mellénk lépkedett, végül magához ölelte zokogó barátnőjét.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én hívtam haza Harryt. Én rágtam a fülét, hogy menjen
utána… - vallotta be, eddig eltitkolt bűnét. Mindenki őt bámulta, de senki sem
szólalt meg; hiszen a csend sokkal többet mondott, mint arra egymilliárdnyi szó
képes lett volna. Lassan, de biztosan megfogalmazódott bennem egy hasonló
gyónás, de vele ellentétben nem volt elég bátorságom megformálni az önvádló
mondatot. Féltem, ha megtettem volna, akkor igazzá vált volna. Hogy akkor
mindenki elítélt volna s végül azt a maréknyi embert is elveszítettem volna,
akik megmaradtak nekem. Szükségem volt rájuk, jobban, mint bármikor ezelőtt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Láttam, hogy boldogtalan, de sosem segítettem rajta… -
Haydn megsimogatta Jane buksiját s küldött felé egy biztató, ámbár keserű
mosolyt. Én miért nem láttam, hogy boldogtalan volt mellettem? Ennyire
elvakított volna az iránta érzett szerelmem? Csak magammal törődtem, pedig vele
kellett volna, szeretnem kellett volna, elengednem, amikor már csak kényszerből
volt a barátnőm. Hagyni, hogy szárnyaljon, nem pedig visszarántani,
valahányszor lábujjhegyre emelkedett.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hagytam, hogy Harry elmenjen, pedig a buli estéjén
láttam, ahogy Cara sírva sétált haza… - Nick volt a soros a nagy bejelentések
listáján, s kikerekedett szemekkel vettem tudomásul szavait. Látta? Látta,
amikor Cara sírva sétált haza? Én még csak nem is tudtam róla, hogy aznap
ennyire összetört. Bűnbánóan haraptam be alsó ajkam, míg tekintetemmel az
egyetlen – rajtam kívül, természetesen – személyt bámultam, aki még mindig
csöndben nézte az előtte zajló eseményeket. Nem szólalt meg, csak nézett ki a
fejéből, miközben feltehetőleg a gondolatai, az emlékei közt kutatott. Talán a
megfelelő szavakat kereste vagy a legfájdalmasabb tettét.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Elhagytam…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tudtam, hogy mást szeret, de nem engedtem szabadon – nem
engedtem, hogy Hazza befejezze a monológját, hiszen mind tisztában voltunk a
tetteivel, engem pedig nagyon idegesített a folytonos önsajnáltatása. Nem ez
volt a legnagyobb bűne, hanem a gyávaság. - Magamhoz láncoltam és önző mód csak
magamra gondoltam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Látod, mind hibásak vagyunk, mégis bent voltunk nála.
Harrynek is ugyanolyan joga van hozzá – Jane megfogta a kezeimet és kihúzva a
rögtönzött tömegből, rám hajtotta a fejét. A vállam súrolta a haját, ahogy
beszippantottam jellegzetes, virágillatú parfümjét, s pár perc néma gondolkodás
után végül a következő szavak hagyták el a számat:<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igazad van.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Lazán megrántottam
a vállam s közel húzva magamhoz Jane testét, hüvelykujjammal végigsimítottam
kipirult arcán. Enyhén könnyáztatta szemei boldogságtól csillogtak;
megkönnyebbüléstől. Ajkaimmal gyengéden érintettem az övét, majd egy mohó
csókot adtam a szájára. Annyira sokat jelentett nekem… talán tényleg belé szerettem.
<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Ahogy a karjaimba
zártam legszívesebben megállítottam volna az időt, de sajnos, mint sok minden
máshoz, ehhez sem volt elég erőm. Hallottam, ahogy Harry résnyire nyitotta a
kórterem ajtaját, s láttam, ahogy eltűnt mögötte, s azt is, amikor megérkezett
az ír barátja. Gemma és a szöszi elvonultak egy valamivel elhagyatottabb
folyosóra, s ahogy Haydn és Nick megkeresték a férfimosdót, egyszer csak arra
lettem figyelmes, hogy rajtunk kívül mindenki eltűnt, ezzel megalkotva számomra
– számunkra - a legmegfelelőbb pillanatot. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jane… - kezdtem félénken, mire az ölemben tartott lány
rám emelte íves pillákkal keretezett szemeit – emlékszel még arra, amikor
megkérdezted, mit érzek pontosan? Mit érzek irántad? – sután bólintott, de
egyetlen árva hang sem jött ki a torkán, mintha attól félt volna, hogy tényleg
válaszolni fogok. S én pont erre készültem. – Érdekel még?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha azt mondom nem, elhinnéd? – próbálkozott, s ezzel egy
őszinte mosolyt csalt az arcomra.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még szép, hogy nem – azzal egy apró puszit hintettem a
fejére. – Ha azt mondom szeretlek, elhinnéd?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még szép, hogy nem – replikázott, azonban az ő mimikái
sokkalta inkább egy zivatar előtti égre, mintsem egy napsütötte rétre
emlékeztették az embert. Ujjaimmal beletúrtam kissé kócos hajába, majd amikor
kisimítottam a szemeiből egy oda nem illő tincset, lassan a füléhez hajoltam s
a következőt suttogtam bele; egy édes kis semmiséget, mely abban a pillanatban fontosabb
volt bármi másnál:</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Pedig el kéne, hiszen igaz. Szeretlek.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
</div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-70942623434680721202014-07-06T19:14:00.000+02:002014-09-05T20:47:14.036+02:0050. fejezet: Ne mondj semmit!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i style="font-size: 15px; line-height: 17px; text-align: justify;"><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Drága Olvasók! </i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Sajnálom, hogy csak most teszem ki a részt, de megvallom őszintén annyira összefolynak így nyáron a napok, hogy azt hittem ma még csak szombat van, rettentően sajnálom! Ismét szeretném megköszönni mind a kettőnk nevében a támogatásotokat, sokat jelent, de komolyan! A mai fejezetben megtudhatjátok Harry, hogyan is dönt. Remélem jól telik a nyaratok és, hogy nem fogok csalódást okozni a résszel. További kellemes pihenést és jó olvasást kívánok Nektek! :) <333</i></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Szoros ölelés,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFmpC5yBpkdESCGEMcFoytb95MfyDeZPF7ZaNm7ksNbTyG1lpu13pBsWHnNo8iDfQNQmZu7ucZjPtNX4JWC2XE7MI6GHjwFxOZpeF94jacQAJ91aA9BB3PI8rZs9G74hASVlynuRAjIyo/s1600/cry.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFmpC5yBpkdESCGEMcFoytb95MfyDeZPF7ZaNm7ksNbTyG1lpu13pBsWHnNo8iDfQNQmZu7ucZjPtNX4JWC2XE7MI6GHjwFxOZpeF94jacQAJ91aA9BB3PI8rZs9G74hASVlynuRAjIyo/s1600/cry.gif" height="160" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 28pt;">Ne
mondj semmit!</span><span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;">„Fojtott hangon szól az
egyik, szinte arról ordítanak a szavai mennyire nyűg is az élet. Hogy mennyire
nehéz együtt élni azokkal a tettekkel, szavakkal, amiket rövid élete során
megformál az ember. Ne mondj semmit! – mondja. De ennek ellenére mégis mondani
akarunk, szembeszállni a figyelmeztető szavakkal, figyelmen kívül hagyni,
elsétálni azok mellett. A kérdés, végül a lesújtás felnyitja-e a szemünket? S
végül a „Ne mondj semmit!” új értelmet nyer, míg maga a szemünk elkerekedik,
ledöbbenünk. Kiszárad a torok, kaparni kezd, izzad a tenyér, feszít a szív,
belül minden összeomlik, csőddé leszünk, csőddé válunk. Elfogy a remény, akár
por a homokórában, elcsordogál a tárgy aljáig, lejár az ideje. S eképp a beszéd
sem jelent többet már, ismét a tettek, az erős cselekvés, s a fontos személy
tesz minket majd szabaddá vagy akár rabbá. Már nem akarunk mondani semmit, csak
csendben eljutni hozzá. Gyorsabban csorogni, mint a forrás vize, sebesebben
száguldani, mint egy versenyautó. Elérni, eljutni oda, ahonnét elindultunk!”</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;"><br /></span></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;"><br /></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 15pt;">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 24.0pt;"> </span></b><i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 11.5pt;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 11.5pt;"><br /></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 11.5pt;"> <span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Ne mondj semmit! Ne mondj semmit!<span class="apple-converted-space"> </span></span></span></i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">– suttogta a dölyfös gondolat.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">Feszülten dobolt a szívem a mellkasom
mögött, minduntalan megremegtek a kezeim, ahogyan szorosan az oldalamhoz
simulva lapultak meg. Minden egyes szó a torkomon akadt. A homlokomon
verejtékcseppek szánkáztak végig, gyomrom megrándult, arcizmaim rejtett játékot
űztek velem és a szemközt álló öltönybe öltöztetett középkorú férfival.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> <span class="apple-converted-space"> </span><i>Ne
mondj semmit! Ne mondj semmit!</i><span class="apple-converted-space"> </span>–
suttogta ismét az elmém segélykérőn.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">Mély levegőt vettem, kihúztam magamat, s
csak arra gondoltam; az idő már nem visszapörgethető, sem lelassítani, sem
felgyorsítani nem vagyok képes, legkevésbé sem tudom megállítani a mozgásában.
Hát akkor mit tehetnék?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt;"> Csak ne mondj semmit! Ne mondj
semmit!</span></i><span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 11.5pt;"> </span></span><span style="font-size: 11.5pt;">– mondta ismét most már sokkal feldúltabban, követelőzőbben, ami
morcos módon arra vett rá, hogy mégis elnyíljanak az ajkaim. Szólni készültem,
igyekeztem kizárni Bob öntelt vigyorát, a mimikáit, amelyek győzelemről
diskuráltak, elültették bennem a gondolatot mekkora vesztes is vagyok. Amint
lelki szemeim elé vetült az otthoni táj, az imádott klubom a megszokott
szabad estekkel, a kávézó a csörömpölő poharakkal, serényen dolgozó
pincérlányokkal, akik plusz pénzt vittek haza a konyhára, hogy segíthessék a
szeretett családjukat.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Ő</i>.
Ahogyan összegumizza a haját, pakolja a polcra az üvegeket, széles mosollyal
köszönt minden vendéget és eképp is vesz tőlük búcsút távozásukkor…
megrémültem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Minden
kép összemosódott előttem, ívben feszült meg az egész testem, ahogyan a rossz
érzés hatalmi játékra kért fel. Figyeltem az összes emlékképet, mind ahány csak
van; ott volt. Szinte minden csak róla szólt. Az esőben táncoltunk, késtünk a
tanításról, egyikünket sem zavarta. Kéz a kézben vetettük hátra a fejünket, a
vaskos cseppek egyenest az arcunkon csordogáltak végig, mígnem el nem vontuk az
égről tekintetünket, s mosolyogva révedtünk el egymás arcocskáján. Olyan nyolc
évesek voltunk akkortájt, messze a gondoktól, teli örömmel, csenevészséggel,
állandóan rossz fát tettünk a tűzre. Versenyt futottunk a szüleink
béketűrésével, égett bennünk a versengési láz. Mindig kacagtunk,
felbosszantottunk mindenkit, mégis mi voltunk az összes tanár kedvence. Képesek
voltunk a küzdésre, ellentmondásos csatát vívtunk a valódi korunkkal szemben,
bebizonyítottuk: mások vagyunk, mint mások. Talán ezért szerettek minket
annyian, mert tudtuk mit akarunk az élettől, nem voltak elvárásaink csak
szabadok akartunk lenni, együtt. Fesztelenül szaladtunk végig minden délután a
hosszabb útvonalon hazafelé, egy domb meredek lejtőén, állandóan csak
elkéstünk, sosem érkeztünk sehová sem időben, a percek elkeringtek felettünk,
szinte még csak észre sem vettük. Nem, mert ott voltunk egymásnak, mindig
elvontuk a másik figyelmét a gondokról. Most vajon miért nem sikerült? Talán
igaz az, hogy a magasabb évszámmal több felelősség és probléma is társul.
Valószínű.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Állj! – Niall úgy robbant be az
irodába, olyan halálra váltan, hogy még az én szívem is feszíteni kezdett a
mellkasom mögött, mintha erősen megcincálták volna odabent mindenemet. Az óra
lassan pörgött, elfelejtett mozogni a mutatója, hiába is teltek a másodpercek
a futástól csapzott homlokú fiú nem bizonyult holmi trükknek, a halovány
délibáb füstjének. Ott volt. Remegő kezei a kilincset fogták szorosan
közre, légvétele kapkodó volt, mellkasa hevesen emelkedett fel és le. Riadt
vonásai önkénytelenül is megrökönyödésre késztettek.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Niall? Mit keresel itt? – egész
testemmel felé fordultam hátat fordítva ezzel a válaszomra várakozó férfinak,
aki türelmetlenül fonta össze maga előtt karjait. Összevont szemöldökkel
figyeltem az erősen ziháló barátomat, aki összeszedve magát kiegyenesedett és
cseppnyit beljebb lépett a világos irodába. Niall feldúltan csapta be maga
mögött az ajtót, a zsanéros tárgy egy pillanatra megremegett a tokjában, de a
számára bízott feladatot mégis ellátta, szélsebesen becsukódott. Jómagam is
karba font kézzel türelmet gyömöszöltem magamra, elrejtettem a dühömet, amiért
megzavartak egy olyan tettemben, ami akármikor az ellenkező hatást válthatta
volna ki belőlem. Féltem, hogy netalán még kedvem szottyan visszaszívni mindent
és kiszállni az egészből.<span class="apple-converted-space"> <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt;"> Ne
mondj semmit! Ne mondj semmit!</span></i><span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 11.5pt;"> </span></span><span style="font-size: 11.5pt;">– lebegett előttem az ostoba gondolat
ismételten, s változatlanul csak akaratos volt, nem ment féken tartanom.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Próbálom megállítani az idióta barátomat
mielőtt még, véghezvinné élete legnagyobb szamárságát – vágta oda fokhegyről,
folyamatosan alsó ajkát rágta, türelmetlen volt. Valami azt súgta nekem, hogy
erős kötésű félelem tartotta sakkban, aminek hatására fintorognom kellett. Csak
nem tetszett neki a választásom, senkinek sem tetszett, még nekem sem. De
tehetnék még bármit? Bármi is történjék, mindent túl tudnék élni? De hogyan
lennék képes a történtek után egy olyan világban egyedül tengni-lengni,
amiben tudom, hogy a szeretett lény mást választott magának? Nagyapa mindig azt
mondta;<span class="apple-converted-space"> </span><i>jaj, drága fiam, a
választásaink csak tőlünk függnek és attól mennyire hevesen is küzdünk a
céljainkért. Nem szabad eltántorodnunk és azt diktálni a belsőnknek, hogy olyan
dolgot tegyen, amire valójában nem vágyik. Az semmi jóra nem vezet, csak azt
szabad véghezvinnünk, ami igazán fontos lehet. Mindig nézz előre, ne hátulra, a
múltba, csapd nyakon a neked ártókat az ellenvetéseddel. Nevess, kacagj, mutasd
meg, nem állhatnak a boldogságod útjába. Tégy így, ez mindig beválik!”</i></span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> <span class="apple-converted-space"> </span><i>Nem
fog beválni</i>, döntöttem el magamban, miközben a céltudatos Niall pár méterre
állapodott meg tőlem. Karjai szorosan törzse mellett lógtak, kézfeje erősen
ökölben végződött, átütő tekintettel vizslatta a hátam mögött álló férfit,
szinte éreztem, hogy macska-egér harcot vívtak, amibe tudtom nélkül én is
belekeveredtem, mint a harmadik, aki közéjük szorulva a szabadságáért küzd. De
mire is jó az? Ha nem tudod túlélni a múltat, azonosulni a jelennel, akkor a
jövőnek már úgyis mindegy. Nekem már nincs jövőm, s nem is kell, hogy legyen.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Már döntöttem! – új lényem
bátorságát kölcsönöztem a külsőmre, felöltöttem azt a bizonyos
megrendíthetetlen maszkot. Leintettem Niallt és ismét Bob felé fordultam készen
arra, hogy ajkaim szólásra nyíljanak el.<span class="apple-converted-space"> <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 11.5pt;"> <i>Ne
mondj semmit!</i> </span></span><i><span style="font-size: 11.5pt;">Ne
mondj semmit!</span></i><span style="font-size: 11.5pt;">– zsongott
ismét a fejem. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">Felbőszült bika módjára szakadt ki a levegő a tüdőmből,
megmasszíroztam az orrom tövét, majd lehorgasztott fejemmel pillanatok alatt az
őszes hajú férfira emeltem, szemeimet szorosan az arcának szegeztem, majd
megszólalni kívántam. Ám egy hang ostorcsapásával felkarolta az összefabrikált
bátorságomat és ismét kedvemet szegte az egész szituációtól.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Komolyan? – nevetett fel
elkeseredetten, hamis lejtése szinte kettészelte az egész szobát, a darabokra
hullott szívemmel együtt. Feszülten nyeltem egy hatalmasat, nem tudtam
megmondani pontosan miért, de megrémisztett a hanyag, inkább hisztérikus
viselkedése. Olyan volt, mint akit erős bántódás ért. – És szabad tudnom,
hogyan? – bárcsak tudnám, bárcsak tisztázódna bennem valójában mi is, ami a
történtek után nekem jó. Volna még választásom? Tehetnék még másképp? Nem!
Kétséget kizárólag döntenem kell, döntöttem. Hogyan is?<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Kaparó
torokkal, izzadó tenyérrel néztem vele farkasszemet, közben azon tanakodva mit
mondhatnék, mert hát ugye valamit csak mondanom kell. De nem tudtam mivel
kellene szembesítenem, kétségbe esetem, jobban, mint eddig bármikor. Megrekedt
bennem minden egyes szó, a torkomban gombóc növekedett, majdhogynem
összezsugorodott a testemben minden nemű szusz.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Erre én is roppantul kíváncsi
vagyok – karmolta fel a teret egy türelmetlenül csengő-</span></span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 11.5pt;">bongó hang. Alsó ajkam
szegletébe harapva hátamat mutattam vérben forgó szemű barátomnak, aki
arasznyikat közelebb lépett hozzám mihelyst Bob-</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 11.5pt;">nak ajándékoztam a figyelmem egészét. Az említett személy összeszűkülő szemmel, továbbra is
összefont karokkal, feszülten emelkedő mellkassal mustrált engem, amint végleg
lefolytatta szótlanul végigvitt csatáját az irodájába betörő Niall-el, aki se
szó, se beszéd robbant be a falak közé és szemlátomást még most sem állt szándékában
magunkra hagyni minket.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Úgy határoztam… <span class="apple-converted-space"> </span></span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"><i>Ne mondj semmit! Ne mondj semmit! </i></span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> A
hangom elcsuklott, nem látott meg befejezést a napvilág. A gránit gombóc erősen
a garatomba ékelte magát, hevesen beszédképtelenné tett, elvette a lehetőségeim
összes útját. Görcsösen megremegtek a kezeim, végső elkeseredésemben a
zsebemben rejtettem el őket, hogy fedhessem a bizonytalanságomat, ám ahogyan
sunyi módon hátra pillantottam a vállam felett észrevettem, hogy Niall éppen a
tettemet kíséri figyelemmel. Hatalmasat nyögött meglepetést okozva ezzel nem
csak nekem, hanem az idegesen toporgó férfinak is, akit nemes ügyességgel,
hazugságokkal akartam plántálni és elfogadni a feltételét, hogy elvonhassam a
lelki szemeimet az igéző régi emlékeimről. Azoknak, amik évekig épen tartottak,
kissé mégis gyűrték, marták a szívemet most egy csapásra búcsút akartam inteni.
</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Lehunyva a szemeimet szorgosan,
akaratosan lohasztottam le a felcsapongó gondolatokat, a régi kockákat, amik
film módjára előttem vetítették le az egykori életemet. Minden egyes tekercs
nemes pillanatokat, becses perceket, lényegre törő órákat, boldog hónapokat,
szerelmemmel teli éveket fedett fel előttem. Képmutató vagyok, hogy mindettől
meg akarok válni. Eltaszítani, megcsonkítani, s végül megölni a szívem legmélyéről
feltörő szeretetemet, ez az én Sorsom. S a Sorssal vajon megéri vitatkozni?
Lehet vele? Jobban belegondolva már ezt akkor megtettem, amikor Anya kérésére
visszautaztam a szülőfalumba és felbolygattam az Ő életét, amit sosem kellett
volna. Bármi is történjék, mi mindent túlélünk, külön-külön, közben más
álmot, életet dédelgetve. Mást csókolva, mást szeretve, mi nem vagyunk
egymásnak valók. Sosem szabadott volna ismét az Ő életébe ártanom magamat,
hagynom kellett volna, hogy az idő egyre csak gyarapodjon különlétünkben és a
Sors tegye csak a maga dolgát.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Hazz, ne – mellém lépve a
vállamra helyezte a tenyerét, erősen belemarkolt, hogy magára vonja a
figyelmemet. Összeszűkült szemekkel rá is telepítettem azt, erősen elhúztam a
számat ezzel kifejezve a nemtetszésemet, hűn az új énemhez, amit a pokoli múlt
ellen teremtettem meg a külvilág számára. Belül tudtam, hogy ez mind nem igaz,
csak egy álca, amit igyekeztem magammal is elhitetni.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i>Ne mondj semmit! Ne mondj semmit!</i><span class="apple-converted-space"> </span></span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Mielőtt még teljesen elfuserálnád az
életedet, tudnod kell valamit – a szavai minden nemű levegőt megrekesztettek a
tüdőmben, a legkisebb sistergés is visszavonulót fújt az erős hadakozás ellen,
azonban a düh is csekélykét megrészegített, kóválygóssá tette az elmém.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Csak nyugodtan, fiatalok, az idő
nekem kedvez – Bob ördögi kacajjal kihátrált a szobából, erősen becsapva maga
után az ajtót kettesben hagyott minket. Még a folyosóról is beszivárgott a
hangos hahotázás bizonyítva ezzel a férfi szilárd magabiztosságát.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Idő</i>, mire is való már az? Minek
az nekünk, ha képes marokkal közre fogni a szívünket és szétlapítva megfosztani
bennünket minden szeretetteljes érzelemtől? </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">Hamisan mosolyogva, lehorgasztottam
a fejemet, kezeim ökölbe szorítva csikorgatni kezdtem a fogaimat, ahogyan
elmerengtem a tennivalóimon. Mit tehetnék? Hogy tehetnék? Mit kellene
csinálnom? Szakasztott olyan vagyok, mint Nagyapa. Úgy derengett azt mesélte
fiatalabb korában ő is szárnyát vesztett tinédzser volt teli álmokkal,
vágyakkal, rengeteg sok kívánsággal, mégis gyáva módon képtelen volt
beteljesíteni azokat. Azonban számára minden klappolt, beleszeretett a Nagyiba
és el is érte a boldogságát. Neki sikerült, akkor vajon nekem miért nem, ha az
ő vére vagyok?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Niall, te teljesen megőrültél? –
teremtettem le, alighogy visszanyertem az öntudatomat és közelebb lépve hozzá
éreztettem vele a maró leheletemet, ami az elnyílt ajkaimon át nekicsapódott az
arcának. Nem is feszült voltam, sem ideges, csak szimplán zaklatott, ami
önmagában felért egy egész nagy pusztító lavinával. Hogyan is mondta Nagyapa?<span class="apple-converted-space"> </span><i>Ahogyan az éjt nappal váltja fel,
aképpen rossz nélkül nem él a jó sem!</i><span class="apple-converted-space"> </span>Ehhez
mérten akármennyire is volt belül jóságra kiélezve minden egyes
négyzetcentiméterem én sem voltam a makulátlan anyák gyöngye, miképp senki sem
az, hiszen mindnyájan elkövetünk ostobaságokat az életünk során. Én szinte a
kezdetektől elrontottam mindent. - Tudod, te mi lehet ebből? Ha Bob-ot
feldühítjük, abból nem sülhet ki semmi jó! – dühöngve bújtak meg az ujjaim
tincseim között, jó erősen markolászni kezdtem a hajszálakat elvonulva Niall
közvetlen közelségéből, hogy mégse rá szakadjon a zaklatottságom, amelyről
igazán nem ő tehetett.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Teszek rá arra, hogy mi van
Bob-bal – vetette oda félvállról, s figyelmen kívül hagyva a tehetetlenségemet
ismét közelebb iramodott hozzám. Ahogyan megállapodott előttem ügyesen sikerült
kiszúrnom, amit eddig a fájdalmam miatt sikeresen figyelmen kívül hagytam.
Összes arcizmában megrekedt a kín, ami azt hittem, hogy csak bennem élt,
viszont rajta is nyomott hagyott, szorosan a bőréhez simult, nem osont el
onnan, csak hagyatékot hagyott rá, elég tetemes adagban neki ajándékozta a már
általam is ismert feszítő érzést, amibe beleremegett egész pofacsontja. – Ennél
egy sokkal fontosabb, sürgetőbb dologról kell beszélnem veled – lemondóan
csóváltam meg a fejemet, megint csak ott tartottam, hogy a keserves
bennmaradásra sarkallt levegő egyszeriben kiszakadt belőlem és fojtogatóan hatott
rám a szembesítés, miszerint nem képes elfogadni a döntésemet. Miért olyan
nehéz elfogadni azt, hogy ezt akarom? Miért nem képes senki sem támogatni,
amikor tudom, hogy ez a helyes döntés?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Majd megbeszéljük, amint itt
lerendeztem mindent – elvezettem a tekintetemet meghökkent arcáról, tudtam,
hogy közben azt is sikerült elérnem, hogy megáporodjon a mellkasa mögött
félúton elindult levegő, s csak nagyokat pislogva tudott elmeredni rajtam. Nem
összpontosítottam a gyerekes módon elért figyelmére, sem az általa megosztani
kész információkra, helyette inkább az ajtó felé lépkedtem, hogy Bob-ot
utolérve megköthessem a madzag végét. És egyúttal ezzel végleg elvágni a
szabadságom útját is. Örökre.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Hazz, szorít az idő – kapott a
karom után így arra kényszerítve, hogy hátra tekintsek rá, ami egészen
nyugtalanított. Leráztam magamról a kezét, elhitettem még önmagammal is, hogy
rideg vagyok, nem hoz lázba sem a félelme, sem pedig a téma, ami a felszín
alatt lappangott. Nem voltam rá kíváncsi, már semmi sem érdekelt. S talán ez a
csüggedtség, de sokkalta inkább a szerelmi csalódás tragédiájának koholmánya. –
Cara-nak szüksége van rád – a név hatására ívben megfeszült az egész testem,
szemeim elkerekedtek, hasfalaim közt akaratom ellenére is szárnyra kéltek a
fekete szárnyú pillangók. Hirdették, hogy akármennyire is el akarom utasítani
az érzelmeimet, bármennyire is hátat akarok nekik fordítani, azok mélyen még
bennem élnek. Élénken és hevesen, örökké, hogy megtanuljak velük, nélkülük
élni. Erősen a szívemben fognak majd ezek után is élni, de fizikailag távol.
Holmes Chapel-ben vagy, ahová majd az évek repítik őket. Ahová az esztendők
során elsodródik<span class="apple-converted-space"> </span><i>Ő</i>.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Egy francokat – hadakoztam
kézzel, lábbal a szavai ellen, lejtésemből erős hatással szökött ki az
arrogancia, ami mindenütt átjárt a képtelen elmélet miatt. Niall-nak nem lehet
igaza, egyszerűen nincsen igaza, már hogyan is lehetne? – Ha szüksége lenne
rám, nem hagyná, hogy ilyen ostobaságot kövessek el. Utánam jönne.
Megakadályozna – bár érzelemmentesre akartam megformálni minden egyes
elsuttogott szót végül ez a tervem meghanyatlott. Végét járta már a bátorságom.
Az érzelmeim mind kivetültek a soraimra, megfürdőztek bennük, sárosak lettek a
sok algától, ami a felszín alatt rabbá tette őket.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Szóval csak erről van szó? Véded
az önbecsülésedet? – összeszűkülő szemei hatására megrökönyödtem, fogalmam sem
volt mitévő lehetnék, csak azzal voltam tisztában, ha továbbra is vele vagyok,
nem kezdem el nélkülözni a társaságát, akkor bizony csúnyán alakulhat az összes
esemény, aminek hullámai fodrozódva érintették meg az elmémet. A partvonalat a
fejemben, ami uralni akart, nem állt szándékában szabadjára engedni a lakat
alatt tartott régi Harry-t. S ez jól is volt így, hiszen, ahogyan az idő telik
mi is változunk az érzelmeinkkel együtt. Ez a dolgok rendje, így van jól, s jól
is lesz, míg csak világ a világ.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Természetesen nem. Beszélnem kell
Bob-bal – ismét az ajtó felé araszoltam, teljes mértékben felkészítettem
magamat a további eseményekre, elzárkóztam a külvilág elől a régi érzelmeimmel
szemben, amik belül azonban még mindig bennem lappangtak, de nem erősen hisz arról
az eszem már tett, hogy ne legyen úgy.<span class="apple-converted-space"> <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 11.5pt;"> </span></span><i><span style="font-size: 11.5pt;">Ne mondj semmit! Ne mondj semmit!</span></i><span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 11.5pt;"> </span></span><span style="font-size: 11.5pt;">– szakadt ki a felszín alól mégis az
eltántorító sor. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">Akaratom ellenére is visszafordultam egy percre, elmeredtem a
megdöbbent barátomon, akinek olykor mélykék íriszeiben fellobbant a felismerés.
Elhátráltam tőle, hogy mielőtt még teljesen megvilágosodhatott volna képes
legyek még idejében eliszkolni a felelősség alól, amiből kivonni akartam
magamat.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Ne mondj semmit! Csak hallgass
meg! – megint utánam kapva ujjait erősen a csuklómra fonta azokat és önmaga is
elismételte azt a bizonyos mondatot, amivel az elmém szinte már terrorban
tartotta a gondolataimat. Összerezzentem, még inkább nem tudtam mit tehetnék.
Milyen lépést kellene alkalmaznom? Jóvá kellene hagynom az intelmeit és
csatlakozni a körülöttem élők véleményéhez? Az ki van csukva, hogy ameddig Ő
szabad és talál valakit magának, akivel képes lesz a boldogságra, addig én
hoppon maradjak. Egyedül ezt nem tudom átvészelni, kevés vagyok hozzá és talán
most túlmanipulálható is, szükségem van valakire, aki szeret és mindent
megtenne azért, hogy elfeledtesse velem a sok rosszat, amit az idők során
átéltem. S még ha ez talán a legrosszabb döntés is lesz az életem során, azzal
rosszabb lesz szembesülnöm, hogy amiért évekig sóvárogtam már nem lehet többé
az enyém. Talán soha nem is volt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Hiába is győzködsz, tudom, hogy
már nem jelentek neki semmit. Ez a szerelem inkább pusztított, mintsem
építkezett, nem volt miből erőt merítenünk. Nincsen semmi, ami összeköthetne
minket – fájón érintett, ahogyan elmerengtem életem talán második legnagyobb
kívánságán, természetesen az első az volt, hogy Ő viszont szeressen, s
akármennyire is vált ez valóra a tettem kiirtotta a soron következő vágyamat.
Azt, amit a legtöbben pár év leteltével megszakítanak és, ami sokak számára
csak egy darabka papír jellegével ér fel. Számomra ez volt a minden, évekig
csak Ő volt minden. De ennek is, mint oly sok dolognak a nagyvilágban lejárt a
szavatossága, én magam mérgeztem meg a szalmonellával. Elértem, hogy gyűlöljön,
ami összetört, ám mégis erősebbé tette az érzelmeimet, mint eddig bármikor.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Idióta vagy!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Ezt most miért mondod? –
rivalltam rá kikelve önmagamból, most már az én szemeim is vérben forogtak a
gondolatra, hogy nem tesz le az eltántorításomról hiába is szorgoskodtam olyan
erősen elültetni benne, hogy jól készülök cselekedni. Paprikás kedvvel engedte
szabadjára a benne megrekedő levegőt, figyeltem, ahogyan a kezei másodpercről
másodpercre egyre inkább remegnek, egész teste megrázkódott. Ismét nagyot nyeltem,
a régi Harry nem hagyott nyugodni, felélesztet mindent elérve ezzel azt, hogy
még inkább gondterhelt legyek.<span class="apple-converted-space"> <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 11.5pt;"> </span></span><i><span style="font-size: 11.5pt;">Ne mondj semmit! Ne mondj semmi! </span></i></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><span style="font-size: 11.5pt;">Kuss legyen már</span></i><span style="font-size: 11.5pt;">, üvöltöttem magamban elkeseredetten,
látványosan a halántékomra szorítottam mind a két tenyeremet, miközben Niall
hátat fordított nekem, amiért hálát adtam a mindenhatónak. Még csak az kellett
volna, hogy „az én megmondtam, tudtam, hogy te sem akarod ezt így” kijelentése
érjen valamicskét. Egy fabatkát, ennél több jelentőséggel nem érhet fel, nem
tántoríthat el. Nekem erre van szükségem, feláldozni mindent, hogy el tudjam
feledni Őt. Hogy Neki jobb legyen, hogy ne árthassak többet az egyetlen
szerelmemnek. Mert ameddig élek csak Őt fogom szeretni, senki mást!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Csak, mert így tartja kedvem! –
szólt oda hanyagul, keserésed lejtéssel, sejtésem szerint rossz ízzel a
szájában, közben hevesen vissza is fordult felém. – Hogy lehetsz milyen
hálátlan és ostoba? Hát, tényleg nem fogod fel? Nekem kell felnyitnom a
szemedet a saját érzelmeiddel kapcsolatban? – tört rám hevesen, ami még inkább
letaglózott, mint eddig bármi más. Kezeivel erősen gesztikulált, hol marokba
fogta ökleit, néhol kieresztette ujjait a satu fogásából. Feldúlt volt, amit
nem tudtam megérteni. Pontosan tudta hová készülök, amikor kiraktam őt a házunk
előtt. Tudta, akkor mégsem tett semmit. Így most mégis mire véljem a
kirohanását? - Annyi mindent adtatok egymásnak pusztán a szerelmetekkel,
te pedig egyszerűen csak eldobod. Helyette játsszunk egy kis hamis játékot a
sajtó és mindenki előtt. Nem számít, csak ne kelljen szembenéznünk a tetteink
következményével! – neheztelt rám, ez tény és való, én pedig nem tudtam
változtatni még csak a testtartásomon sem, hiába is fedte fel a színtiszta
valóságot, amellyel jómagam is tisztában voltam. Továbbra is csak egy helyben
toporogtam, változatlanul lesújtottan, elnyílt ajkakkal, amik végül szólásra
nyíltak el.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Már szembenéztem, lemondtam róla.
Vége ennek a szerelemnek! – jelentettem ki kerek perec, ellentmondást nem
tűrően. Legyintettem egy hatalmasat, majd levetettem magamat az egyik fekete
díványra, amit Bob az iroda kellős közepére helyezett hozzá üvegtetejű
asztallal, melynek újságok hevertek a tetején. Természetesen mind politikával
foglalkozott, így még csak szemernyi kedvem sem támadt ahhoz, hogy bármelyiket
is fellapozzam.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Hallod te egyáltalán mit mondasz?
– közel osont hozzám, közvetlenül előttem állapodott meg és meglengette szemeim
előtt a jobb kezét, mintha csak attól tartana, hogy holtkorba estem, amelyből
nem látok kiutat. Ezzel szemben valójában nagyon is éber voltam, talán túlontúl
is. Csökönyös módon nem vettem róla tudomást, úgy kezeltem, mint egy lágy
szellőt, amitől nem ráz ki a hideg, nem emelkednek fel a szőrszálak a csupaszon
hagyott felkaromon, nem érzem magamat egyedül a körforgásában. Pedig valójában
nagyon is így volt. Egyedül voltam. Magamra maradtam a magányommal, a megfásult
érzelmeimmel, az összetört szívemmel, a többé be nem teljesülő szerelmemmel,
aminek végeztével Ő már csak gyűlöletet érzett irántam. Akár csak én önmagam
iránt. – Hazz, őszinte leszek, legszívesebben most seggbe rúgnálak – szavai nem
hoztak lázba, egyszerűen csak megrántottam a vállamat. Teszem hozzá elég
hanyagul.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Csak tessék, ha attól jobban érzed,
magadat tedd meg – fanyar mosolyra gyulladtak az ajkaim, nemtörődöm módon
helyeztem a lábamat egyenest az asztallap legtetejére, közben óvatlanul
lesöpörtem az összes újságot, ami gondos stócba volt illesztve. Már Bob dühe
sem rengetett meg, hisz ha nagyon akar tőlem valamit, akkor jobban teszi, ha
semmit sem ró fel nekem.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i>Ne
mondj semmit! Ne mondj semmit!</i><span class="apple-converted-space"> </span></span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ismételten
csak összerezzentem, de nem szűntem meg pofátlanul Niall képébe füröszteni azt,
hogy már semmiről sincsen kedvem tudomást venni. </span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Nem változtatna semmin, így
is vacakul vagyok – megint csak megrántottam a vállamat, majd elítélő,
hibáztató tekintetemmel sújtottam le, szinte már csak változatlanul. – Mint
barát meg kellene, érteted, nem eltántorítanod és úgy előadnod, mintha a
boldogságtalanságomra pályáznál – szánt szándékkal nem azt böktem ki, hogy
támogatnia kellene, hiszen tisztában voltam vele sosem lenne képes egy olyan
célom mellett társként segíteni nekem, amit nem lát helyesnek. Márpedig ezt már
a kezdetek kezdetén közölte velem, ha nem is ilyen egyenesen, mint most sosem
rejtette véka alá az ellenszenvét a tervem részesét képező lánnyal, mióta csak
megbizonyosodott azzal kapcsolatban milyen is valójában Cher.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Mint barát kötelességemnek érzem,
hogy felnyissam azt a baromi mód vak szemedet! Ne tedd ezt, ne mondj Bob-nak
semmit, csak magad alatt fogod vágni a fát egy olyan ígérettel, amit szívből
sosem tudsz majd teljesíteni – az egész szoba fuldoklott az indulatoktól, Niall
egyenes indulatától, amit végső elkeseredésében uszított a fejemre. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> <i>Ne</i><span class="apple-converted-space"> </span><i>mondj
semmit! Ne mondj semmit!<span class="apple-converted-space"> </span></i></span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;">Mit
is kellene tennem? Hogyan tudnék túlélni mindent, átvészelni ezt az egészet
egyedül? Sehogyan sem, hiszen az ember egyedül megalkotni nem sok mindent tud,
azt is csak fele akkora százalékkal, mint, amit a párja mellett képes
eredményként nyújtani. Mit csinálhatnék? Azt nem tehetem meg, hogy magamra
maradok, mert akkor bármi megtörténhet. Amikor elhagytam Holmes Chaple-t is
évekig magányos magam voltam, aminek az lett a végkimenetele, hogy mégis
visszamentem oda, ahol a balul elsült érzelmek körforgása megkezdődött.
Belemártottam magamat egy ember életébe, amivel csak összetörtem Őt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Majd meglátjuk. Talán az idő most
majd a segítségemre lesz – lustán felkecmeregtem a díványról, majd egy percre
elmerengtem a szótlanul álló barátomon, akin úrrá lett az elkeseredés egyik
legmagasabb hatalmi szinten szereplő jellege. – Otthon találkozunk – búcsút
intettem neki a kezemmel, míg a másikat szorosan a kilincsre helyeztem, hogy
feltárhassam a percekkel ezelőtt hevesen becsapott ajtót. Azonban a történetben
továbbá egy olyan esemény váltott magának főszerepet, amire életemben nem
számítottam.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Jaj, ezt nem hiszem el!
Tudod mit? – csattant fel teljesen kifordulva önmagából, talán még jobban is,
mint azt én tettem. Kezem lefagyott, nem voltam képes lenyomni a kilincset, amint
hisztérikus megnyilvánulása kisiklott a térbe. Egy percre sem néztem rá,
szemeim szorosan a megmarkolt ajtóra szegeződtek, már türelmetlenül vártam az
újabb szemrehányását, hogy megint összeszólalkozhassak vele. – Ha szép szerével
nem megy, kénytelen vagyok másképp. Cara balesetet szenvedett, amikor utánad
jött – elkerekedtek a szemeim. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Hogy mondtad? – elkerekedett, üvegessé vált tekintettel hevesen fordultam meg
felé búcsút mondva ezzel az ajtónak és a távozásom tettének. Éreztem, hogy a nyelésem
akadozni kezdett, a szívem feszített a mellkasom mögött, minden egyes Vele
közös emlék lepergett előttem, akár esőcsepp a szélvédőn. A lábaim remegni
kezdtek nem sokon múlott, hogy kicsúszik a markomból a testem normális
megtartása. Forgott velem az egész szoba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Cara balesetet szenvedett, amikor… - a könny elvakította a látásomat, mindenhol
eluralkodott a pupilláim felett, a szemem sarkából egyenesen végigszaladva
átlátszó csíkot húzott le az állam vonaláig, majd a földre pattant. Tehetetlenül
csúsztam le az ajtó törzse mentén, míg csak el nem értem a föld érintését, két
halántékomra fektettem a tenyeremet, hogy uralkodni tudjak a fájó sírógörcsön,
ami éreztem, hogy pillanatokon belül erőmet szegi. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Hallottam, amit mondtál, Niall, csak egyszerűen nem tudom elhinni. Mi történt?
Mikor? Hol? – szipogón emeltem rá könnyekben úszó tekintetemet így észrevettem,
hogy felém tart, tenyerét a térdemre helyezte, amint leguggolt elém.
Fojtogatóan emelkedett fel és le a mellkasom, szoros egymásutánban követte az
ütemét a kíntól millikre zsugorodott szívem, amelynek darabjai csak egy dolog
után vágyódtak. <i>Csak legyen jól! Istenem,
kérlek, csak legyen jól!<o:p></o:p></i></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Nem olyan régen, azt pontosan nem tudom hol, de valószínűleg még Holmes
Chapel-ben, mivel most az egyik ottani kórházban van – bólintottam egyet ezzel
kifejezve, hogy mindent értek, egyszerűen arra már nem futotta az erőmből, hogy
még megszólalásra is elszánjam magamat. Lelki szemeim előtt láttam az arcát,
amely pirospozsgás volt, dagadt az élettől, a mosolyát, ami örömmel járt át, ha
csak megláttam. Akkor szembesültem csak igazán a dologgal, miszerint én tényleg
képtelen vagyok nélküle élni. Hogyan lehettem ekkora balfácán? <i>Az ember csak akkor tanul meg valamit
értékelni, ha az veszélyben forog, akkor döbben rá igazán mennyire is fontos
neki a másik, amikor könnyedén el is veszítheti. A veszteség kapujában áll!</i>
Nagyapának igaza volt, nagyon is!<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Oda kell mennem, mellette kell lennem! – elmeredtem a szemközti fal
kárpitozásán. Valamiért az otthonom jutott róla az eszembe, amit ha sosem
hagytam volna el mindez nem történik meg. Ha annak idején egyenes lettem volna,
nyíltan mertem volna vállalni az érzelmeimet és nem várok évekig, arra, hogy
azok kiderüljenek megóvtam volna mindnyájunkat ettől a sok fájdalomtól. Nem
kellett volna ennyit szenvednie egyikünknek sem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Tudom, ezért is jöttem utánad – láttam, hogy szolgálatra készen az ujjai között
tartotta az autóm kulcsát, megformálódott bennem egy elmélet, élénkséget
kölcsönzött magára, felhányta testére vörös ruháját, s egy tér képét fedte fel
előttem. Egy kórházat láttam, ahol a szeretett lénynek szüksége volt rám. A
támasza akartam lenni, ameddig felépül, kilábal a baleset okozta fájdalmakból,
leróni a jussát, és megbirkózni a tettem egy újabb, legsötétebb következményével.
S ha Ő is úgy akarja minden lefolytán örökre elengedem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Gyerünk! – hevesen pattantam fel ültőmből éreztem, ahogyan a könyököm erősen
nekivágódott a kilincsnek, de szinte még csak nem is érzékeltem, puszta
komótossággal rugaszkodott el az elmémig a figyelemre nem méltó baleset. Az mit
sem érdekelt, csak Őt akartam biztonságban tudni, minden erőmmel segíteni
rajta, mellette lenni, odanyújtani Neki a szerelmemet, hogy megerősödjön, hogy
ne hagyjon magamra. Gondolatban még érezni akartam Őt, de nem így, nem egy
kórházban, veszélynek kitéve, ami akár még magával is ragadhatja. Eme
alternatíva csak még inkább elkeserített, a szívem felzokogott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
És Bob-bal mi lesz? – kérdezte laposan mosolyogva, ami akárhogyan is nézem a
történtek ellenére kissé felszabadított, hiszen elérte, amit akart.
Szemlátomást akármennyire is hadakoztam neki volt igaza, végig tudta mit is
fogok tenni mielőtt még én eldönthettem, volna, vagy akár egy percig is
tisztában lettem volna vele.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> -
Teszek rá arra, hogy mi van Bob-bal! – mondtam indulatosan, majd kikaptam a
kulcsot a kezéből, hevesen feltéptem az ajtót és magam után ráncigálva a
megkönnyebbült, ám közben aggódó Niall-t magunk mögött hagytuk az épületet,
amiben majdnem véghezvittem életem talán legnagyobb hibáját.</span></span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-50754393590949909972014-06-29T00:07:00.001+02:002014-06-29T00:07:05.971+02:0049. fejezet: Padlógáz<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Megint az utolsó pillanatban jutott az eszembe, hogy át kéne olvasnom... hihetetlen, milyen szétszórt vagyok, pedig semmit sem csinálok manapság. Szeretném megköszönni, hogy itt vagytok nekünk, hogy támogattok és <i>Kiss Cherry-t</i> pedig egyszerűen imádom, amiért itt van <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A részről csak annyit, hogy az utolsó, ami Niall szemszögéből íródik. Nehezen láttam neki, remélem nem érezhető rajta és azt is remélem, hogy lesz, akinek tetszeni fog.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioThTpr2nkYbrzzircqAMPZxc20g_8N8YUD15HIBohkMEHXOdfDGqWqvaUQSzJnHndb3zrXxEEuM4A5Z0mEFKH0NRH1uUbAzLp3Hy602wqO4eEkIdOvf-zo8-jE5pHHJEiwLtr0UjinJoh/s1600/kocsi2.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioThTpr2nkYbrzzircqAMPZxc20g_8N8YUD15HIBohkMEHXOdfDGqWqvaUQSzJnHndb3zrXxEEuM4A5Z0mEFKH0NRH1uUbAzLp3Hy602wqO4eEkIdOvf-zo8-jE5pHHJEiwLtr0UjinJoh/s1600/kocsi2.gif" height="180" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Padlógáz</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Van olyan helyzet,
amikor egyszerűen nincs idő gondolkodásra, s mindössze egyetlen röpke másodperced
van arra, hogy mérlegelj és dönts! S hiába óriási a vállaidra nehezedő
felelősség, ha igazi barát vagy, akkor sikerülni fog a helyes út megválasztása,
bármiről is legyen szó. Hogy miért?! Mert ismered már annyira a szóban forgó
személyt, hogy tudd, mi a legjobb neki. Az igazság! Még akkor is, ha az
fájdalmat okoz, amúgy is megsebzett szívének, hisz ő maga is jól tudja, hogy
nem menekülhet a problémák elől. Mert azok mindig és mindenkor utolérik
szerencsétlen áldozatukat.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Niall Horan<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Csak néztem, ahogy
elhajtott a házunktól és lassan beleolvadt London hatalmas autótengerébe.
Ajkamat beszívva, felhúzott szemöldökkel meredtem a járműre egészen addig a
pillanatig, amíg be nem fordult a legelső utcába, majd ezt követően a kezeim
közé kaptam a betonon hagyott táskáinkat és elindultam a bejárat felé. Az eső
lomha ütemben hullott alá az égből, kövér s jéghideg cseppekben, melyek se perc
alatt nedvessé varázsolták a rajtam virító hófehér pólót. A torkomból felszínre
szökött pár elhalt nyögés, miközben három, tele pakolt bőrönddel egyensúlyoztam
a fehérre mázolt ajtó irányába. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Fura volt
visszajönni Londonba, és még annál is különösebb volt az a pillanat, amikor
rájöttem, hogy ez alatt az egy hónap alatt legalább annyira hozzám nőtt Harry
szülővárosa - annak legtöbb polgárával együtt -, mintha magam is ott nőttem
volna fel. Hiányzott Gemma, Jane, Cara, Matt és a kávézó, Anne főztjéről már
nem is beszélve. Örültem, hogy annak idején hallgattam a barátom nővérére és
Írország helyett Holmes Chapel-be utaztam, bár annak már kevésbé, hogy
meghiúsult a tervünk, miszerint összehozunk két egymásért epekedő szívet. Van,
hogy egy felsőbb erő – melyet köznapi nyelven Sorsnak csúfoltunk -,
győzedelmeskedik az akaratunk felett. Van, hogy a szeretet nem elég, és ez ebben
az esetben is pontosan így volt. Túl kevésnek bizonyultunk, túlontúl késői
időzítéssel.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sziasztok – köszöntem, amint átléptem a küszöböt. Az
egész épületben sötétség honolt, s az egyetlen fényforrás az általam nyitva
hagyott ajtó volt, melynek mentén egy leheletvékony fénycsík szelte át a
nappalinkat. Nem értettem, mi történhetett a helyiségben, amitől olyan
letargikus hangulatba öltözött, mint Harry maga, azonban mire kettőt pislogtam,
már mindenki előkerült egy-egy bútordarab mögül és a nyakamba ugorva egyszerre
üvöltötték a MEGLEPETÉS szót.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egy darabig
elvoltak a köszöntésemmel, de amikor észrevették, hogy egyedül érkeztem, jobban
mondva Hazza nélkül, mind a hárman kikerekedett szemekkel mértek végig. Tisztán
kivehető volt a vonásaikból az értetlenséggel vegyített aggodalom, mely ezernyi
különböző tónussal ragyogta be arcaikat. A félelem beleitta magát a
szervezetükbe, beszivárgott a pórusaikba és ez némává varázsolta őket. Egy
röpke pillanatig eltűnődtem azon, vajon fordított esetben – vagyis, ha én
lettem volna az, aki kimarad az eseményekből, nem pedig ők – hogyan reagáltam
volna. Talán nekem is a torkomon akadtak volna a kérdéseim? Végül néhány
hosszúra nyújtott másodperc elteltével Louis volt az, aki képes volt
kierőszakolni magából egy értelmes kérdést.
Bár ez is mindössze egyetlen egy szóból állt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry? – beletúrtam szőke tincseimbe, melyeket meg is
húztam, talán a kelleténél egy kicsit erőteljesebben, ám ennek ellenére nem
éreztem semmiféle fájdalmat, legalábbis nem az elviselhetetlen fajtából
származót. Gúnyos grimaszra húztam az ajkaimat, majd se szó, se beszéd, belevetettem
magam a ház belsejébe. Nem volt kedvem elölről kezdeni ezt az egész
hercehurcát, még annak ellenére sem, hogy Hazza egyike volt a legjobb
barátaimnak. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én is nagyon örülök nektek… - lépkedtem a kanapé felé,
majd amint elértem hozzá, végigfeküdtem puha felületén. Lehunytam a szemeimet
és átadtam magam a békének, mely elemi erővel söpört végig a testemen. Olyan jó
volt ez a csönd, melynek hatására kellemes bizsergés árasztotta el a
végtagjaimat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Az egyik
pillanatban még a vidám emlékeim tengerében fürdőztem, mely megmelengette a
szívemet, akár egy nyári napsugár a parton fekvő fürdőruhás testeket, a
következőben már egy ismerős dallam ütötte fel a fülét, vasmarokkal rángatva
vissza a zord valóságba. Csupán az egyik szememet nyitottam ki, a másikat még
mindig szorosan lehunyva tartottam, s félrefordított fejemmel a hang
kiindulópontjára meredtem. Harry telefonja csengett. Megint.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Megvártam, hogy a
vonal másik oldalán lévő személy megunja a próbálkozást, s amikor elhalt a
hangzavar, már sokkalta nyugodtabban fordultam vissza a plafon felé. Harry
kiskori szobájával ellentétben ez még mindig sértetlen volt. Egyetlen
hajszálrepedés sem csúfította el, mégis, nekem a másik sokkal jobban tetszett.
Talán pont a hibái miatt, hiszen az tette otthonossá. Lassan vettem a levegőt,
résnyire nyílt ajkaim között lomhán közlekedett az oxigén, de amikor már kis
híján magával ragadott az álmok világa, Harry csengőhangja ismételten vad
dübörgésbe kezdett. Idegesen pattantam fel a kanapéról, majd öles lépteimmel az
egyik utazótáska felé csörtettem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szerintem nem kéne felvenned – Liam jellegzetes, már-már
okoskodó kijelentése közvetlenül a hátam mögül érkezett, így gyorsan
leguggoltam a táskához, és kiszedtem az oldalzsebbe rejtett készüléket eddigi
menedékéből. Már meg sem lepődtem rajta, hogy itt hagyta, hiszen így nem
zavarhatták meg eltökélt célja elérésében. Minden döntést könnyebben lehetett meghozni
zavaró ellenérvek kiábrándító sutyorgása nélkül. Neki pedig már így is meggyűlt
a baja tulajdon, szerelmes szívével - nem szorult rá mások nyaggatására is.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ugyan már, ma már ezerszer kinyomta, engem pedig érdekel,
miért zaklatják. – Lenéztem a képernyőre, amin egy mosolygós, mogyoróbarna hajú
lány ölelt magához egy nála évekkel fiatalabb, göndör fürtökkel rendelkező
fiút. Az én szám is felfelé ívelő vonallá görbült, a családi jelenet eme
momentuma láttán, hiszen jó volt őket ilyen boldognak látni. - Maradjatok
csendben! – adtam ki az utasítást s mindeközben az ajkaim elé helyeztem a
mutatóujjam, jól látható jeleket közvetítve a kíváncsi banda irányába. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry? Csak, hogy felvetted! – Gemma hangja megkönnyebbülésről
árulkodott, amit leginkább onnan találtam ki, hogy az utolsó szavát egy mélyről
jövő sóhajtás követte. Mintha már jó ideje a tüdejébe zárta volna a
beszippantott levegőt, ezzel elzárva az utat a frissen érkező oxigén elől. Nem
tudtam mire vélni a viselkedését, de már túl jól ismertem ahhoz, hogy
rákérdezzek a miértjére, hiszen tudtam, úgysem mondta volna el, sőt, talán még
inkább elfojtotta volna feltörni kész érzelmeit. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bocsi Gems, hogy le kell törjelek, de Niall vagyok. Hogy
vagy? Ennyire hiányoztunk? – próbáltam valamivel kellemesebb mederbe terelni a
témát, miközben visszasétáltam a kanapéhoz, ahol immáron három másik ember terpeszkedett
el, ezzel egy milliméternyi helyet sem hagyva személyemnek. Jobb ötlet híján
leültem a túlzsúfolt bútordarab előtti bolyhos szőnyegre, s neki döntve a hátam
az ülőalkalmatosságnak, mind a két térdemet felhúztam, hogy legyen mire
támasztani a könyökeimet. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem – vágta rá hirtelenjében, majd ezt követően vett egy
mély lélegzetet és ismételten szólásra nyitotta ajkait. - Vagyis igen – szinte
magam előtt láttam, ahogy zavarában a füle mögé tűrt egyet a hirtelen zavaróvá vált
tincsei közül, s eme kép még ezt a tragikus pillanatot is komikussá változtatta
- de most nem az a lényeg. Beszélnem kell az öcsémmel. Kérlek, add oda neki ezt
a nyamvadt telefont. Nagyon fontos! – összeráncoltam a homlokom a hirtelen
támadt agressziója hatására, de bármennyire is szerettem volna, képtelen voltam
teljesíteni kérését, ugyanis Harry valahol egészen máshol járt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bocsi, de nem tudom, nincs itthon – a vonal másik oldala
teljesen elnémult s egy röpke pillanatra azt hittem végleg megszűnt létezni. Már
épp azon voltam, hogy visszacsúsztatom a telefont oda, ahova Harry nagy figyelmességgel
rejtette, amikor meghallottam egy elfojtott, monoton pityergést. Összeszorult a
szívem tehetetlenségemben. - Te sírsz?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem! – mi értelme volt a hazugságoknak, amikor annyira
átlátszóak, hogy egy látássérült is megpillanthatta a mögöttük bujkáló
igazságot? Mi értelme volt a titkolózásnak, ha közben minden kártyád
kiterítetted a nagyközönség elé? Mi értelme volt az önsanyargatásnak, ha már
mások is áttapostak rajtad, ezzel elegendő fájdalmat okozva a lelkednek? Sosem
értettem az embereket, s ez most sem volt másképp. - Miért nincs veled? Kérlek,
mondd, hogy nem csinált semmi ostobaságot – sokszor láttam az elmúlt hetek
alatt, ahogy Harry és Gemma testvérekhez méltó mód egymást gyilkolták –
túlsózták a másik kajáját, felébresztették az éppen békésen szundító félt egy
pohár jeges vízzel vagy gyerekes dolgokat vágtak egymás fejéhez -, mégis, a
lány hangjában megbújó szeretet oly természetesnek hatott, mint az, hogy az
éjszaka mindig nappallá változott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még nem…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi az, hogy még nem? – nem hagyta, hogy befejezzem a
mondatom. Eget rengető vehemenciával esett nekem, mintha én magam üldöztem
volna Harryt Cher Lloyd karjai közé. Pedig az igazság egy teljesen más helyen
gyökerezett. Pár saroknyira Gemma igazi tartózkodási helyétől, egy aprócska
családi ház belsejében, egy narancssárgára mázolt szoba menedékében. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szerintem épp úton van Mr. Lloydhoz, hogy megkössön vele
egy idióta alkut. A fejébe vette, hogy Cher mellett vigasztalódik – alig
észrevehetően felhorkantottam, azonban reakcióm palástolása érdekében egy kissé
elemeltem a számtól a mobiltelefont, hogy még a halk nesz is elvesszen a
londoni lakásunk légterében. Nem akartam még jobban kiakasztani a vonal másik
végén idegeskedő szépséget azzal, hogy elidétlenkedtem az amúgy komoly
szituációt. Meg amúgy is, egyikünknek sem volt joga beleszólni a magánéletükbe,
nekem ráadásul még annyi sem, mint Gemsnek. Cara azzal a személlyel talál rá a
boldogságra, akivel csak akart és ezzel Harry is pontosan ugyan így volt. Annak
idején, amikor jelentkeztem az X-faktorba, sokat beszélgettem Cherrel és minden
alkalommal képes volt mosolyt csalni az arcomra, ahogy az izgalomtól liftező
gyomromat is folyton folyvást helyre tette egy-egy süteménnyel vagy
beszélgetéssel. Tényleg kedveltem őt, úgy, ahogy egy barátot szokás. S most,
hogy kiderült milyen furkálódó nőszeméllyé változott, kétségbeesetten az egykor
hőn szeretett tulajdonságait kerestem a cselekedeteiben. Ki tudja, az is lehet,
hogy képes lett volna boldoggá tenni Hazzát, ha ő végre maga mögött hagyta
volna a múltját ahelyett, hogy minden egyes alkalommal emlékeztette magát a
fájdalomra. A veszteségekre.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi? – idétlen gondolatmenetemből egy ijedt hang szakított
ki, de hiába tekintettem körbe az időközben fényárba öltözött nappaliban,
senkit sem találtam, akihez eme segélykiáltást kapcsolni tudtam volna.
Pillanatokkal később tudatosult bennem, hogy Gemma adta ki magából eme
természetellenes sikolyt - Nem. Nem! Azonnal meg kell állítanod.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hátrahőköltem a
kiadott parancs hatására, amit a többiek is észrevettek, így megajándékoztak
pár értetlen pillantással, melyek egészen a vesémig hatoltak. Próbáltam
elfordítani róluk a tekintetem, de amikor ez sem sikerült - hiszen még háttal
is éreztem, hogy engem vizslattak -, nemes egyszerűséggel felpattantam a
helyemről és kettesével szelve a lépcsőfokokat, felrohantam a szobámba, melynek
ajtaját két tekeréssel magamra zártam. Csekély másfél hónap elteltével semmit
sem változott a világoskék helyiség, csupán a sebtében magam mögött hagyott
gyűrött takarót rendezték vissza eredeti formájába, gondosan a plédre simítva.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én próbáltam a lelkére hatni, de nem sikerült. Túl
makacs. Le sem tagadhatnátok egymást – motyogtam, szorosan az arcomhoz nyomva
az apró készüléket. Az emlékek magukkal ragadtak és belerángattak egy örvénybe,
mely maga alá gyűrt, esélyt sem adva a menekvésre. Mintha ezt a szót
kifelejtették volna a szótárából. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egy ehhez hasonló
beszélgetéssel kezdődött az a nap is, amikor végül lemondtam az első osztályra
foglalt repülőjegyem és helyette fapados vonatra ültem, ezzel felborítva a
gondosan eltervezett kiruccanásomat. Minden turné előtt – legyen az országon
belüli vagy egyenesen világ körüli – kaptuk egy hónap pihenőt a menedzserünktől,
aminek a dátumát általában a szabadságunk előtti héten tudhattuk meg a
pletykalapoknak s a szemfüles rajongóknak hála. Ennyi idő ugyanis még kellően
kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kiderítsék mikor és merre relaxálnánk. Szóval…
már épp a taxiban ültem, amikor megszólalt a telefonom és mivel ismerős volt a
telefonszám, egy pillanatig sem haboztam, hogy felvegyem-e a zajongó
készüléket. Végül is megtettem, s ennek eredményeképpen öt hetet tölthettem a
Styles rezidencia vendégeként.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Niall! Ez nem vicc, ne csinálj tréfát a helyzetből. Nem
teheti tönkre az életét, szükségünk van rá, Caranak szüksége van rá – az utolsó
mondatán ismételte kedvem támadt nevetni, mégsem tehettem meg. Az egész
beszélgetés kezdett átmenni szappanopera stílusba, és már értettem Harry
miért nyomta ki nővérének minden egyes próbálkozását. Hiszen még csak egy napja
hagytuk el Holmes Chapelt. Mégis miféle szörnyűség történhetett volna ilyen
csekély időintervallum elmúltával? Úgy van… semmilyen.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bocs Gems, de ki kell ábrándítsalak. Caranak nem fontos
Harry, hiszen még csak el sem búcsúzott tőle – hoztam fel a barna hercegnő
legnagyobb hibáját. Én megértettem, amiért elküldte Hazzát azok után, hogy
kiderült a fogadás – nem is akárhogyan -, na de az, hogy még csak egy <i>Ég veled! </i>sem hagyta el a száját… alig
akartam elhinni, hogy képes volt lesüllyedni Will szintjére és még egyszer
belerúgni a földön fetrengő barátomba. Az ő barátjába – ha még egyáltalán annak
nevezhették egymást. Vajon illet-e még rájuk eme státusz, vagy már abban a másodpercben
felbomlott az egykor elvághatatlannak tartott kötelék, amikor Harry elhagyta a
szülővárosát, azzal a céllal, hogy szerencsét próbáljon a világ egyik
leghíresebb tehetségkutató műsorában? Ember legyen a talpán, aki tudta a
választ. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mert nem tudott – szőke szemöldökeim az egekbe szöktek, s
talán még a pupilláim is kitárultak, oly mértékben ledöbbentett Gemma
kijelentése. A határozottság, ami visszatükröződött a hangjában, az a
rendíthetetlenség, amivel olyan dolgokra is képes volt rávenni gyanútlan
áldozatait, amelyekre amúgy sosem vetemedtek volna, egyszerűen kétkedésre ösztökélt.
Egy másodpercre megfordult a fejemben, hogy igazat mondott. Aztán eszembe
jutott Harry arca és minden visszatért a normális kerékvágásba. Cara hibája
volt az egész. Ha ő nem küldte volna el, akkor most Hazza sem hajtott volna Mr.
Lloyd vállalata felé, mi több… mind a ketten boldogok lehettek volna.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha arra célzol, hogy a kávézóban dolgozott, akkor
tévedsz. Tettünk egy kitérőt, de azt mondták már haza ment – magam előtt láttam
Matt arcát, ahogy válaszolt minden egyes kérdésünkre. Egész végig olyan érzésem
volt, mintha titkolt volna valamit. Valami nagy jelentéssel bírót, bár az is
lehet, hogy csak tulajdon szemeim játszadoztak velem, hamis valóságot kreálva
az igazság leplezésére. Hisz miért titkolózott volna, amikor már amúgy is eldöntöttük,
hogy végleg elhagyjuk a várost? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Utánatok ment – ha eddig azt hittem ennél már nem
lehettem meglepettebb, akkor hatalmasat tévedtem, hiszen eme kijelentés minden
eddigit túlszárnyalt. Utánunk jött? Vajon most hol lehetett? Talán már össze is
futottak Harryvel és most együtt sétálgattak a Hyde Park zöldellő fái között. Jóleső
megkönnyebbülés lett úrrá a testem felett, ahogy elképzeltem a mosolygó
szerelmeseket, amint kézen fogva, esetleg egymást csiklandozva feküdtek a
pázsiton, ügyet sem véve a körülöttük lélegző emberekre. Hiszen ezt jelentette
szerelmesnek lenni – minden és mindenki megszűnt számodra és csak az létezett,
akinek a szíve egy ütemet vert a tieddel.
<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tessék? De hiszen mi nem találkoztunk vele. Most sincs
itt – nem tudom, miért mondtam azt, amit, de az ajkaim önálló életre keltek s a
felszínre hozták borúlátó énem elfojtott kérdéseit, melyeket egyfajta
mantraként kántált a boldog felemnek, aki süketet játszva, semmibe vette kétségbeesett
segélykiáltásait. Bele sem gondoltam abba, mekkora jelentéssel bírhattak az
ostoba kérdéseim, amíg meg nem hallottam a vonal másik végén életre kelő szipogást.
Abban a pillanatban azonban legszívesebben minden egyes kiejtett szót
visszaszívtam volna, ha ezzel képes lettem volna boldogabbá varázsolni Gems
búskomor perceit. - Gemma, minden rendben? – nem válaszolt, csupán egy lehangoló
sóhaj szökött ki az ajkai közül. - Te sírsz, ne is tagadd! Harry rendben lesz,
nyugodj meg.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem lesz, semmi sem lesz rendben – minden hangot
reszketeg dallammal hívott elő, s ennek elengedhetetlen következménye volt az
akadozott beszéd, melyhez hasonlóval még sohasem találkoztam. Ha egy napja
valaki azt mondta volna nekem, hogy pont ő lesz az, aki a szemeim láttára esik
majd szét, akkor kétség kívül arcom röhögtem volna. De Gemma nem játszotta meg
magát, ő tényleg összetört. Oly apró darabokra, melyeket csak egy nagyon
türelmes és gondoskodó ember lett volna képes összeragasztani. S én kész voltam
megjavítani őt. - Cara… - egy pillanatra elhallgatott. Minden bizonnyal a torkában
növekvő gombóccal küszködött, s közben a kimondatlan gondolatait rendszerezte,
míg végül ki nem erőszakolt magából egy esetlen folytatást - autóbalesetet
szenvedett, amikor utánatok ment. A rendőrség szerint átcsúszott a szembe jövő
sávba figyelmetlenségében. A telefonjának a maradványait az ülés alatt találták
meg – ha a mobilja az ülése alatt volt, akkor bizonyára a balesett előtti
másodpercekben is a kezei közt tarthatta. Ha tényleg a tenyerében szorongatta,
akkor bizonyára valaki mással beszélhetett. <i>Vagy
épp titeket hívott. Erre nem is gondoltál, mi? Talán ha nem vetted volna ki
Hazza kezéből a telefonját, akkor nem történt volna meg a
szerencsétlenség. </i>Megráztam a fejem,
hogy eltüntessem belőle a hirtelen életre kelő hangocskát. A lelkiismeretem
azonban nem hagyta annyiban. Sőt! Egyre hangosabb és hangosabb lett. <i>Hogyan fogod elmesélni Harrynek, hogy
megölted a szerelmét? Légy laza, akkor biztos jól fogadja majd. </i>Gúnyolódott
velem, miközben a szemeim égni kezdtek a bennük felgyülemlett könnycseppektől.
Utat akartak törni maguknak, hogy végigszánkázhassanak az arcomon s én gyáva
mód hagytam nekik. Hiszen a belső hangnak igaza volt. Ha nem dobtam volna le a
hátsó ülésre a mobilját, anélkül, hogy megnéztem volna ki hívta…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jézusom. De ugye jól van? – <i>Reménykedj csak! </i>A szívem hevesen kalapált, minden egyes ütemet
megduplázott s egyenesen a kétszeresére gyorsított. Az ájulás szélén
egyensúlyozgattam, egy olyan szakadék peremén, mely már az első pillanatban
szemet vetett rám. Be akart kebelezni, és csupán pár milliméteren múlott, hogy
nem lettem az övé.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kómába került és nem tud, vagyis nem akar felébredni. Az
orvosok szerint az agya kikapcsolta önmagát – képtelen voltam megemészteni a
hallottakat, ám a szótlanság lehangoló állapotában nem voltam egyedül.
Megbízható társra leltem Gemmában, azonban nem sokára ő is magamra hagyott;
beszélni kezdett. - Nem hagyhatod, hogy Harry hibát kövessen el, vissza kell
jönnie. A barátnőmnek szüksége van rá és ez fontosabb, mint az a hülye liba –
be se kellett fejeznie a mondanivalóját, fél lábbal már az ajtónál voltam.
Ujjaimmal megragadtam az aprócska kulcsot, majd miután elforgattam a zárban,
kíméletlen erővel tártam fel az ajtót. Alsó végtagjaim irdaltan sebességre
kapcsoltak – volt, hogy egyszerre három fokot is átugrottam, melynek
következtében kis híján lezuhantam az emeletről. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Utána megyek - jelentettem ki, inkább neki, mint
magamnak, hiszen én tisztában voltam úti célom koordinátáival. Szabad kezemmel
a cipőm után nyúltam, amit nagy bénázások közepette, de sikeresen a lábamra
húztam. Hazza telefonját a vállam és a fülem közé préseltem, hogy be tudjam
kötni a cipőfűzőket. - Te jól leszel?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csak siess, kérlek – biccentettem egy aprót, bár ezt
Gemma nem láthatta, hiszen egy teljesen más városban tartózkodott. Most először
fordult meg a fejemben, hogy talán nem is otthonról hívott, hanem a kórházból.
Lehet, hogy mialatt beszéltünk ő egész végig Cara ujjait szorongatta.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szia, és nem sokára találkozunk – bíztattam, hiszen nem
adhatta fel. Bármily kis lánggal is, de még égett a remény lángja, melyet úgy
óvtam, mintha az életem múlott volna rajta. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Niall! – szólt, még mielőtt kinyomtam volna. Feszülten,
összeráncolt szemöldökökkel és még azoknál is göröngyösebb homlokkal vártam,
hogy megszólaljon. Hogy végre kibökje, amit szeretett volna. - Köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Megremegett az
ajkam, miközben eltátogtam egy szívesent, azonban Gems ezt sem hallotta már,
hiszen megszakította a vonalat mielőtt válaszolhattam volna. Hiába siettem,
megengedtem magamnak azt a luxust, hogy egy teljes percig a képernyőre
meredtem. Nem sokon múlott, hogy nem törtem ripityára az aprócska készüléket,
hiszen a kijelzőt díszítő kép bár Carat és őt ábrázolta, igencsak frissnek
tűnt. Mind a ketten a kamerába vigyorogtak, a szájuk egészen a fülükig elért, s
ajkaik oly közel voltak a másikéhoz, hogy szinte összeért a felületük. Nem is
emlékeztem erre a napra. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi történt? Olyan sápadt vagy – Zayn tenyere ránehezedett
a vállamra, aminek köszönhetően összerezzentem. Beszívtam a számat és az alsó
részét harapdálva a többiek felé fordultam. Zayn, Liam és Louis aggodalmasan
néztek hol rám, hol a kezemben szorongatott ketyerére, de eme megnyilvánulásuk
sokkalta inkább feszélyezett, mintsem megnyugtatott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Cara kórházban van – azt már kihagytam, hogy magamat
hibáztattam a történtek miatt, de még így is letargikus lett a légkör. Mit is
vártam? Egyértelmű volt, hogy így fognak reagálni, abban pedig már nem is
reménykedtem, hogy egyetlen szavukkal képesek lehetnek feloldozni elkövetett
vétkeim alól. Addig nem lehetett tiszta a lelkiismeretem, amíg Cara fel nem
ébredt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Az a lány, akiről a levelek is szóltak?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igen – bólintottam, majd a zsebembe dugtam Harry
telefonját és lefejtettem magamról Zayn ujjait. Ők még csak egyszer találkoztak
a barna hajkoronával és makacs természettel megáldott lánnyal, én az elmúlt
hetek alatt majdnem minden egyes nap szembesültem a látványával. Ők nem voltak
ott, amikor Harry bevert Willnek, én mosolyogva néztem végig az eseményeket. Ők
nem látták, ahogyan a bandatársunk elbukott, majd ismételten felállt, hogy
kimerültségig próbálkozhasson, én segítettem neki a legújabb tervek
kitalálásában. Ők nem érezhették át a történtek súlyosságát annyira, amennyire
azok, akik ismerték a Holmes Chapel-ben felnövő fiatalokat, míg én Gemmához
hasonlóan kezdtem atomjaimra hullani. - Mennem kell. Ti csak maradjatok itt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- De mégis hova?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry után.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Miután becsaptam
magam mögött az ajtót, berohantam a garázsba és beültem a fekete Audim volánja
mögé. Amíg a biztonsági övvel bajlódtam, fokozatosan kiürítettem az elmémet,
hogy tiszta fejjel koncentrálhassak az útra. Meg kellett állítanom Harryt még
mielőtt elkövette volna élete legnagyobb baklövését és ennek érdekében el
kellett kerülnöm egy esetleges balesetet. Épp elég volt, hogy Cara kórházba
került. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Szerencsémre nem
volt nagy a forgalom, mégis, mintha több évtized eltelt volna mire elértem a
vállalat bejáratához. Úgy pattantam ki a kocsiból, mintha üldöztek volna és
talán tényleg így is volt. Az idő vadászott rám, s akár egy űzött vadat, engem
is megfélemlített a bizonytalan jövő. Minden csupán a szerencsén múlott,
másodperceken.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Döntöttem – hallottam meg Harry eltökélt hangját, melyben
csak a hozzá közel álló emberek ismerhették fel a kételkedést. Nem volt biztos
abban, hogy jól döntött, amin nem csodálkoztam, hiszen nem tett így.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Állj! – téptem fel az iroda ajtaját, melynek hatására
szemeim elé vetült egy papírlapokkal zsúfolt beltér, egy őszülő üzletember és
egy kikerekedett szemű fiú látványa. <o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-68655554450958601312014-06-22T23:16:00.002+02:002014-09-05T20:48:03.194+02:0048. fejezet: Ez el van döntve<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Sziasztok!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Először is nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn került ki a rész, de nem volt időm átolvasni, ennek ellenére azért remélem, hogy vártátok. Nagyon szépen szeretném megköszönni mind a kettőn nevében a támogatást, remélem azért nem okoztunk Nektek akkora nagy csalódást. Mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy a szereplők élete borzasztó nehéz, viszont ez az első közös történetünk és a karakterek is a szívünkhöz nőttek, nem mellesleg ennek a blognak köszönhető, hogy barátnők lettünk ezért tehát mindenképpen célunk volt befejezni a cselekményt :) </i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Nem szeretnélek ezzel untatni benneteket, még egyszer köszönünk mindent és jó olvasást kívánok mindenkinek! <333</i></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Szoros ölelés,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFOljQY5PNvfTPiEdjFGoilDW9NovZPfefBJc5dIouI2BU5Kh8LPsZEbzmYCW9VocK4SCzGbsqo14qyKQ1XiqCNs2SQMkpCMT_7pAlpsmMGE0dTswlKT9Dv0qTfILZbjfHj0ARXh_XXFQ/s1600/thumbdsadas.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFOljQY5PNvfTPiEdjFGoilDW9NovZPfefBJc5dIouI2BU5Kh8LPsZEbzmYCW9VocK4SCzGbsqo14qyKQ1XiqCNs2SQMkpCMT_7pAlpsmMGE0dTswlKT9Dv0qTfILZbjfHj0ARXh_XXFQ/s1600/thumbdsadas.jpg" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28.0pt;">Ez el van döntve</span><span style="font-family: "Edwardian Script ITC";"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i> „A
döntéseink megalapozzák az egész életünket, az utolsó pillanatig kihatnak arra.
Néha mi magunk vagyunk azok, akik irányítani akarjuk a sorsunkat, de felröppen
a kérdés, vajon miért? Miért érezzük minden percben azt, hogy ágálnunk,
harcolnunk kell a megtörtént eseményekkel? Miért akarjuk megváltoztatni a
jelenünket, ami beteljesül? Miért akarunk akadékoskodni a múlttal, ami már
régen mesterkélten bekövetkezett? Miért ítélkezünk a jövőnk felett, amikor még
el sem ért hozzánk? Miért nem tudjuk az életünk összes pillanatát kiélvezni, és
becses kincsként a szívünkbe zárni, hogy a rossz helyzetekben felidézzük a
perceket, amik igazán boldoggá tettek? A válasz egyszerű, a döntések. Az
elhatározások irányítanak, amik befeketítik az elménket, és elködösítik a
lehetőségeinket. Reménytelenül!”</i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 15pt;">Harry Styles</span></i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"> <span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A fény végre kezdett halványodni az
ablakokon kívül, a nyári nap végtelenül sokáig elidőzött a horizont legalján,
mintha nem akart volna véget érni és szabadon engedni engem. A sós szellő, bár
még mindig melegségben fürdőzött a megszokott londoni éghajlatjárás nem
eresztette útjukra homlokomon át a verejtékcseppeket. Sőt! A város felett
hatalmas esőfelhők keringtek, feketében tündökölve, ahogyan a szívem is
megdermedt a mellkasom mögött. Néztem, ahogyan az emberek a járdán sétafikálnak
oda sem bagózva a hamarost lecsapó viharra, gondtalanul haladtak a járdákon a
legkisebb felkészültség nélkül. Már hozzászoktak a zivataros földrész szinte
antik tárgyhoz hasonlító sajátosságához. Hirtelen az egész teret megrezdítette
a lecsapó dörrenés, a szél felbátorodott és magával karolta az összes lehullott
virágszirmot és levelet. A tucatnyi markánsnak tűnő földi szemétcsemeték, amik
a porba hulltak most az égig emelkedtek és hagyták, hogy a felerősödő sodrás
csigatészta formában keringve ide-oda billegesse őket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Először akkor jött rám az érzés,
amikor elhagytuk Holmes Chapel határát. Olyan volt, mint, amikor az ember a
hullámvasúton időzve egy percig félelem nélkül csodálja a fenti tájat, ám amint
annak csúcsáig jut a szélsebes zubogás magával rántja, le a mélybe. Felkavarta
a gyomromat ez az egyfajta támadásnak vélt érzés. Olyan volt, mint egy
figyelemfelhívás. Mintha valaki figyelmeztetni akarna, de hibát vétett, amikor
nem fedte fel a közelgő veszélyt. Már kezdtem azon kapni magamat, hogy hangokat
hallok a fejemben, hogy valami a gondolataim közé bújva felkarolja a lelakatolt
szobát, mert el akarja érni azt, amit kizártam. Vagy éppen be. Be, el,
messzire, hogy sose emlékezzek rá viszont. Mindez csak két másodpercig tartott,
nem volt sem több, sem pedig kevesebb, de éppen elegendő idő volt ahhoz, hogy a
véka mélyén megáporodó reményeim, és az elhatározásom megingásának történése
miatt az ujjaim minduntalan megremegjenek a kormánykeréken. Nem tudtam száz
százalékig a vezetésre koncentrálni. A különös gondolat azon volt – méghozzá
rendületlenül, kíméletlenül –, hogy elvegye az eszemet, és megfosszon a jelenben
járástól. Valami aggasztott, és minél inkább erre gondoltam – a feszítésre a
szívemben, ami akaratlanul is a szervezetembe lopakodott – annál inkább maga
alá gyűrt a rossz érzés. Kellemetlen volt, szinte már fájdalmas, fel tudtam
volna ordítani kínomban, de tartottam magamat. Semmi esetre sem akartam egy
közlekedési dugóban ragadva összeütközni valakivel, hogy aztán az újságok arról
csámcsoghassanak, hogy az alig tizenkilenc éves fiú köz- és életveszélyes, ha a
sztráda közelébe kerül. Még csak az hiányzott, hogy a sikerem is porrá,
szemcsés homokká foszoljon széjjel. De az érzés nem hagyott nyugodni. Intenzív
volt, szívet markoló, lélekig ható, és szervezetet felkavaró. Azt hittem már
könnybe lábad tőle a szemem, nem is tévedtem. </span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Leplezetten felemeltem a kezemet
a kormányról, miközben Niall az ablakon át kitekintve, mosolyogva szemlélte a
második otthonaként feljegyzett várost. Ujjbegyemmel felszántottam a
kitüremkedő szemnedvet, majd tenyeremet hevesen, sebtében visszahelyeztem a
helyére. A feszítő érzés, azonban ismét jelentkezett, a gyomrom bukfencet
vetett, a hányinger végigszántott a torkomon mocskos ízt hagyva a szájüregemben
maga után.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Íves
csíkban parkoltam le az út menti ház előtt. Ismerős volt a krémes színhatás,
szinte már megdöbbentően felemelően hatott rám, hogy hazatértem. Haza, ide a
másik otthonomba, ami éveken át ápolt és eltakart. Segített nekem. Minden
bokor, és fa, ami keresztezte a két emelet magas épületet-árnyékot vetett a
talajon, láttam és hallottam a szemetelő esőt, ami néha-néha koppant a ház
cserepein, és az autó fenti fedelén. Az alacsony, deréknagyságú kerítés kapuja
zárva volt, mögötte a fű teljesen megkopott. Barna lötty csordogált végig a
talaj résein. Esővíz és sár keveréke. A szomszéd házból éltető kölni illat
szivárgott ki a nyitott konyhai ablakon át. Zongoraszó osont elő a szemközti
házból, fenti emeletén láttam, ahogyan a kis Lay a hangszer fölött roskad, s
szinte profi szinten egyensúlyoznak az ujjai a billentyűkön. Mosolyogva
emlékeztem vissza az álmára: <i>„Én egyszer nagy Broadway sztár akarok lenni, hogy
éjjel-nappal a zenének élhessek, és elmondhassam magamról, amit mások nem.
Hogy a gyermeki gondolat végig kitartott, végül beteljesült. Szeretném, nem
pedig akarom!”</i> – mondta egykor, pontosan a tehetségkutató végeztével, amikor a
környékre költöztünk a srácokkal. Szembe vele és a családjával. Szerette volna,
nem akarta, milyen más is ez a kettő. Két külön világ. A szeretet mindig
erősebb, mint az akarás, sokkal tovább élő és maradandóbb is. (Mígnem egy napon
pofára ejt és hagyja, hogy a pocsolyában üsd el az idődet. Elintézni, hogy sose
kelhess fel viszont a padlóról. Hogy sose érezhesd azt, hogy szabad, boldog
vagy) Az élet szívás a köbön!</span><span style="font-size: 11.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Egy
ideig még hagytam, hogy járjon a motor, mélázásom közben, majd jobban
meggondolva magamat kivettem a kulcsot a gyújtásból, viszont az ajtót nem
szándékoztam feltárni. Üveges tekintettel meredtem a távolba. Tanakodtam.
Jobban beletemetkezve a feszült elmém elővetített képeibe mondatokat hallottam
a fejemben. De ez most más volt, nem figyelmeztetés, nem rossz előjel, sem
felhívás, sem pedig idegborzoló kínlódás. Markáns férfihang egy Temze parti
jelenetben. Zakó volt rajta, fekete lakkcipő, zsebében rezegő telefon, aminek
visító hangját könnyedén kiiktatta. Egyetlen gombnyomással. Rengeteg szó
hangzott el, ráadásul jó sokat mondó. Megannyi szinten hatott rám, magasan a
fájdalomban, és annak különböző, még rosszabb változatában. Megcsonkult tőle a
szívem utolsó darabkája is, ahogyan az egyetlen további lehetőségem az elmémre
ereszkedett. Nincsen más kiút, elveszett minden más választás, eltűnt,
elfoszlott a lüktető vágy az élet után, szétrobbant a kísértés, megfulladt a
bátorság, kiéhezett a szenvedély, fertőzött lett az összes kívánság, elpusztult
egy érzés.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> -
Hazza, mindenki megért – mondta Niall együtt érzőn, a hangja szinte frászt
élesztett fel bennem olyan hirtelen szólalt fel. Kirázott a hideg, ahogyan
eltusoltam a szavai mögött rejtőző gondolatokat, azt miképpen folytak le az
események. Az új Harrynek már nem volt erre szüksége, régen nem. Már más
voltam, egészen más. Megöltem a régi énemet, s lecseréltem egy újra. Nem úgy
gondolkodtam, mint azelőtt, már nem szívből tettem-vettem a cselekedeteket,
nem fontoltam meg előre semmit. Pusztán csak tudtam, hogy valamit meg kell
tennem, valaminek alá kell vetnem magamat. – Bár igaz, ami igaz a szerelmi
bánatok tüneteinek eltüntetése nem a szakterületünk – zavartan vakarta meg a
tarkóját, arcára fintorszerű mosoly akaszkodott rá. Felhorkantam. Nem
maradhattam ott örökre. Úgy nem kerültem közelebb a válaszokhoz, még annyira
sem, mint azt elképzeltem. Egyszerűen nem kerülhettem el az elkerülhetetlent.
Talán már így is tudja, hogy itt vagyok. – Elutasítod az újabb próbálkozás
gondolatát…</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> -
Igen – vallottam meg őszintén cseppnyi habozás nélkül. Minden érzelem nélkül
helyeseltem, így a hangom ridegen hatott, olyan lehettem, mint egy idegen
testbe bezárt lélek. Mint, aki kifordult önmagából. De hát ez így is történt! </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Unott tekintettel felvillanyozatlanul tekintettem ki az üvegablakon jobban
szemügyre véve a kihalt utcát. Minden olyan volt, mint átlagosan. Szép környék,
drága körzet, megannyi pompa és csillogás. Kívül gyönyörű megvilágítás, belül
rothadó parázs. Kint élénk színek, bent lappangó, dög sötét árnyékoltság. A
felszín felett boldog, fesztelen tettek, a felszín alatt kínlódás és magány.
Kívülről megalkudás a napfénnyel, belülről tegeződés a sötétséggel. Olyan volt,
mintha a tér és minden ember élete körülöttem folytatódott volna, az enyém
viszont megállapodott az időben. Belefagyott egy utolsó pillanatba és nem
olvadt fel.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> -
Úgyhogy a megoldás valószínűleg némi időbe telik majd – bátorodott fel
egyszeriben a hangja, határozottságot hallottam ki belőle. A fogamat
csikorgattam a frusztrációtól, de leginkább bosszantott, hogy Niall nem
hajlandó csak egyszerűen – úgy, ahogyan én is tettem – megfeledkezni egy percre
mindenről, és egy sötét szobában elrejteni a rossz emlékeket. – De az idő
gyorsabban és könnyebben eltelne, ha elfogadnád a segítségünket – egyenest
nekem szegezte a tekintetét, amiből sütött a megrendíthetetlenség. Egy percre
sem sikerült megtörnie szilárd elhatározásomban. Tudtam mit kell tennem, még ha
fájt is. Nincs más választás! – A barátaid és a családod segítségét.</span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> -
Igyekszem majd jobban betartani az időpontokat és nem elkésni mindenhonnan,
mint régen, ígérem – bár ígéret szaga lappangott a mondatom tartalmában olyan
érzelemmentesen hatott az egész, mintha a barátom éppen egy jéghegyet szólított
volna meg és próbált jobb belátásra téríteni. Esélytelen volt az egész, még
csak rá sem néztem. Pofátlan módon meredtem el a környező házakon kizárva
minden mást az életemből. Csak a fájdalom maradt – ez létezett már csak a régi
önmagamból, semmi több.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Nem
pont erre gondoltam, bár remélem, így lesz – kissé elkomorult a lejtése, s
gondoltam, hogy az arca is ezekbe a vonásokba rendeződött, de csak
találgathattam, hiszen kép híján nem számíthattam társulásra a mimikáiról a
szemeimet át. A tekintetem inkább szorgosan leste a tájat, végigmértem a házak
vetületeit, a fakó színsugarakat, ahogyan lassacskán eltűnnek, elfakulva bújnak
el a horizont köpönyege mögött. – Viszont… - vált még komolyabbá a hangja.
Minden kételyem, érzelmem ellenére rá fektettem a figyelmemet, amiben egy
pillanatra nekiiramodott a rémület, hogy tudja, mint készülök tenni. Hogy
gondolatban mit eszeltem ki. Mit is tervezek magamnak, mit is akarok valóra
váltani, mint nem megtenni, s mit bekövetkezés felé navigálni. Erről a
fordulatról senki más nem tudott, csakis Gemma.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> -
Ugye nem azt akarod mondani, hogy el kellene fogadnom mástól… – a szemébe
tekintettem, hatalmasat nyeltem, hogy eltüntethessem a félelmem nyomát a
garatomból. – a lehetőséget? – mondtam ki végül riadtan, ám Niall szemében
tudatlanság csillogott, fogalma sem volt arról mire készülök. Ám lehet, hogy
később rájön majd, bizonyára Gemma mindent megosztott vele.<span class="apple-converted-space"> </span></span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"><i> A két összeesküvő</i><span class="apple-converted-space"> </span>– morogtam magamban fanyarul. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> – Niall,
én meg vagyok győződve arról, hogy ki kell őt vernem a fejemből, megtörtént! –
görcsbe rándultam a gondolatra, hogy egy idegennek is el kell majd ismételnem
ez a gyötrelmes, és egyáltalán nem igaz vallomást. Hogy, amikor elérkezik, a
pillanat gyökerestül kell mindent kitépnem a szívemből, még a lakat alatt
tartott vágyat, kívánságot, álmot, és a vidám érzéseket is. Niall összevont
szemöldökkel méregetett, sütött róla, hogy nem dől be a hazugságomnak. Ezzel
már a legelejétől kezdve én is tisztában voltam. – Tudom, mit kell tennem, és
már fölkészültem! Tudom ki lesz a felejtés számára a legalkalmasabb! </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> T<i>udom, valójában mit akarok, és nem
készültem fel arra igazából, hogy mindent elveszítsek! Tudom, hogy a felejtés
sosem következhet be, pusztán csak áltatom magamat</i><span class="apple-converted-space"> </span>– bóklászott elő a régi Harry
valahonnan lentről, az eldugott, lelakatolt szobából. Úgy tűnik mégsem olyan erősek azok a rácsok. Elhessegettem magamtól, újra legfrissebb valómba
vedlettem át. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> – Még ha fáj is belegondolni abba, hogy ezzel csapdába esem –
valahol a távolba dudaszó bőgött fel, végigszántotta a lucskos pocsolyát egy
gépjármű kereke, az eső lepattant az esernyőkről – ilyen a tipikus londoni
látvány. Sötéten megbabonázó egyben szívet melengető. Most mégsem tudtam
örülni annak, hogy ott vagyok, s a gondoltra csak egyre erősödött a kezeim
szorítása a biztonsági övön. Tudtam, hogy elvesztem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Nem
egy másik lányra gondoltam – motyogta fanyarul az orra alatt. Ez az alternatíva
ezek szerint nem csak nekem szegte az életkedvemet. – Hány barátod van neked,
Harry? – szegezte nekem nagy hirtelenjében a kérdést, ami teljes letargia
csömörében fürösztött meg. Ha volt is még bennem némi élni akarás az abban a
pillanatban teljesen feledésbe merült. – Mennyien állnak melletted, és akarják
a javadat szolgálni, mondd! – feszülten kinyújtózott az ülésen, majd kihúzta
magát, de a teste még így is feszélyezett, görcsbe simuló volt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - A
képmutatókra gondolsz? – csuklott el a hangom, ahogyan fösvény módjára
eltökélten néztem a szemébe. Míg tekintetem megközelíthetetlenséget árasztott a
szavaim egészen másról árulkodtak, megbicsaklottak, de csupán csak egyszer.
Komoly undor jelentkezett a lejtésemben a további mondataim feltűnésének
alkalmakor. – Azokra, akik nem hittek abban milyen vagyok? - Emlékeztem az
összes személyre, akiket ehhez vonatkoztathattam, mind a szülővárosomban
bujkált. S bár nem akartam mindezekre emlékezni a szavak önkénytelenül is
kiömlöttek belőlem, akár csapból a jéghideg víz, ami még a libabőrt is a
bőrömre égette. – Néha elgondolkozom azon, hogy ha nem jövök el és jelentkezem a tehetségkutatóba vajon mikor derül ki, hogy kik azok, akik valójában a
barátaim? Hogy kiderült-e volna bármikor is, hogy a hátam mögött abban
mesterkélnek, hogyan tegyenek el láb alól? Hogyan érhetnék el, hogy kikerüljek
a képből. Vajon mióta játszották meg előttem a képmutatót?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - És
rajtuk kívül? – felelt költői kérdéseimre ugyanabban a módban, ahogyan én is
felszólaltam. Ahogyan megkeményedtek az ajkain a súlyos sorok egy pillanatra
döbbenet kelt életre bennem, amit hamar felváltott az egyetértés. – Harry, mi
itt vagyunk neked. Ne feledd, hogy velünk megosztottad az összes gondolatodat,
bennünk megbízhatsz – tanakodva vonta félre a fejét, szemei egyenest az
utcaszakaszra terelődtek, és azt barangolták végig. Csak a messzeségbe
tekintett. – Nem értem Will miért tette ezt! Az egy dolog, hogy szeretünk
valakit, de így átgázolni a barátunkon… - tanácstalanul csóválta meg térde felé
lehorgasztott fejét, egy pillanatra úgy tűnt, mintha nem is egy tizenéves srác
ülne mellettem, hanem maga az apám korosztálya, aki komolyan képes mérlegelni
mindent. Feszülten fújtam ki magamból a levegőt, ahogyan ráébredtem arra, hogy
én nem eképen cselekedtem, pont az ellenkező cérnaszálon futottam.
Meghazudtolva még önmagamat is, jobban mondva azt, aki régen voltam. – Annyira
sajnálom, hogy a szüleid esküvőjén nem jött össze az a pofon. Most nagyon
irigykedem Gemmara – láttam, hogy a szemében fellobban a sajnálkozó vágy,
ami uralta az egész szemgödrét. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Mosolyra fakadtam, kicsi mosoly, de az őszinte
fajtából.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Még
jó, hogy nem találkozgatsz<span class="apple-converted-space"> </span><i>mostantól</i><span class="apple-converted-space"> </span>túl gyakran Gemmaval – motyogtam az
orrom alatt a múlt idő foglalatú szót alaposan kihangsúlyozva. Egy percre
megvonaglott az arca, együtt érzőn nézett rám, ami nem vettem túlzottan nagy
figyelembe. Csak folytattam tovább a beszédet. – Ha jobban belegondolok, akkor
bizonyára együtt találnátok ki a stratégiát, hogyan billentsétek hátsón Willt – bár a bárgyú, most már hamissá fakult vigyor még mindig ott ült az arcomon
az említett név hatására akár könnyen köddé is válhatott volna. Egy oldalt
kizártam – azt, ami leginkább hatással volt az egykori terveimre –, de a másik
még odabent motoszkált. Vajon Jane-nek sikerülnie fog? Képes lesz túlélni, ha
egyszer Sweeney fájdalmat okoz neki? Képes lesz beletörődni abba, hogy csak a
boldogság pótléka?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> -
Inkább azzal foglalkoznánk, hogyan törhetnék az életére – csenevész mosoly
csücsült az arcán, képtelenség volt azt állítani, hogy kiszűrte a tettetett
jókedvet, ami felettem örvénylett. Éreztem egy rezgő érzést a farzsebemben,
nehezen, ám de kiráncigáltam, s amint megpillantottam rajta a nővérem nevét könnyedén,
egyetlen nyomógombbal megbontottam a csörgés útját. Niall összevont
szemöldökkel méregetett, miközben figyelemmel kísérte, hogyan rejtem el a
készüléket ezúttal a kabátom textilszövetében.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Nem
hangzik rosszul, összeesküvő – a próbálkozásom, hogy elvicceljem a dolgot, nem
aratott nagy sikert. Niall tisztában volt azzal, hogy a viselkedésemmel valami
kimondottan nincsen rendben. Az igazat megvallva én sem voltam tisztában azzal
mi is játszódik le a felszín alatt, abban az eldugott sötét szobában, csak azt
tudtam biztosan, hogy, ami odabent van, az többé már nem térhet vissza a
felszínre.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Niall
halványan elmosolyodott, majd egy olyan témával folytatta, amit azt hittem már
sikerült lezárnunk. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> – Olyan keményen küzdesz az ellen, hogy megszüntesd a
problémáidat, és közben csak erre koncentrálsz ezért is nem veszed észre, hogy
a tetteid nagyon is lebuktatnak – szinte lefagyott megbabonázással, kidülledt
szemeimmel, s kissé elnyílt ajakkal vettem tudomásul, hogy teljesen átlát
rajtam. Meghökkentett a dolog. – Tudom, mire készülsz, és talán jobb döntés
lenne, újra megfontolni a dolgot mielőtt még mindent a feje tetejére állítanál
ezzel a lépéseddel. Talán sikerülne, talán ki tudnád verni őt a fejedből, de
egy másik lány, akit ráadásul kényszeresen erőszakolnak rád, és akit valójában
nem is szeretsz, sőt egyenesen herótod van tőle nem éppen lennek felemelő módon
az életed részese. Inkább csak púp lenne a hátadon – elgondolkozva
összecsücsörítettem a számat, majd mélyen markolta meg a tüdőm a frusztráló levegőt.
Igaz, hogy kimerített már csak a tervem gondolata is, ami ellen hosszasan
igyekeztem a megnyugtatás kísérletét kiterjeszteni, ám valójában nem voltam
valami lelkes. Cseppet sem, de választás híján nem volt, mit latolgatnom, sem
fontolóra vennem. – Inkább az életed rendbetételével kellene foglalkoznom nem
pedig piti kis fenyegetésekkel.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> -
Ez rossz ötlet – krákogtam dacosan. – Nagyon rossz ötlet – megforgatva a
szemeit fejével elperdült az arcom irányából, halk szitkozódásait is magával
vonszolva az orra alatt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - És
akkor inkább hagyod, hogy egész életed végéig boldogtalan légy. Nem törődsz
azzal többé, amit magad mögött hagytál, csak hagyod elmúlni azt, ami után
évekig vigasztalhatatlanul sopánkodtál. Mondhatom, szépen vagyunk! –
fintorgott, és az égnek fordította a tekintetét, amiből sütött a rosszallás.
Amikor nem úgy reagáltam, mint arra számított, sóhajtott, és türelmetlen
mozzanattal keresztbe fonta a karját. – De tégy csak úgy, ahogyan akarsz. Én
figyelmeztettelek! – volt min eltöprengnem, de erre nem akkor akartam sort
keríteni. Majd egy éjjelen, amikor már minden eldőlt és összeomlott a
bánkódásommal együtt a lépre csalóm, s hagyom, hogy felemésszen. Nem tehetek
mást. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Reszketve a hallott igazságtól kiszálltam az autóból. Segítettem Niallnak
kipakolni a csomagtartóból a hatalmas bőröndöket, közben éreztem, ahogyan a
telefonom egyre intenzívebben zörög a kabátzsebemben. Amikor a barátom nem
figyelte a mozdulatomat elrejtettem a készüléket az egyik oldalsó résben, és
búcsúzóul megemeltem a kezemet a levegőbe, majd visszapattantam a volán mögé. A
gyújtásban elfordítva a kulcsot a motor felbőgött, az autó irányba rükvelcelt
az úttesten, miközben a távolból még láttam Niallt, aki a bőröndöket maga
után húzva eltűnt a bejárat mögött. S vele együtt én is eltűntem, méghozzá
örökre a régi vágyakból, és pillanatokból. A telefonommal együtt ott hagytam
már véglegesen minden régi tervemet. Magamban azt is eltökéltem, hogy beszerzek
egy új készüléket, hogy sose kelljen viszont a régiekről hallanom. Soha.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Az
előttem elterülő útra függesztettem a tekintetemet és óvatos puhatolózással
agyaltam, szinte mindenen – egyetlen dolgot kihagyva az elmémből. Elég könnyű,
szokatlanul könnyű volt a közlekedés az autópályán, mintha valaki azt akarta
volna, hogy minél előbb odaérjek a célirányba. A legtöbb utcarészen nagy
villogó táblák jelezték a területek neveit, amiknek megnézésére egy idő után
már nem volt szükségem. Úgy éreztem magamat, mint akibe belecsap a felismerés,
s percek alatt sikerült felidéznem mindent, amit hónapokra itt, magam mögött
hagytam. Pár percen belül a vállalatnál leszek. Blue&Magic – annak a
bizonyos embernek az irodájában pedig szembe kell néznem a tetteim
következményével. S az idő nem elég hosszú, nem elegendő az a pár nyúlfarknyi perc,
ami utoljára békésen, szabadon tölthetek. Túl kevés. Talán meg kellene állnom
majd kifújni a gőzt és inni abból az isteni kakaóból, amit a Happy kávézóban
készítettek nekem minden egyes nap, mielőtt a stúdióba indultam. Ha biztos
lennék abban, hogy valaki még vár rám odahaza és türelmetlenül várja a
visszatértemet, nem pedig eltaszít, s inkább megvet, mintsem a szeretete által
képes lenne megbocsájtani a hibáimat, ahogyan én is szemet hunytam az Övéi
felett, akkor a megállás kellemes haladékot biztosítana. De nem várt rám senki.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Azon
kaptam magam, hogy gyakran nézegettem a visszapillantó tükröt, azt lesve, hogy
a szeretett lény mégiscsak felbukkan a nyomomban. Lassabban hajtottam
mindenkinél, csigatempót diktáltam az autónak, nem vágytam arra, hogy elérjem
az úti célomat, a többi kocsi pedig habozás nélkül elhajtott mellettem miután
sikertelenül hangoztatták a dudáik fülsüketítő hangját. Egyik kocsiban sem
pillantottam meg ismerős arcot, ami elszomorított, azt kívántam bárcsak
összefutnék valakivel, aki feltartóztatna, de nem volt így. Nem akart jobban
mondva nem tudott már egyetlen egy személy sem segíteni rajtam. Nem szabadott
volna hagynom – ahogyan Niall is mondta –, hogy Bob fenyegetése így
felzaklasson és inkább az életem rendbetételével nem bonyolizálásával kellene
törődnöm, de arra egyszerűen képtelen voltam. Sokkal nehezebbnek tűnt újra
fájdalmat okozni azzal a szívemnek, hogy Cara elhajtson és mást válasszon
helyettem. </span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Mintha gyomorszájon rúgtak volna úgy fájt magam elé képzelni, amint
más tartja törékeny testét a karjai közt. Megrándult az arcom, ám ennek
ellenére továbbra is nyitva tartottam a szemem, ami a többi esettel ellentétben
olyannyira száraz volt akár a sivatag. A külváros zajai gyorsan elmaradtak
mögöttem és egykettőre magas épületek és több ember vett körül a forgalmas
belváros előhírnökeiként. Nagyon megnyugtató, de egyben felkavaró is volt távol
kerülni az otthonom területétől és ez zavart is egy kissé. Nagyon is. Nem
szabadott volna ilyen kicsattanó örömmel fogadnom a magányt, mégis ezt tettem,
s közben utáltam is mérlegelni a helyzetet. Sokkal jobban esett volna az
egyedüllét, ha nem éppen arra készültem volna, hogy darabokra robbantsam
széjjel az egész magánéletemet. Vajon miért érzem magam jobban a fájdalomtól,
amikor tudom, hogy már csak ez maradt nekem belőle? Mi teszi ezt velem? Ki
lehet a felelős? És akkor beugrott; a döntésem. Ez már eldőlt, ez már el van
döntve, végleg. Már eldöntöttem mit akarok, amit nem másíthatok meg még akkor sem, ha fáj. Ha belepusztul is a lelkem meg fogom hozni ezt a lépést,
beteljesítem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Kutatni kezdtem az emlékeim között, lépre
csaltam a legnagyobb álmaimat, a jeleneteket, amiket egy személlyel akartam
valóvá olvasztani. Ez volt a legkellemesebb, mióta csak elhagytam a
szülőhelyemet. Mióta csak elveszítettem Őt. Gyorsan robogtak el alattam a
kilométerek. A sötét, hideg színű és magas, rücskös, néhol domború épületek
monoton egyformasággal repültek el mellettem. Rádöbbentem, hogy gyorsabban
haladok, mint szándékoztam. A régi emlékek varázsütés alatt arra késztettek,
hogy még inkább odanyomjam a talpamat a gázpedálhoz és mielőtt még
rádöbbenhettem volna, mekkora ostobaságot készülök véghezvinni odaérjek, hogy
később már ne változtathassak semmin sem. Semmi sem volta el a figyelmemet,
úgyhogy nem volt könnyű séta kocsikázni és normális tempóban róni az
utcaköveket. Elkalandoztak a gondolataim és azon kezdtem töprengeni, hogy az
emlékeimben miért volt minden sokkal színesebb, sokkal lenyűgözőbb, mint a
valóságban – azért, mert csak kivetíttettem magamra az álmot, ami sosem
valósulhat meg. Ha pedig mégis így volna már túl késő lesz. Hagytam, hogy az
elmém az emlékekkel szálljon, és megpróbáltam megérteni, mit találtam olyan
különlegesnek egy be nem teljesült vágyban. Hagytam, hogy a gesztenyeszínű, göndör
tincseket egyenes feketék váltsák fel, hogy mogyoró tónusú íriszek helyett
éjsötét tekintet mérlegelje az arcomat. Hogy a különc öltözködés és átlagos
ruházat formája elfoszoljon, helyette egy nagyvilági, méregdrága szövetekbe
bujtatott személy csatlakozzon mellém, mint társaság. Hogy a boldog percekben
fürdőzést frusztrációban és kényszerben való lubickolás vonszoljon tovább.
Hogy a vágyódott jelenetben már ne létezzen az igazi kifejezés, csak
csupán a megjátszás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Zaklatott szívlüktetéssel szálltam ki az
autóból miután leparkoltam vele az útpadka szélén közvetlenül az ismerős cég előtt. Lassú, araszos lépteimet elcsigázottságomnak ellenére
hevesekre cseréltem, s egyetlen szó nélkül átvágva a halon – közben figyelmen
kívül hagytam a recepciós nő egyre felemelkedő hangvételét – irányba vettem Bob
irodájának ajtaját. Anélkül, hogy sokáig tanakodtam volna nagy ívben, dühödt
mozdulattal feltártam a zsanértokos tárgyat, ahol a keresett személyt az
íróasztala felett gubbasztva, közben iratokat töltögetve találtam meg. </span></span><br />
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Meglepetten pillantott fel, majd amikor eljutott a tudatáig, hogy ki is állt
előtte fanyar mosolyából elégedett vigyorra vedlett át az ajka. Pontosan tudta
miért vagyok ott, én is tudtam, ám nem olyannyira körültekintően, mint kellett
volna. A lélekjelenlétem csupán csak a felszínből és annak cafataiból állt
össze. Ahogyan az összefabrikált kép is, amibe Cara helyett Cher arcát
képzeltem oda. Az egész nem volt több a tömör kényszernél.<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> - Harry,
fiam! – kitárt karokkal közeledett felém, majd át is ölelt, de tette miatt csak
grimaszosan húztam el a számat, s esetlenül, egyáltalán nem szívből fogadtam el
a felém irányuló gesztusát, amit még viszonoznom is muszáj volt. Már mindent
muszáj volt, még azt is, amihez nem fűlt a fogam fehérje. – Döntöttél? –
szegezte nekem a kérdést miután kibontakoztam az egyáltalán nem őszinte atyai
ölelésből felemelkedtek a szemöldökei és várakozóan meredt el rajtam. Cseppnyi
hezitálás után, torkomban dobogó szívvel, ismét búcsút mondtam mindennek és
eleresztettem az életem makulátlan szabadságát. Egyetlen szóval fosztottam meg
magamat mindentől:<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Döntöttem – feleletem szemrebbenés nélkül,
állva az előttem álló férfi méricskélő tekintetét.</span><span style="text-align: center;"> </span></span></div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-21766725582122722782014-06-15T23:22:00.000+02:002014-06-15T23:22:40.067+02:0047. fejezet: Összetörve<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Borzasztóan sajnálom, hogy csak most teszem ki a részt, egyszerűen megfeledkeztem arról, hogy ez az én hetem. Épp írni is akartam Krisztinek, hogy miért nem olvasta át tegnap, amikor rájöttem, hogy mindez az én feladatom lett volna. Hihetetlen, egy napja van nyár, máris összefolynak a napok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szeretném - szokásomhoz híven - megköszönni azt, hogy még mindig itt vagytok velünk. Nagyon jól esne pár visszajelzés, így a vége felé. Remélem most, hogy nyár van, lesz egy-két ember, aki veszi erre a fáradtságot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A részről csak annyit, hogy imádtam írni, valahogy a letargikusabb szituációkat jobban kedvelem, mint a romantikát. Jó olvasást és kellemes szünetet mindenkinek! <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibeA3RCNAn_3CbkAIKwOTJkQj27CAb_X9VlA8cd8MGnv0ra28XCUVcgU70gKF3Rlqs17YmercBICc1a0FOsmZ6ARyOjdPWT0WD0ppM72OQS4dNkE3lM2W2zn8aptd8v4HY6rIbAP_VJ0TC/s1600/thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibeA3RCNAn_3CbkAIKwOTJkQj27CAb_X9VlA8cd8MGnv0ra28XCUVcgU70gKF3Rlqs17YmercBICc1a0FOsmZ6ARyOjdPWT0WD0ppM72OQS4dNkE3lM2W2zn8aptd8v4HY6rIbAP_VJ0TC/s1600/thumb.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Összetörve</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Van, hogy a remény
már csak délibáb. Hirtelen azon kapod magad, hogy nem hiszel többé semmiben és
senkiben. Mindezek ellenére mégis képes vagy felvenni egy álcát. Eljátszod a
bizakodó kislányt, aki hisz a csodákban, de belül tudod… ahogy a tündérmesék is
csak kitalált történetek, úgy a minden rendben lesz maszlag is felesleges. Te
már feladtad, s a lelkedben már csak három szó ismételgeti magát szüntelen.
Kész, vége, ennyi!<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Gemma Styles<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Huszonnégy óra.
Pontosan ennyi telt el azóta, hogy Harry elment a városból, talán örökké maga
mögött hagyva mindent és mindenkit. Huszonnégy óra. Ennyi ideje hívtam fel
Carat, és beszéltem rá, hogy menjen az öcsém után egy boldogabb vég reményében.
Huszonnégy óra. Ennyi ideje nem tudtunk semmi konkrétumot Cara állapotával kapcsolatban,
hiszen egymás után végezték el rajta az életmentő műtéteket. Huszonnégy óra.
Ennyi ideje annak, hogy az óra lassabb tempóra kapcsolva, szinte már hátrafelé
rótta a köreit, gúnyosan a képembe röhögve. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A bűntudat, mint
háborgó tenger, maga alá gyűrt és képtelen voltam a tüdőmbe szippantani akár
egy molekulányi oxigént is. Mit ért egy pillanatnyi boldogság, ha utána már
semmid sem maradt? Én voltam az, aki a halálba kergettem őt. Ha aznap csöndben
tűrtem volna, hogy Harry elmenjen, ha nem lett volna akkora szám, ha nem
ütöttem volna bele az orrom a kettejük dolgába…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Az egész folyosó
némaságba burkolózott, a falra akasztott óra monoton ketyegése volt az
egyetlen zajforrás, mely elnyomta Mrs. Bynes tompa szipogását. A feje anyu
vállán pihent, a keze pedig Jane apukájának a tenyerében. Már mind a hárman
aludtak, ennek ellenére még az álmok világa sem hozott neki megnyugvást. Ahogy
nekem sem. Senkinek sem. Valahányszor lehunytam a szemeimet, újra lejátszódott
előttem a pillanat, amikor egy vékony, érzelemmentes hang közölte velem a
baleset hírét. A kezemben tartott üvegpohár millió apró darabra pattant szét,
ahogy jéghideg felülete megcsókolta a padlót. Még most is remegtek a kezeim,
könnyáztatta arcomat a tenyerembe süllyesztettem, s úgy temetkeztem
önmarcangoló érzéseim végeláthatatlan kavalkádjába. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Kezeim közé fogva a
telefonom, letöröltem róla egy ráhullott könnycseppet. A kijelzőn Cara, Jane és
én mosolyogtunk, amitől csak még inkább összeszorult a szívem. Úgy éreztem,
valami vele együtt haldoklott a mellkasomban, és eme szúró fájdalom minden
másodperccel egyre elviselhetetlenebbé vált. Reszkető ujjaimmal megnyitottam a
névjegyzékem, azonban egy röpke pillanat erejéig hezitáltam, felhívjam-e az
öcsémet. Megint. Hisz miért vette volna fel pont most, ha eddig még csak arra
sem méltóztatott, hogy legalább egy üzenettel a tudtomra adja, élt és virult,
csak éppen szart a fejemre? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem veszi fel, mi? – íriszeimet ellepte egy leheletvékony
fátyolréteg, ezzel kellemes homályt bocsátva a látásomra. Nem fordultam a hang
irányába, anélkül is pontosan tudtam, hogy ki ült le mellém az egyik üresen
hagyott, műanyag székre. Csak az lepett meg, hogy egyedül érkezett, hiszen
mióta átlépte a kórház küszöbét, azóta egyfolytában Janet vigasztalta. Szegény
lány teljesen kifordult önmagából, megállíthatatlanul sírt. El sem tudtam
képzelni, hogy lehetett benne ennyi bánat, ennyi fájdalom. Még sosem láttam
ilyen szétesettnek, pedig már azóta ismertem, hogy Harry és ő barátokká váltak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will – ízlelgettem a nevét. Mintha egy örökkévalóság telt
volna el azóta, hogy utoljára találkoztunk, pedig csupán két napja vertem be az
orrát. Mennyire fura az idő. Van, hogy oly könnyen elillan, akár a pitypang,
melynek apró, fehér pihéibe belekap a szél, s van, hogy ólomsúlyúvá válva, úgy
döcög tova, mint egy defektes teherautó. A mi esetünkben pedig, egy
meggondolatlan pillanat alatt sikerült tíz évet öregítenie rajtunk. - Te miért
nem alszol?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Azért, amiért te sem. Egyszerűen nem megy, valahányszor
lehunyom a szemem… - hangja megremegett, még mielőtt befejezhette volna a
mondatát. Kezeimben még akkor is ott szorongattam a telefonomat, amikor
tekintetemet homokszínű szemeibe fúrtam. Annyira igazinak tűnt, annyira
élethűnek, mégsem tudtam megbízni benne. Túl sokat ártott már a körülöttem élő
embereknek ahhoz, hogy ne lássak bele valamiféle színjátékot az érzelmeibe.
Talán erre mondták anyáék azt, hogy <i>Ne
kiálts farkast! </i>Azt hiszem, valahogy így hangzott az a közmondás, melyben
egy fiú farkast kiabált, ezzel átverve a többieket, és amikor komolyan
segítségre lett volna szüksége, akkor senki sem volt ott, hogy megmentse – bár
az is megeshet, hogy összekevertem egy filmmel. Túl nagy zűrzavar volt az
elmémben ahhoz, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Mintha egy feldühödött
tornádó vonult volna át az agyamon. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csak nem bűntudatod van? – olyan hangosan horkantottam,
hogy egy másodpercig azt hittem, anyuék felkeltek az általam gerjesztett hangzavartól.
Szerencsére nem így történt, ezért egy kis tétovázást követően folytattam gúnyos
megjegyzésem. - El sem hiszem, hogy képes vagy ilyen érzelmekre.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én legalább itt vagyok, nem úgy, mint a drágalátos öcséd.
Ő hol is van? Ja, persze. Megint elmenekült a problémái elől – kezeim
önkénytelenül szorultak össze. A tenyeremet pedig ellepte egy vékony izzadságréteg,
amitől kis híján elejtettem a telefonomat. Még mindig Harry neve volt a
kijelzőn, arra várva, hogy elhúzva a zöld ikont, tárcsázhassa a szóban forgó
személyt, de mintha csak az arcomba akart volna köpni; amint felé helyeztem a
hüvelykujjamat, a képernyő sötétségbe borult – párhuzamot vonva a
hangulatommal. Az esőfelhők már gyülekeztek körülöttünk, és nem csak
képtelesen, hanem a valóságban is. Csupán pár órája hagyott alább a vihar,
amiben Cara balesetet szenvedett, azonban a fellegek ismét rá akartak zendíteni
rapszodikus muzsikájukra.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Fogd be a szád! – szűrtem a fogaim között, de mintha
süket fülekre találtam volna, Will rákontrázott heves megnyilvánulásomra. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csak nem fáj az igazság? – éreztem, ahogy elöntött
belülről egy keserű érzés, mintha a méreg a véremmel együtt keringett volna a
szervezetemben. Kedvem támadt megütni a mellettem üldögélő fiút, mégsem tettem
meg, hiszen anyu csupán pár centire volt tőlünk és nem akartam még jobban
felidegesíteni. Így is pengeélen táncoltak az idegei a baleset óta, hiszen csak
úgy, mint engem, őt is felemésztette a bűntudat. Tudta, hogy Cara hallotta a
szavait, amit a búcsúzókor mondott, és minden porcikája azt üvöltötte a fülébe,
hogy Ő a hibás. Pedig én voltam. - Bármennyire is utálsz, vagy tartasz gerinctelennek…
én itt vagyok.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hiába mondod ezt, semmit sem változtat azon, amit tettél
– elhalva motyogtam, ennek ellenére mégis meghallotta. Izmai jól észrevehetően
megfeszültek, de tőle szokatlan módon nyugodtságot erőltetett magára. Vajon a
gyász hozta ki mindezt belőle, s eddig is benne lakozott a visszafogottság,
vagy a történtek átformálták a jellemét? Megeshet, hogy egy ember újjászületik
hamvaiból, ha a körülötte lévő világ porrá ég?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Amit tettünk. Miért mentegeted állandóan? – igazi
értetlenség tükröződött a hangjában. - Ő sem ártatlan – <i>Igazad van. </i>Gondolatban sikerült kimondanom, azonban az ajkaim
ellenszegültek akaratomnak, s nem formálták meg a szavakat. Talán a büszkeségem
miatt, talán azért, mert minden egyes porcikám védte az öcsémet… fogalmam sem
volt miért.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csak fogd be, oké? Nincs ehhez energiám – tekintetemet
ismételten a telefonomra szegeztem. A szemeimmel a képernyőt szuggeráltam,
mintha attól minden rendbe jöhetett volna. Mintha még lett volna bármi is,
amiben hittem volna. Sokszor dobálózunk olyan mondatokkal, miszerint a remény
hal meg utoljára, vagy a hit napfényt hoz az ember életében. Nos, nekem
határozottan sikerült rácáfolnom minderre. Ha belepusztultam volna, se lettem
volna képes tovább áltatni önmagam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hát persze, hogy nincs… én is belefáradnék abba, ha
állandóan egy férget kellene mentegetnem – ajkaim résnyire elnyitottam
hitetlenkedésem közepette. Szemeim összepréselődtek és mérgemben a zsebem
mélyére süllyesztettem a telefonomat. Úgy pattantam fel a székből, mintha
beleültem volna egy párnányi gombostűbe, s velem párhuzamosan Will is felállt,
hogy ezzel a tettével egy szintbe kerüljön dühös személyemmel. Már bántam, hogy
egy percig képes voltam bedőlni neki. Nem voltam jobb, mint akárki ezen az
istenverte helyen. Mindenki elhitte minden szavát, ahelyett, hogy kétségbe
vonták volna a tetteit. Gyűlöltem! Jobban, mint valaha.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szerencsés vagy Sweeney – kezdtem lekezelően, mely mellé
egy jól kivehető horkantás is párosult. - Most, hogy egy kórházban vagyunk,
egyből el tudják látni a sebeidet, miután szétvertem azt a senkiházi pofádat –
hangom kellőképp megemelkedett, a lábaim pedig egy-egy lépéssel közelebb vittek
Will felé. Heves mozdulataim hatására szétszakadt a gyenge hajgumi, amivel
sebtében felkötöttem sűrű tincseimet, s így az egész zuhatag egyszerre lepte el
az arcomat. A pillanatnyi vakság megállásra késztetett, s ez volt a
szerencséje. Ennyin múlott, hogy nem váltottam be az ígéretem. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Álljatok le! Felkeltitek őket, hát nem látjátok mennyire
fáradt mindenki? – Jane keze anyuék irányába lendült. A fejemet lassan feléjük
fordítottam, így rálátásom nyílt arra, ahogyan Mrs. Bynes közelebb húzódott Mr.
Mitchellehez. Eddig még észre sem vettem, mennyire közel kerültek egymáshoz az
elmúlt hónapok során. Jane apukája olyan volt Cara mamájának, mint Harry
Caranak. Milyen ironikus tudott lenni az élet, s milyen kínkeserves játékot
űzött minden egyes emberrel, aki valaha lélegzett eme golyóbison. <i>Csak szeretve tanulunk meg szeretni. </i>Vajon
ha sosem tapasztaltunk hasonlót, akkor nem is érezhetünk igaz szerelmet? Vajon
tényleg a szenvedésből születik a legékesebb rózsa? Vagy ez is csupán egy téves
elképzelés volt, mellyel egy neves költő dobálózott egykoron?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- A szüleid biztosan örültek, amikor megszületett Hazza.
Végre lett egy kislányuk, ha már az első ilyen férfiasra sikeredett – egész
testemben remegtem, s ha Jane nem ugrott volna közénk törékeny termetével,
kétség kívül nekiugrottam volna. Addig ütöttem volna, amíg el nem veszette
volna az eszméletét. <i>Fiúsnak tart? Adok
én neki egy olyan fiús ütést, hogy megemlegeti!</i><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will! Fejezd be! – a szőkeség hangja betöltötte a
fullasztóvá vált, dohos levegőt, mely tisztítószerektől és a gyógyszerek
jellegzetes szagától bűzlött. Mindig is utáltam a kórházakat, hiszem egy
egészséges embert is mély letargiába száműztek ezek az egyhangú falak.
Esténként pedig, a zöld ezer árnyalata leginkább a penészre emlékeztette a
látogatókat, mintsem nyugalmat csempészett feldúlt lelkük legrejtettebb
szegleteibe. Egy olyan hely belterét tárta a szemeik elé, ami még egy ócska
horrorfilm díszletébe is beleillett volna. Libabőrbe borult a karom, ahogy
végignéztem a halovány fénnyel borított folyosón. Észre sem vettem, mikor
váltotta fel egyáltalán a Napot ez a rengeteg villanykörte, s döbbenten
konstatáltam, hogy a falon pihenő óra kismutatója elhagyta a tizenegyet. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jane! Állj el az utamból! – sziszegtem a fogam között, le
sem véve a tekintetem a mögötte álló fiúról. Will arcán egy öntelt mosoly
díszelgett, amit meg akartam mutatni a falnak, vagy a földnek – a hangsúly azon
volt, hogy a felület minél keményebb legyen. Tenyeremmel arrébb taszítottam a
barátnőmet, de amint toltam rajta egy centit, ő kettőt lépett vissza. Még sosem
tűnt fel, hogy ennyire erőszakos lett volna… úgy látszik sok minden elkerülte a
figyelmemet az utóbbi időkben. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem! Gemma, hát nem veszítek észre magatokat? – hangja
hisztérikusan csengett, ennek ellenére kevesen múlott, hogy nem nevettem el
magam. Egy kósza mosoly így is megbújt a szám szegletében. Jane mondanivalója,
bár tiszteletet parancsolt, azon nyomban elvesztette hitelességét, amint észhez
térve, a normális hangerő alá halkította kiabálását. Nem akarta megzavarni a
szüleinket – Will anyukája ebben a kórházban volt nővér, így ő nem pihent a
többiekkel, helyette az éppen lábadozó betegeken segített. Mindig is érdekelt
hogyan születhetett egy olyan kedves nőnek, ilyen ördögi ivadéka. Nem gyerek,
inkább egy idegesítő kis parazita. - Itt most nem a gyerekes vitáitok, hanem
Cara a lényeg. Ha nem tudtok nyugton maradni, akkor menjetek el! – jobb karját
teljesen vízszintesbe emelve, mutató ujjával az ajtó felé bökött. A homlokán
megjelent pár ránc, úgy fodrozódott akár maga a felbőszült óceán. - Ettől
senkinek sem lesz jobb, ez ég szerelmére – Will előlépett Jane háta mögül, mire
a szőkeség a karjánál fogva rántotta vissza - Will!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Pár hosszúra nyúlt
másodpercig némaságba burkolóztunk. Mindenki elgondolkozott az előbb
hallottakon, azon, amiket Jane mondott. Mérhetetlenül szégyelltem magam, hiszen
igaza volt. Gyerekesek voltunk, ostobák és hisztisek. Egyikünk sem gondolt a
műtőben haldokló barátunkra, aki ezekben a pillanatokban is az életéért
küzdött. Harcolt, egy teljesen más módon. Az ő csatája életre-halálra ment, a
miénk csupán gyerekes veszekedés volt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jó napot! – egy fehér köpenyes, vörös bajszú férfi
tenyere érintette meg a vállamat. Tekintetemet mélyen ülő szemeinek szegeztem,
s ajkamba harapva, lélegzetvisszafojtva vártam a mondanivalóját. Ezer és ezer
kérdés fogalmazódott meg bennem, de a torkomban növekvő gombóc miatt képtelen
voltam szabadjára engedni őket. A tenyerem ismételten izzadni kezdett, a
stressz nyugtalanító gyorsasággal áramlott szét a szervezetemben, s a szívem
egyszerre dobogott a mellkasomban, a halántékomon és a végtagjaimban. Mintha ez
alatt a huszonnégy óra alatt osztódásnak indult volna, pedig csupán a fáradtság
miatt éreztem mindezt. Már több mint harminchat órája talpon voltam a rémképek
miatt, melyek az álmaimban kísértettek. Olyan voltam, akár egy űzött vad.
Gyenge és reményvesztett, mégis ösztönösen menekülő. Mintha lett volna hova
elszöknöm, mintha bárhol rám találhatott volna a megnyugvás. - Maguk Cara Bynes
hozzátartozói?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Öhm, igen. Tudnak már valamit? Hogy van? – bár
ugyanezekre a kérdésekre gondoltam, mégsem én voltam az, aki feltette őket.
Hármunk közül egyedül Janenek volt annyi lélekjelenléte, hogy képes volt tiszta
fejjel gondolkozni. Ő volt az egyetlen, akinek az agyát nem ködösítette el a
harag tűzvörös fellege. A köpenyes férfi sokáig hallgatott, miközben a kezében
lévő papírokat bámulta. Bozontos szemöldökéből kiállt pár, természetellenesen
hosszú szál, így amikor összehúzta őket, olyan volt, mintha a kettő eggyé vált
volna. Leküzdöttem magam a késztetést, hogy rászóljak, esetleg leüvöltsem a
fejét, de ennek ellenére képtelen voltam feltűnően hangos sóhajtások nélkül
kivárni, hogy leolvassa a papírról a nekünk szükséges adatokat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Az állapota egyenlőre stabil, de semmi konkrétummal sem
tudok szolgálni, amíg fel nem kel a Nap. Időre van szükségünk a
megfigyelésekhez – belső őrlődésem közepette ropogtatni kezdtem az ujjaimat,
ezzel a felszínre hozva egyet, régen elfeledett, rossz szokásaim közül.
Emlékszem, anyu még nyáron is képes volt kesztyűt adni rám, csupán elrettentés
céljából. Abban az időben kevesen barátkoztak velem, mert Harry elterjesztette
az iskolában, hogy már aludni sem tudtam kesztyűk nélkül. Akkor képes lettem
volna feldugni a seggébe, azt a bolyhos, türkizszín ruhadarabot.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- De annyit csak tud, hogy életben marad-e?! – bár
kijelentésnek indult, a mondatom vége leginkább egy kétségbeesett kérdésre
hasonlított. Próbáltam erős maradni anyu és a többiek kedvéért, de a gondosan
felépített kártyaváram megingathatatlan hitt alapja már annyira ingataggá vált,
hogy egy lágy szellő is képes lett volna rommá dönteni. A falaim porként
hullottak a földre s az ablakok szilánkosra törtek. Már csupán egy szellem
kísértett az egykoron fényes pompában tündöklő kastélyban; önmagam árnyékává
lettem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Az a baj, hogy túl sok vizet nyelt. Az agya nem kapott
elég levegőt, ezért kikapcsolta saját magát. Kómába került. Ez egyfajta védelmi
mechanizmus, amit a szervezete épített ki a fájdalom ellen – <i>kómába került. </i>Én juttattam kómába,
miattam volt ez az egész. Megrökönyödve rogytam le a legközelebbi székre,
egyszerűen képtelen voltam tovább állva maradni. Minden végtagom remegett, míg
a könnyeim lomhán, már-már ráérősen szánkáztak végig az arcom mentén. A tágas
folyosó falai egyre csak közeledtek, ezzel minden levegőt kiszorítva a
légtérből, s lassan a tüdőmből is. Úgy éreztem, menten megfulladok. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Jane tenyere
rásiklott a vállamra, majd monoton, ámbár kedves mozdulatokkal simogatni
kezdett. Jól esett a törődése, bár ezzel is csak azt érte el, hogy a bűntudatom
a kétszeresére nőjön. Nem érdemeltem meg a figyelmét. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem fog felébredni? – egy ismerős hang ütötte meg a füleimet,
s csak később jöttem rá, hogy én formáltam szavakká a gondolataimban feltett
kérdések egyikét. A legfontosabbat. <i>Vajon
hogy reagálna Cara anyukája, ha megtudná, hogy már sohasem mondhatja el a
lányának mennyire szereti? Vajon mit érezne anyu, ha az orvos közölné vele a
híreket? Vajon abbamarad-e valaha ez a szorító érzés a mellkasomban?</i> A
remény hitet ad, s a hit csodákra képes. <i>De
mi van akkor, ha bármennyire is próbálom, nem vagyok képes egyetlen egy pozitív
gondolatra megformálására sem?</i> <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem tudom. Olyan, mintha nem akarna visszatérni – hát
persze, hogy nem akart. Kinek lett volna kedve folytatni ezt az értelmetlen
hercehurcát? Hisz már olyan régóta élt ebben a se veled, se nélküled
kapcsolatban… lehet, hogy végre megtalálta a békét, amire vágyott. A halál
tényleg olyan rossz lett volna, mint azt mi hittük? Egyáltalán volt élet a
halál után? - Nem reagál semmire, de a jó hír az, hogy a fején keletkezett
sérüléseket el tudtuk látni, így ilyen szempontból nincs életveszélyben. Csupán
pár horzsolás és egy törött borda.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igen, ez tényleg jó – motyogtam az orrom alatt és
kifújtam a tüdőmből egy adag elhasznált levegőt. Kicsit megnyugodtam, hiszen a
mondottak alapján Cara még életben volt – félig-meddig. Megerőltettem magam és
egy kedves, ámbár hamiskás mosollyal ajándékoztam meg az orvost, aki viszonozva
ezt, szintén felfelé ívelő vonallá változtatta összepréselt ajkait. Nehéz
lehetett az ilyen, s ehhez hasonló hírek közlése egy maroknyi, aggodalommal
teli emberrel, és szerintem ezen az idő és a gyakorlat sem könnyíthetett sokat.
Egy másodpercig elgondolkodtam azon, vajon mi vihette rá az előttünk álló Dr.
Herbertet arra, hogy orvosnak tanuljon. Lehet, hogy úgy gondolta a jó dolgokért
már megérte elviselni a rosszat, hiszen alapjában véve, rossz nélkül nem
létezett jó – mégsem értettem egyet ezzel a kijelentéssel. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tényleg jó? Hiszen most mondta, hogy nem akar felébredni!
Ez minden csak nem jó! – már meg sem lepődtem Will őszinte kirohanásán. Ő volt
az egyetlen, aki képtelen volt belenyugodni a hallottakba. Kis híján nekirontott
az orvosnak, azonban Jane megakadályozta felelőtlen cselekedetében. Fejemet
kissé oldalra döntöttem, pupilláim szabályosan kitágultak s ezzel egy időben az
ajkaim is szétnyíltak. Még sosem találkoztam olyan emberrel, aki képes lett
volna megfékezni Sweeneyt bármiben is, azonban szőke barátnőm egyetlen érintése
megakadályozott egy kisebb háborút. Ennyire erős lett volna a köztük lévő
kötelék? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kérem uram, nyugodjon le, a hölgynek igaza van, pozitívan
kell hozzáállni a dolgokhoz. Van esély a felépülésre – majdnem felkacagtam
kínomban. Még, hogy pozitívan! Én sem voltam optimista, inkább csak túlontúl
kimerült. Már nem volt erőm a vitatkozáshoz, mint a velem szemben álldogáló
fiúnak. Ő még küzdött, én már réges-rég feladtam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Köszönjük – hálálkodtam egy újabb mosoly kíséretében. Nem
akartam megadni Willnek vagy bárki másnak azt az örömöt, hogy lássa, ahogy
összetörtem. Kihúzva magamat, elővettem a zsebemből a telefonomat, amit egy
laza mozdulattal fel is oldottam. Most nem időztem sokat a mosolygós háttérrel
ellátott kijelzőn, szinte fel sem fogtam, már is a névjegyzékben keresgéltem. <i>Adam, Cara, Dana, George, Grace, Harry.</i> <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Gyere, Will! Sétáljunk egyet! - Jane hangja csupán
háttérzajként funkcionált, ahogy a fülemhez emeltem a készüléket. Monton zúgása
reményt ébresztett bennem, de ahogy egyre csak csöngött és csöngött, úgy tiport
el újra a kétségbeesés. Nem vette fel és még a rögzítő sem kapcsolt be – a
jelek szerint letiltotta a hangpostát. <i>Lehet
egyáltalán ilyet csinálni?</i> A jelek mindenesetre erre utaltak. - Te rendben
leszel?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igen, persze, menjetek csak – legyintettem. Ujjaimmal a
zöld, apró telefont ábrázoló ikon fölött köröztem, azon töprengve, mennyit kéne
várnom, mielőtt újra próbálkoznék. A gépies hang azt ajánlotta, hogy próbáljam
meg később. De mennyivel később? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szerinted fel fogja valaha is venni a telefont, vagy
komolyan gondolta, hogy kizár minket az életéből? – őszintén szólva, úgy
hittem, komolyan gondolta; abban a pillanatban legalábbis, amikor a tudtomra
hozta elég eltökéltnek tűnt. Oly rendíthetetlen volt az arckifejezése, és olyan
hideg a tekintete, hogy egy tábortűz is megfagyott volna tőle. Sokszor
hallottam már anyutól, hogy a szem a lélek tükre, azonban ha mindez tényleg
igaz volt, akkor Haz lelke millió apró darabra tört. Megcsonkult… maradandóan
és megmásíthatatlanul.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem tudom. Ha más nem használ, akkor elutazom Londonba és
visszarugdosom – a torkomból a felszínre szökött egy kínkeserves kacaj. Mintha
egy másik ember bújt volna a bőrömbe, aki átvette felettem az irányítást. De az
is lehet, hogy szimplán belebolondultam az önsanyargatásba. Remegő ujjakkal
tűrtem a fülem mögé egy kósza tincset, mely a szemeimre hullott, s alsó ajkam
harapdálva meredtem a telefonom képernyőjére. Akkor még minden olyan könnyű
volt, olyan egyszerű. A kép Cara szülinapján készült a házunk udvarában, s bár
hideg volt, mi rövidnadrágban rohantunk ki a kertbe, hogy megörökítsünk egy
felhőtlen pillanatot. Persze ezt követően törvényszerű volt, hogy
megbetegedtünk, így mind a hárman két teljes hétig nyomtuk az ágyat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- És az segítene Caran? – értetlenül néztem fel Janere, de
ő valami mással volt elfoglalva. A kórterem ajtaját bámulta, mintha arra várt
volna, hogy a barátnőnk kisétáljon rajta, ám ez több okból sem következhetett
be. - Kezdem azt hinni, hogy nem kéne szólnunk neki a történtekről. Mi értelme
van kínozni, ha nem tehet semmit a felépülése érdekében?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna. Tudnia
kell! – bár a hangom sikerült megacéloznom, az elmémmel egészen más volt a
helyzet. Jane szavai kételyeket ébresztettek bennem. Lehet, hogy mégsem kellett
volna egyfolytában Harryt hívogatnom? Megrázva a fejem, elhessegettem belőle
eme gondolatokat és újabb tárcsázásba kezdtem. A kötelék, mely összekötötte
Carat és Harryt… muszáj volt jelentenie valamit. Talán Harry hangja
visszacsábíthatta volna az életbe… vagy csak még messzebb kergette volna. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jane!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megyek már – az említett Will felé fordult, ezt követően
rám szegezte tekintetét, s ismét Sweeney után kapott a fejével. Egy
vállrándítást követően a fiú irányába toltam, majd amikor mind a ketten
eltűntek a folyosó végén található elágazás mögött – ami a büféhez vezetett -,
újra tárcsázni kezdtem. Az ujjaim már maguktól mozogtak, s mire észhez kaptam,
ismételten a fülemnél pihent az elektronikai készülék. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Vedd fel! Vedd már fel! – motyogtam az orrom alatt, de
egy „kérjük ismételje meg a hívását későbbnél” aligha kaptam kielégítőbb
választ. Legszívesebben a falhoz csaptam volna az egészet, de még mielőtt
elengedtem volna, anyu mocorogni kezdett, ezzel megállásra késztetve.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Gemma? – laposakat pislogott. Abban sem voltam biztos,
hogy tényleg tudatánál volt-e s nem csak egy pillanat erejéig tért magához,
hogy aztán visszaszökhessen az álmok világába. Egy helyre, mely sokkalta
csábítóbb volt a valóságnál. Mindenesetre pontosan rám nézett, a tekintete
pedig értetlenségről árulkodott. Nem tudta, miért nem aludtam én is, úgy mint
ők, bár szerintem a lelke mélyén sejtette az okát. Az a fránya bűntudat, az a
lelkiismeretnek csúfolt kis démon – egyszerűen nem hagyott nekem egy
másodpercnyi nyugtot sem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Aludj csak, még nagyon késő van.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem veszi fel, igaz? – fejemet hol jobbra, hol balra
fordítottam, ezzel nemleges választ adva kérdésére. Ajkai alig észrevehetően
elhúzódtak; szomorú volt, mi több, csalódott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csak aludj, minden rendben lesz – mosolyogtam kedvesen,
majd felállva a helyemről, ráterítettem a földre zuhant pulóveremet és
megpusziltam a homlokát.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A harmadikon álló
automata előtt toporogtam egy feketekávéra várva, miközben a melleim alatt
összekulcsolt karokkal bámultam az esőt. A cseppek lassan csorogtak végig az
üvegablakon, versenyt futva egymással, s az idővel. A gyorsabbak mindig
bekebelezték a bénábbakat, ezzel növelve méretüket, s míg ezt csodáltam,
önkénytelenül arra vágyódtam, hogy valaki engem is magával ragadjon. Hallottam
már a mondást, miszerint, <i>ha az élet
citromot ad, csinálj belőle limonádét</i>. Ez annyit tett, hogy mindennek nézd
a pozitív oldalát és próbáld meg kihozni magadból a maximumot, az amúgy
lehetetlennek tűnő helyzetekben. De mi van akkor, ha már teljesen kifogytam a
cukorból, mely megédesítette volna, az amúgy savanyú löttyöt? Ha már nem láttam
meg mindenben a jót? <o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-13043101311652864732014-06-08T00:02:00.000+02:002014-09-05T20:48:46.918+02:0046. fejezet: Rossz hírek<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Sziasztok!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Meg is hoztam a következő fejezetet, remélem elnyeri majd a tetszéseteket, mert megvallom nekem az egyik nagy kedvencem. Nagyon szerettem Jane szemszögéből írni, sajnálom is, hogy ez az utolsó, amit rajta keresztül adok át Nektek. Nagyon szépen szeretném megköszönni mind a kettőnk nevében a támogatásotokat. Kérlek szépen titeket, ha tehetitek osszátok meg velünk a gondolatotokat, borzasztó sokat jelentene, de senkit sem szeretnék erre kényszeríteni, az nem én volnék. Még egyszer nagyon köszönünk mindent! <3333</i></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Millió puszi és szoros ölelés,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvYj70VOK8-lnb4Lhqv9sELD6yOdt1pXUk3Pn_rU78d87LzwUAcFkXYrarVIiGFjjrtHiSDsl2qQvX0kpCC1EmaBLIiuIzBLe4WSovwKisjNuUK4pTVP-Jo6uKtpp4zW3sCUzT6X3LDns/s1600/saaa.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvYj70VOK8-lnb4Lhqv9sELD6yOdt1pXUk3Pn_rU78d87LzwUAcFkXYrarVIiGFjjrtHiSDsl2qQvX0kpCC1EmaBLIiuIzBLe4WSovwKisjNuUK4pTVP-Jo6uKtpp4zW3sCUzT6X3LDns/s1600/saaa.gif" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 28pt;">Rossz
hírek</span><span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;"> „Fáj, megsebez,
kettészel – érzed a nyomást a mellkasodban, ahogyan a régmúlt pillanatai
tudatják</span></i><br />
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;">veled, mily csekély is az élet. Hogy te is bármikor elveszítheted azt,
aki a legfontosabb, a személyt, aki talán sosem volt igazán a tiéd. Körülötted
összeomlik minden, tisztázódik szemeid számára, hogy még a végzetesen egymásnak
való szerelem is könnyen elpusztulhat, magától az érzelem írjától. Megreng
benned egy világ. A gondolat, hogy elveszítheted az egyik barátodat, és a
másik, hogy kicsúszhat, a valós boldogság az ujjaid közül egyre inkább a
felszínre tör a tetteid által. S a rossz hírek keveréke elbódít, még inkább az
eszedet veszi, és összeroppantja a szívedet!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 15pt;">Jane
Mitchelle</span></i><span style="font-family: 'Blackadder ITC'; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: TimesNewRomanPS-BoldItalicMT, serif; font-size: 16pt;">Koccanás</span></i></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;">Holmes Chapel, évekkel korábban</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span>Csuromvizesen értem a postahivatalhoz. A vihar egy hete
egyre csak erősödött, a falu fuvallatai is fokozottan akadékoskodtak Holmes
Chapel felett. Még csak pár hónapja költöztünk a környékre, és a forró Hawaii
után Anglia zavaros időjárása szokatlansággal öntötte el az egész testemet.
Minden rádióállomás, amit fogni tudtam a mobilkészülékem segítségével
viharjelzéseket közölt az összes itt lakóval, bár ez nem sok újdonságot foglalt
magába, hiszen a tengerrel körülölelt földrészt szinte minden egyes nap
megtámadta egy kisebb léghullám az időjárás zordan negatív formájában. A felhők
dög feketén takarták el a fenti szabályosan íves kilátást, és mivel nyár
közelében jártunk, ezt komolyan kellett volna venni – ámbár csak számomra csenghetett
újként a dolog, hiszen eddigi életemben mindig csak mediterrán pontokon éltem,
ahol még a nyár is cudarul forró, és homlokizzasztó hatással volt rám, és a
családomra.<br />
Folyton költözködtünk. Nem is emlékeztem, mikor voltunk huzamosabb
ideig egy országrészen, hiszen annyiszor dobtuk már össze a sátorfánkat, hogy
megszámolhatatlan értékeket teremtettünk meg magunk körül az apámmal, és az
öcsémmel. Csak hárman voltunk. Az anyám tizenkét éves koromban lelépett valami
modell pasassal, s még csak az sem a szíve joga, hogy érdeklődjön a hogylétünk
felől. Úgy hagyott bennünket magunkra, hogy még csak időnk sem volt felfogni mi
is történik körülöttünk valójába. Magunkra hagyott bennünket, a beteg öcsémet,
a tette miatt teljesen összeomló apámat, és az alig tinédzser korba lépett
lányát, akinek még nagyon is szüksége volt rá. De ez talán most egy új kezdet
kapuja, egy kezdeté, amiben az apám is új lehetőségeket akar adni magának. S
mégis akármennyire is elszomorított a dolog, hogy az édesapám vonzalmat generál
egy gyermekkori barátja iránt örültem neki, hogy újra esélyt akar adni magának,
azonban ennek ellenére borzongással töltött el már maga a gondolat. Hiszen egy
egyedülálló nővel egy mostohatestvér is együtt jár. Együtt kapjuk a kettőt.
Azonban, ahogyan az elmúlt napokban azt észrevehettem csak Apu oldaláról
puhatolóznak meleg érzelmek, tulajdonképpen szilárd meggyőződésem volt, hogy
Mrs. Bynes még mindig csak a vézna, szemüveges, esetenként szeplős fiúcskaként
tekintett az apámra, akivel a gimnáziumban labortársak voltak. Semmi több, csak
szimpla barátság.<br />
De valahogyan nem érdekelt ez az egész. Ki akartam
szellőztetni a fejemet, tudni akartam, mi történik velem. De még azt sem
tudtam, merre induljak, csak céltalanul bolyongtam az ismeretlen utcákon
társamul fogadva a fejem felett leszakadó égboltot. Még ahhoz is hunyorítanom
kellett, hogy a szomszéd sarokig el tudjak tekinteni, és látni tudjam a
kiírást, amit az utca nevével láttak el, de a sötétség elragadta magával a
tökéletes látásom csomópontját. Egy méterre sem láttam el. Az a nap egy
járókelő számára tökéletesen alkalmatlan volt a cudar körülmények miatt, ami
odafentről csapott le a mit sem sejtő közösségre. Az esőpelyhek oly tájt
lehettek átmérőben, mint egy nagyobb kávéskanál foglalata, az erős szél megtornáztatta
még a fák lombját is, lehullott leveleiket csigatészta ívben tekerte magával az
erős sodrás, ami hajamba kapta táncra kérte fel a tincseimet, és egészen
távolra szállította azt hátam tapinthatóságától, ahogyan fázósan húztam össze
magamon a szövetkabátomat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A sötét eget
hatalmas villám repesztette meg, mire megrázkódtam. Számoltam, ahogyan azt Apu
tanácsolta még nekem kisebb koromban, amikor félelmemben egész testemben
reszketni kezdtem, s vagy éppen az ágy alatt, de többnyire a plédes szekrényben
barikádoztam magamnak megfelelő búvóhelyet azokon a rémisztő éjszakákon. <i>Egy,
kettő, három…</i> Dörgött az ég, ami azt jelentette, hogy a vihar közeleg,
s hamarost le is fog csapni a még inkább zuhogó esőmetszet, és a faágakat
letépő, orkánerejű szél. Elértem az iskola közlekedési lámpájáig, de még mindig
nem volt arról fogalmam, hogy mit is csinálhatnék. A környék bár ismerős volt,
mégsem tudtam merre indulhatnék – hogy a fene enné meg, minek kellett nekem
arra megkérni Aput, hogy minden reggel ő fuvarozzon el? Az eső kegyetlenül
kopácsolni kezdett a háztetőkön, félelmetes módon vált az egész utca
néptelenné, miközben töretlenül azért várakoztam, hogy a lámpa zöldre váltva
utamra ereszthessen – arra az utamra, amit még nem tudtam merre fogok majd
fojtatni. A rádió csak zümmögött a fülembe a fülhallgatómon keresztül, az adás
szakadozott a kellemetlen időjárás okából, a kis grafikai vonalacska egy
csíknyi térerőt sem festett fel magára. Hirtelen egy kellemes dallamot fedeztem
fel az adás körülményében. Feltekertem a hangerőt, és a recsegő foszlányok
ellenére is egy dal töltötte be az egész fülkagylómat, átjárt a melankolikusan
kellemes ballada, amit a White Escimo nevezetű együttes szolgáltatott a Holmes
Chapel – i lakóknak egyenesen itt hazai kezekből eleresztett
különlegességükkel. <i>Száraz könnycsepp.</i> Ez a dal suhant végig a
fülemen eltörve az elmém központjáig. Ez a dal késztetett egy percre arra, hogy
sírhatnékom támadjon a benne rejlő értékek miatt. Ez a dal fog egyszer az
őrületbe kergetni, hiszen a megalkotóinak sorában Ő is ott tornyosult. Will
Sweeney. A fiú, akire akaratom ellenére is szemet vetettem, még annak ellenére
is, hogy Neki semmit sem jelentek. Sajnos. S ez kétségbe ejtett. Sosem
gondoltam volna, hogy alig pár hét alatt egy apró porfészekben megtalálom azt,
amit éveken át a nagyvilágban nem voltam képes elérni, ám azt is csak
viszonzatlanul.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A lámpa zöldre
váltott, és a lábaim szinte maguktól megindultak, s ahogyan vacogva igyekeztem
a már elért járdaszakasz peremének mentén végigsétálni hirtelen egy kocsi
motorzaja csapta meg a fülemet. Kizártam az idegesítő hangot, s rájöttem, hogy
még mindig úton voltam, csak változatlanul azt nem tudtam, hogy merre. Ismét
villámlott. Számolni kezdtem a gondolataim között kergetve a további
alakzatokat a számrendszerben – <i>négy, öt, hat…</i> A vihar már
vészesen közel volt. Még jobban a nyakam köré tekertem a sálamat, a kabátom
szinte már a húsom legmélyére tapadt. Felesleges volt minden tettem. Ugyanúgy
vacogott a fogam, mint elindulásom pillanatakor. Megint villámlott, az ég sötét
foltokban gyülemlett össze, rajtam pedig végigszaladt a hidegrázás. Számoltam –
<i>hét.</i> Távol akartam lenni ettől a
vihartól, nem pedig üldözni, és magam felé kerekíteni. De végül a vihar
üldözött engem, és könnyen rám is talált. Alig tudtam a nedves sártós tapadós
utakon végigbotorkálni, és közben alig láttam valamit a kísérteties módon
leszálló ködtől. Hallottam, ahogyan valaki hevesen lenyomja a féket, s a
lucskos anyag, amit gépjárműjének kereke felszántott egyenest a ruhám rétegén landolva
fekete sárral vont be. Bosszankodva kaptam a tekintetemet az autó irányába,
ahonnan sötét szemek meredtek rám. Valaki ott volt, s nem is akárki, aki
ráadásul még össze is koccanva velem tönkretette az utolsó textíliákat, amik
még emlékek voltak az anyámról, akit a gyűlöletem ellenére képtelen voltam
kitaszítani a szívemből. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Mind a két kezemmel
tisztítani kezdtem a kabátomat, amilyen alaposan csak tudtam. Kinyújtottam a
karomat, hogy jobban felmérhessem a terepet, s közben laposan tartva a
szemeimet láttam, ahogyan a kormány mögött az a valaki mocorogni kezd. Becsuktam
a szememet, hogy ne kelljen látnom az arcát, azonban rádöbbentem arra, hogy
mivel a kocsi hátuljánál állok, ott, ahol a fényszórók nem világíthatják meg az
arcomat semmi esély sincsen arra, hogy szemtől szembe kerüljünk egymással. Az
autó motorja hirtelen felfüggesztette tevékenységét, s egy méterrel sem mozzant
tőlem egy tapodtat sem tovább. A fényszórók sápadt karikákat gravíroztak az
esőcseppekre, kivetítették a színük ezerféleségét, és visszatükröződtek azon a
fránya szövetkabátomon is, amelyet még a tizenkettedig szülinapom félrerakott
pénzéből vásároltam hónapokkal ezelőtt. Évekig úgy őrizgettem a filléreket,
mint méregdrága bányászati drágaköveket, aztán úgy döntöttem hasznosítom az
anyámtól utoljára kapott ajándékomat. Lassan levettem a kapucnit a fejemről, és
hagytam, hogy az eső áztassa az arcomat – már úgyis mindegy volt. Sötét szemek,
szőkésbarna haj. Will Sweeney. Alig kaptam levegőt, ahogyan a letekert
ablakon át mélyen a lelkének tükréig tekinthettem, ahogyan bocsánatkérően rám
mosolyogva kihajolt a zivataros levegőre. Tudtam, hogy sötét szemei vannak, –
olyanok akár a feketelyuk, ami pillanatok alatt képes magába szipkázni – láttam
már korábban is. De ma este más volt. Teljesen más – ezelőtt még sosem láttam
ilyen szemeket. Hatalmasak voltak, és természetesen sötétek, mint a
viharfelhők, amik az egész eget átszőtték a hálóikkal. Ahogyan ott ült az
autóban, és a fejét kidugta a félig letekert ablakon, valami megdermedt bennem.
Kitámolygott a kocsiból, és még csak az ajtaját sem csukta be, miközben egyikünk
sem szólt egy szót sem. Ránk telepedett a néma vágy, ami lebilincselte az
ajkainkat. Lakat alatt tartotta az összes szót, amit szabadjára engedhettünk
volna. Adrenalin lüktetett az ereimben, az izmaim megfeszültek, ahogyan egyre
közelebb került hozzám. A csurom vizes hajamat csapkodni kezdte a szél az arcom
körül, ahogyan nagyokat pislogva még mindig a sokk játszott a vonásaimon. Tett
felém egy utolsó lépést, s akkor hirtelen megéreztem az orromban az illatát.
Mentol. Mintha biztosra akart volna menni megragadta a csuklómat, és jobban
szemügyre vett, hogy nem tett –e kárt bennem – <i>több méterre a járdától
az összekoszoláson kívül milyen kárt tehetnénk bárkiben is?</i> –
kérdeztem magamtól cinikusan, mert így könnyebb volt Őt kizárni, de az
érintésének elektromossághoz hasonló érzése parázslani kezdett a bőrömön, ott,
ahol megérintett.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megőrültél?
Mért nem tudsz óvatosabban vezetni? – hátrálni kezdtem, a csuklómat
kiszakítottam vasmarkának fogságából, ahogyan suttogó szavaim felhangoztak, és
szemeimben egy pillanatra furcsa fény villant fel. Rémület, vagy valami
hasonló. Egy pillanat erejéig sem viselkedtem gorombán, a hangom inkább
döbbenetben játszott, ahogyan a suttogás frekvenciáján tudattam vele az elhalt
felháborodást. Az érzelmet, amelyet irányába egy percig sem raktároztam
el a szívemben, puszta melegség áradt szét bennem, ahogyan hatalmas szemeit rám
emelte, s percekig csak nagyokat pislogva mustrált. Zavart volt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Te vagy az –
mondta elhűlten, miközben szemeit összeszűkítve változatlanul engem
tanulmányozott. S én, aki csak egy helyben álltam zavartan ráztam meg a
fejemet, mit sem értve szavainak belsőségéből, hiszen fogadni mertem volna rá,
hogy még csak egy szót sem váltottunk egymással. Mindösszesen csak messziről
csodáltam Őt. – Az új lány. Jane Mitchelle? – a hangjában bár ott rejlett a
kérdés szituációja megállapítással keveredve csömörlött meg a lejtésének
végszava. Felém emelte a kezét, ami kicsit bár inkább üzleti szinten csengett,
ennek ellenére a helyzet számomra kényelmetlen volt. Együtt ázni az esőben
azzal a sráccal, aki a legnagyobb álom egy lány számára romantikus, már ha nem
fagysz meg a hűvös szellőtől, a kabátod nem úgy néz ki, mintha most kerültél
volna elő egy komposztálóból, a hajad pedig úgy illatozik, akár a szappanfelhő,
azonban az enyémnek eső, és ázott kutyaszaga elkergette a pillanat varázslatos
illúzióját.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Te pedig Will
Sweeney – felbátorodva felé nyújtottam a kezemet, ami megérintette puha
tenyerét, azonban a várt kézrázás helyett csak szorosan a marka között tartotta
az ujjaimat. Nagy nyelést indítványoztam a torkomban, hogy a kaparó érzés
felszívódjon a garatomból, a szívem hevesebben kezdett verni, míg az ereimben
lávafolyam szűrődött végig forrósággal elöntve az egész testemet. Hálát adtam
az égnek, hogy az arcom – amit nem mellesleg éppen rendületlenül tanulmányozóba
vett – nem borult vérvörös krónikákba.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tényleg létezel –
a szavak furcsán forogtak a szájában, mintha vattát nyelt volna, ami megakadt a
torkán, s bennem is csakugyan ehhez fogható érzelem söpört végig, ám teljesen
más okból. Kidülled szemekkel mértem végig az arcának összes vonását, s közben
tekintetemmel magyarázatot követeltem furcsa kijelentésére. – Mármint, azt
hittem nem láttam rendesen, mert ez a köd mindenütt ott van. De nem tévedtem, te
itt állsz előttem!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Már nem sokáig –
motyogtam az orrom alatt, majd hátat fordítottam Neki és elindultam az úton, de
Will csak nem akart ennyivel elengedni, inkább utánam eredt. Éreztem a
tekintetét a hátamon, ahogyan szaporítottam a lépteim erősségén, hallottam a
lábainak tocsogását a pocsolyás járdán, majd megéreztem kezének érintését a
vállamon, amivel megállásra kényszerített. Féloldalasan felé fordultam,
felhúztam a szemöldökömet, ahogyan magyarázatra várva orcájára révedtem. Belül
madarat lehetett volna velem fogatni, amiért érdekeltséget mutat az irányomba,
de tisztában voltam azzal, hogy Neki Cara tetszik.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Várj, várj, várj!
– szólalt fel egyfolytában zakatolva a szóval, hogy ottmaradásra bírhasson.
Kérésére lecövekeltem, és mellem előtt összefont kezekkel megtörhetetlenül
várakoztam, miközben belül megrepedeztek az üvegeim, ahogyan arra vágytam, hogy
minél közelebb kerülhessek hozzá.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Jaj,
Jane, hogy lehetsz ilyen csacska? Nézz csak rá, teljesen nyilvánvaló, hogy nem
érez irántad semmit, és nem is fog! Hagyj már fel ezekkel a buta
képzelgésekkel!</i><span class="apple-converted-space"> </span>– alsó
ajkamat beharapva igyekeztem uralni az elmémet és kirázni a lelkiismeretem
hangját, ami akárhogyan is akartam tagadni végig igazat szólt. – Jól vagy? –
laposan bólintottam egyet, s arra törekedtem, hogy el tudjam magamtól
hessegetni a képzet szavait a fejemben, és a reményeimet, hogy egyszer majd
közelebb kerülhetünk egymáshoz.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Téged láttalak ma
délelőtt a suli folyosóján, és valami dalt dúdolgattál - szélsebesen pördültem
teljes testemmel felé, elkerekedett szemekkel vételeztem, hogy csakugyan
őszintén szólalt fel. Rémülten vettem tudomásul, hogy Ő is ott volt azon a
kihalt folyosón, és hallotta, ahogyan esetlenül formálom meg az ajkammal a
szavakat, ahogyan ringatózóm a ritmus sodrására. Nevetség tárgyának éreztem
magamat, ám Will szemében nem rejtőzött elítélés, lejtéséhez nem csatlakozott a
gunyor undorító maszlaga, amivel csúfot űzhetett volna velem. Csupán csak
nyugodtságról árulkodott az egész teste, miközben szájának szegletében féloldalas
mosoly játszott mégsem lépett a közvetlen közelembe. Úgy éreztem senkit sem
akar odaengedni egyetlen lányon kívül, akinek az összes mozzanatát szorgosan
leste; Cara Bynes.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mennem kellene,
már várnak rám odahaza – tudtam, hogy nem téved, hiszen csakugyan én voltam az,
akit ki tudja pontosan honnét, mennyi ideig figyelhetett, és legfőképpen, hogy
kikkel. Tudtam jól, hogy Will nem az a fajta srác, aki megbélyegez másokat, de
féltem attól, hogy a tettem miatt – átadtam magamat a lelkemnek kedves zene varázsának
– valami buggyant lánynak fog hinni. Azonban szemei egy percre sem sugározta
efajta érzelmeket. Visszahúztam a kapucnimat, és elindultam az irányba, ahova a
járda mentén a kezdetektől fogva haladni akartam. Will hamar utolért. Szavait
így intézte felém: Csak egy tipp: nem kellene ilyenkor egyedül járkálnod, főleg
nem ebben az égszakadásban. Meg fogsz betegedni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Nem álltam meg egy
percre sem, fokozatosan ügyeltem a lépteimre, amikkel könnyen lépést tudott
tartani. – Tudom, de szükségem volt egy kis friss levegőre, és mentségemre
szóljon, amikor elindultam otthonról, még kék volt az ég – a zivatar egyre
erősödött, Will – nek kissé fel is kellett emelnie a hangját, hogy túl tudja
szárnyalni a vihar bömbölését, s nekem is csutkáig kellett tekernem lejtéseim
fokozatán.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Engedd meg,
hogy hazavigyelek! – a testem megrázkódott ajánlatának hatására, de még ennek
ellenére sem szándékoztam megállni. Eszem ágában nem volt tudatni vele, hogy
mennyire imponál a szívemnek egyetlen mondata. Hevesen ráztam meg a fejemet,
ezzel elutasítva, de roppant módon makacsnak bizonyult, hiszen nem volt
megelégedve elutasításommal. – Nem jár erre ilyen időben senki. Órákba is
telhet, mire akárki felbukkan! – újra nekiindultam elutasítani változatlanul
egy fejrázással, mert úgy éreztem nyelésem lehetetlensége egyúttal lakat alatt
tartja az ajkaimat is. – Nem hagyhatom, hogy itt bóklássz szakadó esőben,
ráadásul egymagad! – pontos időzítéssel hatalmas mennydörgés zubogott át a
fejünk felett, s az egész égboltot fehéren világította meg annak cikázása. A
hirtelen még erősebben feltámadt széltől még a kapucnim is lerepült a fejemről.
– Ígérem, óvatosan fogok vezetni, úgy akár a nagymamád, vagy úgy, ahogyan az én
nagyapám szokott – szemeiben valami furcsa érzés bújt meg, nem értettem. Csak
egyszer futottunk össze egymással, akkor is tornaórán, mikor Cara – val
igyekeztünk a szertárba a szükséges felszerelésekért. Egy szót sem szóltunk
egymáshoz, végig csak Cara – nak dadogott. Mit akarhat tőlem?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha úgy fogsz
vezetni, mint a nagymamám mind a ketten még ma éjjel a baleseti sebészeten
fogunk kikötni több vérző sebbel, és ütéssel – a szél még inkább feltámadt.
Miután Will elengedte a vigyorát kézen ragadott, és a kocsi felé tuszkolt.
Ránéztem és egy másodpercre megfordult a fejemben, hogy soha nem fogok mellé
beülni, de rövid tanakodás után rábólintottam a dologra. A vihar zúgása
odabentről teljesen másképpen hallatszott, halkabb és hangosabb is lett egyben.
Hallottam, ahogyan az eső veri a tetőt, kopácsoltak az esőcseppek, oly módon, mintha
vasszögek ütődtek volna neki az autó tetejének. Azonban a szívem dobogása, és a
fogaim vacogása egyenest elnyomta a hangot, amit a természet ihletett meg
önmagának. Will gyakorlott mozdulattal elindította a kocsit. Éreztem a
jelenlétét, ahogyan ott ült pár centire tőlem a volán mögött, s kedvet kaptam
ahhoz, hogy lopva rápillantsak. Hihetetlenül sötétek voltak a szemei, nem
tudtam volna megmondani, miért tűntek annyira másnak a szemei aznap este, de
határozottan szebben ragyogott a mély zord színű írisze, mint egy lehulló
aszteroida könnypora. Nem hasonlított senkire, akit ismertem. Még csak a
közelükbe sem léphetett a Hawaii barátaimnak, akiknek bár nap barnította bőrük
volt Will hófehér, sápadt arcában több szépséget fedeztem fel, mint több száz csillogó
bolygóban.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Levettem a
kabátomat. A fekete pólóm és a farmernadrágom úgy tapadt rám, mintha egyenest
egy medencéből szálltam volna ki, amibe belepottyantam, miközben a ruháim
szövetei végig rajtam díszelegtek. Szürke pulóveremből patakokban folyt le a
víz a bőrhuzatú ülésre. Elfordítottam a fejemet, kibámultam az ablakon,
tekintetem mindenfelé botladozott, csak rá nem. – Szerintem vedd csak le! Ha
magadon hagyod meg fogsz fázni – próbáltam megfogadni a tanácsát, de annyira
remegett a kezem, hogy nem tudtam kigombolni a feketén vakító gombokat. Will
hirtelen kinyújtotta a kezét, mire megmerevedtem. Ujjai a fűtésgomb felé
íveltek, miközben hálásan néztem rá, s ezúttal diadalt arattam a pulóverem
kigombolásával. A semmiből egy pokrócot terített rám, amit, mint később
felfedeztem a hátsó ülésről szedett elő, hogy vacogó testemet a kellemes
szövetben rejthessem el.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Köszönöm,
már sokkal jobb – behunytam a szememet, és átadtam magamnak a langyosodó
léghullámoknak, amiket a fűtés csóvaszálak terjesztettek el a gépjármű
légterében. Szinte éreztem, ahogyan a mellettem ülő srác is megmártózik a jó
melegben, amiből csak az én hibám miatt kellett kiszakadnia. Viszont nem
érthettem, hogy ennyi idő után mit akarhatott tőlem, már jó ideje a városban
laktunk, s az igaz, hogy én sem közeledtem felé, – bizonyos okokból – de mivel
Harry és Cara a barátaimat képezték furcsa érzést keltett bennem, hogy eddig
kerültük egymást. Mi változhatott meg olyannyira a légtérben attól, hogy Harry
hamarosan benevez majd egy tehetségkutató műsorba? Nem értem. A fogaim már nem
vacogtak annyira, hála a meleggé tornyosult térbeli időjárásnak, amit a kocsi
hozott létre a gyomrában. Csendben autókáztunk, miközben néha lopva egymásra
pillantottunk a szemünk sarkából. Csak a vihar hangjai és a lassan tóvá alakuló
úton surranó kerekek hangjai törték meg a kietlen némaságot, ami a testünkre
szállt. Próbáltam az utat nézni, próbáltam nem arra összpontosítani, hogy unós
- untalan elmeredjek a vonásain, és elraktározzam magamban a látottakat. De nem
ment. Minél jobban igyekeztem, annál kevésbé sikerült kizárnom a jelenlétét, a
próbálkozásaim belevesztek az eső szemcséibe, az autópálya néhol lyukacsos
gödreibe, az elsurranó tájak felemelt téglatömbjeibe, és az elázott kertek
rózsaszirmaiban, amik még az évszak kezdetén elhervadtak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- A Főutcán lakunk
a hetes számozású házban – mondtam fojtottan, s közben felkavarodott a gyomrom,
ahogyan egy magas emelkedőn szántottunk végig. Annyira lefoglalt a mellettem
telepedő fiú, hogy el is felejtettem ki is Ő valójában. A fiú, akivel hetek óta
álmodok, a fiú, aki állandóan a fejemben jár szétzilálva ezzel a gondolataimat,
s a fiú, aki számomra tiltott gyümölcs, hiszen nem szerelmes belém. Biztos
vagyok abban, hogy soha nem is fog. Éreztem, ahogyan lenéz az öleben
reszkető kezeimre. Az arckifejezése azt sugallta, hogy szólásra fognak elnyílni
az ajkai, s nem is tévedtem, hiszen a következő pillanatban nevükön nevezte a
mondatokat. – Miért költöztetek ide a családoddal? – igaz, hogy az emberek
általában fejvesztve menekültek a kisvárosokból, leginkább azok, akiket nem
kötnek oda bizonyos gyökerek, de Apu szerette a csendet és a békét. Éveken
keresztül az után vágyott, mire megjött a bátorsága ahhoz, hogy letelepedjünk
ezen a helyen. Holmes Chapel – ben. Végre erőt merített ahhoz, hogy képes
legyen kiheverni az anyámat. Nem szerettem hangoztatni, hogy csonka családban
nőttem fel, s hogy az egyik szülőm megcsalta a másikat, ám Will annyira
tapintatosnak tűnt. Nem is kérdezősködött, arra várt, hogy én magam, hogyan határozok.
El – e mondom Neki vagy sem. Az utóbbi fűszeres formája mellett döntöttem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sok helyen
laktunk már – a hangom megkönnyebbülten csengett, ahogyan ráeszméltem, hogy
csupán csak ennyivel is beérte, hiszen az ajkai nem nyíltak el szólásra. Csupán
az enyémek. – Florida, Új Mexikó, Spanyolország, még Hawaii - n is éltünk már –
észrevette, hogy nem a feltett kérdésére válaszoltam, mire felemelkedett a
szemöldöke. Tisztában voltam azzal, hogy sokan ölni tudnának azért, hogy ennyi
helyre eljussanak, de az én hangomból kiszivárgott a neheztelés, és a teher. A
hangom olyan szinten terhes volt a sok rosszkedvtől, hogy már kezdtem azt hinni
sosem fogok felgyógyulni ebből a korból. És a betegségem csak romlott, amikor
beleszerettem egy olyan személybe, aki sosem lehet az enyém. Will bár nem
hangoztatta, de az arcára kiült, hogy roppant kíváncsi az apróbb részletekre
is, ami erősen meglepett, lehorgasztott fejjel tökéltem el magamat arra, hogy
megosztom vele azt, amit még a legjobb barátnőmnek, Cara – nak sem árultam el.
– A szüleim elváltak. Az anyám évekkel ezelőtt magunkra hagyott minket egy
másik férfi kedvéért – szorítást éreztem a mellkasomban, ahogyan szabadjára
engedtem a szavaimat elnyílt ajkaimon keresztül.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ne haragudj!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Semmi baj.
Igazából mér teljesen megszoktam a gondolatot, hogy csak az egyik szülőm van
mellettem, és a költözködés sem valami nagy ügy. Meg aztán szerintem most jó
ideig itt fogunk maradni. Apa a letelepedést fontolgatja – az ablakon keresztül
kémleltem az esőbe burkolózó, sivár tájat, s belegondoltam abba milyen lesz, ha
nekem örökké itt kell élnem – már ha csak nem röppenek ki idő előtt a
fészekből, amit erősen kétlek. Tulajdonképpen nem is lett volna olyan rémisztő
az elképzelés, ha biztosan mertem volna azt állítani, hogy egyszer majd képes
leszek egy légtérben úgy tartózkodni Will – el, hogy ne sóvárogna utána a
szívem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Minket az apám
hagyott el. Szintén kiskoromban – látszott az arcán, hogy nem értette miért
mondta ezt el nekem, ahogyan én sem tudtam, miért osztottam meg Vele egy
gyermekkorom eseményét. Jómagam általában igyekeztem nem beszélni róla, s a
kissé távolságtartó fiú orcájáról is ezeket a manipulatív érzelmeket sikerült
elolvasnom. S akármennyire is kedves törekvésekkel ajándékozott meg egy
pillanatra sem engedte, hogy fizikailag is közel kerüljünk egymáshoz, hogy a
karunk akárcsak egy percre is, de érintkezzen egymással. Távolságtartó,
túlontúl is Cara csodálója, amely által mindenkit messzire sodort magától.
Talán még a családját is. Vajon ha még inkább belé szeretek majd én is ezt
fogom tenni? Úgy fogok cselekedni a szerelem nevében, ahogyan azt Will is
teszi? Remélem, hogy nem!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sajnálom – egy
percig sem mondta, hogy semmi baj, de én tudtam, hogy ez igenis baj. Egy szülő
elvesztése a legnagyobb fájdalommal jár, főleg, ha tisztában vagyunk azzal,
hogy él, s virul. valahol a nagyvilágban kering, jól érzi magát, de mi nem
jelentünk érdekeltséget a szemében. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy miért.
Miért nem jelentek neki semmit? Miért vesz semmibe? Miért nem törődik velem? A
magyarázat nyilván az, hogy csak nyűg vagyok neki, hogy van jobb dolga is, mint
az összetört lányát pátyolgatni, akinek nagyobb szüksége volt a támogatására
most, mint eddig bármikor az élete során. Megálltunk a viharvert kovácsoltvas
kapu előtt, amit az esőcseppek csak még inkább a rozsdásodás felé
indítványoztak. Will leállította a motort. A külvilágban a vihar finom, csendes
szitálássá szelídült, a fák lombjába már csak olykor – olykor karmolt bele a
lágy szellő.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Rám nézett, szinte
már szétmarcangolt a kíváncsi tekintete. – Azt hiszem vége a viharnak – a szeme
megint más volt. Kevésbé intenzív árnyalata a sötét kávépornak, és talán
kisebbre is szűkültek a pupillái, ahogyan nekem feszítette őket. Láttam, hogy
ki akar szállni, de kezemmel csuklója után nyúltam, és hevesen megráztam a
fejemet ezzel tudatva Vele, hogy nincs szükségem további formalitásokra. Az
ajtóm félig nyitva volt. Egyre vizesebb lettem, ahogyan az esőcseppek
befurakodtak az autóba, de egyikünk sem szólt egy szót sem. Tudtam, hogy mit
akarok Neki mondani, de azt is tudtam, hogy nem vagyok rá képes. Sosem leszek
rá képes. Nem tudtam, hogy miért ültem ott csuromvizesen pár méternyire a
házunktól a kocsijában. Nem értettem semmit, csak egy dologban voltam biztos.
De abban teljesen. Ha kiszállok ebből az autóból, és bemegyek a házba minden
olyan lesz, mint régen. Ismét csak messziről fogom majd lesni, s napról napra
egyre inkább fájni fog a szívem, ahogyan Ő és Cara fokozatosan közelebb
kerülnek majd egymáshoz, miután Harry itt hagy bennünket és Londonba utazik.
Talán vissza sem jön – ahogyan a hangjából kihallatszik megmertem volna rá
fogadni, hogy a csúcsig fog feltörni a fővárosban. Érthető és átlátható az
egész.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Végül megszólalásra kényszerítettem magamat,
hogy megtörhessem a kínos csendet: - Köszönöm, mindent – rám sem nézve laposan
elmosolyodtam, ám inkább hamisnak neveztem volna arcom mimikáit. Keserű volt a
szám íze, ahogyan bele kellett törődnöm abba, hogy minden folytatódik tovább a
régiben. Megint magamra maradok.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hogy
összepiszkoltam a ruháidat? – vigyorodott el csibészesen, amibe egy pillanatra
beleremegtem. Nem bírtam a szemem sarkából nem rá pillantani, túlfűtött a vágy,
hogy akár, ha csak egy percig is, de közelebbről szemügyre vehessem sötét
szemeit.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Elmosolyodtam: - És azt is, hogy hazahoztál –
néztem, ahogyan rám mosolyog, mintha barátok lennénk, ami persze képtelenség
volt. Sosem lehet barátság azok között a felek között, amelyben az egyik több
érzelmet hordoz a szívében a másik iránt. Lehúztam magamról a meleg plédet, még
egyszer rá pillantottam, majd a fejemre húztam a kapucnimat, és hátat fordítva
Neki besurrantam a vaskapun, majd felszaladtam a házhoz vezető sáros, meredek
úton. Hatalmas huzattal tártam fel az ajtót, amit szélsebesen becsaptam a hátam
mögött. Behunytam a szememet, s úgy vetettem magamat a zsanéros bejáratnak.
Mosolyogtam, miközben a hajamból kiszivárgó esőcseppek végigcsordultak az
arcomon. Visszatartottam a lélegzetemet, s arra gondoltam, hogy végig ezeken az
utakon bandukoltunk végig Apuval, ami mindig is unalom tárházában mártózott
meg. Egészen a mai napig. Valami megcsillant a pulóverem ujján, ami úgy tapadt
a szövetre, mintha csak ragasztóval tapasztották volna haza. Egy kéken ragyogó
gomb. Will ingjének lehullott gombja. A zsebemben rejtettem el, és arra
gondoltam, hogy a történtek után azon az éjjelen sehogyan sem tudom majd álomra
hajtani a fejemet.<o:p></o:p></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: TimesNewRomanPS-BoldItalicMT, serif; font-size: 16pt;">Ölelés</span></i></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<i><span style="font-family: '', serif, '', serif;">Holmes Chapel, napjainkban</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span>Akkor ellökött, most
viszont többnyire a karjai között tartott. Meglepően szorosan. A gondolatra,
hogy ott volt tőlem pár centire pontosan a volán mögött, s annak ellenére, hogy
vezetett fél karjával átkarolt a vállam mentén beleremegett az egész testem. Hosszú
álommentes éjszakám volt, olyan, amilyenre szinte már nem is emlékeztem, de
abban biztos voltam, hogy még az álmaimban is kétségek között vergődtem. Amikor
felébredtem Will ott állt felettem. Szélesen mosolygós vonások lepték el az
arcát, ahogyan felajánlotta a vacsorameghívását, amit a bizonytalanságom dacára
elfogadtam. Nem tudtam mennyire jó ötlet ez az egész. Rosszul éreztem magamat,
amiért számomra több remény volt, miközben a két barátom távol volt egymástól,
s talán már többé meg sem ragadják a szerelmük lehetőségeit. Borzongással
töltött el a gondolat, hogy egy ilyen intenzív érzelem egyik percről a másikra
köddé vált pusztán a bizonytalanságuk miatt. Darabokra szakadt az egész.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Styles
– ra gondolsz? – hallottam meg hirtelen egy pillanatra eltusolt hangot a
füleimmel, amely kissé kényelmetlenül is hangossá vált az elkalandozó
gondolataim számára. Tekintetemet elveszettem a napfényben fürdő tájról
egyenesen Will sötét szemeire, amikről visszaverődtek a forró bolygó
színcsíkjai. Valami azt súgta, hogy őszintének kell lennem hozzá, – egy kapcsolat
nem alapulhat hazug foszlányok díszkosarán – de tartottam is attól, hogyan
fogadná a témát, ami belül teljesen lekötött. Nagyot nyeltem, szólásra
nyitottam a számat, s közben igyekeztem csitítani a hangom elkeseredettségén:<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Te is tudod milyen nehéz elveszíteni
valakit, akit szeretsz! – ügyesen kitértem a konkrét személy emlegetése alól,
ennek ellenére tisztában voltam azzal, hogy Will teljes mértékben átlátja a
szavaim mögött rejtegetett személy kilétét. – Azt sajnálom, hogy nem tudtam
segíteni senkin sem – csalódottan hajtottam le a fejemet a kocsi alja felé, s
közben belül pottyantottam el a könnyeimet, amiért Harry boldogságán nem tudtam
segíteni. Annyira akartam, akartam, hogy boldog legyen a barátom, hiszen annyi
szenvedésen ment már keresztül, hogy igazán megérdemelte volna a révbe érés időszakát.
<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jane, - szólított meg megróvon, ahogyan egy
pillanatra erősen a vállamba markolt, ami változatlanul rajtam nyugodott. – nem
cipelheted az egész világ összes nyűgjét a válladon! – kissé ingerült volt,
ahogyan féltőn pillantott le rám hanyagolva egy percig az út métereit. Nagyot
sóhajtottam, majd tekintetemet elveszetve alakjáról figyeltem, ahogyan az terek
elsurrannak mellettünk. Tudtam, hogy igaza volt, de azzal is tisztában voltam,
hogy éveken keresztül milyen szerepet láttam el a háttérben. Ott voltam.
Láttam. Mégpedig mindent.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- De mindent láttam, Will – kalandozott ismét
vissza az arcára a figyelmem, láttam, ahogyan szemének sarkából rám sandít.
Aggódott. Egyértelműen frusztrálta, hogy ilyen dolgokon agyalok, főleg, mert
éreztem, hogy maga mögött akarja hagyni a múltat. Megértettem, azonban tudtam,
hogy nem haladhatunk el csak úgy a dolgok felett, hiszen akár tehetnénk is
valamit. Akármit. – Pontosan tisztában voltam a dolgokkal már a kezdetektől,
mégsem tettem semmit. Gyáva voltam – úgy szakadt ki belőlem a levegő, mintha
egyenest a torkomat marta volna, tenyereimmel végigsimítottam grimaszos
arcomon, amit el is rejtettem a világ elől.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Na, ide hallgass! – hallottam meg egy
ingerült, mégis lágy hangot, majd megéreztem Will ujjainak érintését a
csuklómon, ahogyan elvonta a kezemet az arcom elől, hogy a szemembe nézhessen,
még a vezetés ellenére is. – Nem akarom ezt még egyszer hallani a szádból! –
nyomatékosította érzelmeit szavak formájában is, s miután egy cseppet
lenyugodott visszafordult teljes testével az út felé, azonban szeme sarkának
odaadó figyelmével nem függesztette fel a mustrálásomat. – Te nem vagy gyáva,
Jane. Távolról sem!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Harry az, igazam van? – suttogásom szinte
egy lélegzetvételnek hatott, ám Will füléig tökéletesen elhatottak a szavaim,
melynek hatására teste megmerevedett. – Őt gyávának látod, és előbb utóbb rám
is így fogsz tekinteni, ha már nem lesz rám szükséged – mélyen szívtam magamba
a levegőt, a torkom vészesen kaparni kezdett, szemeim könnyfátyolba lábadtak,
miközben ujjaim megremegtek az ölemben. Éreztem, ahogyan Will szorítása
erősebbre emelkedik a vállamon, de kizártam az érintését, s hüppögve folytattam
tovább: - Ha rájössz majd, hogy olyan vagyok, mint egy közönséges, kellemetlen
pattanás, amit a lehető leghamarabb el kell rejteni, vagy mi több, ki kell
nyomni – ujjbegyemmel felitattam a szememből kikúszó cseppet, ami végigszántotta
az arcomat egészen a szemem sarkától az állam alsó vonaláig. – Már megszoktam,
hogy senkinek sem kellek – hanyag módon rántottam meg a vállamat, lehunytam a
szemeimet, melyek alól feltörtek a további cseppek. Hirtelen az autó mozgása
megállt alattuk, így riadtan pattantak fel a szemeim, majd láthattam, hogy a
piros jelzés dugójában állapodtunk meg, s alighogy ez bekövetkezett Will teljes
testével felém fordult és két keze közé fogta az arcomat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nekem szükségem van rád! – édes lehelete egyenest
az orcámnak csapódott, melynek hatására kellemesen hasított végig a hátamon a
hidegrázás. Lágyan elmosolyodott, ahogyan az arcom egy pillanat alatt kipirult,
mint egykor, nem is olyan régen. Pontosan abban a percben, amikor ott találtam
az ágyam szélén gubbasztva, amit engem figyelt, akkor pipacsvörös lett az
arcom, amit nem hagyott szó nélkül. Pozitív véleménnyel volt az átváltozott
tónusaimról. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Most még talán igen, de majd később… -
elkalandozott róla a figyelmem hitetlenségemben, nem néztem a szemébe helyette
inkább az behúzott ablaktörlőt bámultam. Nem akartam látni a tekintetében
megbúvó rosszallást a szavai iránt. Egyszerűen csak azt akartam, hogy értsen
egyet az érzelmeimmel nem pedig azt, hogy ellenszegüljön azokkal. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jane Elisabeth Mitchelle! – emelte fel a
hangját figyelmeztetően, én pedig beleremegtem abba, ahogyan a teljes nevemet
készült megfenyíteni természetesen teljesen legális módon. – Azonnal hagyd ezt
abba, mert ha nem…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mert, ha nem akkor mi lesz? –
tornyosítottam fel ezúttal én is kicsit a hangomat, mert nem tetszett, hogy
vitázott velem. Tudtam jól, hogy mik a bűneim és akármennyire is jól esett,
hogy fel akar azok alól menteni attól függetlenül még nem tisztult meg a
lelkem. Egyáltalán nem. Talán csak még rosszabbul éreztem attól magamat, hogy
nem ért egyet velem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kénytelen leszek beléd fojtani a szót! –
csibészes vigyora hatására értetlen grimasz ült ki az arcomra. Nem tudtam hová
akar kilyukadni, de volt egy sejtésem, hogy lesújtó szavai ellenére, - amikkel
egyáltalán nem akart megbántani pusztán csak féltett - kellemes percekkel
akarja majd dúsítani a kettőnk közös pillanatát. Ezt bizonyította az is, hogy
közelebb férkőzött hozzám és két kezét a vállaimra fektette. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Azt meg hogyan? – vontam össze a
szemöldökeimet, s közben azért a szám sarkában megjelent egy apró mosoly,
ahogyan nyaka köré fontam a kezeimet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hát, így – a számra tapasztotta az övét és
szorosabban ölelt magához, mint eddig bármikor, miközben az én ujjaim érintése
is megerősödött a nyakán. A szája az enyémmel együtt nyílt el, és megéreztem,
ahogyan az egész belsőmben melegség árad szét. A fogai közé vette az alsó
ajkamat, melynek hatására egy mély sóhaj tört fel a torkomból a meglepetéstől,
ám ennek ellenére nem toltam el magamtól. Az egyik kezének csapdájába ejtette
az arcomat, a másik pedig a hátamra simult, és olyan erősen ölelt magához, hogy
nem volt könnyű levegőt préselnem a közelségétől összenyomódott tüdőmbe, amely
szívemmel együtt hevesen zakatolt. Mind a ketten hangosan szedtük a levegőt. Mind
a kettőnk lehelete keveredett a másikéval. Kellemes mozzanatokkal simított
végig a nyakamon, majd mindkét oldalt lecsúsztatta a vállamon a kezeit.
Hangosan dobogott a szívem, ahogyan levegőhiány okából eltávolodtunk egymástól,
s mind a ketten igyekeztünk visszaállítani lélegzetvételünket az eredeti
állapotára. Azonban valamit tudni akartam, ami a kétségeket élesztette fel
bennem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will – szólítottam meg, mire felém fordult,
láttam, ahogyan a mellkasa még mindig erősen zakatolva emelkedik fel és le. –
Valamit meg kell kérdeznem tőled, még mielőtt ez az egész tovább folytatódna.
Tudnom kell! – mondtam olyan erőbedobással, ahogyan a hangomtól csak kitelt, s a
fiú figyelmét nem kerülte el az egy pillanatra felmerülő hezitálásom. Nagyot
sóhajtva végül kiböktem mi is okozza nekem a legnagyobb dilemmát. – Will,
pontosan mit érzel irántam? – nagyokat pislogva szólásra nyíltak el az ajkai,
majd bezáródva beléjük harapott. Hezitált. S mikor mégis elszánta magát a
feleletre hangos dallamszó áradt az éterbe egyenesen a zsebéből.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bocsáss meg – szavaival egy időben egy
bocsánatkérő pillantást is lövellt felém majd a füléhez emelve a kagylót egy
köszönésre méltatta a vonal túlsó szegletén elhelyezkedő személyt, majd
töretlen figyelmét annak mondandójára összpontosította. Láttam, ahogyan
pillanatról pillanatra egyre inkább elkerekedik a szeme, rémület ül ki az
arcára, majd a készülék kihullik a kezéből, s egyenest a kocsi padlójára
pottyanva leesik a hátulja.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi a baj? – kérdeztem féltve, ahogyan
közelebb csusszantam hozzá és az arcára fektettem a tenyeremet. Tekintetem fürdőzött
a rémületben, ahogyan élettelen vonásait tanulmányoztam, s egyre ijedtebben szedte
magába a tüdőm a légbuborékokat. – Teljesen elsápadtál, falfehér az arcod. Mi
történt? – lágyan simítottam végig az orcáján hátha érintésemben talál
megnyugvást, de szembesülnöm kellett azzal, hogy tettem a süllyesztőben végeztetett
be.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Cara – suttogta elhalón és lehorgasztotta a
fejét, azonban én követtem a tekintetét, amit fondorlatos módon elzárt előlem. –
Balesetet szenvedett, kórházba szállították – mondta végül, mire kitört belőlem
a hisztéria, szemeim elkerekedtek az ijedtségtől.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tessék?</div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-12665461275735095402014-06-01T00:15:00.000+02:002014-06-01T00:15:11.319+02:0045. fejezet: Ne hagyj magamra!<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Lassan elérünk a célhoz, de azért még vannak részek - ennek ellenére rákanyarodtunk az utolsó részre. Remélem tetszeni fog a rész, nekem ugyanis az egyik kedvencem lett s ebben igenis megmutatkozik a blog címe, miszerint bármi is történik, mi mindig túléljük. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki itt van még velünk, nagyon sokat jelent minden visszajelzés, főleg, hogy elég keveset kapunk. Nagyon szeretünk benneteket!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást és millio puszi Xx</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2EyITWYOCzBHqEZLMB-4nmWau80iG32vIYYMnSmBJwzMz1flPS5xJa6OdoNg53bCigqHbokeiAqcgIL7hv5F7qXgRBQMZ8OyM8K1JUGeKAIwhHuLoADEw8rHqxvsVpxRTDbSRMts1hKGi/s1600/tumblr_mqyts84b871snsrqfo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2EyITWYOCzBHqEZLMB-4nmWau80iG32vIYYMnSmBJwzMz1flPS5xJa6OdoNg53bCigqHbokeiAqcgIL7hv5F7qXgRBQMZ8OyM8K1JUGeKAIwhHuLoADEw8rHqxvsVpxRTDbSRMts1hKGi/s1600/tumblr_mqyts84b871snsrqfo1_500.jpg" height="210" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Ne
hagyj magamra!</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Félelem. Egy
mindenki által ismert, és generált érzelem. Nincs olyan ember a világon, aki
még nem találkozott vele vagy nem őrizgette magában. Vannak, akik a
csúszómászóktól, vannak, akik a zárt tértől, vannak, akik a tárgyaktól félnek.
Nekem is megvolt a magam gyengesége. Rettegtem attól, hogy itt hagy, hogy
egyedül maradok, és sosem leszek fontos senkinek. Hogy csak az álmaim vennék
észre, ha egyszer végleg eltűnnék.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Cara Bynes<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Lassan fordítottam
el a kulcsot a zárban, s hitetlenkedve vettem tudomásul, hogy csupán egyetlen
egy fordítás választott el a menedékként szolgáló épület belsejétől, ami csak
egy dolgot jelenthetett; anya itthon volt. Nem fűlött a fogam sem a lelkizéshez,
sem az udvarias bájcsevejek egyikéhez, melyeket ilyenkor minduntalan
lejátszottunk egymás között, így hullákat meghazudtoló csöndességgel masíroztam
a szobám felé. Azonban egy ismerős hang megállásra késztetett. Nem az
édesanyámé, ahhoz túlságosan rekedtes volt, s a felismerést követően egy
hosszúra nyúlt pillanat erejéig megállt bennem a levegő. Képtelen voltam az
élethez szükséges lélegzésre, s úgy megremegtem, akár a nyárfalevél, melybe
belekapott a lágy őszi szél – hiszen az ő hangja volt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Amikor azt mondtad, hogy nem akarod, hogy utánad menjek,
hogy kövesselek, és még egyszer azt mondjam, hogy szeretlek… gondoltál arra,
hogy ezeket másképp is megtehetem? – őszintén szólva, akkor még csak eszembe
sem jutott ez a fajta kommunikációs forma, hiszen abban a másodpercben minden
porcikám arra vágyott, hogy utánam szaladjon. Tudom, én voltam az, aki a
lelkére kötötte az ellenkezőjét, de mindennek ellenére reménykedtem benne, hogy
a szemeim elárulták neki a valóságot. Sajnos túlságosan vak volt, én pedig
túlzottan makacs, mint mindig. Karjaimmal átöleltem reszkető testemet, egyfajta
mentőövet kötve fuldokló alakom köré, miközben a nappali ajtótlan keretének
dőlve figyeltem Hazza szavait. – Tessék! Nem mentem utánad, de utolértelek, és
másképpen is tudom veled tudatni, mennyit jelentesz nekem. Te vagy az egyetlen,
az én egyetlenem. Mindig az leszel – hallottam, hogy sírt és az én szemeimet is
elhomályosította egy vékony könnyréteg. Ajkaimat beszívva, felrohantam a
szobámba anélkül, hogy végighallgattam volna. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Szipogva csaptam
be magam mögött a fából készült nyílászárót, már az sem érdekelt volna, ha anyu
rám törte volna az ajtót a bunkóságom miatt, vagy számon kért volna az előbb
hallott hangüzenet okán. A könnyeim hullottak, csak úgy, ahogy a Kávézóban,
ahonnan a kirohanásomat követően haza küldtek azzal az indokkal, hogy ilyen
állapotban képes lennék leönteni egy számomra nem igazán szimpatikus vendéget.
Eleinte vitatkoztam, végül beletörődtem Matt döntésébe és meg sem álltam
hazáig. Bárcsak megtettem volna, bár lassítottam volna a tempómon, hogy meg se
halljam az előbbi üzenetet. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Nem tudom meddig
bámulhattam a plafont vagy a narancsszín szobám falait, de egyszer csak
kopogásra lettem figyelmes. Nem volt erőm arra, hogy válaszoljak a kint
várakozó alaknak, ahogy arra sem, hogy elutasítsam, így a hallgatás beleegyezés
alapon feltárta elsötétített zugom bejáratát. Nem fordultam a betolakodó felé,
már a járásából rájöttem, hogy anyu volt az, s ezt csak tetézte, amikor
munkától kérges tenyereivel eltűrt egy fránya tincset a fülem mögé.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem szeretnél mesélni róla? - a válaszom egyértelműen
nemleges volt, amit azzal adtam a tudtára, hogy elfordítottam könnyáztatta
tekintetem. Szánalmasnak éreztem ezt az egészet, és már leírhatatlanul untam,
hogy mindig csak szenvedtünk: ha boldogok voltunk, akkor mások miatt, ha
szomorúak voltunk, akkor pedig egymásért hasadtak meg lassan dobbanó szíveink.
Csodáltam, amiért még képesek voltak verni, hiszen ennyi pofára esés után az
lett volna az ésszerű a részükről, ha feladták volna. Egy pillanatra
elmerengtem az öngyilkosságon, s most először képtelen voltam azonnal
elhessegetni eme kecsegtető ötletemet. Mindig is ostobaságnak tartottam, ha egy
lány egy fiú miatt ilyenekre vetemedett. Na de mi van akkor, ha az igaz szerelem
miatt tetted mindezt? Az vajon bocsánatos véteknek számított volna az égben?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Egyedüllétre vágyom – motyogtam az orrom alatt, de mintha
meg sem hallotta volna, kétségbeesett kérésem süket fülekre talált. Anya keze
az arcomat cirógatta, arra ösztönözve, hogy adjam ki minden bánatom, hogy abból
erőt merítve új életet építhessek, mire a sírásom egyre nagyobb méreteket
öltött. Zokogtam, mint még soha azelőtt. Nem tudtam feldolgozni azt a sok-sok
kínt, ami rám zúdult az utóbbi időkben, így az könnyedén maga alá gyűrt,
önmagam martalékává változtatva. Összetörtem belülről, valami elromlott bennem
s mint ahogy egy üvegből készült emléktárgyat, már engem sem lehetett
tökéletesen megjavítani, ugyanis a sérülés során elveszett belőlem pár szilánk,
melyeket senki sem volt képes megtalálni, nem hogy a helyére illeszteni. Ehhez
már senkinek sem volt elég türelme – és ezért képtelen voltam bárkit is
hibáztatni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Rossz így látni angyalom. Bezzeg, ha apád még élne! Ő
mindig szót értett veled, amiért annyira irigyeltem. Mindig tudta mit kell
mondani. Sosem voltam olyan jó szülő… - elcsuklott a hangja, mire alábbhagyott
a nyugtathatatlannak ítélt sírásom, míg végül az arcomra száradtak a könnyeim,
ezzel apró porszerű só szemcséket hagyva a bőrömön. Ülésbe tornázva magam, szorosan
öleltem anyut, akit még sosem éreztem ennyire közel a szívemhez, mint ebben a
másodpercben. Fura, mikre nem képes az elkeseredettség, hogy mennyire össze
tudja kovácsolni az embereket. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jó szülő vagy – suttogtam, s ezt követően jól
észrevehetően ellazultak, eddig görcsbe rándult izmai. A válla lejjebb
ereszkedett, a feje az enyémre dőlt és ezzel párhuzamosan csönd telepedett a
szobára. A sárga falakat bámultam, de helyettük egészen mást láttam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Úgy kilencek
lehettünk, emlékszem, hiszen apu akkor adta áldását a légből kapott ötletünkre,
miszerint átfestjük az amúgy unalmas falakat. Rengeteg különböző szín és még
annál több ecset hevert az üres épületrészben, melynek padlóját egy átlátszó,
vékony ponyva takart és védelmezett. Sokáig törtük a fejünket milyen legyen,
hogy melyik szín illene hozzánk a leginkább, de sehogy sem tudtunk dűlőre
jutni. Végül, apu és Haz papája vettek egy csomó, egyliteres kiszerelésben
kapható falfestéket és behordták őket az előkészített műterembe, ahogy azt mi
elneveztük azon a napon. Harry mosolyogva nyúlt bele az egyik vödörbe, majd
biztatott, hogy kövessem a példáját. Sosem voltam finnyás, de ennek ellenére
irtóztam a hűvös, sűrű folyadéktól, vagyis attól, hogy az a kezemhez érjen,
ugyanis attól féltem, hogy nem fogom tudni lemosni, ahogy azt egy mesében
láttam. <i>Ne izélj már, jó móka lesz! </i>Harry
szavai nem győztek meg, de nem akartam gyávának tűnni előtte, így fejet
hajtottam akarata előtt, melynek következtében életem egyik legboldogabb
délutánjával ajándékozott meg. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A színes minták,
melyeket a tenyereinkkel tapicskoltunk a hófehér falra több éven keresztül
késztettek mosolyra, s csak pár éve annak, hogy egy <i>Már érett nő vagyok! </i>kijelentés követően sárgára varázsoltam őket. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Min töröd a buksid? Rajta, ugye? – hálás voltam anyunak,
amiért visszarángatott a valóságba, hiszen attól tartottam, minél több időt
töltök a múltban, annál nehezebb lesz az elválás. A felejtés. Nem válaszoltam,
annyira abszurd és ismeretlen volt ez az egész szituáció. Még sosem ültem le
vele beszélgetni, főleg nem fiúkról és bár legszívesebben kisírtam volna
magamból mindet, ezt nem az ő vállain képzeltem el, hanem egy hatalmas tábla
csoki mellett. Csak ültem, mint ilyenkor mindig és némán kerestem a válaszokat,
mire anyu egy beletörődő sóhajt hallatva felállt és magamra hagyott. Egyszerre
örültem is és nem is, hiszen bár ezt akartam – pont, mint Harry esetében - a
remény ott lángolt a lelkemben, miszerint ő talán képes lesz észrevenni
elfojtott segélykiáltásaim egyikét. Nos, túl sokat láttam bele az ingatag
lábakon álló anya-lánya kapcsolatunkba. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Magamra maradva,
lehunytam szemeimet és elterültem a paplanom tetején, amikor is az eszembe
jutott egy régi dallam, mely új ütemmel és új szöveggel ismételten életre kelt.
Eleinte halkan dúdoltam, nem kellett papír ahhoz, hogy az eszembe véssem a
sorokat, hiszen képtelen lettem volna elfelejteni őket. Ahhoz túlságosan
személyes volt a jelentéstartalmuk. <o:p></o:p></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>I die everytime
you walk away, don’t leave me alone with me, see I’m afraid:<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>of the darkness
and my demons and the voices saying nothing’s gonna be okay.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hisz minden egyes
percben meghaltam, valahányszor elment és magamra hagyott a sötétben,
kiszolgáltatva a démonoknak, melyek egy másodpercnyi nyugtot sem hagytak
háborgó lelkemnek. Nélküle nem voltam önmagam, és minden arra késztetett, hogy
higgyek a fejemben életre kelő szavaknak, miszerint már semmi sem lesz rendben.
Már nem láttam egyetlen reménysugarat sem, ahhoz túlontúl elborult az ég,
főleg, hogy ezúttal én voltam az, aki saját magam alatt vágtam a fát. Én
kértem, hogy hagyjon el, s ő csak boldoggá akart tenni, még ha ezzel le is
mondott a saját boldogságáról. Vajon én képes lennék-e hasonló áldozatra…
minden jel arra utalt, hogy nem, hiszen nem mentem utána, és még most sem
éreztem késztetést arra, hogy felkeressem, ezzel megakadályozva végleges
döntésében. Közel sem voltam olyan erős, mint amilyennek mutatni próbáltam
magam és még fele annyi bátorság sem lakozott a szívemben, mint benne. A
felejtés könnyebb útnak tűnt, sokkalta járhatóbbnak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egy halk, monoton
zümmögés szabadított ki, önsajnáltató gondolataim fogságából, és rengeteg
időbe telt, mire ráeszméltem, hogy a rezgőre állított telefonom adott magáról
életjelet. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ott vagy? – egy aprót bólintottam, s csak később jutott
el a tudatomig, hogy ezt a vonal másik oldalán lévő személy nem láthatta,
feltéve, hogy nem rendelkezett szuperképességekkel. Gemma hangja aggodalommal
telve csengett a néma légtérben, s mintha az elfojtott sírás egy hatalmas
gombóccal ajándékozta volna meg torkát, szavai elhaltak voltak, gyengék, mint
egy frissen földet ért, megsárgult falevél. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igen, minden rendben? – kérdeztem, bár már előre tudtam a
válaszát így ez is csupán egy volt a berögzült, időhúzásra szolgáló mondataim
egyikéből. Visszafeküdve az ágyamra, kényelembe helyeztem magam és felkészültem
egy lelkizős beszélgetésre, mely elterelte volna a figyelmemet a saját
problémáimról. Azonban ahogy kiejtette a szavakat már tudtam, hogy üres
tévképzetekbe kergettem magam. Hisz ki másról is lehetett volna szó?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Elmegy – szipogta, s elcsuklott a hangja, mielőtt
befejezhette volna. Felhúzott szemöldökkel és kitágult pupillákkal pattantam
fel az ágyról, azonban a következő minutumban – ahogy rájöttem, mire készültem
– visszaestem a kényelmes berendezési tárgyra. Ostobaság lett volna utána menni
azok után, amiket mondtam. <i>Hiszen ezt
akartad, nem? </i>Kérdezte egy gúnyos hang, mire elhúztam ajkaimat, s keserű
szájízzel dőltem neki a falnak. Próbáltam valami értelmeset kikényszeríteni a
fogaimon keresztül, de sehogy sem sikerült, belebuktam a saját magam által
kreált csatába; már abban a pillanatban, hogy beleszerettem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Értem – válaszoltam végül, ezzel megtörve a ránk
telepedett csöndet. Lecsukott szemekkel, a gondolataimba temetkezve vitatkoztam
önmagammal, hiszen az a fránya hang bölcsebbnek képzelte magát, mint valaha.
Kioktató hangsúlyozása pedig egyenesen az őrület határáig lökdösött. <i>Miért nem kezdesz ünnepelni? Kinek fog
hiányozni az a hülye gyerek? Lesz helyette más. <b>Te is tudod, hogy ez nem igaz! </b>Valóban tudnám? Akkor miért nem
mentél eddig utána? Bizonyítsd be, hogy tévedek! <b>De képtelen vagyok a szemébe nézni. </b>Gyáva!<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Érted? Ennyi? Szerintem pedig nem fogtad fel! Itt állok
összefont karokkal a melleim alatt és nézem, ahogyan Niall és Ő még egyszer
átnézik, mindent elraktak-e, hiszen soha többé még csak vissza sem akarnak
jönni. Ő nem akar visszajönni. Soha. Többé – nagyokat pislogva próbáltam
visszatartani előtörni kész könnyeimet, melyek annyira szúrták a szemhéjam,
mintha sav keveredett volna az amúgy ártalmatlan folyadékba. <i>A soha hosszú idő, készen állsz arra, hogy
elengedd? Hiszen kedves és aranyos, mindig is odaadó volt veled szemben.
Egyszer valaki mással szemben is az lesz, és akkor bánhatod, hogy hagytad idáig
fajulni a dolgokat. Hát már nem is szereted? <b>De! </b></i>– ellenkeztem és legszívesebben üvöltöttem volna, ha attól
nem tartottam volna magam még bolondabbnak. Kétség kívül kezdtem elveszíteni a
józan eszem, a megingathatatlan ítélőképességem s a kártyavár, mely az életemet
hivatott jelképezni már imbolyogva dülöngélt jobbra, s balra a kegyelemdöfésre
várva. Egy fuvallatra, mely véget vetett volna ostoba szenvedésének. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi mást mondhatnék? – hangom megmaradt tárgyilagosnak,
oly hűvösnek, mint egy téli éjszaka. <i>Az
igazat! Hát nem hiszem el, hogy mindent nekem kell a szádba rágnom. Ébresztő
kislány, ne legyél ilyen beszari. <b>De
hazudott! Mindig mindenki hazudott, már elegem van belőle. </b></i>Álltam elő
egy megingathatatlannak vélt indokkal, azonban a tervem dugába dőlt, ahogy
megérkezett a felelet. Saját magammal vitatkoztam, mintha két külön személy
bújt volna meg egyetlen porhüvelyben. Jelen esetben, a testemben. <i>Te nem ezt csinálod? Hazudsz a barátnődnek,
aki nem mellesleg miattad veszíti el a testvérét ki tudja, mennyi időre.
Hazudsz az édesanyádnak, mert nem mered közel engedni magadhoz. Hazudsz
magadnak és pofátlanul a szemébe hazudtál neki is. Ne gyárts kifogásokat,
mindig is rosszul ment és ez a mai napig sem változott meg. </i>Megforgattam csokoládészín íriszeimet,
majd egy erőtlen sóhajt követően, a körmeimet rágcsálva vártam a választ – de
az nem érkezett.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Gemma kérlek, ne csináld ezt! – könyörögtem, de ez sem
hatotta meg. Egyre feszültebb lettem a süket vonal hallatán és már épp azt
hittem, hogy megszakadt a vonal, amikor egy ismerős hang ütötte meg füleimet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jó volt újra látni, kár, hogy egész idő alatt ilyen búval
bélelt volt. Én komolyan azt hittem, hogyha hazahívom, akkor azzal jót teszek
neki. Hogy megjön az esze és talán… Azt hittem egymásra találnak majd, de ezek
szerint nem láttam elég tisztán. Tudhattam volna, hogy Cara nem szereti eléggé,
hogy meg fogja bántani – ez volt az a pillanat, ami végképp a padlóra küldött,
ami elintézte, hogy a megmaradt méltóságom is a porba hulljon. Mozdulatlanul.
Valami eltört bennem – talán az a bizonyos mécses – és bőgni kezdtem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>I feel it in my
heart, soul, mind that I’m losing<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>You, me, you’re
abusing every reason I have left to live<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Éreztem. Minden
porcikám azt üvöltötte, hogy egy utolsó vesztes vagyok, s szipogva vettem
tudomásul, hogy igazat beszéltek. Anne szavai minden okot meggyaláztak, az
összeset, amim az életben maradáshoz szükséges volt, amelyek még megmaradtam
nekem s nem tűntek el vele együtt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Cara! – Gemma hangja mentett meg a további önmarcangolástól,
bár nem adta vissza az életkedvemet, hiszen ráleltem benne a neheztelésre,
mintha valamiféle megbocsáthatatlan bűnt követtem volna el ellene. <i>Nem ellene, hanem az öccse ellen. </i>Világosított
fel egy hang, amit legszívesebben egy feketelyukba löktem volna és még az sem
érdekelt volna, ha magával rántott volna a megfoghatatlan semmibe. <b><i>Addig
nem hagysz békén, amíg utána nem megyek, igaz?</i></b> Nem válaszolt, amit
határozottan igennek vettem, így gyorsan felálltam az ágyról és a szekrényem
felé lépkedve, kikaptam belőle az első pulcsit, ami a kezem ügyébe keveredett.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bocsi, de most le kell tennem – zihálva, már-már lihegve
adtam tudtára a tervem egy részét, miközben egyszerre egyensúlyozgattam a
kezemben az elektronikai készüléket és rángattam magamra a gyapjú felsőt. Nem
érdekelt, hogy elfolyt a sminkem, nem is néztem tükörbe, hiszen biztos voltam
benne, hogyha megtettem volna, akkor azonnal eltűnt volna belőlem ez a
harmatgyenge határozottság.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tessék? – összepréselt ajkaim rácsán kiszökött egy kósza
kacaj, ami csak még inkább összezavarta, eddig is morcos barátnőmet. Nem
foglalkoztam túlzottan hangos rosszallásával, egy egyszerű mozdulattal
bontottam a vonalat és a farmerom zsebébe mélyesztettem a mobilt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Úgy száguldottam a
lépcsőn, mint még soha. Még az eséstől való félelmem is megszűnt létezni, ahogy
egyszerre három fokot ugrottam át felelőtlen mozdulataimmal. Úgy éreztem egy
kisebb tornádó vagy egyéb természeti katasztrófa sem lett volna képes megálljt
parancsolni önálló életre kelt lábaimnak. Azok tudták a dolgukat s az irányt,
mintha csak egy mágnes vonzott volna felé. Gepárdokat megszégyenítő sebességgel
kaptam magamra egy kék tornacipőt, majd idegesen kutattam egy apró, fémből
készült tárgy után. Hiába.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Anyu! – üvöltöttem, akár egy sakál, mire a szóban forgó
személy egy hatalmas csörömpölést követően megjelent mellettem. Kíváncsi
tekintettel mérte végig indulásra kész személyem, de még mielőtt szólásra
nyithatta volna, az enyémekhez annyira hasonlító ajkait, belé fojtottam minden
szavát és megelőztem őt. – Kéne a kocsi kulcsod – jelentettem ki nemes
egyszerűséggel, mintha mindennapos dolog lett volna, hogy az egykor még apu
tulajdonát képező, 2004-es Audival furikáztam át a városon. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hova készülsz? – emelte fel egyik gondosan szedett
szemöldökét, mire valami ésszerű indokon törtem a fejem, az idegesítő hangocska
viszont, ahelyett, hogy segített volna, szimplán a képembe röhögött, majd
eltűnt, mintha ott sem lett volna. <b><i>Jellemző, amint eléred a célod máris elhúzod
a csíkot. Kösz a semmit! </i></b>Fújtattam, mint egy dúvad, s miután anyu
többször is megköszörülte a torkát a válaszomra várva, végül úgy döntöttem az
igaz út a legegyenesebb. Hiszen ha nem létezett volna a hazugság, s mi emberek
nem műveltük volna ilyen magas szinten, akkor nem tartottunk volna ott, ahol.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Elmegyek Harryhez – jelentettem ki kerek perec. Ajkaim
felfelé ívelő vonallá változtak. Ezzel próbáltam meggyőzni az előttem álló nőt
arról, minden rendben lesz. S csak reménykedni tudtam benne, hogy nem hazudtam
túlságosan nagyot. Hogy este már ismételten az ő karjaiban találnak rám azok a
fránya álmok, melyeket a legszívesebben elkergetnék majd, hiszen a valóság
ezerszer csábítóbbnak bizonyul az általuk kínált tévképzetnél. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ugye tisztában vagy vele, hogy öt percre lakik, még lassú
sétával is? Vagy ismersz valaki mást is ugyanezzel a névvel? – tette csípőre
bőrkeményedésekkel borított kezeit. Arca rezzenéstelenül vívta a csatáját az én
tekintetemmel, s bár nem volt könnyű, végül sikerült legyőznöm. – Vigyázz a
kocsira és magara is, rendben? Hívj fel, ha estére ott maradnál – kihúzva a
cipős szekrény felső fiókját, kiszedte belőle a keresett tárgyat, majd egy
puszi után szabadjára engedett. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Beülve a kocsiba, azonnal
ráléptem a gázra s ahelyett, hogy a Styles család otthonához mentem volna, épp
az ellenkező irányba fordítottam a kormányt. Tisztában voltam vele, hogy már
nem tartózkodott ott, így megspórolva a felesleges kitérőt, ráhajtottam a
Londonba vezető autópályára. Magamban számoltam a másodperceket, de egyszerűen
nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, miszerint várnom kell minimum egy órát,
plusz mínusz kettőt, hiszen péntekhez híven a forgalom hatalmas volt. <i>Hívd fel! <b>De… </b>Tudnia kell, hogy szereted, nem? Talán visszajönne.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> </i>Engedve
a kísértésnek, elővettem a telefonomat, majd kikeresve a nevét a névjegyzékből,
azonnal rányomtam a hívást kezdeményező gombra, arra, amelyik apró telefont
formázott. Vártam és vártam, de semmi. Vagy nem vette észre, vagy figyelmen
kívül hagyta. <b><i>Már nem kíváncsi rám. </i></b><i>Vagy
csak figyelmetlen, mint általában. Folytasd, ne add fel! </i>Jóval kevesebb
bizakodással nyomtam rá a zöld billentyűre, mely ismételten búgó hangot
hallatott. <o:p></o:p></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Don’t bury me,
don’t lay me down, don’t say it’s over<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Cause that would
send me under. Underneath the ground.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A könnyeim
patakokban folytak végig az arccsontom mentén, egyre homályosabban láttam tőlük,
de legalább a forgalom felszakadozott előttem, így a gyorsasággal nem voltak
problémáim. A telefont még mindig az ujjaim között szorongattam, miközben a
nevét kántáltam, akár egy mantrát. A lábam egyre sebesebb tempót diktált,
kétségbeesetten vágyott a közelségére, legalább egy búcsú erejéig, ha többre
nem is számíthattam. <i>Ne add fel! </i>Ismételten
egy gépies hang, megint ugyanaz az előre felvett szöveg, miszerint
pillanatnyilag nem elérhető és próbáljam meg később. Szomorkásan hajtottam le a
fejem és mérgemben az anyósülésre dobtam a kicsi készüléket. <b><i>Miért
nem képes felvenni? </i></b>Legszívesebben üvöltöttem volna, mégsem tehettem.
Már nem volt hangom a folytonos sírás miatt, így jobb ölet híján bekapcsoltam a
rádiót és a lehető leghangosabbra állítottam, amitől nem hogy a saját
gondolataimat, de azt a másikat sem hallottam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Leírhatatlanul jó
érzés volt a csönd – már, ha annak lehetett nevezni, hiszen a zenétől dübörgött
az autó. Ujjaimmal belevájtam a kormányba, ezzel apró, félhold alakú mintákat
hagyva a puha felületén. Alsó ajkamba harapva tapostam a gázra. Nem érdekeltek
a korlátok, úgy tettem, mintha csupán én tartózkodtam volna az autópályán.
Sorra előztem a kényelmesen püfögő csotrogányokat. Egy Lada, egy Seat, egy Opel.
Egy fehér, egy kék, egy sárga. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Az eső, mintha
meghallotta volna szüntelen jajveszékelésem, azonnal a segítségemre sietett.
Hatalmas, golflabda méretű cseppekkel próbálta tisztára mosni a gondokkal
fűszerezett életem. Elhomályosított a fájdalmat, eltompított minden érzelmet –
s érzékszervet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Az első dolog, amit
megpillantottam két, egymástól egyforma távolságra lebegő, sárga csillag volt.
Túl későn jöttem rá, hogy azok nem is ragyogó égitestek, hanem fényszórók
voltak. Egy kamion vészjósló lámpái. Ösztönösen cselekedtem, azonnal félre rántottam
a kormányt, anélkül, hogy belegondoltam volna, milyen következményekkel is
járhat eme tettem, leginkább az életemre nézve. Siralmas létezésem utolsó
másodpercei teljesen összekeveredtek, volt, amelyik el is tűnt, s többé vissza
sem tért.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Nagy
valószínűséggel elveszthettem az eszméletemet, hiszen amikor magamhoz tértem,
már jócskán besötétedett. Lüktetett a fejem, szinte hasogatott, viszont annyira
hajtott a kíváncsiság, hogy a fájdalom ellenére is körbetekintettem. Nem láttam
semmit és senkit. Teljesen összezavarodtam, s csak jóval később sikerült
kiraknom az elmémben lévő kirakós darabjait. Nem azért volt vakítóan nagy a
sötétség, mert leszállt az éjszaka, hanem azért, mert az egész járművet magába
kebelezte egy fekete lyuk. Én magam voltam a sötétben, méghozzá a víz alatt.
Remegve nyúltam a biztonsági övem felé, de annyira ideges voltam, hogy nem
sikerült kikapcsolnom. Hiába rángattam, hiába kapálóztam az folyton
visszahúzott. Nekiszögezett az ülésnek, miközben nem hogy az időm, de a levegőm
is jócskán fogyott. <b><i>Meg fogok halni. Vége. Ennyi volt. </i></b>Zihálva szívtam be az éltető
oxigént, ordibáltam, ahogy csak a torkomon kifért, s csak akkor döbbentem rá,
hogy ezzel értékes másodperceket pazaroltam el, amikor már késő volt. A
levegőhiánytól képzelődni kezdtem, de nem bántam, hiszen álmomban velem volt.
Szeretett, és megbocsátott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Sajnálom.
Annyira sajnálom. Minden az én hibám – egy virágokkal borított réten voltunk, a
mi rétünkön. Egy pokrócon feküdtünk, olyan közel egymáshoz, hogy a vállaink
egymáshoz értek minden egyes lélegzetvételnél. Gond nélkül vettem a levegőt,
már nem szúrt a mellkasom, hiszen megszűnt minden fájdalom. Csak ő volt meg én.
Harry keze az enyém után kutatott, és amikor végre megtalálta, rám emelte
élettel teli tekintetét. Mosolygott, boldog volt.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Semmi baj. Ne
gondolj a múltra, hiszen akkor a jelen elszáll anélkül, hogy kiélvezhetnéd –
ajkai lassan közeledtek az enyémekhez, végül teljesen egymásra feküdtek. Nem
csókolt meg, amíg bizonyossá nem vált számára, hogy engedném. Türelmesen várt, hagyta,
hogy én irányítsak, amit meg is tettem. Mohó lettem, követelőző, hiszen erre
vártam, mióta csak éltem, és most, hogy belül tudtam, közeleg a vég, hálás
voltam az elmémnek ezért a képért, azért, hogy elvette a kínt. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Szeretlek.
Örülök, hogy végül el tudok búcsúzni – motyogtam az orrom alatt, csillogó
szemekkel mosolyogtam Haz alakjára, hiszen el akartam raktározni magamban
minden vonását, testének minden rezdülését. Szomorúnak látszott, de ezzel
párhuzamosan boldognak is. Ez a kettősség pedig bennem is ott lappangott. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Szeretlek – ez volt
az utolsó szó, ami elhagyta a száját, többre nem is volt szükségünk. Szorosan
magához ölelt, olyan közel, hogy éreztem jellegzetes, férfias
illatát. Az állát a fejem búbjára fektette, miközben egyik kezével a hajamat
simogatta. Imádtam, amikor ezt tette, ugyanis ilyenkor olyan biztonságérzet
lett úrrá rajtam, mint soha máskor.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A kép lassan
fakulni kezdett, így behunytam a szemeimet és elképzeltem, hogy még mindig
ugyanolyan élethű, mint amilyen az elején volt. Egyre nehezebben vettem a levegőt,
minden végtagomban megjelent az égető fájdalom, ahogy az oxigén távozott
belőlem. A szemhéjam elnehezedett, az egész testem ólomsúlyúvá vált, de azt még
sikerült felfognom a körülöttem lévő eseménysorozatból, hogy a víz áttörte az
első üveget. Csupán egy hajszálrepedésből szivárgott a jéghideg folyadék, de ez
is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, a két halál közül sokkalta inkább az elsőt
választanám. Az oxigénhiány ugyanis kevésbé tűnt kegyetlennek, mint a vízbe
fulladás. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Lost trust, 21
grams of soul, all the sanity I ever owned gone, but I’m still breathing<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Through the
thunder, and the fire and the madness, just too late<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>You shoot me down
again…<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>but I’m still
breathing.<o:p></o:p></i></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-62583133171295291782014-05-25T00:44:00.000+02:002014-09-05T20:49:39.330+02:0044. fejezet: Ég veled!<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Sziasztok!</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span><i><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;">Ismét elérkezett egy újabb fejezet ideje. Mindkettőnk nevében szeretném megköszönni a támogatásotokat, sokat jelent egyetlen pipa is és remélem még örömeteket lelitek a történetben. A mai fejezet az egyik személyes kedvencem még annak ellenére, hogy szomorú hangvitelű, bízom benne, hogy Nektek is tetszeni fog és, hogy elmondjátok róla a véleményeteket!</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Jó olvasást és kitartást az utolsó hetekhez a suliban! <3333</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Millió puszi és szoros ölelés, kriszty96</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpw1gfw2BRBIp7EaF_NCuHJQpovcRw07m27Oxo2BBTlkvmypa8pPK4IedJCYt91zRdWtUheAferqS3cXqkpWTXJy-zcP53DhDa17xH-oQLkD9T7CWAJBQfrf6Z1nsGy-2r-P-ALuefrF4/s1600/normal_take_me_home_14_thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpw1gfw2BRBIp7EaF_NCuHJQpovcRw07m27Oxo2BBTlkvmypa8pPK4IedJCYt91zRdWtUheAferqS3cXqkpWTXJy-zcP53DhDa17xH-oQLkD9T7CWAJBQfrf6Z1nsGy-2r-P-ALuefrF4/s1600/normal_take_me_home_14_thumb.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Ég
veled!</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> „Fáj, fuldokolsz, majd megfulladsz – érzed,
hogy valaminek vége, egy kör bezáródott. Talán végleg. Ott van benned, a
szívedben eltörölhetetlenül ott lakozni minden cseppnyi pillanat, amit együtt
éltetek meg, de már nincsen választásod, hagynod kell elfoszlani mindent. Az
idő írja, nem segít, mert bár tudod, hogy a távolság megfosztható métereitől az
érzelmek nem bizonyos, hogy ismét úgy fognak dagadni, mint azelőtt. Egy régi
kép, sok ezer óra, közös élmények, megegyező érzelmek, már egyik sem valós,
mindegyik érvényét veszítette, ezt hiába is tagadnád. Olykor néha
következetesnek kell lenni, határozni, még ha fáj is, meghozni döntéseket,
elkerülni a lehetséges feszültségeket. Hangokat, szavakat formálni az
ajkunkkal, végleg elengedni valakit. Azt mondani; <b>Ég veled!</b> Talán örökre…”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> </span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 15.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-themecolor: accent1;"> </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Komolyan úgy
gondolod, hogy jó döntést készülsz meghozni? – a szobám ablakában ültem, és még
mindig Nagyapa naplóját tartottam a kezeim között. Tűnődtem, merengtem magán az
életemen, miközben a fejemmel tartottam a fülemhez a telefont kezeim pedig a lapok
között jártak felfedve ezzel a régi sorok értékét. A vonal túlsó végén Jane
valamit levert, mire összerezzentem. Kétség kívül nemrég kelhetett fel, s mégis
az első dolga az volt, hogy engem felkeressen a telefonálás nonverbális
formájában. Ő is érezte. Látta a szívem mélyén csücsülő keserűséget. Még egy
jelenet is a szemei elé tárult a tegnap este folyamán, ami elkeseredésem végső
kitörése volt. Nem akartam Willnek fájdalmat okozni, nem akartam, hogy
bárkinek is osztoznia kelljen a szenvedésemen, de nem bírtam. Összetörtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Kiegyenesedve
vetettem a hátamat a falnak, lábaimat felhúzva tartottam, miközben üveges
tekintetem a lapokra szegeződött. Hát, tényleg mind igaz! Nagyapa nemcsak
unalomból vetette lapokra az életének perceit, hanem, mert mind-mind tele
volt bújtatókkal, olyan tényekkel, amik végül az életébe szöktek.
Visszavonhatatlanul. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><i> Mit csinálsz?</i> –
furakodott egy gondolat az elmémbe, ahogyan tollat ragadva
fellapoztam az utolsó, telítetlen oldalt. <i>Írok
és várok</i> – válaszom elhalványult, nem volt benne életjel, már nem is volt
rá szükségem. Kinek is volna már? Egy ember, aki mindent elrontott, aki mindent
elveszített még mit várhatna az élettől? Mit nyújthatna még az nekünk, ha
egyszer a próbálkozásaink kudarcban csömörlöttek meg? Minden egyes alkalommal.
Ameddig világ a világ. <i>Minek írsz? Mire
vársz?</i> – érkezett az újabb monoton kérdés a tudatalattimtól. <i>Próbálom elérni, hogy senki se követhesse el
az én hibámat, arra várok, hogy valamikor felébredjek. De nem fog menni</i> – a
tekintetemet eláztatták a könnyeim, küszködve szívtam magamba a levegőt,
ahogyan a szemeim felemelkedtek a sorokról. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><i> Az
élet maga a pokol, s ha nem vagy őszinte, gyáva módon elhallgatsz érzelmeket
könnyen azzá válhatsz, ami addig nem voltál, és sosem akartál lenni. Önmagad
árnyéka!</i> Már nem bírtam, úgy éreztem nincsen tovább. Akaratlanul is
megszorítottam a kezemmel a fejemmel megtartott telefont, ahogyan a szívem
egyre inkább feszíteni kezdett. A napló kihullott az ölemből. Jóformán az egész
napot ágyban akartam tölteni, míg csak el nem érkezik az utolsó pillanat. Ami
dönt mindenről. <i>Én</i> már döntöttem,
elhatároztam a sorsomat. Semmi értelme sem volt tovább húzni az
elkerülhetetlent, néha csak egyszerűen jobb szembenézni a tényekkel és elébük
vágva követni őket, hogy hamarabb elmenekülhessünk a kudarcok elől. Éppen erre
készültem, megszabadulni a bánatomtól, elhagyni valamit, elveszíteni <i>Valakit</i>. Azt mondani; <i>Ég veled!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Az utcára bámultam
az ablakon keresztül. Hallottam, ahogyan Jane hangosan veszi a levegőt, csak a
válaszomra várt. Igyekeztem összeállítani magamban valamit, hogy meg tudjak
szólalni. Bárminek örültem volna. Akárminek. De a szavak csak nehezen
vándoroltak el az ajkamra. Nehezen lélegeztem és nehezen dobogott a szívem még
ép része. Egy bizonyos terült már végleg elsorvadt, az, ami Cara-ért dobogott.
Azaz a kilencvenöt százaléka, a maradék öt még talált reményt a zenében. Olyan
rossz volt arra ébredni, hogy csak egyetlen megfordult érzelem kell ahhoz, hogy
valakit gyűlölni kezdj. Hogy megrothadjanak irányodba az érzelmei. Hogy
kényszeresen azt érezze már nincsen számodra hely az életében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - A döntéseink
mindig jók, Jane – szólaltam meg nagy sokára elhaló hangon. – Csak olykor mi
vagyunk azok, akik képtelenek vagyunk megkülönböztetni a jót a rossztól. Amit
készülök tenni, - szipogva megtöröltem az arcomat, szemem sarkából
lecsippentettem az odatapadt könnyeket. – sokkalta jobb döntés, mint amiket
eddig véghezvittem. Soha jobban nem cselekedtem még – egy percre ismét a
fejemhez fogtam a telefont, hogy két tenyeremmel felitassam a sós folyadékot az
egész arcomról. Egyre jobban kezdtem abban hinni, hogy Will igazat mondott.
Ideje volna már végre eltűnnöm innen, elhúzni a csíkot és vissza sem nézni.
Csak idők kérdése. Rövid időké. Pillanatnyi perceké. Nyúlfarknyi másodperceké.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Nem vagyok olyan
őrült, mint te – szemeim elkerekedtek a vádaskodása hallatára, ő is szipogott.
Jane sírt miattam. Elakadt a lélegzetem, nem akartam hinni a fülemnek, ahogyan
a hangját egyre jobban eltorzította a sírás. – Igen, jól hallottad! – szinte
magam előtt láttam, ahogyan a kezével is nem csak az akaraterejével legyűri a
könnyeket az arcáról, miközben a lejtése felerősödött és barátságos támadást
öltött magára. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Hatással akart rám lenni, hogy minimalizáljam az ostobaságomat,
hogy vetkőzzek ki a döntésem viseletéből, hogy gondoljam meg magamat és
maradjak. Hogy még legyen merszem küzdeni egy csatában, amit már régen
elveszítettem. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - A mi körforgásunk tökéletesen leírja milyen nehéz valakit
kiverni a fejedből, ha már egyszer beköltözött a szívedbe. Te, Will, én, és
Cara – egy pillanatra megrázkódtam a név hatására, az utolsó névére, melynek
hála ismét könnybe lábadt a szemem. – Mi négyen pontosan tudjuk milyen nehéz
szeretni valakit, hogy mennyi nehézségen kell átmenni csak azért, hogy ki tudj
mondani egy szimpla sziát. Éveken keresztül, éveken keresztül titkoltam mindent
– ismét felerősödött a hangja, a zokogás eltelítette az egész személyiségét,
engem pedig sokkban tartott. Mellette akartam lenni, hogy átölelhessem, hogy
megnyugtathassam, de kétséget kizárólag azzal csak még inkább ártottam volna
neki. Az senkinek sem segít, ha ott találom Willt és ismét csak vitát
gerjesztek kettőnk között. Ettől meg akartam óvni Jane-t. – El sem tudod
képzelni milyen nehéz nap, mint nap ott lenni valaki mellett úgy, hogy még csak
tudomást sem vesz rólad. Hogy rád sem néz. Hogy csak egy kis tudatlan fruskának
tart. Fogalmad sincs arról, milyen nehéz volt ez nekem. Nem tudhatod mit éltem
át, amikor azzal kellett szembesülnöm, hogy mind félreismertetek, hogy mind az
hittétek; „nézd, itt jön a szőkeség, aki csak a vásárláshoz ért!” Nem tudod… -
szaggatottan jutott csupán csak el a levegő a tüdőmbe. Tudtam, hogy nem azért
mondja ezeket, mert Will megbántotta, a sokévnyi szenvedés most utat tört
magának. Fel a felszínre. Kisiklott belőle, hogy végre megkönnyebbülhessen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Amikor megláttam
Őt, - kezdtem bele fojtottan, a vonal végén elhalt a szipogás, töretlen
figyelmet éreztem valahonnan távolról magamnak vésődni. – rögtön tudtam, hogy
fontos személy lesz az életemben. Mindig együtt játszottunk – halovány mosoly
jelent meg a szám sarkában, amit a könnyeim torzítottak el, amik egyenesen az
arcomon folytak végig. – Soha nem volt olyan nap, hogy ne kívántam volna azt,
hogy belém szeressen, miután rájöttem, hogy fontos nekem. Fontosabb, mint
bárki. Emlékszem, hogy mennyi időn át gondolkoztam azon, hogy mi lehet a bajom,
hogy miért figyelem még távolról is csak Őt. Amikor megszólalt akár egy tanítási
órán vagy egy baráti beszélgetés által szinte ittam minden egyes szavát. Amikor
közösen írtunk dalt többnyire Ő alkotta meg az egészet, mert annyira figyeltem
a mozzanatait, hogy képtelen voltam bármi másra koncentrálni. Nem létezett más,
csak Ő. Még az álmaimban is csak Őt láttam. A bájos arcát, azt, ahogyan
összefogja a haját, amikor melege támadt munka közben. Amikor megfogta a
kezemet, mert félt egyedül végigmenni a sötét utcákon. Amikor szüksége volt a
közelségemre, hogy biztonságban érezze magát.</span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><i> Már mindennek vége.</i> A testem összegörnyedt, úgy festhettem akár egy
kupac gyűrött ruhadarab, amit megcibált a zord téli szél. A mellkasomat a sírás
emelte egyre feljebb és feljebb, ahogyan elveszett előttem minden világosan
látszódni a fakón megvilágított szobában. A könnyeim mezejétől már nem láttam
semeddig. Megvakultam. Elveszítettem a látásomat, s a szívem is vakká vált. Nem
érzett már, mert nem látta értelmét. Úgy éreztem, ha kiadok magamból minden
érzelmet géppé tudok majd válni, hogy végleg elfelejtsek mindent. Hogy képes
legyek elfelejteni Őt és a pillanatokat. <i>A
mi pillanatainkat.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Ő is ezt tette –
hallottam Jane hangján, hogy mosolyog, miközben az együttérzés percről percre
egyre nagyobbra növekedett benne. – Folyton azt leste, hogy merre jársz. Mindig
arra várt, hogy megjelenj. Vágyódott utánad. Sosem beszélt másról csak rólad,
nem volt olyan perc, amikor ne hozott volna szóba. Mindig komor volt, de, amikor
megjelentél felragyogott az arca, folyton mosolygott. Nélküled olyan semminek,
elveszettnek érezte magát, de a megérkezésedkor biztonságot érzett és
boldogságot. Teljesnek érezte magát melletted. Boldognak – láttam. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Láttam,
ahogyan ott ül Jane-el egy régi jelenet keretein belül egy kávézói asztalnál.
A kezével támasztotta ki a fejét, az ajkai lelombozódva lefelé kunkorodtak, és
köves tekintettel figyelte a vele szemben csacsogó lányt, de kétség kívül nem
hallott egy szót sem abból, amit Jane mondott neki. Aztán beléptem én. És Ő
meglátott. A könyöke elhagyta az asztallapot és már csak a kezei tartózkodtak
rajta. Az ajkai mosolyra fakadtak, és hevesen integetni kezdett nekem, hogy
felhívja magára a figyelmemet. A figyelmemet, amit titkon végig rajta tartottam.
És ez a sok minden most világossá olvadt. Rájöttem. Mind a ketten sok éven át
tévhitben éltünk. Ameddig én abban a hitben éltem, hogy sosem szerethet, addig
Ő szeretett. Ameddig azt gondolta, hogy csak barátként tekintek rá, addig én
végig a nőt láttam benne. Ott voltunk, közvetlenül egymás előtt, vágytunk a
másikra, de egy láthatatlan fal kettészabdalt minket. A mi kötelékünk bár
létezett, mégsem teljesedhetett ki. Eddig. Kapott magának időt, ami még csak
egy egész nap sem volt. Hát, csak ennyi járna nekünk? Pár röpke óra és megannyi
álmatlan éjszaka egy egészen más személy mellett, akiben csak a vigaszt
keressük, hogy el tudjuk felejteni egymást? Hogy ne tudjunk többé fájdalmat
okozni a másiknak? Mert mi kétség kívül ezt tettük, csak bántottuk a szívünket
azzal, hogy próbára tettük a dobbanásainak béketűrését. Csak áltattuk magunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Ilyen volt, igen –
sután bólintottam egyet ezzel kifejezve, hogy osztozom barátnőm véleményén. –
De mára egészen más lett. Megváltozott. Miattam változott meg. Az egészről én
tehetek – elkeseredetten a hajamba túrtam, cincálni kezdtem a tincseimet, hogy
még jobban fájjon, hogy még nagyobb fájdalmat érezhessek. Azt akartam, hogy
nekem is legalább annyira fájjon, mint Neki, sőt! Jobban, nagyobb fájdalmat
akartam, mert már csak ezzel tudtam Őt érezni. Nem maradt másom. Semmi sem
emlékeztetett már rá csak a szenvedés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Nem, Harry. Ez nem
igaz – elkeseredetten próbált meg nyugtatni, felhívni arra a figyelmemet, hogy
én nem tehetek az egészről, semmiről sem. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Hevesen belerúgtam a földön heverő
naplóba, ami végigsiklott a parkettán és nekiütközött egy komódnak. Egyre
jobban tombolt bennem a tehetetlenség, a düh – nem bírtam csitítani. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Cara,
szeret téged, mindig is szeretett. Oda van érted. És te is odavagy érte. Egy
ilyen érzelmet nem lehet egykönnyen eltörölni. Akármit is mondott neked
hazudott, csak azért mondta, mert fájt neki, hogy gyáva volt. Azt hitte, ha
megpróbál téged elfelejteni majd mindent képes lesz megoldani, ha Will oldalán
mutatkozik. De tévedett – szavai ordításba torkollottak. Testtartásom
megmerevedett, éreztem, ahogyan a szívem kapuja lassan összezárult. Készen
voltam arra, hogy az utolsó löketeket is kiadjam magamból, hogy végleg
elfelejtsek mindenre emlékezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Régen mosolygott,
most viszont csak egy vonallá préseli az ajkait – mint, aki meg sem hallotta
Jane szavai, az összeset figyelmen kívül hagytam, ahogyan a könnyek még inkább
kicsobbantak a szemgödrömből. – Olyan, mintha nem önmaga volna. Minta magamat
látnám benne, azt, aki Londonban voltam. Azt a fiút, aki szart rá mindenre és
mindenkire és csak a csajoknak, a buliknak, meg a piázásnak élt. Ő is ezt
teszi, csak éppen a munkába veti magát és kizárja a barátkozás lehetőségét. Ez
csak még inkább elveszi az összes reményemet – a fejem felemelkedett, üveges
tekintetem ezúttal a velem szemközti falat mustrálta. – El kell innen mennem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Maradnod kell! –
szegült ellen Jane a szavaimmal, a ráhatása erős volt, mint mindig, amikor úgy
gondolta a meglátásai helyesek. Most nagyot tévedett, de nem hibáztattam érte. Megmarkoltam
a párkány szélét, ahogyan leszálltam róla, és remegő lábakkal indultam meg a
kitárt szekrényeim irányába, amiknek összes polca üresen lankadt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Értékelem a
figyelmességedet, de azzal semmit sem érnék el, ha maradnék – savanyú mosoly
csücsült a szám mély szegletén, aminek nagy részre azért telepedett az arcomra,
mert jól esett Jane odaadása, ami nekem feszült, csak nekem szólt. – Cara attól
még ugyanúgy utálna. Akkor is, ha itt vagy a világ bármelyik más pontján
vagyok, csakhogy közelebbről jobban tudja velem éreztetni, hogy mennyire
elcsesztem az egész életemet – mély lélegzetet vettem, kezeimmel
végigsimítottam az üres polcokon, amik most már örökké azok lesznek. Így
hagytam itt pár évvel ezelőtt és ez most is így lesz. De ez a búcsú már örökre
szól. Nincs miért ide visszatérnem, még ha a családom itt is él, az emlékek
távol fognak tartani Holmes Chapel-től. Jobb lesz így mindenkinek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - De, Harry…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Hiányozni fogsz! –
rontottam rá a szavaira, amikkel ismét tiltakozott. Hatalmas huzattal csaptam
be a nyitott szekrényajtót, végighordtam a tekintetemet a teljesen üres szobán.
Már csak az ágyneműm volt bevetetlenül az ágyon, mert Anyu azt mondta hagyjam
csak ezt nyugodtan rá. Tudta, hogy bármikor láthatjuk egymást, tisztában volt
vele, de a szemei minduntalan könnybe lábadtak, ahogyan arra gondolt, hogy a
fia el fog távozni. Nem csak a köreiből, hanem régi önmagából is. Meg akartam
szűnni a régi Harrynek lenni. Valami más, új akartam lenni. Egy olyan fiú,
aki nem tud többé mosolyogni, egy srác, akinek már semmi sem okoz meglepetést
vagy boldogságot. És tudtam, hogy ez így is lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Te is nekem – Jane
hangja ellágyult, mély sóhajt engedett a tüdejébe forrni, majd percekig csak
hallgatott. Tudta, hogy ez már a búcsú, hogy már nincsen tovább remény, hogy
már semmi sem lehet képes befolyásolni a döntéseimben. <i>Már döntöttem!</i> – Ha bármire… - gyatrán küszködött, tudtam, hogy
hangtalanul zokog, hogy eltusolva elengedi a könnyeket. – Ha bármire szükséged
volna, hívj fel! Én mindig itt leszek neked, sosem szűnök meg a barátod lenni.
Rám mindig számíthatsz. Mindig – ha most itt lett volna, mellettem, szorosan
megszorítja a kezemet és mélyen a szemembe tekint, le a lelkemig. Valahol
mélyen tudtam, hogy igazat mond, hogy mindig számíthatok majd rá, de nem
tehettem. Ahhoz, hogy végleg elszakadjak, ettől a falutól minden köteléket el
kell szakítanom. Ki kell tépnem a szívemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Vigyázz magadra,
és légy boldog! – megnyaltam az alsó ajkamat, esetlenül az ég felé emeltem a
tekintetemet, hogy a kikívánkozó könny elpusztuljon, hogy a súlyos levegő
megrekedjen a légútjaimban és ott olvadjon szerte szét. Jane szemfülesen
kilátta a szavaim alól a búcsúmat. Nem volt már más hátra csak a búcsú. – Ég
veled, Jane – nem vetettem siralmat a hangomba, visszatartottam, hogy ne
kelljen még inkább aggódnia miattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Ég veled, Harry –
a vonal süket lett, abban a minutumban elhallgatott és már csak egy búgó hang
sodródott el a fülemig. Jane letette a kagylót. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Visszasántikáltam a párkányig
és ráhelyeztem a mobilomat, aztán vettem egy hatalmas fordulatot. Rám törtek az
emlékek, ahogyan körbenéztem a szobában. Lassú léptekkel iramodtam meg az ágyam
felé, ujjaimmal közre fogtam az ágyneműt, s magamba szippantottam a kellemes
aromát. Nem csak Anyu öblítőjének illatát, szinte még éreztem, ahogyan Ő ott
hagyja a parfümének nyomatát. Láttam, ahogyan ott fekszik bebugyolálva a
takaróba és este csak arra vár, hogy sikerüljön kicseleznem Anyut és
fellopózzak a szobámba, hogy együtt lehessünk és az egész éjszakát végigbeszéljük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Harry, azt hittem már sosem jössz fel. Kezdtem
elálmosodni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">- Kicsit tovább tartott, mint azt reméltem. Anya nagyon
erősen tud érvelni, így meg kellett várnom ameddig elalszik. De, ha megtudja,
hogy fellopakodtam tuti szíjat hasít a hátamból. De tudod mit? Megéri!<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Még erősebben tört rám a zokogás, ahogyan a hangok a
fejemben felidézték a régmúltat. Egy olyan szakaszát az életemnek, ahol még
csak Ő és én léteztünk, ott voltunk egymásnak. Nem kellett attól tartanunk,
hogy részegen belemegyek valami ostoba fogadásba, nem kellett félnünk attól,
hogy valaha is elszakadunk. Talán lett volna elég erőm, és bátorságom ahhoz,
hogy évek múltán felfedjem az érzéseimet. Talán, ha végig a közelében lettem
volna, minden másképpen történik. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Levetettem magamat az ágyra, lehajtott fejjel
túrtam a hajszálaim közé, amiket ismételten tépni kezdtem. Magzati pózba
gömbölyödve itattam az egereket, közben próbáltam győzködni magamat arról, hogy
jó döntést hoztam, csak jót teszek azzal, ha eltolom innen a képemet. Mindenki
boldog lesz, Will, Cara, Nick, Haydn, talán még Jane is. Ha csak kicsit is
magába néz tudni fogja mennyivel könnyebb lesz az élete, ha én kikerülök a
képből, hiszen akkor összeomlik minden vita, elhal a gyűlölet közöttem és Will
között. Ha nem is szűnik meg talán majd a távolság mindent felemészt. Talán az
idő létrehoz majd egy új Harryt, aminek mindig is kellett volna lennem,
akinek örökre Londonban kellett volna maradnia. Nem szabadott volna megtennem
ezt a kitérőtől, örökre távol kellett volna maradnom Holmes Chapel-től, hogy
ne okozhassak Neki még több fájdalmat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Harry – hallottam
meg egy hangot a kitárt ajtómon keresztül egyenest a halból felszivárogni a
szobám gyomráig. Felegyenesedtem és aprólékosan megtöröltem az arcomat, bár
tudtam, ha akartam volna, sem tudom letagadni, mivel ütöttem el az egész
időmet. Minden az arcomra volt írva és a szemeimbe hegesztve. – Minden készen
áll! </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> <i>M</i></span><i style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">ost vagy soha</i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">, sóhajtottam
magamban fuldokolva a kétfelé szakadástól. Tudtam mit akarok, de belül éreztem,
hogy még meg kell próbálnom, tennem kell valamit. Legalább csak el kell
búcsúznom. Töretlenül a telefonomat firtattam a tekintetemmel, majd mélyet
sóhajtva elkiáltottam magamat: </span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Csak egy perc – mondtam, majd hallottam,
ahogyan az ajtó odalent becsukódik, tehát Gemma elhagyta a házat.
Felegyenesedtem ültömből, s a telefon után kaptam. Szótlanul kikerestem a
keresett számot, tárcsáztam, majd a fülemhez passzíroztam a készüléket, ami
tudatta velem, hogy kicsöng a túlsó sáv.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - <i>Halló</i> – hallottam meg a kissé élénk
szavát, ami ellentmondásos volt a mostani fejleményekkel kapcsolatosan. Talán
máris elfelejtett volna? Talált magának valaki mást?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Cara… -
szólítottam meg elhalón lehajtva közben a fejemet, ahogyan a lelkiismeret-furdalás lesben állva lecsapott a testem egészére. Egyre jobban erőmet szegte a
rettegés, most, hogy szemtől szembe – vagy inkább fültől fülbe – kerültünk
egymással. De érkezett egy illúzióromboló elem, amire egy percig sem
számítottam. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><i> Sajnos jelenleg nem vagyok
elérhető, tudod, mit kell tenned a sípszó után</i> – hallottam, ahogyan a
sípszó felbúg, és a vonal megnyílik előttem arra várva, hogy ajkaimat szó
hagyja el. Egy percig eltöprengtem azon, hogy voltaképpen, hogyan is kellene
cselekednem. Hagyjam, és rögtön menjek, vagy beszéljek, és csak utána tűnjek el
a faluból. Végül ajkaim szólásra nyíltak el, de még hosszú időn át így is csak
egy szót tudtam kinyögni. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Szia – semmi válasz, semmi életjel. Csak az a
monoton módon búgó hang, ami még néha recsegőssé is foszlott. A kezeim megremegtek,
attól féltem bármikor kicsúszhat a telefon az ujjaim közül és darabjaira
törhet a mentafa parkettán. Féltem, talán ennyire még soha, de nem is attól,
hogy ismét csak elküld, hogy esetlegesen elüldöz. Magamtól féltem, attól, hogy
majd nem tudom megzabolázni a könnyeim zuhatagát. Nem tévedtem, abban a
pillanatban, ahogyan ismét reccsent egyet a vonal a szemeim vörösségét csíptek
az újabb világra szült könnyek. – Cara, kicsim – szólítottam meg ezúttal
lágyabban, ahogyan ujjam begyével megtöröltem a szipogó orrom. – Kérlek, ne
tedd ezt – könyörögtem, esélytelenül. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Még mindig nem érkezett válasz. Egy
apróbb motoszkálás sem, de mindennek ellenére tudtam, éreztem, hogy ott van, és
hallja, amit mondok. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Tudom, hogy ott vagy, és hallasz engem – feladtam az
esélyt miután ismét nem érkezett reakció, inkább belekezdtem a szavaimba, a
búcsúmba, hogy tudja; én sosem fogok semmit sem elfelejteni, amit ketten,
együtt éltünk meg. – Ugye milyen furcsa, hogy mind a ketten erre vágytunk. Én
így akartalak szólítani, kicsimnek – egy pillanatra apró mosoly bújt meg a szám
sarkában, majd elmerengve folytattam, közben a múlton filózva. – És te pedig
arra vágytál, hogy ezt hallhasd az ajkaimból. Beszéltem… beszéltem Jane-el, és
végre teljesen tisztán látok. Már értem mennyit jelentettünk igazán egymásnak.
Amikor rám vártál ott a kávézóban untatott, amit neked mondott? Vagy meg sem
hallottad? – nem érdekelt másoknak mennyire értéktelen kérdéseket teszek fel,
hiszen számomra fontosak voltak azok a pillanatok. Fontosak, mert róla szóltak.
Könnyes tekintetemet a mennyezet felé vezettem, igyekeztem erős maradni, de a
sírás hangjai a szavaim mezeire szöktek. – Emlékszem, hogy felragyogott az
arcod, amikor megláttál, de én buta módon csak azt hittem azért örülsz a
megjelenésemnek, mert valaki ki tudott menteni Jane meséi alól. Azt hittem,
hogy bárkivel megelégedtél volna, csak ne kelljen hallanod, hogy milyen nagy
divat lett ősszel a kígyóbőr – csúfos mosoly biggyedt az arcomra, ahogyan arra
gondoltam tényleg mennyire félreismertük mindnyájan a kérdéses személyt.
Valóban igaz az, hogy több van a felszín alatt, mint magában az életben.</span><br />
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ez </span><i style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">ránk</i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> nézve is igaz. Több éven keresztül
csak magunkban rejtegettünk el mindent, miközben a külvilágba egészen más
érzelmeket juttatunk egymás szeméhez. Ő ezt látta én pedig amazt – egyik sem
volt igazi. Semmi hitel sem volt benne, bennünk. </span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Én mindig… - készen voltam
arra, hogy kitérjek a lényegre, készen arra, hogy kinyissam a számat és olyan
dolgokat mondjak, aminek értelme is volt a fejleményekre nézve. – Tisztában
vagyok azzal, hogy mit követtem el, és, hogy nem tudom felmenteni magamat az
ellenem szóló vádak alól. Nem is akarom, mert tudom, hogy hibát követtem el –
lehorgasztottam a fejemet a padló irányába, majd hallottam, ahogyan a
folyosóról hangok szűrődnek be, de nem vettem róluk tudomást. – Tudom, hogy
bolond voltam, hogy nem kellett volna innom, hiszen akkor nem történt volna meg
mindez. Minden másképpen alakult volna, nem kellett volna elveszítenem. Téged –
hirtelen felemelkedett a fejem, s ha előttem állt volna, egyenesen a szemének
mélyéig tekintek, de most csak az ablakon át tudtam mustrálni a vakítóan
szikrázó Napot, ami már régen felébred, és végigsiklott a horizonton. – Cara, tudom, hogy nincs arra esély, hogy még
egyszer esélyt adjunk magunknak, csak azt reméltem, hogy azért még mondasz
nekem valamit. Mondjuk, hogy szia – szavaim ismét süket fülekre találtak,
ugyanakkor éreztem azt is, hogy hallja minden egyes szavamat. A hallgatás ebben
az esetben egyenlő volt azzal, hogy nem nyerhetem el a megbocsájtását. Még csak
meg sem érinthetem. – Ha nem hát nem – elveszettségemben megrántottam a
vállamat, hagytam, hogy a könnyeim koppanjanak a sötét parkettára. – Amikor azt mondtad, hogy nem akarod, hogy utánad menjek, hogy kövesselek, és még egyszer
azt mondjam, hogy szeretlek… gondoltál arra, hogy ezeket másképpen is
megtehetem? Tessék – böktem oda szórakozottan, hamisan felnevetve közben, amit
az elkeseredettség váltott ki belőlem. – Nem mentem utánad, de utolértelek, és
másképpen is tudom, veled tudatni mennyit jelentesz nekem. Te vagy az egyetlen,
az én egyetlenem. Mindig az leszel – zokogva vetettem el magamat az ágyon, a
könnyeim ezúttal a párnára hulltak és nedvessé tették a fehér anyagot.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> Egy
illúzió kúszott a szemeim elé, azt láttatta velem, hogy Ő ott fekszik mellettem
és rám mosolyog. Az egész úgy veszett el, ahogyan látóköröm elé szökött,
varázslatos módon elfoszlott, kipukkadt a szappanbuborék. </span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Cara, légy boldog.
Légy boldog, mert annyi év után annyi év után végre megtaláltam a helyemet,
amit eddig kerestem, és, amiért érdemes volt feláldoznom mindent. Légy boldog!
Ég veled, Cara – elfojtott hangon vettem Tőle végleg búcsút. Egy percig még
vártam, várakoztam magára a csodára, aztán megnyomtam a piros nyomógombot, és a
zsebem mélyére süllyesztettem az éjfekete készüléket. Felültem az ágyon,
tenyérben elrejtett arccal zokogtam, hagytam, hogy a gyötrelmem betöltse az
egész szoba összes zugát. Nem érdekelt már senki és semmi, egy volt a fontos
örökre megszűnni a réginek lenni. Megölni a régi Harryt és egy teljesen
mássá válni, felhúzni magamra egy vastag álarcot és eltörölni a szívemből
minden érzelmet. Lehatolni a gyökereig és csírájában elfojtani magamban
mindent, ami köt valahová.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Hirtelen megéreztem
magamon egy kezet, ami a vállamra siklott és erősen belém markolt. Gemma
könnyes tekintete tudatta velem, hogy hallotta a szavaimat, ő okozta a
minimális hangforrást az ajtóm előtt állva, s hűen önmagához kihallgatva a
szavaim összes pontját. Nem tudtam dühös lenni rá, ahogyan a fejemet kezdte el
simogatni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Készen állsz? –
vett egy mély levegőt, ahogyan én is miközben elfordítottam róla a tekintetem
egészét. – Niall már kitolatott a garázsból a csomagok pedig bepakolva – hát
tényleg vége. Tényleg eljött az idő, annak az ideje, hogy örökre elhagyjam
Holmes Chapelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Köszönöm, Gemma –
összeszedve magamat felegyenesedtem és átkaroltam a nővéremet. A nővéremet, aki
itt tartózkodásom kezdetétől fogva azon volt, hogy segítsen nekem. Emlékszem ő
szervezte meg azt a bizonyos első újratalálkozást, ő találta ki, hogy énekeljem
el mennyit jelent számomra a szeretett lény és még be is húzott egyet annak a
tuskónak, csak miattam. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Egy pillanatra elmosolyodtam az eltöprengeni valóm
tartalmától, majd felidéztem, hogy Gemmanak köszönhetem azt is, hogy
szembesültem az érzelmeimmel. Hogy rájöttem mit is érzek valójában az
Egyetlenem iránt, akit most már örökre el kell felednem. Ki kell Őt tépnem a
szívemből, hogy új életet tudjak kezdeni. Egy életet, ami nélküle fog lezajlani
és, ami semmi kétség sivár, szürke és monoton lesz. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Mindent – suttogtam bele
a fülébe, mire eltolt magától és mélyen letekintett a szemem gyökeréig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> - Nagyon fogsz
hiányozni – szipogta, tüdeje csak szaggatottan vákuumozta magába a levegőt,
ahogyan ismét magához rántott és szorosan átölelt azok után, hogy jobban
szemügyre vett. Magába akarta szívni kinézetem összes paraméterét, hogy sosem
feledhessen el. Hogy sose essen ki az emlékezetéből a régi Harry, aki
összeomolva állapodott meg előtte. Utoljára. Utoljára csupán csak a régi. – Ne
hagyd, hogy Londonban megint elvessz. A kedvemért legalább néha adj életjelet
magadról – sután bólintottam majd elhagyta a szobát, arasznyi léptekkel én is
követtem őt. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Az ajtóban, azonban megtorpantam és visszatekintettem arra a
helyre, ahol felcseperedtem, arra a szobára ahonnan tini fejjel sosem kellett
volna kiröppennem. Megnéztem az ágyat, ahol Ő aludt alkalomadtán, szemügyre
vettem az asztalomat, ahol együtt tanultunk, tanulmányoztam a kék plüss
szőnyeget, amit gondtalanságból összekentünk zsírkrétával és, amire ugyanannak
az évnek a nyarán véletlenül leejtettük a gombócos fagylajtot. Éreztem, ahogyan
belülről utoljára elmosolyodtam, mert kívül már régen képtelen voltam rá. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> Lassacskán tudatosult bennem, hogy a régi Harry elzáródott egy vaskapu mögött
és az ordítása mindössze csak háttérzajként hatott. Felkészültem a búcsúra.
Megerősítettem magamban végleg a gondolatot, hogy most járok itt utoljára. Hogy
többé nem térek ide vissza. Ideje búcsút vennem mindentől, a fáktól, a
bokroktól, a háztól, a gyermeki életem hosszának tereiben eltöltött idejétől. A
párától, ami reggelenként az arcomnak csapódott, amikor iskolába indultam, a
klubtól, ahol a színes szabadesteket tartották, ahol a barátaimmal közösen
léptem fel. Vele. A kávézótól, ahol a találkozóinkat tartottuk. Ahol Ő
dolgozott. Az iskolától, ahol tanultam. A tanáraimtól a diáktársaimtól, a
barátaimtól, a családomtól. A szerelmemtől. Mindentől, ami ide köt és én
vagyok. Ég veled, Anyu. Ég veled, Apu. Ég veled, Jane. Ég veled, Holmes Chapel.
Ég veled, <i>Cara</i>.</span></div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-16767187243098743642014-05-18T00:01:00.000+02:002014-05-18T00:01:39.609+02:0043. fejezet: Mit képzelsz magadról?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Mint mindig, most is szeretném megköszönni azoknak, akik olvasnak minket, hogy olvassák a történetet. Bevallom, nekem ez az egyik kedvenc részem, még annak ellenére is, hogy kissé furcsára sikeredett. Végre megérthetitek, miért szerettem meg Willt úgy igazán, mert annak ellenére, hogy önmagát hozza, igenis kedves... </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Remélem nektek jobban telt ez a hét, mint nekem, bevallom én egy kicsit besokalltam a tanulástól, de végre pihenek, <strike>ugyanis ezt a részt most Kriszti fogja közzétenni helyettem</strike> (mégiscsak fenn maradtam, mert Krisztinek lassú a nete) - én a hideg Balaton partján süttetem magam a nem létező forróságban. Szurkoljatok a diákolimpiához :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást! Millio puszi Xx</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi99oyi4r1r0TO8ezItxBH9rFPd-eFmjnWZNTnx9UdCqoZ1CUcQlHH8qTqVd0-xvknfriz4mhIcPwJ_AY8zMD2u-3z6s9t2rZ6JlJIkQk_OpRpqpQt1jcv7wOk4gcZrQ16FhT74dfBPFYYC/s1600/tumblr_inline_mmeaol1EVa1qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi99oyi4r1r0TO8ezItxBH9rFPd-eFmjnWZNTnx9UdCqoZ1CUcQlHH8qTqVd0-xvknfriz4mhIcPwJ_AY8zMD2u-3z6s9t2rZ6JlJIkQk_OpRpqpQt1jcv7wOk4gcZrQ16FhT74dfBPFYYC/s1600/tumblr_inline_mmeaol1EVa1qz4rgp.gif" height="195" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Mit
képzelsz magadról?</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Van, hogy nincs
időnk meghallgatni a másikat, hiszen a mindennapos rohanás és káosz közepette
szinte még levegőt is alig kapunk. Azonban megesik, hogy szimplán csak kedvünk
nincs az egykori barátunkhoz, aki egész életünkben csak hazudott nekünk. S
megeshet, hogy megbánta. Úgy igazán, őszintén. Téged mégsem érdekel, hogy mit
beszél, mert bár a szája jár, számodra már semmi hihetővel sem tud szolgálni,
így süket fülekre talál kétségbeesett próbálkozásaival.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Will Sweeney<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Csak álltam ott, bambán, miközben
farkasszemet néztem az előttem álló, velem egykorú fiúval. Zöld íriszei úgy
szórták a felszültség szikráit, mint egy elkényeztetett apuci kedvence a pénzt.
Vadul, s mérhetetlenül. Kezeim ökölbe szorultak, ajkam résnyire elnyílt és bár
még mindig a percekkel ezelőtt lezajlott események kábulatában vergődtem, egy
jó kis verekedésre igenis nyitott voltam. Mindössze egyetlen apró tény
akadályozott meg az agresszív kirohanásomban, s szerintem ebben Harry és én
kivételesen egy húron pendültünk; ugyanis Jane épp közöttünk állt. A szőke
szépség fejét hol a hívatlan vendégre, hol rám szegezte, s alsó ajkát beszívva,
elpirult arccal szegezte a földre elkeseredett tekintetét. Bűntudata volt, csak
úgy, mint nekem, de már nem tudtuk meg nem történté tenni, s így jobban
belegondolva a helyzet abszurditása ellenére sem akartam volna.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Tudtommal nem ma
van a névnapja, de javíts ki, ha tévedek – förmedtem rá, mire kissé arrébb
tessékelte Janet és átlépte a küszöböt az egész csürhéjével egyetemben. Gemma
és az a szőke cicafiú, akinek már az esküvőn is be akartam verni a képét
kikerekedett szemekkel bámultak rám, mire egy vállrándítást követően ismételten
Harrynek szenteltem minden figyelmemet. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Ha ennyire okos
vagy, akkor mondd már el nekem, hogy mi a fene folyik itt – kért számon.
Szájából csak úgy fröcsögtek a szavak, már szinte köpködte őket - ha kicsivel
is közelebb állt volna hozzám, akkor kétség kívül eltalált volna pár
nyálcseppel. Először a fejéhez akartam vágni a nyilvánvalót, miszerint én és
Jane szexeltünk, de hamar elvetettem mindezt, hiszen nem akartam az említett
lányt még kellemetlenebb helyzetbe hozni. Már így is remegett, mint a
nyárfalevél, melybe belekapott a lágy, őszi szellő. Semmi kétség, hogy megijedt az
állítólagos barátaitól, akik még csak arra sem méltatták, hogy megkérdezzék, ő
vajon mit érezhet. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Ahhoz neked
semmi közöd. Nem éppen a szerelmeddel kéne lenned? Ja, hogy kidobott… - nem
tudtam tovább folytatni, mert egyszer csak egy kéz karolta át a mellkasomat,
ami hatalmas lendülettel terített a földre. Hazza beleütött a gyomromba, de nem
olyan erősen, ahogy azt elvártam volna tőle, vagy ahogyan azt én tettem volna
egy fordított szituációban. Az ütései sokkalta inkább egy kétségbeesett
segélykiáltásnak hatottak, mint mérges bosszúnak. S egy másodpercig hatalmas
bűntudat lett úrra rajtam. Nézni azt, ahogy elkeseredetten püfölte a testem,
anélkül, hogy fájdalmat okozott volna vele… <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Hazza! Hagyd
abba, kérlek, hagyd abba! – Jane kiáltása meghallgattatásra talált, Harry kezei
visszaestek az oldala mellé, de ennek ellenére még nem szállt le rólam. Csak
ült ott, leszegett fejekkel, míg végül a nővére és Niall voltak azok, akik a
hóna alá nyúlva, felkaparták őt a földről. Még soha életemben nem láttam ilyen…
ilyen reményvesztettnek, ilyen elkeseredettnek. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Jane leguggolt mellém, és megsimogatta a
fejem, majd a többiek felé fordulva elmotyogott egy köszönömöt. Szemeiben
megcsillant pár könnycsepp, mely a nagy stressz hatására végigszánkázott az
amúgy hófehér arcán és végül lecsöppent a földre. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Jól vagy? –
kérdezte, amire csak egy apró bólintással feleltem, s tenyereimre támaszkodva
felültem, hogy onnan könnyebben lábra tudjak állni. Fájtak a testrészeim, de
mindezt lerendeztem egy kellemetlen grimasszal. Már nem volt kedvem veszekedni,
már nem volt kedvem semmihez. Csupán boldog akartam lenni, valaki olyan
mellett, akinek akkor is fontos voltam, amikor senki másnak. Aki feltétel
nélkül szeretett, minden egyes hibám ellenére. Belefáradtam az örökös
harcolásba, s abba, hogy mindig én legyek a felesleges harmadik, az örök
vesztes. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Csak egyetlen egy
kérdésem lenne hozzád. Mégis mit képzelsz magadról? Honnan veszed ehhez a
bátorságot? – elkerekedett szemekkel bámultam az ajtó felé, ahova idő közben
elrángatták a kérdező személyt barátai. Harry nem nézett rám, csak hangosan
motyogott. Jól érthetően, hogy én is felfogjam szavait, s azoknak nagy súlyú
jelentőségét. Hirtelen nem tudtam, mit is válaszolhattam volna, hiszen én magam
sem találtam a megfelelő feleletet.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Nem értem, mire
célzol – bukott ki belőlem, mire Haz arca teljesen elkomorodott. Janenek
egyetlen másodpercbe sem telt, hogy felismerje a helyzetet és közénk ugorjon,
ezzel megelőzve egy újabb összecsapást, mely minden kétséget kizárólag durvább
lett volna az előzőnél.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Nem érted?! NEM
ÉRTED? Akkor felvilágosítalak! Ha csak egyszer, ismétlem egyszer, megbántod
Janet, esküszöm neked, hogy kórházba juttatlak. Nem játszadozhatsz
kényed-kedves szerint akárkivel. Ha neki is hazudni fogsz, mit Caranak, akkor
halott ember vagy – egy hatalmas nyelés kíséretében hallgattam végig
fenyegetéseit, melyeket első alkalommal találtam hihetőnek, s először leltem
meg bennük a valóság szikráit. Éreztem, hogy komolyan gondolta, bár kivételesen
még csak eszembe sem jutott hazudni az előttem álló szépségnek. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Értem. De jobb
lenne, ha helyettünk magaddal foglalkoznál. Miért nem veszed észre, hogy itt
már senki sem lát szívesen? Hisz már ő sem bízik benned. Nem lenne jobb, ha
visszamennél Londonba, ahol még kedvelnek, ahelyett, hogy itt fenyegetőzöl? –
Jane ujjai megszorították a kezem, ezzel belém fojtva a felszínre kívánkozó
kérdések áradatát. Ajkamba harapva, némán figyeltem, ahogy Harry kitépte magát
az őt lefogó karok fogságából és közelebb lépkedett felénk. Nem féltem tőle,
mégis összepréselt szemekkel vártam a pofont, ami egy csoda folytán elmaradt. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Hazza magához húzta Janet és a haját
simogatva nyugtatgatta szipogó alakját. Ahogy ujjai fel- s lecirógatták a
hullámos loknikat, úgy lettem egyre mérgesebb rá, pedig semmi okom sem lett
volna ehhez hasonló érzelmeket generálni. Nem voltam szerelmes, és Cara még
mindig fontos volt a számomra, de mintha ezen az éjszakán a szerepek
felcserélődtek volna. Mintha valaki összekeverte volna a forgatókönyveket és
minden színésznek más szöveget kellett volna betanulnia. Jane lett a lány,
akivel egy másodperc erejéig el tudtam volna képzelni a jövőmet, míg Cara az,
akiben csupán egy barát személyét láttam. Határozottan fura volt.<o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Vigyázz magadra,
rendben? Nem bízom benne, neked sem kéne – megforgattam barnás szemeimet,
hiszen biztosra vettem, hogy azért mondta ilyen hangosan, hogy én is
meghalljam. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egy kelletlen
mozdulattal túrtam bele szőkés-barna hajamba, majd egy óriási sóhaj közepette
próbáltam lelassítani, időközben igencsak felgyorsult lépteimet. Megrázva
fejem, eltüntettem belőle a tegnap este emlékeit és próbáltam csakis a jelenre
összpontosítani, több-kevesebb sikerrel. A tudat azonban, hogy Janenel
vesztettem el a szüzességem – ugyanis Cara kényszeres önmegtartóztatása miatt
én sem szexeltem eddig még senkivel – eléggé megviselt érzelmileg és épp ezért
döntöttem úgy, hogy ígéretemhez híven, nem fogok neki hazudni. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Tegnap este ott
aludtam, hiszen bár anyu dolgozott, az egyedüllét jobban megrémített, mint az,
hogy anyám rájöhetett volna arra, miket is tettem. A kanapén töltöttem az
éjszakát, s bár nem volt kényelmetlen, ennek ellenére egy szemhunyásnyit sem
aludtam. Valahogy nem jött el értem a várva várt sötétség, s talán mindezt a
folyamatosan kattogó agyamnak kellett volna megköszönnöm. Mardosott belülről a
bűntudat azok miatt a dolgok miatt, amiket eddig elkövettem és azokért is, amit
tenni készültem. Ugyanis arra az elhatározásra jutottam, hogy megbeszélem a
dolgokat Carával, hiszen kis híján tönkretettem az életét, míg az enyém úgy
látszott: megkezdte útját az újjáépülés felé.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i>Túl hamar érkeztem meg</i>, gondoltam
magamban, amikor megláttam az elém tornyosuló épületet, a Kávézót, ahol Cara
dolgozott. Még nem álltam készen a találkozásra, azonban a lábaimat ez a tény
egy kicsikét sem izgatta. Anélkül sétáltam oda a pulthoz, hogy komolyabban
felfogtam volna a körülöttem zajló eseményeket s hálát adtam az égnek, amiért
nem a keresett lány állt a pult mögött - hiszen ő elveszett az emberek kreálta
tömegben, ami, tekintettel arra, hogy péntek volt, egyáltalán nem ment
csodaszámba. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Carat keresed? Vagy esetleg adhatok valamit reggelire? –
Matt hangja húzott ki gondolatmenetem tengeréből, melynek hatására majdnem
lelöktem egyet a pulton pihenő, frissen eltörölgetett üvegpoharak közül. Kezeim
megremegtek, valahányszor eszembe jutott Cara arca, s az, ahogyan elrohant a
bárból. Ha szeretsz valakit, magadtól is rájössz, mikor kell elengedni. S ha
valójában hűek az érzelmeid, akkor meg is teszed. <i>Vajon nekem is ezt kellene
tennem?</i> Nem mintha olyan sok választásom lett volna, tekintve, hogy a szívem
egyszerre kétfelé húzott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem, köszi. Inkább megvárom őt – motyogtam az orrom
alatt, miközben ujjaimmal körözgetve próbáltam oldani a testemben felgyülemlett
feszültséget; legalábbis annak egy részét. Jobb ötlet híján körbenéztem a
hangulatos vendéglőben, amiben az ember már a saját gondolatait is alig
hallotta, mikor a szemem megakadt a falon pihenő, számlapos órán. Mindössze
reggel kilenc volt, ami azt jelentette, hogy csupán egy órája ébredtem s
hagytam magára a még mindig alvó Janet. Tisztában voltam vele, hogy ennél
nagyon szemétséget nem is csinálhattam volna, de mentségemre legyen mondva, nem
volt szívem felkelteni azok után, amiket átélt. Így hagytam neki egy cetlit, s
azon egy aprócska üzenetet, miszerint este még meglátogatom. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mi történt köztetek? Mármint, olyan fura egész nap.
Tegnap még boldogan mosolygott, most meg rá sem ismerek – Matt kezében
megcsillant egy pohár, melynek üveg felületét ellepték a vízcseppek, s bár
hozzám beszélt – ez tagadhatatlan volt – arra nem vette a fáradtságot, hogy
felém fordítsa tekintetét. Mintha ott sem lettem volna. Egy percig néma csönd
telepedett ránk, majd a mellém lépő, vörös pincérlány leadott egy rendelést s
csak azután válaszoltam, hogy végleg hallótávon kívülre került.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tegnap… - nem tudtam hogyan kellett volna megfogalmaznom
ezt az egészet, ahogy azt sem, hol kellett volna kezdenem. A vitánál vagy
hamarabb? Valahol ott, ahol márciusban befejeztük vagy az első levélnél? Végül
a szakítást választottam, többről aligha kellett tudnia - nem miattam
mosolygott, hiszen már előző este kidobott. Izé, összejöttek Harryvel én pedig…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mit tettél? – nem hagyta, hogy befejezzem a mesémet és
ezért kicsit meg is haragudtam rá. Ha egyszer már nekikezdtem ennek az egész
hülyeségnek, ha már ismételten felhánytorgattam a múltat a kedvéért, akkor
annyi lett volna a minimum, hogy csöndben marad, amíg el nem hagyják a számat az
utolsó szavak. Megforgattam a szemeimet, ismételten, hiszen ez volt az egyik
kedvenc mimikám az olyan emberek és helyzetek véleményezésére, akik vagy amik
képesek voltak kitéríteni a hitemből. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Elárultam minden titkát – vetettem oda félvállról, majd
elővettem a zsebemből a benne megrezdülő telefonomat. Nem volt lekódolva, sosem
szerettem az ilyesmit, főleg azért, mert néha éjnek évadján is képes volt
bekapcsolni az agyam, amiből legtöbbször egész tűrhető dalszövegek születtek,
melyeket a gitáromon próbáltam megzenésíteni, bár utóbbi megvalósítása nehezebb
feladat volt, mint azt kiskoromban hittem. Miután elhúztam az ujjam a
képernyőn, mely elkezdett hullámzani, akár az óceán, vagy egy apró tócsa melybe
újabb esőcseppet hullajt a szomorú éjszaka, azonnal rámentem az üzenetre, amit
Nick küldött. <i>"Nemsokára próba, Haydn azt
üzeni, hogy nála legyünk, mert már meghívott oda egy lányt és el akarja
kápráztatni, hogy az ő szavaival éljek. Ui.: tuti beég, de azért ne késs!"</i>
Megmosolyogtatott az üzenet, amit azonban válasz nélkül hagytam, hiszen egy
szimpla okén kívül aligha írhattam volna mást. Az pedig felesleges lett volna,
ostoba pénzkidobás. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hogy mit tettél? – Matt megköszörülte a torkát, amiből
arra következtettem, hogy nem először tette fel nekem ezt a kérdést. Szemei szó
szerint vérben forogtak és már attól féltem, hogy nekem vág egy kemény poharat,
ezzel örök sebet ejtve az arcomon. Elképzeltem, ahogy a szemeim mentén
felhasítja a bőröm egy eltévedt – vagy épp célt talált, ki milyen szemszögből
nézte a dolgokat – szilánk, ezzel megbélyegezve. Közszemlére téve bűnös
mivoltom, mint ahogy Isten tette Káinnal, amiért megölte önnön fivérét. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hát, végül is, hamarosan úgyis megtudnád. Kicsi ez a falu
ahhoz, hogy örökre rejtély maradjon – vontam meg a vállamat, próbáltam eljátszani
egy szerepet, egy olyan ember tulajdonságait öltöttem magamra, akit mindenki
elvárt s azt tettem, amire mindenki számított. Egyedül Jane volt az, aki nem
várta el, hogy ilyeneket csináljak, meg talán Cara, bár vele már az elején sem
ment az őszinteség. - Harry és én fogadtunk, hogy amelyikünk hamarabb az ágyába
viszi, az örökre megkapja, és a vesztes kilép a képből. Nos, rájöttem, hogy nem
szeretek veszíteni és nem is tudok – számat gonosz vigyorra húztam, majd az
ujjammal végigsimítottam az alsó ajkamon, csupán a hatás kedvéért. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Egy pöcs vagy Will, ha még nem mondták volna – hangja nem
volt mérges, olyan érzelemmentesen csengett, mint egy befagyott folyó, ami
hirtelen megállt a mozgásban – azonban, csak úgy, mint a már említett folyam, a
felszín alatt bőszen zubogott tovább. A szeme volt az, ami elárulta, ugyanis
mind a kettő agressziótól csillogott. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- De, már mondták és amúgy is bocsánatot akarok kérni, nem
kioktatást – emeltem fel a hangom és kicsit fel is emelkedtem a bárszékről,
ezzel a tettel kis híján bezuhanva a pult mögé – hiszen a vehemenciámnak
köszönhetően túl nagy volt a lendület. Fejem kissé megdöntöttem, így
farkasszemet néztünk a pultos fiúval. Igazából, nem lett volna vele semmi
problémám, ha nem ütötte volna bele az orrát olyan dolgokba, amikhez az égvilágon
semmi köze sem volt. Annak ellenére sem, hogy a barátaim egyikének tartottam –
s nem csak én, de Cara is.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- A helyében még csak szóba sem állnék veled – vetette oda
foghegyről, mire ismételten egy vállrándítás és egy szemgolyópörgetés volt a
válaszom. Nem kicsit élveztem, ahogy másodpercről másodpercre egyre vörösebb
lett az arca a tüzes lángként égető méregtől, mely szerteáramlott a
szervezetében az erein keresztül. A nyakán jól láthatóan kidülledt egy vaskos
ér, ami bármelyik pillanatban képes lett volna szétdurranni, de még ez sem
állított le, hiszen az ilyen s ehhez hasonló szituációkban sosem tudtam
lenyugodni. Mindig én voltam az, aki rátett még egy lapáttal, annak ellenére
is, hogy a föld már jócskán kihullott a cserépből.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még jó, hogy nem vagy a helyében – mosolyogtam aranyosan,
akár borjú az új kapura. Önelégült arcomról még egy atombomba sem robbanthatta
volna le a vidámságot, bár a bűntudat minduntalan életre kelt bennem,
valahányszor eszembe jutott a tegnap este. Az is egy ehhez hasonló helyzet
volt, és magam sem tudom miért, de ellazultak eddig görcsös izmaim, amint a
lelki szemeim látómezejére lépett Jane arca, annak minden vonásával. Amikor a
vita kellős közepén képes volt csöndre bírni egyetlen érintésével… fogalmam sem
volt róla, hogyan csinálhatta.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Matt, a hármas asztalnál ülő lány azt mondja, hogy nem
kért jégkockát – a szavam is elállt, amint belibbent közénk és most kivételesen
nem a kötény alatt viselt fekete felsője miatt, amit úgy imádtam, s ami annyira
kihangsúlyozta nőies idomait. A hangszíne volt az, ami arra a cselekedetre
ösztökélt, hogy hagyjam abba a lélegzést. Olyan más volt, olyan érzelmek
nélküli. Mint egy kisgyermek, aki egy szörnyű trauma okán túl hamar nőtt fel, s
értette meg az élet igazi problémáit. Azt, mit is jelentett szenvedni. - Te meg
mit keresel itt? – kérdezte, amint megpillantott. Szemöldökei az egekbe
szöktek, amiért kissé megnyugodtam, hiszen ez is egyfajta érzelem volt, még
annak ellenére is, hogy nem a legpozitívabb.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha gondolod, elviszem neki az új poharat. De akár
maradhatok is és ki is dobhatom ezt az idiótát – Matt feje pontosan arra
mozdult amerre én is voltam, s kellő hangerővel ejtette ki a szavakat ahhoz,
hogy mind elérjenek a füleimhez. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Még hallak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jól mondtad. Még – vágta rá gondolkodás nélkül, majd
kikapva Cara kezéből a visszahozott üdítőt, az egészet beleöntötte a lefolyóba.
Szótlanul néztem, ahogy a narancssárga folyadék eltűnt a végeláthatatlan
mélységben, s ahogy az általa keletkezett, apró cseppekre ráengedte a hideg
vizet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Fejezzétek be! – szűrte ki a fogai között, majd
tekintetét Mattre szegezve ellágyultak ideges vonásai. Szemeivel nyomon követte
minden mozdulatát a csaptól egészen a pult mögötti polcos szekrényig, ahonnan
az említett személy leemelt egy dobozos üdítőt és teli töltötte vele a
kiöblített poharat. A tetejét mentalevéllel díszítette, mint a nevesebb
éttermekben s ezúttal kihagyta a jégkockákat. Már épp az asztalok felé
igyekezett, amikor Cara megállította. A lány nekidőlt Matt mellkasának és közel
hajolva a füléhez a következőt suttogta bele: <i>Nyugi, tudok magamra vigyázni.</i> A
pultos fiú erre egy puszit nyomott a hajára, majd végleg belevetette magát a
tömegbe. - Szóval, miért jöttél? – fordult felém, s a pultra támaszkodva, a
zsebében pihenő jegyzetfüzetet, vagyis annak sorait bogarászta.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Beszélni szeretnék veled. Négyszemközt – amint kimondtam,
végszóra meg is érkezett egy újabb munkatársa egy rakat cetlivel, mire
rosszallóan megráztam a fejem. Az utóbbi időkben ugyanis jellemző volt, hogy
sosem jött össze semmi, amit elterveztem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha nem látnád, épp dolgozom – fejével a vörös lány felé
bökött, majd elvéve tőle a rendeléseket, nekilátott az elkészítésüknek.
Rutinszerűen nyúlt a különböző hozzávalók után, s már oly könnyen kiismerte
magát ebben az épületben, hogy közben képes volt végig a szemeimbe nézni. A
csokoládészín íriszek mintha egy ködfüggönyön keresztül csodálták volna a világot,
fakóak voltak, akár az őszi hajnal. - Vagy elmondod itt vagy elmész, ennyire
egyszerű.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Olyan más lettél – jegyeztem meg, mire egy pillanatra
elbizonytalanodott. Ujjai kis híján szabadjára engedték a kezében szorongatott
flaskát, amit az utolsó pillanatban mentett meg attól, hogy darabjaira törjön. Egy
röpke másodpercre behunyta a szemeit és vett egy mély lélegzetet, mely végül
sóhajtássá változott. Rossz volt nézni, ahogy szenvedett, miközben erősnek
akart mutatkozni. Sosem volt túl jó színész, még mindig képes voltam átlátni
rajta s a maszkon, melyet ilyenkor magára öltött. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Úgy érted elvesztettem a gyermeki naivitásom báját? Hah,
akkor kösd fel a gatyád, mert már nem dőlök be olyan könnyen –<i> vajon el lehet
pusztítani egy embert azzal, hogy felfeded előtte az igazságot? S vajon a test
képes tovább élni, miután a lélek meghalt? Ilyenkor új emberré változik a személy,
akit menthetetlenül megsebeztek?</i> Vajon Caraban ott lakozott még a lány, akit
úgy szerettem, vagy már végleg eltöröltük a föld felszínéről? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy tegnap azt mondtam amit. De meg kell
értened, hogy azt hittem végleg elveszítelek – végig a szemébe néztem. Azt
akartam, hogy tudja, minden egyes szavamat komolyan gondoltam, s közben azon
törtem a fejem, hogyan is tehettem volna semmisé a történteket. Ha valaki visszájára
forgatta volna a perceket a kedvemért, ha esélyt kaptam volna rá, hogy visszatérjek
a tegnap estéhez, akkor mindent másképp csináltam volna. Nem ittam volna le
magam és semmiképp sem kiabáltam volna vele. De valljuk be, ha mindez így
történt volna, akkor sosem kerültem volna közel Janehez, azért viszont igenis
kár lett volna. Így önző mód, kicsit örültem, amiért abban a másodpercben hű
voltam önmagamhoz, s nem álltam le. Amiért rátettem még egy lapáttal. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Azzal, amit tettél, pontosan ezt érted el. Miért kellett
hazudnod? – sötét pupillái lyukat égettek a homlokomba, úgy vágtak akár egy
frissen élezett acélpenge. A hangneme pedig olyan számon kérő volt, mint azokban
a sorozatokban, amiket anyu otthon nézett. Egy ostoba tárgyaláson éreztem
magam, ahol már minden esküdt elkönyvelt bűnözőnek, s mindez csupán formalitás
számba ment. Senki sem akart megmenteni, még csak védőügyvéddel sem
rendelkeztem. Egyedül voltam, akár a kisujjam. Vajon ki találta ki ezt a
mondást? Hiszen ez olyan hülyeség volt. Nem is a kisujjunk volt egyedül, hanem
a hüvelyk, mely a mélybe csúszott, s a többi négy még csak arra sem vette a
fáradtságot, hogy utána kapjanak. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hát nem érted? Mindent érted tettem – míg az első
mondatot szinte kiabáltam, a másodikat már oly csöndesen mondtam, hogy elhalt a
vége. Úgy hullott a porba, akár egy reményvesztett fénysugár.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ó, hogyan is felejtettem el! Hiszen ti folyton ezt
csináljátok. Le sem tagadhatnád, hogy egyszer barátok voltatok. Soha, még csak
eszetekbe sem jutott, én mit szeretnék, hogy engem is meg lehetne kérdezni – a
sorok szó szerinti üvöltése közben össze-visszagesztikulált, melynek következtében
levert egy poharat, melyet pár perccel ezelőtt már teleöntött valamiféle piros itókával.
A folyadék szétterült a padlón, ezzel egy apró tócsát képezve. Cara egy
hirtelen mozdulattal próbálta felszedegetni a szilánkokat, de annyira remegett
a benne felgyülemlett idegtől, hogy megvágta az ujját. A sötét, már-már bordó
cseppek összekeveredtek az epres itallal, mire felugrottam a helyemről és se
szó, se beszéd, bemásztam a tiltott zónába, vagyis a pult mögé, ahova egyetlen
vendég sem tehette be a lábát. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Fejezd be! Mindenki minket néz! – guggoltam le mellé, de
azonnal félre lökött.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mit képzelsz magadról? Hogy annyit mondasz, sajnálom és
minden helyre jön? – kapta rám kétségbeesett tekintetét. Alsó ajkába harapva
bámult, s már azt hittem pislogni is elfelejtett, amikor végre megmozdultak
íves szempillái. Nem tudtam, mit kellett volna tennem, még sosem láttam
ilyennek. Még akkor sem viselkedett ilyen elkeseredetten, amikor felgyújtotta a
saját kukáját, benne az összes képpel, ami róla és Harryről készült. Emlékszem,
azok a hónapok felértek egy pokolban tett kirándulással.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Cara! – ráztam meg kicsit, hiszen a kezében még mindig
ott szorongatta a szilánkot, amivel véletlenül megvágta magát pár pillanattal
ezelőtt. Gyorsan kiszedtem az ujjai közül és már épp egy seprű után kutakodtam,
amikor meghallottam hisztérikus hangját. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mr. Mindentudó Sweeney és a jobbkeze. Mindjárt ünnepelni
kezdek. Megkaptam a főnyereményt, elloptam két fiú szívét. Remek, és akkor most
mindenki szemében én vagyok a gonosz hárpia, amiért összetörtem őket. De velem
ki foglalkozott? – kezeit széttárva, úgy tett, mintha csak mi ketten
tartózkodtunk volna az épületben. Nem érdekelte ki nézte vagy ki nem, bár
szerintem az utóbbi kategóriába már szinte senki sem tartozott bele. - Hiszen
összetörtetek! Nézz rám! – mutatott magára, a könnyei végigszánkáztak az arcán,
akár egy szánkó egy hófödte lankán, s bár legszívesebben megöleltem volna,
féltem, hogy ezzel a tettemmel csak szítottam volna a már így is pusztító
méreteket öltött tüzet. - Nem vagyok normális. Valami baj van velem – remegő
ujjaival beletúrt időközben kiengedett hajába, majd többször is megismételte
utolsó mondatát, egyre kétségbeesettebben. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Lefeküdtem Janenel – egyszerűen már nem tudtam mit
mondani, és bár eleinte ez tűnt a legrosszabbnak, az elvárt kiborulás elmaradt,
sőt! Mintha egy kicsit lenyugodott volna és visszatért volna a valóságba. Könnyes
szemeit rám emelte, majd megtörölve azokat, teljes figyelmét nekem szentelte. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tessék?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Tegnap este lefeküdtem Janenel. Azt mondta szeret és
minden csak úgy jött – visszagondolva az előző éjszakára, az egész karom jóleső
libabőrbe borult. Ahogy a szőkeség ajkai az enyémhez értek, mintha újra
ártatlan kisiskolássá változtatott volna tündéri varázserejével. Nem volt fájdalom,
nem volt elvárás, nem volt ítélkezés vagy vita. Csak mi voltunk, és az egész
olyan hihetetlennek tűnt még mindig, hogy egy pillanatra megijedtem; mindezt
csak álmodtam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szereted? – Cara összegumizta szétzilált loboncát és
kíváncsi vonásaival egész végig engem bámult. Mintha olvasni akart volna
bennem, ám ez hatalmas erőfeszítései ellenére sem sikerült neki. Nem hiába
voltam s lettem az, aki. A véremben volt a színészkedés, a megjátszás s
időközben oly könnyedén képes voltam felhúzni magam köré egy tíz méter vastag betontömböt,
hogy elfelejtettem, hogyan is kell lerombolni egy ilyet. Hogy hogyan lehetnék
önmagam, vagy, hogy ki is voltam valójában.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha arra gondolsz, hogy szerelmes vagyok-e, akkor nem. De…
- most rajtam volt a sor, hogy beletúrjak szőkés-barna tincseimbe - annyira
össze vagyok zavarodva és ő végig mellettem volt. Fontos vagyok neki, mint még
senkinek. – Cara arca megrándult, ahogy felfogta szavaim súlyát, hiszen a
senkibe ő is beletartozott. Alsó ajkát harapdálva, lehajtott fejjel bámulta az
általa kreált tócsát, melybe saját vérével képezett kis, kör alakú cseppeket.
Bűntudata volt, amiért idáig jutottunk, ezt tisztán ki tudtam venni arcának
rezdüléseiből. S ahogy ráébredtem minderre, egyre növekedett bennem a remény a
barátságunk újjáépítése kapcsán. Nem mintha valaha azok lettünk volna. Hiszen
nem lehetett egy olyan kapcsolatot barátságnak nevezni, melyben az egyik fél
többet érzett. S én már az iskolai balesetem óta szerelmes voltam belé. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit én – ujjaival a pult
szélét piszkálgatta, majd rám emelve tekintetét egy mély lélegzet s egy
halovány mosoly után folytatta megkezdett tanácsát. - Ha nem érzed azt, amit ő,
akkor mondd el neki! Vagy azt akarod, hogy ugyanaz legyen vele, mint veled?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem, persze, hogy nem – vágtam rá habozás nélkül. Nem is
volt min gondolkoznom, mert ezt az egészet még a legnagyobb ellenségemnek sem
kívántam volna. Nincs rosszabb annál, amikor nem szeretnek viszont, s közben el
kell játszanod a barát szerepét. Vajon Jane hogy bírta idáig? Vajon mióta
gondolt rám többként, mint egy idióta baromként, aki még barátnak is utolsó
volt? Hiszen rengetegszer bántottam, ráadásul önszántamból, pusztán szórakozás
gyanánt. Vajon ezt jelenti teljes szívből szeretni? Azt, hogy kitartasz és hű
maradsz az érzelmeidhez még akkor is, ha az a felejtésnél is nehezebb? Vajon
megérdemlem azt, hogy valaki ezt generálja irányomba? Kétség kívül nem. De még
nem volt késő javítani az esélyeken. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Már csak egy kérdésem lenne. Miért? – ujjaival a karom
után kapott, hiszen időközben visszasétáltam a bárszékhez, még mielőtt Matt
meglátott volna és belerángatott volna egy újabb vitába. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha a levelekre gondolsz, akkor a válasz nagyon egyszerű.
Te magad is tudod – tudnia kellett, hiszen annyit vitáztunk már azelőtt is,
hogy rájuk lelt volna a szobámban. Mindennek egyetlen név volt a kulcsa. A
tárgy, ami felfedhette volna az eddig rejtve lévő szoba titkait, ami
kinyithatta volna vakságban szenvedő szemeit, ami mindent fényárba boríthatott
volna, elűzve a sötétséget.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Arra nem is gondoltál, hogy akkor is beléd szeretek, ha
tudom, nem felejtett el? – gunyoros kacajon betöltötte a ránk telepedett
némaságot, melyet kérdése keltett életre. Az épületben étkező emberek
abbahagyták a társalgást és lélegzetvisszafojtva várták a folytatást, azt, hogy
ismételten robbanjon a bomba. Ugyanis ezek voltak ők. Mindenki arra várt, hogy
történjen valami, hogy csámcsoghassanak a témán, mely felemésztett három
szomorú szívet. Ez kellett a nagyközönségnek: valami, ami elvonta a figyelmüket
szánalmas, problémákkal teli életükről. Ugyanis a másik baján mindig
kellemesebb volt nevetni, mint segíteni az illetőnek. Az emberiség szégyenei
maguk az emberek voltak. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Felfogod egyáltalán, miről beszélsz? Hiszen sosem
szerettél úgy, mint őt. Velem voltál, de folyton rá gondoltál. Kár lenne
tagadnod. Szerettél valaha is? – az utolsó szavakat már szinte csak magamnak
suttogtam, de a tőlem pár centire lévő lány így is meghallotta őket.
Könnyeimmel küszködve vártam a válaszára, arra, hogy végre pontot tehessünk
arra a bizonyos i-re. Szar érzés a visszautasítás, de még egy nemleges választ
is könnyebb lett volna feldolgoznom, mint azt, ami végül elhagyta ajkait.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Próbáltalak szeretni – ajkamba harapva, fájó szívvel
fúrtam az övébe tekintetem. A torkomban megéreztem a növekvő gombócot, amit
sajnálatos módon nem tudtam olyan kecsesen a felszínre köpni, mint ahogyan azt
a macskák tették. Ujjaimmal belevájtam saját tenyerembe, mire apró,
félholdszerű minták jelentek meg a felszínén. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Értem. Izé, szerintem én most megyek, tíz perc múlva
bandapróba. Szia – köszöntem el, majd elindultam a kijárat felé. Lassú lépteim
visszhangoztak a csöndes légtérben. Magamon éreztem a sajnálkozó tekinteteket,
de egyszerűen nem tudtam, mit kezdhetnék velük. Az együttérzés ritkán segít,
főleg, ha még csak nem is szívből jön. Hiszen ezek az emberek nem értették, mit
éreztem, hogy mit éreztünk. Csak az lehetett tisztában mindezzel, aki már élt
át hasonlót.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szia.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Lehetne egy kérdésem? Csak egy és elmegyek – fordultam
vissza, amikor már a kilincsen tartottam a kezem. Belemarkoltam a hideg fémbe és feltettem azt a kérdést, mely már tegnap este óta nyomasztott belülről: -
Soha többé látni sem akarsz, igaz?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem tudom. Hogyan bízhatnék meg benned ezek után? –
elhúztam a számat, melynek hatására egy ocsmány grimasz keletkezett az arcomon.
Cara a körömlakkját kapargatta, pont úgy, ahogy azt Jane is szokta, amitől csak
még ramatyabbul éreztem magam. Nem kellett volna hozzá hasonlítgatnom. Nem volt
fair a részemről. - Időre van szükségem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- És vele mi a helyzet? – utaltam Harryre, akit bár a hátam
közepére sem kívántam, azért érdekelt a sorsa. Végre láttam reményt arra, hogy
eltűnjön ebből a városból és még csak vissza se nézzen, amiért – bár nem
mutattam ki – legszívesebben ünnepelni lett volna kedvem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ugyanez. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-12837035137866681062014-05-11T21:37:00.000+02:002014-09-05T20:50:21.278+02:0042. fejezet: Ne feledd!<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Sziasztok!</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Meg is hoztam a következő fejezetet és sajnálom, hogy csak ilyen későn volt időm kirakni remélem, többet ez nem fog előfordulni. Nagyon köszönjük mind a ketten a pipákat, a kommentet és a támogatást, sokat jelent! Tudom talán páran már unjátok, hogy Cara és Harry kapcsolata ennyire döcögős és őszintén remélem, azért párotok még nyomon követi és örömét leli benne :) Jó olvasást kívánok és kitartást a sulihoz! :) <3333</i></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Millió puszi és szoros ölelés,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
</div>
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLRXJ9wxheOzt2vObR4pD2r7Mddh0B9s3-ZaI5B_5moRZ7KAr-E5xJkeKB3DNg24gCeZOjhwLHT9v_qRf3qep5kNSHKpz4P0cKTBK8CQGO4-nNR3C7zItDLnTyJRL4NBRUHiz87pASCKg/s1600/harr.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLRXJ9wxheOzt2vObR4pD2r7Mddh0B9s3-ZaI5B_5moRZ7KAr-E5xJkeKB3DNg24gCeZOjhwLHT9v_qRf3qep5kNSHKpz4P0cKTBK8CQGO4-nNR3C7zItDLnTyJRL4NBRUHiz87pASCKg/s1600/harr.gif" height="192" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Ne
feledd!</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> „Egy kapu nem szívódik fel örökre bezáródva,
ha mi úgy nem döntünk, becsukjuk. Egy érzelem nem szűnik meg élni, ha mi
küzdünk azért, hogy továbbra is létezzen. A szívünkből nem törlődik el egy
ember, a Szeretett lény arca, ha nem szánjuk el magunkat az elfelejtésére.
Sosem szabad, ne feledd, hogy, ahol egyszer egy kapu bezárul előtted, azzal egy
időben egy másik feltárul. Hiába tornyosítja lakat az előtted állót, aminek
küszöbén át akarsz lépni, talán egy másik mögött rálelhetsz a kulcsra. A
kulcsra, ami képes kinyitni a berozsdásodott zárat, a szívet, ami bár sértett,
attól függetlenül még mindig elrabolva tartja a tiédet!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 15.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-themecolor: accent1;"> </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Gigi; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: ImprintMT-Shadow;">OKTÓBER 21, </span><span style="font-family: Gigi; font-size: 15.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: ImprintMT-Shadow;">homály</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Gigi; font-size: 15.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: ImprintMT-Shadow;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
-<span class="apple-converted-space"> </span><i>Egyszer
egy ember azt mondta nekem, hogy az álmaink azért vannak, hogy valóra váltsuk
őket. Ha pedig egy nem válik, valóra kutassunk fel egy másikat. Az mindig
beválik</i><span class="apple-converted-space"> </span>- szórakozottan
dobtam félre az ujjaim között szorongatott füzetecskét. Vasárnap éjjel volt. Nagyapa praktikáit olvastam, jobban mondva a padlósról lehozott, ott porosodó
naplóját, annak eredményének eléréséért, hogy elálmosodva ki tudjam verni
elmémből, hogy egy újabb este fog felettem elszállni. Egy olyan éjszaka, amit
ismét a nappali falai között, sopánkodva tölthetek majd el. Igen ám, csakhogy
az álom káprázata nem akart szememnek még csak a sarkára sem rászállni.<br />
És az
olvasás, a sorok közé beolvadás sem ment igazán, mert valahogy most nem
ugyanolyan volt. Nem tudtam magamat beleélve nevetség tárgyának gondolni a
nagyapám fifikás sorait, amikben egy cseppnyi hitelt sem fedeztem fel, képtelen
voltam úgy elmerülni bennük, mint máskor, mert most minden olyan más volt.
Megváltozott. Nem voltam képes kiüríteni a fejemet, megszabadulni az elmémet
ostromoló képektől, az arctól, ami még az álmaimban is felzaklatott. Vagyis
inkább attól az érzelemtől, aminek létezéséről még csak jóformán pár napja
értesültem. A koponyám tele volt elméletekkel, gondolatokkal és vágyakkal.
Ismeretlen vágyakkal, érthetetlen kívánságokkal. Olyan dolgokkal, amiket eddig
nem akartam olyannyira elérni, mint a levegő sistergésének hullámzását a
tüdőmben. És még valami más is volt. Egy név.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Letettem a könyvet a dohányzóasztal üvegtetejére,
elfeküdve a kényelmes kanapén a kezeimet a fejem alatt kulcsoltam össze.
Szórakozottan bogarásztam az elmémben Nagyapa sorait, miközben tekintetem a
felettem eltornyosuló plafont kémlelte.<br />
-<span class="apple-converted-space"> </span><i>Ha
a könny száraz arcra tapad, akkor azok a cseppek biztosan nem lehetnek
valódinak. Valódinak csak akkor nevezünk valamit, ha azt az érzelmet teljesen
át tudjuk érezni, ha a miénké tudjuk tenni -<span class="apple-converted-space"> </span></i>észre
sem vettem, hogy az orrom alatt is elmormoltam a már olvasott sorokat. Hamiskás
mosolyra fakadtam, ahogyan a kandallóból kiszökő tűz ezertónusú színben
csapódott vissza szemgödrömről.<br />
Hirtelen egy kopácsoló hangra lettem figyelmes,
felemelkedtem fektemből, tekintetem a lépcső irányába szökött, ahol egy fehér
ruhás alakot pillantottam meg. Torkomba gombóc ékelődött, szívem heves
lüktetéssel dobogott tovább a mellkasom mögött, ahogyan az árny szoros
egymásutánban szegte lábaival a lépcsődeszkákat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Cara? – szólítottam nevén a feltételezéseim
szerint megpillantott személy homályos arcát, amit kivehetetlenné tett a
színekben félig fakó szoba. – Te vagy az? – a léptek félbeszakadtak a lépcső
legalján, én pedig felnéztem a barna szempár gyökerére, amelyből meleg
motívumok szikráztak el hozzám. S bár nem láthattam tudtam, éreztem, hogy ott
van. Nem túl távol tőlem, miközben egy szót sem szólt. – Ne csináld, tudom,
hogy ott vagy! – szóltam rá megjátszott szigorral, s addig vártam, míg csak meg
nem hallottam a hangját. A hangja picinyke, ragyogó emlékfoszlányként vésődött
az elmémbe, de én azt akartam, hogy kibontakozzon agyam legsötétebb,
legtávolibb zugából, s hangosan hallassa meg magát. Hogy hallhassam a hangját,
aminek hatására hasam minduntalan rögtön kellemes görcsbe rándult, ahogyan
hozzám szólt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Nem – felelte titokzatosan, araszokban közeledett
felém, hosszú hálóingje árnyékot vetett a szőnyegen, ahogyan azoknak egyes
fodrait maga mögött hagyta. – Nem igazán – hanyag módon rántotta meg a vállát,
incselkedés buborékjának szappanfelhőjét mérlegeltem fel orrommal két, csekély
szavából. Tudtam, hogy alacsonyan lódít. Tisztában voltam vele, hogy szavai
megjátszottan hamisak.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- De itt vagy! – vágtam rá egyenest ellenkezve
szavaival, majd ülő pózba tornázva magamat az arcát mustráltam, melyen könnyű
mosoly libbent át. Pontosan az a mosoly, ami annyira szeretek. De ej, Harry nem
lehetsz ilyen kicsinyes. Cara a barátod, a legeslegjobb barátod, akibe akaratod
ellenére is beleszerettél.<br />
Zavartan ráztam meg a fejemet, igyekeztem nem
tudomást venni az elméletből kinövő valóságról, amivel szemben Gemma hívta fel
a figyelmemet. Ha ő nincsen, bizonyára még mindig a szobámba összegörnyedve
forgolódnék, s azon agyalnék mi is lehet az, ami összekuszálja a gondolataimat,
hogy mi lehet az az érzelem, amiért a szívem legszívesebben szárnyalna az égen.
Cara volt az oka. Az, hogy beleszerettem a legjobb barátomba.<br />
- Egész este itt
voltál! Láttam az árnyékodat a mennyezeten – fejemmel az emlegetett falrész
felé böktem tudatva Vele, hogy rájöttem a furfangos titkára.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Harry – játékosan mosolyogva bal irányba
billentette a fejét, majd, mint, aki feladta – végső soron el is veszítette a
játszmát – lehajtotta koponyáját, s szemeit is lesütve tartotta. Egy ideig
megbabonázva figyeltem a számomra jótékony közjátékát, majd annak lehettem a
szemtanúja, hogy szemével sandán rám tekint. – Csak hallgattalak, és…<span class="apple-converted-space"> </span>- elhallgatott, kereste a megfelelő
szavakat, amiknek megléte nélkül már kétszeresen döbbentem rá, hogy egy percig
sem melegítette az emeleti szobám ágyát. – Csak inni akartam egy pohár vizet –
tért ki végül a megalkotott kibúvóra.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Mosolyogtam magamban, s eme csibészes vigyorom a
valóságban is az arcomra szökött:<br />
- Dehogy akartál te inni! Valld be, hogy
hallgatóztál! – furfangos módon abban reménykedtem, hogy sikerül majd letörnöm
a szarvait, hogy leránthatom a leplet tettéről. Abban reménykedtem, hogy csak
miattam nem aludt még el, mertem bízni abban, hogy sokat jelentek a számára.
Buta, buta, Harry! Tanulj már az apád hibáiból. Ő is szerelmes volt az anyádba,
titkon beleszeretett a barátjába, s a szerelmük gyümölcse évek hajnalával
később a fakó hanyatlás helyett inkább a büdös rothadásba dermedt bele.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Sosem tudhatjuk, hogy az érzelmeink
mikor pusztulnak el, hogy egyáltalán megérik-e a tavaszt</i><span class="apple-converted-space"> </span>– Nagyapa szavai, végre egy bölcsesség,
aminek van is értelme!<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Pasik – forgatta meg könnyeden szemeit azoknak
belső tengelyeik körül. – Azt hiszitek, minden rólatok szól. Lehet, hogy csak
tetszett a könyv – megrántotta a vállát, majd felém sántikálva a kanapéra
vetette magát, közvetlenül mellettem. Hosszan hallgatott. A kandalló ropogó
tüzét firtatta tekintetével, melynek színei visszavetődtek íriszeiről. Úgy tűnt
pupillái majd felégnek a tükörkép miatt, a tónusok mérgezett almaként
vándoroltak szemeire. Akár egy mesebeli megátkozott hercegnő, akinek ez esetben
a bűn lajstromán a hallgatása a legfőbb vétek.<br />
Csak Őt figyeltem, egy percre
sem szegtem el a tekintetemet gyönyörű arcáról, a pirosas orcáról, amivel
minden éjjel álmodtam.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Van egy
lidércnyomás, ami álmok útján ver léket az elmében. S csak a szívtől és a
szándéktól függ, az milyen formában vág vissza az ember életében<span class="apple-converted-space"> </span></i>– bandzsítva kívántam leállítani
az bosszantó sorokat a fejemben. Hé, Nagyapa, elég lesz már a kántálásból!<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Cara mellettem kiegyenesedett merev, görbe
testtartásából, szemeinek odaadó figyelmét egyenesen rám szegezte.<br />
- Na, jó –
mondta két mély sóhaj közepette ezzel megadva magát. – Téged hallgattalak.
Valahogyan mindig megnyugtat, ahogyan az anyukáddal beszélgetsz.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Te megnyugtatónak találod a vitáinkat? – nagyokat pislogva
adtam látványt az értetlenségemnek. Karom szorosan érintkezett Cara-ével,
melynek hatására libabőr szaladt végig az egész testemen.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Én szinte nem is kommunikálok az anyámmal –
tekintetében megfásult szomorúságot véltem felfedezni, ahogyan csokoládé
íriszei rám barangolva nekem feszítették a belőlük származó érzelmek ivadékának
nagy mennyiségét. – Mit meg nem adnék érte, ha az enyém csak egy kicsit is
annyira értene meg engem, mint téged Anne – megint csend lett.<br />
Próbáltam nem
gondolni arra, hogy esetleg felfedhetném előtte az érzelmeimet, hogy
tudathatnám Vele milyen titokra, pontra tapintottam rá a szívemben teljesen
véletlenül. Hogy tudom mi a napok óta élő furcsa viselkedésemnek az okozója.
Hogy Ő maga a változásom teljes mértékű előidézője. S talán Ő igent mondana
nekem. Lehet, hogy igen, de lehet, hogy fordítva: Ő nem akarja, hogy bármi is
összefonódjék kettőnk között.<br />
- Vagy, mint a nagyapád – szólalt fel hirtelen
kezei közé kapva az asztalon pihenő könyvecskét.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Te…<span class="apple-converted-space"> </span>honnan?
– kérdeztem rá elkerekedett szemekkel, összevont szemöldökkel, mire Ő csak
laposan mosolyogva fellapozta a megszámozott oldalakat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
- Kettőszáz huszonnyolcadik oldal – állapodott meg
egyen teljesen szabályosan kizárva ezzel a véletlenszerűség törvényét. – Ha
valakit – kezdett bele teljesen beleélve magát a lekörmölt sorokba. – egyszer a
szívedbe zársz, azt sose tudod kiűzni onnan, történjék bármi – mélyen ülő
szemeivel az enyémeket kereste, amik éppenséggel zavartságukkal a földet
mustrálták. Nagyon reméltem, hogy nem látja az érzelmeket, amik a sorok
hatására kiültek a pofacsontomra. Mikrofon. Határozottan többet kellene
gondolnom a mikrofonokra.<br />
A technikai készülék beállításaira koncentráltam,
ahogyan lassan lecsukódtak a szemeim, én pedig akaratomat vesztve süllyedtem a
mélybe. Fuldokoltam. Tisztában voltam azzal, hogy már késő. Cara felolvasott
mondata volt a hab a tortán. Éreztem, hogy meg fogok fulladni. Bele fogok
poshadni a saját érzelmeimbe, amit gyávaságom, de legfőképpen önfeláldozásom
miatt tartok a vastag lepel alatt. Neki másra van szüksége, egy sokkal jobb
emberre! Zöld vízben vergődtem, a hullámok összecsaptak a fejem felett. A
lábaim keresték a Temze alját, de nem találták. Az is elveszett a messzeségben.
Láttam a vízen átszűrődő fényeket, de nem tudtam a felszínre úszni, már túl
késő volt. Nem tudtam ellent mondani a tulajdon érzelmeimnek. Süllyedtem.</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i>Ha
úszni mégy, ne feledd, hogy egy mentő öv mindig sokat dob a latba, ha a törzsed
fölött terül el. Olykor még a szívet, még ha sután is, de képes megvédeni. Ha
pedig nincsen, páncélod keress egy odvas fát. Az mindig beválik.</i></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: Gigi; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: ImprintMT-Shadow;">JÚNIUS 10, </span><span style="font-family: Gigi; font-size: 15.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: ImprintMT-Shadow;">pirkadat</span><span style="font-family: Gigi; font-size: 15.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span serif="" sheriff="" style="font-family: ";"> </span><span class="apple-converted-space"> </span>Késő ősszel jöttem rá, s csak pár év nyarával később volt
bátorságom érte küzdeni, valójában. Úgy teljesen igazán. Nyolc sarok. Ennyit
kellett megtenni a főutcán át, hogy eljuthassunk a Bynes házig. Nyolcsaroknyi
idő alatt újraélheted az egész életed, ha évszámaid során közöd volt, ahhoz a
családhoz. Nyolc sarok elég volt tehát ahhoz, hogy egy barna zuhatagról
képzelegjen az egész elmém. Mindig, amikor Hozzá mentem a fejemben volt egy
gondolat, egy sötét kívánság, egy hullámzó vágy. Egy álom, ami most
szertefoszlott. Pár óra leforgása alatt megingott alattam a saras talaj, amiről
azt gondoltam már le lett talpam mentén aszfaltozva. Talán ezért nem említettem
meg mostanáig Cara – nak. Ezért tartottam az érzéseimet hosszú éveken át a
titok becsében.<br />
Sült csirke, krumplipüré, mártás, saláta, frissen
sült kalács – mind ott sorakozott előttem a pulton, ahol Gemma hagyta őket.
Szemei néma dühöt árasztottak, hidegen és összecsomósodva kötött meg az
íriszeiben a heves indulat. A nővérem általában meleg vonásokkal készíti el a
vacsorát, míg mindenki időben haza nem érkezik a programjáról, s végül közösen
fogyasztjuk el a rágós húst, a fonnyadt krumplit és az odaégett mártást – Gemma
igyekezett mindig felülmúlni a főzéstudományát. De ma nem így történt. Bajban
voltam, de nagyon. Gemma dühösen ült az asztalnál, kezei minduntalan
megremegtek az egyes helyeken, a lyukacsos újságon, aminek csücskeit folyton
tépkedni kényszerült akaratának ellenére is. Ám én azon tanakodtam, hogy
valójában ő maga is erre vágyik. Arra, hogy a napilap cafatokban terüljön el a
sötét konyhakövön. Azon töprengtem jobban mondva inkább törtem a fejemet, hogy
mi zaklathatta fel ezen a szinttölteten. Az én szándékaimmal szemben tisztában
voltam, de az övéi bemérhetetlen paramétereknek bizonyultak. Niall titokban
bele – bele csent a készételbe, ami bár kissé barnássá vált a tepsi alján,
mégis megbotránkoztatóan finomnak bizonyult. Nem tudom, hogyan sikerült
eltitkolniuk előlem valamit ennyire, de az eltusolt mozzanataik arra adtak
nekem okot, hogy meglássam: itt bűzlik valami. Nem tudom ezek ketten mióta, de
bármit megtettek volna egymás kedvéért. Még azt is, hogy a hátam mögött
settenkednek valamiben. Vagy éppen titkolnak valamit.<br />
-<span class="apple-converted-space"> </span><i>Mindig
védd meg azt, ami a tiéd, mert, ha hagyod, hogy az irányítás kicsússzon a
kezedből könnyen abba a jelentbe csöppenhetsz, hogy a szeretett lény átbújik
egy korláton, amihez a te tested túl vaskos, hogy követni bírd őt</i><span class="apple-converted-space"> </span>– mormoltam el az orrom alatt a
Nagyapa naplójából származó sorokat, éreztem, ahogyan a nővérem és a barátom
tekintete rám barangolva megtapad a testemen. – Nevetséges! – könnyed
mozzanattal dobtam félre a füzetet, ami halk puffanással földet ért a padlón.<span class="apple-converted-space"> </span><i>A tárgyaknak is van ám lelke, csak
megeshet, hogy ezt nem akarják a tudtodra hozni<span class="apple-converted-space"> </span></i>– az egész fejemben a leírt sorok
szózatai kavarogtak végig, egy percre sem tudtam kiverni a bölcsességeket
onnan, mert pontosan tudtam, még a tiltakozásaim ellenére is, hogy mindegyik
egytől egyig igaz. Két könyökömet az asztalon nyugtattam, melyekkel
megtartottam a fejemet a halántékom mentén. Gemma hangtalanul felém csúsztatta
a kezét az asztalon át. Felnéztem könny áztatta tekintetemmel, s egy pillanatig
elmeredtem mosolyogós orcáján, amin a bíztatás növendékei csücsültek.
Elfogadtam. Megragadtam az ujjait, amikre végül még a fejemet is lefektettem.
Próbáltam, én tényleg igyekeztem erős maradni, de a lidércnyomás, ami egy arc
által derült fel az elmémben szorosan ott lüktetett az agyam környékén. Nem
hagyott nyugodni, egy percre sem. Nem tudtam kiverni Őt a gondolataim közül.<br />
- Harry – szólított meg lágy, bársonyos hangon.
- Tudom, hogy ezzel nem sokat segítek, de ránk számíthatsz. Niall és én
melletted állunk – próbáltam magamtól minél messzebb lökni a tényt, miszerint
egy hegyes villa fekszik a tányérom balulsó oldalán, amivel könnyeden
kifakasztható a bőrön át a folyékony, vörös vér. Én tényleg próbáltam, de
lehet, hogy a ma este folyamán még erre is sor kerül. Ki tudja, talán még
önmagam sem tudom majd megállítani a tetteimet. Pont, mikor részegen belementem
egy olyan alkuba, amibe nem szabadott volna. Hallgattam az eső egyenletes
kopogását a tetőn, a szobában majdnem teljes csend honolt, csak az erős
zokogásom és a szívem egyenetlen dobogása volt az egyetlen hangforrás, ami
foszlányokkal burkolta körbe a teret.<br />
- Mindent elrontottam – újra a két alakra néztem,
akik rajtam kívül a szobában tartózkodtak és pillanatról pillanatra egyre
nagyobbra növekedett az együttérzés a pofacsontjukon, ami úgy terjedt rajtuk
végig, mint gyanútlan emberen egy fertőző vírus. Tudtam, éreztem, hogy mi fog
következni. A cseppnyit engedékeny egyedüllét egy percre orvosolódott, amit
mostantól elkövetkezendő életemben a magány vált majd fel. Szép kis életcél –
direkt tett mindent, szándékosan mártott be, ami rosszabb volt annál, mintha egyenesen
én magam fedtem fel volna a legnagyobb hibámat az életem során. Gemma odalépett
az asztal sarkához, azon az oldalon, ahol ültem, és átölelt. Magához szorított,
amit én testem rázkódása miatt képtelen voltam viszonozni.<br />
- Ne már, Hazz! Nem teheted ezt magaddal! Will
tényleg hatalmas szemétséget követett el. De ugye ettől függetlenül nem akarod
megadni neki az örömöt azzal, hogy elmenekülsz? – felhúzta a szemöldökét, de az
arckifejezése megenyhülve pironkodott az állkapcsától kezdve egészen a homlokának
felső pontjáig. – Nagyon úgy néz ki, hogy Cara megharagudott rád, így mostantól
addig kell a kút fölé hajolnod, míg a tiszta eső és a pára puhára, fényesre nem
csiszolja a kezeidet. Akkor, amikor már teljesen tiszta a csuklód a valóságra
is alkony derül és kitisztul majd az ég is – a könny az arcomra tapadt, a vizes
arcomra, miközben azt hallgattam, ahogyan Gemma Nagyapa sorit idézi a
hibázásról, s annak legfontosabb pontjáról; a baklövésink kijavításáról.<br />
- Nagyapa…<span class="apple-converted-space"> </span>-
hebegtem tátott szájjal, majd egy percre a földről felszedett könyvecskére
pillantottam, ami most már a nővérem ujjai között nyugodott. – Igenis,
kisasszony - most én szorítottam magamhoz, majd felegyenesedtem az asztal
tartásáról, és egyenesen az ablakhoz lépkedtem, ezzel a műveletemmel el akartam
rejteni előlük a fájó, mégis láthatatlan sérüléseket az arcomról, amiket csak
én érezhettem. Én tudtam hol égek, hogy belül majd felfal a sötét láng a
történések, de legfőképpen a tetteim miatt. – Nem tudom elhinni, hogy ez
történt. Sosem hittem volna, hogy képes abban hinni, hogy csak azért feküdtem
le vele, mert az az ostoba fogadás ezt követelte meg – miért mondom ezt el
nekik? Valószínűleg, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből. Mert nincsen elég
erőm ahhoz, hogy megbírjam emészteni az eseményeket. Azt, hogy mindent
elrontottam!<br />
- Mintha nem lenne mindenki azzal tisztában, hogy
Will egy utolsó rohadék – vicsorogta Gemma az orra alatt, miközben még szemei
is jóformán kétfelé fordultak meg az undor és az utálat magas pontú hatása
által. – Nem is értem Jane hogyan képes még jót látni benne – torkomon akadt a
sütemény, amit éppen lenyelni készültem. Jane jót lát benne – erről meg vajon
honnan szerzett értesülést?<br />
- Te erről meg honnan tudsz? – Gemma lehörpintette a
pohara alján még léket vető italának utolsó kortyait, majd erősen az
asztallapnak vágta a törékeny tárgyat. Így szólt: - A történtek után ez nagyon
is nyilvánvaló. Miután behúztam egy hatalmasat annak az ökörnek – látnod
kellett volna, még a szeme alatt is ott éktelenkedett a lila folt –
elviharoztam, de azt még tisztán láttam, hogy Jane hazaviszi magával. Tömören
ennyi – alighogy szavai elhagyták ajkának részlegét elkerekedett szemeim
kiültek arcomra, s csak pár pillanatig tartott, míg sikerült felfognom az
egészet. A fejemet szinte azonnal odakaptam szavainak hatására és magamba ittam
minden egyes szavát. Szóval Jane hazavitte azt, barmot? De hát Will ebbe
belement volna? Én azt hittem, hogy ő és Jane nem…<span class="apple-converted-space"> </span>Nem. Az nem lehet, hogy…<span class="apple-converted-space"> </span>Na, ne, mi van akkor, ha…<span class="apple-converted-space"> </span>Ugye nem csak ki akarja őt használni,
azért, hogy kielégülhessen benne az elveszített szeretet, és Jane, amilyen kis
naiv még képes hinni is neki. Ez nem történhet meg! Nem hagyhatom, hogy Will
ártson a barátomnak, akinek annyi mindent köszönhetek. Nem hagyhatom, hogy egy
újabb ember szenvedjen Sweeney ballépései miatt. Niall, amint meglátta a
szemeimben a megrökönyödést és a félelmet generáló alakzatokat erősen
belemarkolt a vállamba a kezével, amivel a vállamon nyugodva próbált meg
megnyugtatni.<br />
- Harry, figyelj! – szólt hozzám komolyan. – Nem
hinném, hogy Sweeney olyan elvetemült volna, hogy kihasználja az adandó
helyzetet – bíztatóan meredt rám, miközben mély lélegzetet vettem. Tehát ezek
szerint a barátom Will hibáinak ellenére még képes bizalmat szavazni annak a
fiúnak, aki annyi mindennek az okozója, aki annyi embernek okozott már
szenvedést. A torkomba fájón hasított bele a fájdalom, szívem idegesen dobogott
a mellkasomban, ahogyan felidéztem magam előtt szerelmem szépséges arcát. Az
arcot, ami életem minden egyes napján kísértett az álmimban. A gyönyörű lányt,
akit még az életemnél is jobban szerettem, aki a legfontosabb volt nekem, s még
most is az. Örökké az lesz, Ő lesz az egyetlen ameddig csak élek és még azután
is. Történjék bármi.<br />
- Miért vagy ebben olyan biztos? – eltorzult arccal
tekintett rám, ahogyan vérben forgó szemeimmel az arcára tapadtak. Lemondóan
csóválta meg a fejét, s alighogy csak szólásra merészelte nyitni az ajkait
letromfoltam egyetlen egy kézmozzanattal. Talán most először életem során
igazán volt arcomról leolvasható az összeomlás, sohasem éreztem magamat még
ennyire csüggedve, most bukkantam csak rá igazán a tehetetlenségre, miközben
magamban azért esdekeltem, hogy Niall – nak igaz legyen. Jane nem érdemel meg
még több fájdalmat, senki sem érdemli meg, hogy Sweeney miatt kelljen
szenvednie. Elég volt már ebből!<span class="apple-converted-space"> </span><i>Az
értékeket te magad, te halandó sosem tudod befolyásolni, együtt kell élned a
tulajdonságokkal, meg kell szoknod azokat. Az egyetlen út az, ha ki tanulod és
tudsz azonosulni azoknak irányításával, csak így lehetsz boldog</i><span class="apple-converted-space"> </span>– csöngtek a fülemben a sorok.<br />
- Ha akarod, főzhetek neked egy teát, az biztosan
jót tenne – ajánlotta fel Gemma mellém lépve, miután, akár egy félreszabdalt
baba leocsúdott testem a konyhaasztal egyik székére. Tenyerembe temettem arcom
összes porcikáját, lehorgasztottam a fejemet, amit a combomon megtartott
könyököm segítségével tartottam meg. Igyekeztem normálisan szedni a levegőt, de
minduntalan csak arra lettem figyelmes, hogy Jane miatt aggódom, így pedig
képtelen voltam az oxigént nem szaggatottan a tüdőmbe juttatni, s közben szívem
egyre inkább feszített, ahogyan felidéztem a pillanatot, amikor Ő kilépett az
ajtón és maga mögött hagyott mindent. Engem. Amikor jogosan fájdalmat okozott
nekem.<br />
- Köszönöm – suttogtam elhalón, hevesen ráztam meg a
fejemet, nagy vehemenciával igyekeztem akaraterőt gyűjteni magamba, miközben
arcom keserves torzulással barangolt a ruhaakasztó felé, melynek hatására egy
elmélet zubogott végig az elmémen. Percekig csak a puha textíliákat bámultam,
majd kissé összeszedve magamat a két értem aggódóra pillantottam, akik féltőn
méricskélték orcám összes csücskét. – De az nem volna elég, tudni akarom, hogy
mi történik. Nem tudok megnyugodni addig, míg nem vagyok teljesen tisztában a
dolgokkal! – alighogy a mondatom befejeződött az akasztóhoz léptem és leemeltem
róla a szövetkabátomat, amit magamra terítve kiléptem a félig fakó utcára.
Hallottam, ahogyan Gemma és Niall a nevemet kiáltják, de már késő volt, lábaim
már a sötét tereket rótták. Az összes utca sötét volt és elhagyatott. Az ég
felhői lassacskán abbahagyták a szitálást. Néhány ponton a szürkeséget
kettétörték a ragyogó villanypóznák cikázásai, amik körbelengték az egész
alattuk húzódó aszfaltréteget, s ezzel színes tónusokba rendezték az alattuk
elhaladó népek ruházatát, még bőrük is pirospozsgásabb volt, ahogyan az egy
pillanat varázsa elérte őket. Jobban mondva csak engem.<br />
Még hevesebben lépkedtem az aszfalton, egyenesen
vágtam át a főutcán, a tőlünk három sarokra messzebb elhelyezkedő ház kapujáig.
Ott hirtelen megtorpantam. Semmi szokatlant sem véltem felfedezni a sötétség
leple által körülölelt házon, amelynek ablakán át rikítóan szökött át a
mennyezeti lámpa körtéjének természetesen sárga fénye. Az utca fényei retinám
mélyére szökve világosítottak fel arról, hogy valaki otthon van. Inkább valakik
– a bosszantó felesleges személy. A levegő lassan csusszant el a tüdőmbe,
ahogyan igyekeztem elfojtani magamban a dühöm magaslatát, ami az egész
testemben tombolt az egyetlen személy miatt, aki ezen az erős fokon ki tudta
belőlem váltani, eme negatívan relatív érzelmet. Bosszantott a tény, hogy
mindent elrontottam, hogy hagytam kicsúszni az irányítást, hogy óvatlan voltam,
hogy becstelen dologba folytam bele. De az még inkább feldühített, hogy Sweeney
ki akarta játszani a barátomat, hogy felhasználja ellene, Jane ellen a becses
érzelmét, hogy képes őt összetörni csak azért, hogy valamivel elüsse az időt a
bosszúállása után. Hirtelen magam előtt láttam, amit szegény Jane teljesen
összetör, amikor az az idióta otthagyja őt, amikor közli vele, hogy pusztán
csak jó játékban volt része. Hogy neki semmit sem jelentett az, ami a lány
szívét erősen megmelengette. Borzongással, de legfőképpen dühvel töltött el,
hogy az én baklövésem még mások törékeny életére is kihathat és legfőképpen
pont az övére, Jane – ére, aki annyira odaadón volt mindig mellettem, hogy még
az ő életét és háttérbe helyezte csak azért, hogy az enyém rendre rázódjon.
Valamiért felröppent előttem, a lelki szemeim előtt két alternatíva, ami az én
életemet konstatálta a számomra.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Harry
Edward Styles, nagyot csalódtam benned! Azt hittem, hogy azok után, ami történt
képes voltál tanulni az eseményekből! Mit akarsz mindezzel elérni? Azt hiszed,
hogy attól, hogy bosszút álltál Will – en minden meg fog oldódni? Azt hiszed,
ha arra a szintre alacsonyodsz, mint amire ő is meg fogok neked bocsájtani?</i><span class="apple-converted-space"> </span>– szinte magam előtt láttam, ahogyan
dühösen rendül meg az arca, ahogyan a csalódás a szemgödrébe tapadva bújik meg.
Megborzongtam – fájt mindenem, kettészabdalt, hogy az események ebben az
irányban követtek beteljesedést, de valamiért egy másik alakulás is léket vert
az elmémben.<span class="apple-converted-space"> </span><i>Harry, én
megértem, hogy aggódtál! Will tényleg rettenetes dolgok művelt, és az, amit a
barátnőmmel tett az megbocsájthatatlan. Nem tudom, hogy képes leszek - e valaha
is elfelejteni a hibádat, de azt tudom, hogy jóvá akarod tenni, amit nem tudok
figyelmen kívül hagyni. Megbocsájtok, ha megígéred, hogy sosem teszel többé
ilyet</i>! – nevetséges volt az egész, nem tudom, hogyan tudtam bízni egy
percig is abban, hogy megérti a szándékaimat, a cselekedetemet és, hogy képes
meghallgatni a magyarázatomat. Ha még érdekelné, hogy mi van, velem nem zárna
ki az életéből, akkor még fontosnak tartaná, hogy mi van velem, hogy mennyire
fájnak a szavai. Az pedig még inkább elkeserített, hogy ígéretet tettem Neki;
soha többé nem mondom azt, hogy szeretem, nem keresem és követem Őt, amint
kilép azon az ajtón, magyarán szólva az egész életemből.<br />
- Boldog névnapot – csak nehezen jutott el a tudatomig,
hogy jó ideje már a bejárat előtt toporogtam és arra várakoztam, hogy Jane
kinyissa nekem az ajtót. Amint ez megtörtént rögtön a válla felett a ház
gyomrát kezdtem el kémleli, ami bár egy cseppet sem volt feltűnőségben
különösképpen gyanakvó engem, mégis zavart valami. És az a valami a zavart lány
arcára is kiült döbbenet formájában.<br />
- Harry? – kérdezte meglepetten, köntösét szorosan
összehúzta magán, miközben hatalmasokat pislogott. – Hogyan…<span class="apple-converted-space"> </span>- dadogta egyre rémültebbé válva. Nem
törődve cseppet kimutatott félelmével beléptem mellette a meleg házba, s rögön
közelebbről kezdtem szemügyre venni a cseppet sem rendetlen szobát. A
tekintetem rögtön megragadt valamin, egy színes képen, ami a fal törzsére volt
felakasztva. Cara szerepelt a régi képen – látványának hatására azonnal
megremegtem. – Tudom, hogy nagyon eltűntem az utóbbi időben, mint igazi barát –
lépett mellém a vállamra helyezve a kezét, lejtésében sajnálat lakozott. – Ne
haragudj, én csak…<span class="apple-converted-space"> </span>nem bírtam.
Nehéz volt együtt élnem mindennel, napról napra egyre inkább azt érzem, hogy
nem számítok senkinek sem.<br />
Felé fordultam, hamis mosolyomat arcomra varázsoltam
mondatom közben. – Emiatt ne aggódj! – láttam a zavartságot az arcán, ami
egyszerűen nem hagyott nyugodni. Éreztem a balul ütést, ami a dolgok hátterében
munkálkodott. Itt bűzlik valami – az egyszer szentség!<br />
- Ezt neked vettem, én, a nyári kis mikulásod –
kezeivel előhúzott a háta mögül egy keretet. Egy bekeretezett fényképet, amin én
szerepeltem. De nem voltam, ám egyedül. Cara ütötte el mellettem az időt, a
mosolygós arcával, ami akkortájt még dagadt a jókedvtől. Az, amit én ragadtam
el tőle a makacsságommal, a gyávaságommal, de legfőképpen a magaviseletemmel. –
Annyira, de annyira sajnálom – Jane tekintete elfásult ki nem szökő könnyektől,
amik megállapodtak szemgödrében. – Nem bírom ezt nézni, néha az az érzésem
támad, hogy sosem fogsz találni hozzá foghatót, hogy számodra Cara az egyetlen.<br />
Tompán ráztam meg a fejemet, ezzel tudatva vele,
hogy végső soron különlétünk alatt sem akadtam rá senki másra. Mindig csak Ő
létezett és ez így is marad. – Nem, nem is fogok – hajtottam le a fejemet
bánattal teli. – Neked viszont biztosan lesz valaki, aki majd boldoggá tesz –
bíztatóan mosolyogtam rá, igyekeztem legalább az ő életének boldogságában
hinni, ha az enyémről már örökre letehettem.<br />
- Azóta nem kerested? – kutatott a tekintetem
figyelme után szorgoskodó állapotát magára öltve. – Nem akarod neki
megmagyarázni a történteket? – szemének sarka az emeletet a hallal összekötő
lépcső felé kanyarodott, nem tudtam nem észrevenni, hogy sandán arra pillant.
Valamiért egyre inkább eltelített a gyanakvás, aminek utolsó lépését ez a
mozzanat tette teljesen egésszé.<br />
- Te beszéltél vele? – tuszkoltam le a torkomban
keletkezett gombócot, miközben a szívem hevesen lüktetett bordafalaim mögött.
Talán most valamit megtudhatok róla!<br />
- Nem, - rázta meg a fejét lemondóan. – senkinek sem
veszi fel a telefont. Az anyukája azt mondta, hogy bezárkózott a szobájába.
Lehet, hogy jobb lesz, ha elfelejted – most már sokkal, hevesebb vehemenciával
ráztam meg a fejemet. Végül én tértem ki z ő életére, mert a kíváncsiságom
egyre nagyobb arányba buzdított afelé, hogy Jane valamiben settenkedik, hogy
minél előbb le akar rázni. El karja érni, hogy minél hamarabb felszívódjak,
hogy eltűnjek a képből. – És te, veled mi a helyzet? – tértem ki összeszűkített
szemekkel az ideérkezésem kulcspontjára.<br />
- Én éppen…<span class="apple-converted-space"> </span>-
hangosan megköszörülte a torkát, arca félve rezzent meg, a grimaszokon
suttyomban ott lankadtak a riadalom foltjai.<br />
- Jane, hová tűntél? – hallottam meg az emeletről
egy ismerősen csengő hangzatot. Törzsem, s vele együtt egész testem a lépcső
irányába fordult, ahol egy alsónadrágos személy igyekezett le durván megdörzsölve
léptei közben szemeit. Hirtelen pillái felpattantak, amiket egyenesen döbbenten
rám szegezett. – Azt hittem…<span class="apple-converted-space"> </span>-
motyogta eltátott szájjal, majd pillanatokkal később íriszeiben felbukkant a
felismerés. – Styles? – mondta elhűlten, majd arca teljesen felbátorodott,
számított arra, hogy majd felkeresem.<br />
- Sweeney – szólaltam meg visszafogottan. Hallottam,
ahogyan az ajtó a hátam mögött hevesen feltárult, felismertem az érkezőben
Niall aggódó hangját, tudtam, hogy csak miattam jött el idáig. És azzal is
tisztában voltam, hogy mennyien számítottak rám mindig, hogy mennyi ember hitt
bennem és, hogy ezek az emberek mind – mind elfordultak tőlem, itt, Holmes
Chapel – ben egyetlen személy miatt. Csak Sweeney miatt veszítettem el mindent.
Ő az oka, hogy az egész életem darabokra hullott.<br />
<i>Ne
feledd, nem szabad engedned, hogy az indulataid felülkerekedjenek a józan
eszeden. Mindig gondolj arra, hogy mi a helyes, s mi az, ami nem. Ne feledd,
hogy nem lehetséges összeforrasztani egy olyan tettet, amit már elkövettél. Azt
már sosem tudod semmisé varázsolni. Ne feledd!<span class="apple-converted-space"> </span></i>– nem felejtettem el. Egy percig
sem.<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p></div>
</div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-26609552004438248362014-05-04T00:03:00.001+02:002014-05-04T00:03:02.599+02:0041. fejezet: Lehull a lepel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Fogalmam sincs, mit kéne mondanom, hiszen fogalmam sincs, van-e olyan ember, aki elolvassa ezeket a sorokat. Sajnálom, amiért ti nem szeretitek annyira ezt a történetet, mint mi, de azért örülök, hogy ennyien itt vagytok. Az elején álmodni sem mertem hatvannál több olvasóról. Köszönöm, köszönjük.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ebben a részben minden titokra fény derül, már nem lesz a történet során több - ehhez hasonló - bonyodalom. Ez az utolsó viszont nagyot csattan... és kitart gy darabig. A megbocsátás ugyanis nem tartozik Cara erényei közé, ha Harryről van szó, nemde?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást! Sok sikert minden érettségizőnek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
ui.: Remélem ti nem felejtettétek el, hogy ma van Anyák napja. Boldog Anyák napját, anyu <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEght4NWRVvSf0YRNB8LPvGq85k_ZSfHTn4qHLi_gMlwXwOQL-OXj-Lllqe5mWqM95Sf1aDcomhoCmxMHgWUDxve59GAzxZNiKR2IHKz-pZRQyiFBaIGtmA2hzNDRh2wZKbEC2cCMu-AKSrp/s1600/normal_take_me_home_17_thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEght4NWRVvSf0YRNB8LPvGq85k_ZSfHTn4qHLi_gMlwXwOQL-OXj-Lllqe5mWqM95Sf1aDcomhoCmxMHgWUDxve59GAzxZNiKR2IHKz-pZRQyiFBaIGtmA2hzNDRh2wZKbEC2cCMu-AKSrp/s1600/normal_take_me_home_17_thumb.jpg" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Lehull
a lepel</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Ha szeretsz
valakit, úgy igazán, tiszta szívedből, akkor nem vagy képes a szemébe hazudni.
Egyszerűen minden testrészed tiltakozik a megtévesztő szavak ellen, így még
akkor sem tennéd meg, ha az lenne az egyetlen esélyed arra, hogy magad mellett
tartsd. Elmondasz neki mindent, s hagyod, hogy önszántából döntse el: Vajon
szeret-e annyira, hogy szemet hunyjon bűneid, hibáid felett?! S vajon én
szeretlek ennyire?<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Cara Bynes<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A könnyeim teljesen
eláztatták kipirult arcomat, ahogy gyors egymásutánban pakolgattam lábaimat az
utcákon. Futottam, hisz menekülni vágytam. Ki akartam rohanni magából a
világból és még csak vissza sem nézni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Céltalanul
bolyongtam Holmes Chapel városában, de amikor felnéztem az előttem lévő házra,
már meg sem lepődtem azon, hogy az otthonom helyett ide keveredtem. Hiszen a
lelkem mélyén tudtam, hogy ezt meg kell beszélnünk, bármennyire is kényelmetlen
volt ez az egész. Apu régen mindig azt mondta, hogy ne kérdezzek, ha nem
szeretném tudni a választ. S most, hogy szinte a küszöbön álltam, rájöttem,
hogy én nem akartam tudni. Egy részem hitt abban, hogy Harry semmi rosszat sem
csinált, viszont a másik felem kételkedett. Bárki más is ezt tette volna, aki
figyelemmel kísérte az előbb lezajlott jelenetet, hiszen Will szemei ördögien
mosolyogtak minden egyes késdöfésnél, ahogy a szívembe mártotta a kezében
szorongatott, éles pengét. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Remegő kezekkel
nyúltam a csengő felé, de minduntalan visszaejtettem magam mellé őket, mert túl
gyenge voltam ahhoz, hogy a szemeibe nézzek. Ha Will hazudott, akkor
megvádolom egy olyan tettel, amit el sem követett – visszhangzott a fejemben. <i>De mi van akkor, ha kivételesen az igazat
mondta? </i>Össze voltam zavarodva. Sokkal jobban, mint eddigi életem során
bármikor. Végül, csak leültem a verandára, ahogy azt a búcsú bulin is tettem és
az előbb hallottakon gondolkoztam. A szívem egyfolytában mentegette Őt, de az
eszem… Hiszen olyan nehezen hittem el neki, hogy már a kezdetek óta szeretett,
és így, hogy ez a fogadás is a képbe jött, kezdett összeállni egy logikus
összeesküvés elmélet a fejemben.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Harry unatkozott,
úgy döntött visszajön, és jobb elfoglaltság híján úgy gondolta, hogy vicces
lenne, ha felbosszantaná Willt, aki a belém vetett bizalma okán belement ebbe a
hülye szövetkezésbe. Talán Will tényleg szeretett, talán tényleg nyomós oka
volt arra, hogy elrejtette előlem azokat a leveleket. <i>Ne legyél ostoba! Will átvert, és bár ő is csak egy férfi, Harry
esetében ne általánosíts! Itt van egy karnyújtásnyira, kérdezz rá! Szeret, és
meg fogja érteni, hogy az ő szájából akarod hallani az igazat. <o:p></o:p></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> </i> Megkövülve ültem a saját kezeimen, amiket
óvatosan a combom alá csúsztattam, hiszen elég későre járt már az idő és
kezdtem fázni, arról nem is beszélve, hogy a beborult idő nem ígért túl sok
jót. S nem csak az időjárással voltak problémák. Dideregve vártam az esőt.
Reménykedtem benne, hogy képes lesz tisztára mosni mindent, eltüntetni a
testemből a keserűséget, mely porrá zúzta a pillanatnyi boldogságunkat. Azonban
az elvárt hatás elmaradt. Ahogy a hideg cseppek a bőrömhöz értek, mintha
milliónyi apró tű szurkált volna, így már nem csak belülről, de kívülről is
éreztem a fájdalmat. A fogaim össze-összekoccantak, annyira vacogtam, de képtelen
voltam megmozdítani a lábaimat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szia – hallottam meg a hátam mögül egy jellegzetesen
rekedtes hangot, s bár legszívesebben azonnal felé fordultam volna, hogy
megnyugvást találjak karjaiban, helyette csupán a vízzel áztatott tájat
bámultam. - Te meg hogy kerülsz ide? Gyere be, mielőtt megfázol! – kezeiből a
kerítés melletti kukába dobott egy kisebb zsákot, majd felhúzva a padlóról,
egyenesen a ház kellemesen meleg nappalijába lökdösött. - Minden rendben?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem – leülve a kanapéra, a ruhámból legalább egy liternyi
víz zúdult a bőr ülőgarnitúrára. Szégyelltem magam, amiért megint itt kötöttünk
ki, s bár egy kicsit magam alatt voltam, igenis boldogsággal öntött el, amikor
visszaemlékeztem az előző éjszakára. Akkor is esett az eső, és akkor is Hazza
volt az, aki nyugtatgatott. Hatalmas kezeivel magához húzott és még az sem
érdekelte, hogy miattam mind a ketten eláztunk. Ujjai fel- s lemozogtak a
csupasz karomon, hiszen mindössze egy vékony póló és egy rövidnadrág borította
a testemet. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Itt vagyok, nekem bármit elmondhatsz – tudtam. Valahogy
sejtettem, hogy ezt fogja mondani, hiszen ez már azóta így volt, hogy
megismertük egymást. - Megbántad a tegnap estét? Én próbáltam magam türtőztetni…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem tudom, hogy megbántam-e. Már semmit sem tudok –
szabtam gátat a felszínre törő magyarázkodásainak. Nem akartam, hogy magát
hibáztassa, nem akartam, hogy kiderüljön: volt-e igazság Will álnok szavai
mögött. Az egyetlen dolog, amire mindennél jobban vágytam az a csend volt. Így
behunytam a szemeimet és a különös némaságot hallhattam, ami azt jelezte,
rajtunk kívül senki sem tartózkodott az épületben. Gemma valószínűleg – ahogy
őt ismertem – ebben a pillanatban is egykori barátommal kiabálhatott, s Haz
szülei pedig valahol együtt mulathatták az időt. Ajkaimat harapdálva, mély
sóhajtások közepette szippantottam be az éltető oxigént, mire Harry eltolta
magától reszketeg testem és kirohant a nappaliból. Egy egész percig meredtem a
megüresedett helyre, ahol egy apró süppedés jelezte; egykoron járt itt valaki.
Járt, azonban elment. Mert mindig elmennek. Az emberek folyton mozgásban vannak
és elhagyják a másikat, nem foglalkozva azzal, mekkora pusztítást végeztek a
megtett útjuk során. Én sem foglalkoztam eddig, és most Will sem foglalkozott.
Mert az ember mindig is önző teremtés volt, és az is fog maradni. Csak a saját
boldogsága érdekli, a kényelem, melyet képes lehet megteremteni magának, bármi
is legyen az ára. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ezt mégis hogy értetted? – Haz visszaült mellém, és rám
terített egy meleg pokrócot, majd a kezembe nyomott egy pohár kakaót – pontosan
olyat, amit ő is nagy odafigyeléssel szorongatott ujjai között. Lenézve az
egyik kedvenc innivalómra, keserű mosolyra húztam a számat, majd anélkül, hogy
megfújtam volna, beleittam. Kellemes forróság járta át az egész testem, mintha
a véremmel együtt keringett volna a szervezetemben, s csak azt követően kezdtem
bele a mesélésbe, hogy kiürítettem a porcelán bögrét.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ma találkoztam Willel, amikor Jane, Gemma és én
leugrottunk a bárba. Mondott nekem valamit, és tőled szeretném hallani, mi igaz
és mi nem – őszinte voltam, s elvártam tőle, hogy ő is az legyen. Ajkai egy
vékony vonalban préselődtek egymáshoz, mintha orvul hátba támadva, minden
figyelmeztetés nélkül a víz alá nyomtam volna és az életéért küzdve próbálta
volna magában tartani azt a kevéske levegőt, ami összegyűlt a szájában. Egy
ideig nem szólt semmit, szinte hallottam, ahogy a fejében lévő fogaskereket
gyors forgásba lendültek. S hozzá hasonlóan, lélegzetvisszafojtva vártam a
folytatást. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Részeg volt? – kérdezte. Alig észrevehetően kiverte a
víz, s a homlokán gyöngyöződni kezdtek a verejtékcseppek, melyek velem együtt
siratták az elkerülhetetlent. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igen. És azt mondta, hogy körülbelül egy hónapja, te és ő…
szóval fogadtatok azzal kapcsolatban, ki csalogat be hamarabb az ágyába. A
vesztes pedig eltűnik a képből – figyelmesen hallgatott, egyszer sem szólt
közbe, amiért egyszerre éreztem hálát és mérhetetlen elkeseredést. <i>Miért nem szólal meg? Miért nem ellenkezik?
Miért nem keres kifogásokat? Mert hibázott, és Will igazat mondott.</i> - Ha azt
mondod, hogy hazudott, feltétel nélkül elhiszem neked. Bízom benned és csak egy
szavadba kerül, hogy elfelejtsem az egészet – egyre inkább úrrá lett rajtam az
elkeseredés, mintha maga alá temetett volna egy hatalmas hullám, ami elől képtelenség
lett volna elmenekülni. Mihaszna időpocsékolás. Pedig én minden időmet
rááldoztam volna, ha megtehettem volna. El akartam futni a soron következő
szavai elől.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy most is csak átvert, de képtelen
vagyok a szemedbe hazudni – hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy
nevessek. Talán pont erre a helyzetre találták ki azt a mondást, miszerint az
igazság fáj. Ugyanis ez az egyetlen mondat szüntelen a fülemben csengett,
mintha megakadt volna egy ócska bakelitlemez az antik lejátszón. Alig kaptam
levegőt, a mellkasom heves mozgásba kezdett, és mintha egy láthatatlan alak rám
ült volna; kipréselődött a tüdőmből minden oxigénmolekula. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Harry tenyere a
combomon pihent, s csupán egy apró mozdulatomba tellett, hogy lelökjem onnan. Könnytől
fátyolos szemekkel figyeltem a vonásait. Az emlékezetembe akartam vésni, önző
mód szerettem volna róla még egy emléket, mielőtt végleg lemondtam volna róla.
Hiszen pontosan erre készültem. Elegem lett a hazugságokból, és legfőképpen
ebből a lehetetlen helyzetből, amibe belekerültünk. Egy nap. Mindössze ennyi
idő járt ki nekünk, és most először éreztem azt, hogy az égiek velünk szemben
voltak a legfösvényebbek. Sajnálták tőlünk a világ legértékesebb kincsét –
talán úgy gondolták nem érdemeltük meg eléggé, nem harcoltunk annyira,
amennyire elvárták volna.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mikor történt? – önmagamat kínoztam a soron következő
kérdésekkel, de tudnom kellett. Éheztem a tudásvágyat, és akár csak egy
megkeseredett, magányos negyvenes a bonbont egy szakítás után, úgy faltam fel
Haz szavait. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Épp összevesztünk és vele is vitáztál, így mind a ketten
a bárban kötöttünk ki. Részeg voltam, és bár ez nem mentség, belementem a
fogadásba. Másnap már szörnyen megbántam, eldöntöttem, hogy nem is próbálkozom
be nálad – motyogta az orra alatt miközben észrevehetően kerülte a tekintetem.
Nem mert a szemeimbe nézni, s míg ő a kijáratot mustrálta, mint aki menekülni
készült, addig én a rám terített pokróc szélét, s az abból kilógó cérnaszálat
csavargattam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Az esküvő után? – emlékeztem arra a napra. Hogyan is
felejthettem volna el a pillanatot, amikor először értek össze az ajkaink?
Akkor elmenekültem, s elhatároztam, hogy most minden másképp lesz. Kihúzva
magam, tekintetemmel megkerestem az övét, és addig el sem engedtem, amíg nem
válaszolt. Hallani akartam mindent, hiszen az egyszeri, kínkeserves fájdalom
még mindig jobb volt, mint a sok apró, amit a távolléte alatt éreztem,
valahányszor az eszembe jutott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ha jól emlékszem, akkor igen. Tudnod kell, hogy ha Will
nyert volna, én lehajtott fejjel, de elmentem volna. Végig csak azt akartam, hogy
boldog legyél. Bárki mellett – mérlegelve szavait, egyszeriben elöntött a
pulykaméreg. Az egy dolog, hogy fogadtak, hisz részegek voltak és talán – nagy
nehézségek árán – de ennyit még meg tudtam volna emészteni, ha adott volna elég
időt. De ezt. Azt, hogy helyettem döntött volna. Hogy megint elhagyott volna
egyetlen szó nélkül, mert úgy gondolta ez lesz a legjobb. Miért nem volt képes
még most sem felfogni, hogy mit jelentett számomra? Hogy nekem ő volt minden? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Arra nem is gondoltatok, hogy meg kéne kérdezni, mit
szeretnék? - fakadtam ki, s úgy köpködtem a szavakat, mintha égették volna a
számat. Felpattantam a helyemről, és mérgesen a földhöz vágtam a rajtam pihenő,
kockás pokrócot. Utáltam veszekedni, mert ez megint csak Willre emlékeztetett,
akivel ez már egy mindennapos programnak számított, s talán az készített ki
igazán, hogy abban reménykedtem, ha mi egyszer úgy igazán összejövünk, akkor az
egy felhőtlen kapcsolat lesz. De úgy látszik ideje volt eltemetni azt a fránya
reményt, ugyanis egy másodperccel ezelőtt vágtam kupán egy ásóval.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szeretlek, én annyira sajnálom – kapott a kezem után, de ezzel csak még
inkább rontott az amúgy is borotvaélen egyensúlyozgató helyzeten. Ugyanis
lecsúsztam, melynek következtében csúnyán megvágtam magam. S nem én voltam az
egyetlen, aki elszenvedte az esésemet, hiszen magammal húztam őt is. Mindig így
volt. Ha neki fájt, nekem is fájt s fordítva. Többet ártottunk egymásnak, mint
amennyi boldogság be tudta volna gyógyítani a sebeinket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Egy ostoba fogadás, Harry? Csak játszadoztál velem, hogy aztán Will orra
alá dörgölhesd azt, hogy nyertél?! – kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért,
mire ő is felállt, és olyan közel jött hozzám, hogy éreztem magamon a leheletét.
Remegtem a dühtől, és azon nyomban a kijárat felé igyekeztem, hogy
elmenekülhessek. Abban a pillanatban még arra is kész lettem volna, hogy
összepakolok és elhagyom a várost, de egy erős kar visszarántott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem! Kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam. Nem így terveztem a tegnap estét. Nem
akartalak kihasználni, én várni akartam, de amikor megláttalak a szobámban, az
én felsőmben. Szeretlek, mindig is szerettelek… - behunytam a szemeimet, mert
nem akartam megenyhülni, pedig könnyben úszó íriszeit fürkészve, könnyen erre
vetemedhettem volna. Olyan kiszolgáltatott volt, olyan sebezhető, mint egy
újszülött kisbaba. Bennem pedig életre keltek az anyai ösztönök, melyeket
kegyetlenül szakítottam ki a szívemből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Fejezd be, kérlek! Lehet, hogy így érzed, és talán tényleg szeretsz, de
nem gondoltál arra, mit fogok érezni, ha Will mindenki előtt a képembe ordítja
a kis titkotokat – vetettem a szemére az első hibát, amit elkövetett a közös
jövőt ígérő jelenünk alatt. Beleszívtam az alsó ajkam, ezzel időt adva magamnak
arra, hogy elég erőt gyűjtsek a folytatáshoz. Harry közelebb lépett hozzám és a
fülem mögé tűrt egy vizes tincset, mely egy nedves csomóba ragadt, közvetlenül
az arcomra. Egy néma villámlás, majd az elmaradt dörgés töltötte meg a
nappalit, miközben a közöttünk lévő távolság egyre csak csökkent és csökkent.
Egyikünk sem akarta elhagyni a másikat, mégis, mintha életre kelt volna bennem
a védelmi ösztönöm. Féltem. Féltem, hogy ha egy pillanatra is utat engedek a
boldogságnak, akkor az képes lenne maga alá temetni, akár egy pusztító lavina. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Cara, én…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Semmi te, Hazza! Én olyat érdemlek, aki végre törődik velem és őszinte.
Elegem van a hazugságokból! – törtem szilánkosra a ránk borított burkot,
melynek üveg felszíne apró, mégis éles szemcsékké pattant. Tenyeremet óvatosan
a mellkasára helyeztem és finoman eltoltam magamtól, hiszen már így is elég
nagy jelenetet rendeztem és nem akartam még nagyobb kárt okozni, sem neki, sem
magamnak. Még most is csupán az önzőség vezérelt. Óvni akartam a szívemet, hogy
legalább egy akkora darabot meg tudjak menteni, ami még képes lehetett a
feltétel nélküli szeretetre. Más miatt is dobogni, nem csak érte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ez volt az első és az utolsó. Nem hazudnék, neked nem. Szeretlek, érted?
– elszorult a torkom, mintha beleragadt volna egy hatalmas szőrcsomó, amit a
macskákkal ellentétben én képtelen voltam felöklendezni. Hazza ajkai
megremegtek, amint feltette a kérdését. Pontosan úgy nézett ki, mint amikor
elestünk a biciklivel, mert úgy gondoltunk mi meg tudjuk dönteni a szomszéd srác
állította rekordot. Egymás mögé ülve száguldottunk le a helyi dombról, amikor
kiszaladt egy macska az útra és Harry elrántotta a kormányt. Legalább tíz
métert csúsztam az aszfalton, aminek köszönhetően az egész karom, a lábaim és
még az arcom egyik fele is vérzett – bár nem csak nekem; neki is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ha tényleg szeretsz, akkor kérlek, tegyél meg nekem egy apróságot –
suttogtam magam elé, olyan halkan, hogy szinte én sem hallottam. Nem is akartam
hallani, hiszen tisztában voltam a szavaim súlyával. Helyesbítve, a soron
következő tetteim következményeivel. Sokszor hallottam már anyától, hogy
szeretni nehéz, főleg olyat, aki állandóan csak bántott s akkor azt hittem,
igaza volt. Mára azonban rájöttem, hogy a búcsú sokkalta jobban megviselte a
lelket. Hiszen olyankor a szeretett fél mindig magával vitt egy darabot
belőled. S ha ezt sokszor ismételted meg, végül semmid sem maradt. Megszűntél
önmagad lenni, mert már nem létezett olyan, hogy te. Csak Ők voltak. Az
emberek, akik tudtukon kívül magukban őrizték az emlékedet. Egy régi képet,
mely a füsttel karöltve szállt tova az égen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Bármit, amit csak szeretnél – magyarázta. Szemei megteltek reménnyel, ami
bevallom, elég szemét húzás volt a részemről, hiszen hitegetni egy reménytelen
helyzetben lévő embert, felért egy kivégzés kegyetlenségével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Megígéred?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Esküszöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ne gyere utánam, amikor kilépek az ajtón – vettem egy mély levegőt, majd
kifújva az elhasznált oxigént, folytattam a megkezdett lista felsorolását,
miközben egyetlen pillanatra sem vettem le a szemeimet Harry megrökönyödött
vonásairól. - Ne kérj elnézést és ne hajtogasd, hogy szeretsz, mert kicseszettül
fáj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ez neked apróság? Nem kérhetsz ilyet, nincs hozzá… - egy gúnyos kacaj
szűrődött át összepréselt ajkaimon. Hiszen olyan abszurd volt az egész
szituáció, hogy az már beleillett volna egy középkori tragikomédiába is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Jogom? Nincs jogom egy olyan ember szerelmére, aki minden egyes
másodpercben mellettem van, valahányszor szükségem van rá? Egy olyan fiúra,
aki, bár lehet, nem szeret annyira, mint azt te állítod, de őszinte és én is az
lehetek hozzá? Nem lehetek boldog? Nem felejthetlek el? – tettem fel az összes
kérdést, ami hirtelen az eszembe jutott anélkül, hogy átgondoltam volna,
mekkora kárt okozok a felelőtlenségemmel. De legalább őszinte voltam. Bár Harry
és Will, akár a tűz és a víz, úgy különböztek egymástól, mind a kettőjükben
felleltem egy közös pontot, ami bennem is megtalálható volt. Mind féltünk, s ez
az érzés olyannyira megmérgezte az egykoron fényesen csillogó kapcsot, mely
összetartotta az életünket, hogy mára elporladt, mint a rozsdás kerítés. Mint
egy rosszul elkészített sütemény tésztája. Kicsúszott a kezünkből az irányítás,
s úgy, mint a homokot, ezt is képtelenség volt hosszú távon a markunkban
tartani, nem hogy utána kapni, amikor az a mélybe hullott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Cara, én…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem adhatom másnak a szívem, mert már réges-régen nálad van. De ez nem
jelenti azt, hogy nem próbálkozhatom – éreztem, ahogy végigszánkáztak az
arcomon az oda nem illő könnycseppek, de nem nyúltam az arcomhoz és még csak
eszembe sem jutott letörölni őket, hiszen tudtam, ahol egy van, ott többre is
bukkanni. Csak idő kérdése volt az egész. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Maradj! – Harry a kezeimet szorongatta és az ujjainkat összekulcsolva
próbált magához láncolni, oly kétségbeesetten, mint egy alkoholista, akit napok
óta nem látogattak meg a barátai – Jack Daniel’s és Johnnie Walker. Én voltam
számára a drog. Ő volt számomra a levegő. De ameddig egy narkós képes volt
leszokni a szerről és tovább élni az életét, addig egy közönséges ember sosem
bírta levegő nélkül. Meghalt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Többé látni sem akarlak! – azzal úgy, ahogy voltam, rácsaptam az ajtót és
kisétáltam az esőbe, melynek hevessége nem hogy lankadt volna a bent töltött
idő alatt, mintha csak szítottuk volna a vitánkkal. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Lassú, lomha
léptekkel haladtam az utcán, leszegett fejemmel a sötét betont pásztáztam.
Próbáltam kivenni a rajta található repedéseket, de valahogy nem jött össze.
Vak voltam, csak úgy, ahogyan egészen idáig. Nem vettem észre, hogy egész végig
az orromnál fogva vezettek és most, hogy végre esélyem nyílt volna a
boldogságra, elvették tőlem. Akiket a barátaimnak hittem, mind hátba támadtak
és mintha magába szippantott volna egy fekete lyuk; a világom darabokra
szakadt.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i> Megtalálni az igazit nehéz, szeretni viszont
könnyű, mint egy bárányfelhő. </i>De mi van
akkor, ha velem ez pont fordítva esett meg? Vagy talán nem is Hazza volt a nagy
betűs szerelmem, csupán egy fejezet az életem történetében, amit már így
is tovább nyújtott az írónő, mint illett volna? Lehet, hogy épp itt volt az
ideje elengedem őt. Lezárni ezt a részt, pont úgy ahogy egy palackot az óceánba
dobva veszni hagyunk. Karba tett kézzel várni, hogy alámerüljön a
habokban, elraktározva az emlékeidet egy olyan helyen, ahol bár biztonságban
lesz a kíváncsi, enyves kezek elől; de te sem találhatsz rá többé.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-68042326476737591302014-04-27T00:55:00.000+02:002014-09-05T20:50:52.884+02:0040. fejezet: Felejtsük el!<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Sziasztok!</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Először is nagyon szépen szeretnék megköszönni a támogatásotokat, nagyon sokat jelent, hogy mellettünk álltok és, hogy ennyien letettek. Sajnáljuk, ha esetleg csalódást okoztunk az események lassúságával vagy éppen magával a szereplők életének alakulásával, de ismeritek a mondást, valahol mindig el kell kezdeni! A mai fejezetet Jane szemszgén át olvashatjátok és rettentően kíváncsi vagyok, hogy ezt olvasva milyen véleményt alkottok meg Willről. Nem is fecsegnék túl sokat, a részhez jó olvasást és szép vasárnapot Nektek! <333</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Millió puszi és szoros ölelés,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div style="margin: 0px;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAAZLLqKsSywCbzWgIxotFVQvgQ92WujpGdWx80fxsSWN7lcMg4FPWt1X-r8ukSFndzHDs6UNNkxGsF-sj7Ielrl9-tZVqAbDdOEEq_b1NSuS_-xsxXjhjmK-wa8cfU3qkNJK0CrrHfaM/s1600/rerf.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAAZLLqKsSywCbzWgIxotFVQvgQ92WujpGdWx80fxsSWN7lcMg4FPWt1X-r8ukSFndzHDs6UNNkxGsF-sj7Ielrl9-tZVqAbDdOEEq_b1NSuS_-xsxXjhjmK-wa8cfU3qkNJK0CrrHfaM/s1600/rerf.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Felejtsük
el!</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> „A hazugság nem pusztíthatja el a hazugságot,
csupán csak az, ha mindenre fény derül. A hazugság egy olyan tény, amely még a
legönzetlenebbül szerető szívet is kesernyéssé ékeli. A hazugságot követő
igazmondás pedig még inkább szívet cincáló. Az, amikor már felkel a Nap és eltaszítja,
a hideg éjszakát libabőrössé tesz, megborzongunk, mert az éj felismerhetetlen
volt a számunkra, nem tudtuk pontosan milyen, hogy többre képes, mint azt mi
elképzeltük. Hogy rossz is tud lenni. Ám a felkelő, meleg gömb felnyitja a
szemünket, rájövünk olyan dolgokra, amik addig fedetlenek voltak és kezdjük azt
érezni, hogy a küzdelem felesleges, főleg azon túl, amit két szóval közölnek
velünk: „felejtsük el!” !</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 15.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Jane Mitchelle</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Ne!</span></i><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> –
hallottam egy hangot a fejemben, egy tiltakozó hangocskát, aminek hatására
minduntalan halántékom két oldalára fektettem a tenyereimet. A lejtése
indulatos volt és kísértetiesen hasonlított az enyémre, az én hangom volt, a
lelkiismeretem, ami nem hagyott nyugodni. Legalábbis csak azt hittem, hogy
hallom a ricsajt az elmémben, de tudtam, hogy ez csak az önmagam
korbácsolásának jelenségét idézte elő. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><i> Nem
éri meg, Jane.</i> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">De igen! Megéri, hiszen mindenről tudtam, mégsem tettem
semmit, ezért pedig hibásnak éreztem magamat. </span><br />
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Hátratoltam a székemet az
ebédlőasztalnál és a telefonom után nyúltam, hogy felhívhassam Carat. Tudni
akartam mi van vele, hogy mit tett, hogy hogyan van a barátom és a barátnőm.
Tudatában voltam annak, mit teszek, vagyis mit készülök tenni és, hogy mit
követtem el, mi volt az a lépés, amivel megmozzantam. Választottam. Megint
bajba kevertem magamat, de nem érdekelt. Nem csak Cararól és Harryről
szólt ez az egész. Nem ők voltak az elsők. Többször is végig kellett néznem,
hogy ezek ketten mire képesek együtt, hogy milyen erős szerelmet is táplálnak
egymás iránt. Megvallom irigyeltem őket, amiért ennyi időn át sem hervadt ki az
egymás iránt táplált érzelem a szívükből. Én is szerettem volna mindezt átélni.
Bár sohasem írhattam a listámra, hogy láthattam a boldog pillanataikat ott
voltam, amikor mind a ketten egymás után sóvárogtak. Mégsem tettem semmit, csak
csendben meghúzódtam a sarokban, mint egy jelentéktelen, szürke kisegér.
Betapasztottam az ajkaimat és csak csendesen tűrtem. De mára már a pohár
csordultig telt vízzel, nem voltam képes tovább hallgatni, hagyni magamat
dúskálni a fájdalomban, ennek ellenére ismét a két barátomat helyeztem előre a
fontossági listámon. </span><br />
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Sok mindennek a szemtanúja voltam. Láttam. Sokszor. És
mindig zavart. De sohasem annyira, hogy tegyek is ellene, hogy a dolgok elébe
avatkozzak. Most viszont muszáj volt tennem valamit, nem rohanhat le az egész
város így egy embert – még akkor sem, ha az az ember sok disznóságot követett
már el életében. Nem rohanhat le egy egész város így egy féltékeny férfit.
Persze, most is megtehették, mert az emberek világéletükben megtették ezt
másokkal, ítélkeznek valaki felett csak azért, mert nem értik az adott személy
indítékait. És akármennyire fájt is én is dühös voltam Willre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Tudtam, hogy mit teszek. Abban a pillanatban teljesen tisztában voltam
mindennel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">Dehogy
tudtad! Csak azt hiszed, de közben mélyen belül tudod, hogy nem tudtad! Csak
megint mentél a fejed után, hajtott a Will iránti viszonzatlan szerelem!</span></i><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> – a
hang megint a fejemben volt, mintha végleg beleköltözött volna oda, hogy
mindennel szemben figyelmeztetni tudjon, s hogy egy percre se lankadjon a
valóság iránti figyelmem. Tudtam, hogy perceken belül mire számíthatok, de nem
érdekelt. Meg akartam semmisíteni magamban a fájdalmat és ennek két útja volt.
Meg akartam találni a megnyugvást, hogy többé ne kelljen Will miatt sírnom és a
fájdalmaim ellenére még mindig szánni és szeretni Őt. Akkor és ott fogalmam sem
volt, hogy érte vagy magamért teszem, amit teszek. Nem volt más választásom. A
szerelemben sosincs választás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Csak kétféle választási út van a világon, ahogyan az emberekből is csak két
különböző létezik – csendült fel a fülemben Anya hangja, a tanácsa, amit
utoljára mondott nekem, az életszemlélete, ami kísértetiesen arra utalt, hogy
Apa nem megfelelő partner a számára. – Vagy ostobák vagy csak szimplán
értéktelenek – jellemezte fanyarul az embertársainkat. – Vannak, akik nem
képesek szabadulni a gyökereiktől és begyöpösödnek, így búcsút kell inteni
nekik és vannak, akik eltűnnének a maradiságból, de túl gyávák ahhoz, hogy új
dolgokat próbáljanak ki. Sosem lehetsz egészen biztos a férfiakban, mert rájuk
vall az a tulajdonság, hogy a saját fejük után mennek.</span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Kétség sem fért ahhoz,
hogy minden egyes szava Apára utalt. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az
utolsó beszélgetésünk és utána elhagy bennünket egy másik férfi kedvéért, de
mára már rádöbbentem arra, hogy jó szándékból figyelmeztetni próbált. Ennek
ellenére képtelen voltam még most is megbocsájtani neki, hiszen magamra hagyott
engem és az öcsémet, nem beszélve Apáról. De soha nem voltam elég bátor ahhoz,
hogy megkérdezzem mik is a valós indítékai. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> A
telefon fenyegetően tornyosult el előttem, ahogyan az ujjaim között tartottam a
kis szürke készüléket, ami lassan elveszett előttem a homályban, a fakuló
tekintetem mögött. Ám mégis rikítóan égett előttem a képernyője, ami
pillanatokkal később elsötétedett. Nem azt mondom, hogy féltem cselekedni, mert
nem egészen erről a tényről ecsetelt a vásznam. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Féltem, amikor egy tanár
felhívott az iskolából és tudatunkra hozta a tényt, hogy az öcsém rosszul lett
az ebédidő során. Féltem akkor is, amikor az anyám eltűnt, hogy vásárolni
menjen, órákig vártam rá, töretlenül vártam, és csak később jöttem rá, hogy
többé már nem fog előkerülni. Féltem gyermeki fejjel, amikor rá kellett ülnöm
egy aprócska biciklire, féltem megtudni, tapasztalni azt, hogy milyen a
fájdalom, amikor az aszfaltra pottyansz, mert óvatlan voltál a kétkerekű járművel. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Nem féltem attól, hogy végre tegyek valamit, hogy döntéseket hozzak meg, bár
pont olyan hátborzongatónak tűnt, mint amilyennek tartottam. Már kezdtem
megszokni a szokatlan és heves érzelmeimet, de most egyszeriben minden
megváltozott. Most, hogy Will már nem lehet Cara mellett kicsit felszabadult a
szívem, de a torkomba hányinger költözött, hiszen rádöbbentem arra, milyen is
az a fiú valójában, akit szeretek. Csak most szembesültem a valós értékeinek
tényével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Feltápászkodtam az asztaltól, a telefont a tárgy felületén elfektetve
hagytam és tétova léptekkel a konyhapulthoz vánszorogtam, lábbelim minduntalan
éktelen ricsajt hagyott maga után a kövön.
Nagy nyikorgással tártam fel az egyik fenti szekrényt. Aztán semmi sem
történt, a kezem a levegőben akadt. Se egy mozzanat, se egy sóhaj, se egy mély
levegővétel. Nem tudtam mire számíthatok, – még mindig nem tudtam - de azt már
megtanultam, hogy Willel kapcsolatban leginkább a kiszámíthatatlanságra
számíthatok és, hogy óvatosnak kell lennem Vele. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Így eltökélve magamat inkább
visszacsuktam a szekrényt és elvetettem a tervemet, miszerint meglepem
valamivel. Kimért akartam Vele lenni, hogy Ő is megtanulhassa milyen a
fájdalom. Hatalmasat nyögtem, ismét a székre vetettem magamat, mihelyst
rádöbbentem, milyen ádáz érzelemgyilkosságot terveltem el az elmémben. Nem
akartam ezt. Semmit sem akartam. Csak eltűnni onnan. Ha valaki egy hónappal
ezelőtt azt állítottam volna, hogy az utolsó garasig vissza akarok adni
valakinek mindent, amit tőle kaptam, azt mondtam volna, hogy inkább fojtsanak
meg, vagy, hogy nem ismernek elég jól. Egy olyan városban, mint Holmes Chapel,
ahol mindenre van előjelzés, ezt nem láttam volna előre, soha.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Nagy levegőt vettem, idegesen masszírozni kezdtem a halántékomat, hogy
az abban megrekedő görcs felszívódjon. Úgy számoltam magamban, hogy félére
csökkenjen az esélye, hogy hangosan is kiejtem a megnyugtatásomra elmormolt
számokat és ezzel felébresztem a szobámba felcipelt fiút, akit teljesen kiütött
az alkohol mámorító hatása. Még nem voltam rá készen, hogy találkozzunk, nem
volt hozzá lelki erőm és bátorságom. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Megragadtam a telefont, ujjaimmal
görcsösen szorítani kezdtem, az összes indulatom, ami bennem tombolt, létezett
a készüléken élte ki a maga bűnös varázsát. Ismét hatalmasat nyögtem. Nem
éreztem azt, hogy a dühkitörésem – visszafogott dühkitörésem – hasznos lett
volna. Nem lett igazam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Meghallottam egy láb ismerős lépteit. <i>Kopp, kopp.</i> Itt kell lennie valahol, Will közeledik, fenyegetően
közel volt hozzám. Mélyen lehunytam a szememet. Felnyikordult valami, majd
hallottam, ahogyan egy ajtó visszacsukódik a keretébe, hangosan, indulatosan. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Felkészültem a fiú látványára, akit még sosem láthattam olyan állapotban a
múltban, mint most az eltelt pár hónapban, legalábbis azóta, mióta a gimnázium
kezdődő éveiben bele nem csöppentem az itteni életbe. De a léptek mégsem voltak
olyan gyorsak, mint arra én valaha is számítottam. Felnéztem a mennyezet kéklő
falára és valami azt súgta, hogy próbáljam meg. Jobb később, mint soha, s a
késő már eléggé a mostani időkre utal. Itt az ideje beszélnem Vele. Végül is mi
a legrosszabb, ami történhet? Legfeljebb ismét csak a mocsárban végzem.
Ösztönösen a tenyeremben rejtettem el az arcomat, egy percig sem töprengtem el
a jóság gondolatán. Fájt a fájdalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Jane? – a hangja szinte marta a fülemet, ahogyan egymás után a nevemen
szólított. Képtelen voltam életjelet adni magamról, továbbra is az asztalnál
ültem az annak lapjára fektetett könyökömmel, tenyerembe temetett arcommal,
két vállam mentén lógó hajkoronámmal. – Jane, merre vagy? – a hangját
visszaverte a magas mennyezet építménye, mire megrándult az arcom. Nem akartam
itthon lenni, menekülni vágytam. El innen. Messzire. Eltűnni az elől, amire
készültem. Nem érdekelt, hová vezet, csak el innen. Nem foglalkoztatott meddig
fajulhatnak még a dolgok, ha elveszek szem elől. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Kezeim nyugtató munkája
megállt a homlokomon, a mellkasom robbanásra készen volt, amikor felfedeztem,
hogy cipőinek kopogása egyenesen a hátam mögött foszlott szerte-szét. Ismerős
illatot éreztem. Mentol. Itt van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> <i>Gyűlölöm azt, amit tettél! Többé látni sem
akarlak! </i>– csendült fel az elmémben az, amit mondanom kellett volna, de
képtelen voltam rá. Egyszerűen nem bírtam megszólalni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Tudtam, hogy mondani fog valamit, hogy esetleg lekezelően fog velem
viselkedni. De pont nem ez volt a legaggasztóbb, úgy hallottam a fejemben a
mondatait, mintha mellettem állt volna és a fülembe suttogna. Pedig közben a
konyhaajtóban állt, egyik lábáról a másikra fektetve az egyensúlyát, amit az
ablaküvegből pontosan ki tudtam venni. Hallottam a gondolataim között, ahogyan
elárulja nekem, hogy semmit sem jelentek a szemében. Még csak egy barátot sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Jane? – nem válaszoltam. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> A hangja tompán zengett, idegen volt, még sosem
hallottam Tőle ilyen lejtést, mintha nem is az Övé lett volna, mintha teljesen
kicserélték volna az egész fiút. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Will vagyok – nem volt szükségem arra, hogy
ezt elmondja. Pontosan tudtam már a lába járásából is, hogy Ő az. Sosem volt
arra szükségem, hogy megszólaljon, mindig tudtam éppen mikor közeledik. Mindent
tudtam Róla, az évek hosszú sora alatt teljesen ismertté vált a számomra, ám,
mint most kiderült egy oldalát még én sem ismerhettem meg. Méghozzá a rosszat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Mit keresel te itt? – támadtam le elhaló hangon. Fejemet egy pillanatra sem
szegtem felé, tekintetem minduntalan az asztal lapját mustrálta. Ujjaimmal
megremegve túrtam tincseim közé, amik kezeim heves mozgása miatt teljesen
kócossá váltak. – Az ágyban kellene lenned, ahol hagytalak, hogy kipihenhesd a
hazugságaidat! – az ajkam alsó peremébe haraptam, eltorzuló arccal próbáltam
meg visszatartani a könnyeimet, amit szavaim váltottak ki belőlem. Az önmagam
szavai, amikkel el akartam érni, hogy sose okozhasson többé nekem fájdalmat,
azt akartam, hogy többé már ne legyen fontos a számomra. De nem működött. Még
mindig szerettem Őt, a tettei ellenére is. Azonban tisztában voltam azzal, hogy
Ő még csak a barátjának sem tekint. Így mi értelme volna bárminek is? Jobb
fájdalmat okozva eltaszítani, mintha Ő okozna fájdalmat azzal, hogy
visszautasítja a szerelmemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Tudom, hogy azért hagytál ott – nem tudtam megmagyarázni, hogyan, de éreztem a
hangján, hogy szán valamit. Talán a tetteit? Az az Ő nézőpontjából nem lenne
éppen logikus. De ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette? Egyáltalán miért
akarom elítélni, amikor szeretem? Talán, mert így lenne a legegyszerűbb
eltaszítani és kiheverni. A legkönnyebb út, ha az ember önmagát is becsapja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Tényleg? – érdekelt a dolog és legalább egy pillanatra elvonta a figyelmemet a
sírhatnékomról. Erőm viszont arra nem maradt, hogy rá is nézzek, féltem attól,
hogy mit pillanthatok meg a szemében. Féltem attól, hogy mit fogok érezni,
akkor, ha ránézek. <i>Féltem</i> – most
nagyon is tartottam Tőle és ezt eddig mindösszesen pusztán csak letagadtam.
Könnyebb tagadni, mint bevallani, őszintének lenni önmagaddal is. De az
időpocsékolás, az én esetemben legalábbis igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Tényleg.</span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Olyan volt, mintha ismét az álomban lettem volna. Egy olyan
képzeletbeli világban, ahol számítok Neki, ahol fontos becse vagyok az
életének. De most hallottam a valódi hangját, bár abban a pillanatban tényleg
ott volt, ott állt a hátam mögött, pár tized centire tőlem, ott, ahol nem
csimpaszkodhattam a karjába és önthettem ki a szívemet. Az álomban másképpen
volt, de az csak egy álom nem maga az élet. A keserű élet. Ahol én nem
győzhetek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Akkor meg miért nem hallgattál rám? – suttogón rejtettem el az indulat élét a
hangomban, majd ujjaim az orrom és a szám elé szöktek, hogy ne azonnal kérjek
Tőle bocsánatot a lekezelő beszédem miatt, hiszen úgy semmi értelme sem lenne
az egésznek. Akkor már biztosan nem lennék képes magammal elhitetni, hogy
valaha is találhatok mást helyette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Mi? – szemöldökét összevonta, karba font kézzel, döbbenten állapodott meg
továbbra is a konyha küszöbén. Alsó ajkamba harapva igyekeztem legyűrni, </span></span><span style="font-family: serif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;">kiirtani</span></span><span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> magamból minden cseppnyi félelmemet és a gátjaimat, amik mellette
akartak helyt állni, azon a ponton, ahol valójában sosem találhatják meg a
békét az érzelmeim. Számomra már csak egy kiút létezett. Elszaladni, eltűnni
ebből a kisvárosból és többé vissza sem nézni. Megtenni azt, amit az anyám is
megtett. Elhagyni mindent, ami csak fájdalmas és bosszantóan egyhangú. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Miért nem fogadtad meg a tanácsomat? Talán fáj abba belegondolni, hogy miket
követtél el mások ellen? – csattantam fel, de még mindig nem néztem a szemébe,
a sötét íriszbe, ami éreztem, hogy a hátamba fúródva csak nekem szentelte a
figyelmét. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Kínossággal telített el az érzés, s megdöbbenéssel, hiszen sosem
érdekeltem még ennyire huzamos ideig. Eleinte elültette a hitet a szívemben,
hogy fontos barát vagyok a számára, a lehető legfontosabb, de, mint azt később
felfedezhettem minden megváltozott, amikor Cara számára előbukkant a homályból.
Amikor a barátnőm már közel engedte magához, de akkor csak, mint egy barátot,
azonban Will többet akart Caratól, sokkal többet, mint, amit a barátnőm
valaha is tudott volna Neki nyújtani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Csak azért jöttem</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> tudni akartam, hogy jól vagy-e – halk léptek közeledtek felém. Egy szék közvetlenül mellettem kihúzódott az
asztal aljának peremétől és azon nyomban megnyikordult, ahogyan a velem
beszélgető személy leheveredett annak ülőfelületére. </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">A szívem meglepően lággyá
olvadt, viszont az eszem kőkeményen rezegni kezdett az eltaszítás
frekvenciáján. Nem tudtam melyiknek adjak kiutat a testemből, hogy melyiket
részesítsem előnyben, tanácstalanná váltam. </span><br />
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Megtapogattam valamit az asztalon,
tekintetemmel felfedeztem, hogy a telefonomat szorongatom, amit teljesen
beborított a tenyeremből távozó verejték a feszengésem és vívódásom miatt. Ott
ült mellettem, mire én elfordítottam a fejemet, hogy ne tudjon a szemembe
nézni. Amikor mégis rápillantottam Ő elnézett rólam és az ablakon túl megbújó
tájat kémlelte. S ez még vagy ezerszer megismétlődött. Amikor Ő nézett rám én
fordítottam el a tekintetemet, amikor én néztem rá, Ő nem vett tudomást a
tekintetemről, a jelenlétemről. Fura. Mint minden, ami minket, kettőnket
körülvett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Végül mind a ketten egymás elé révedtünk el, az üvegablakon át kémleltük
a kéklő eget, amin milliónyi bárányfelhő surrant végig. Aztán az ég hirtelen
szürkébe fordult, az idő lassacskán esőre állt. Tipikus Angliai időjárásidény,
ami az év összes hónapjában lesújt a legtöbb arra hajló térségre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Minek? – szólaltam fel percek elteltével, éreztem magamon, ahogyan fejét
hirtelen felém kapja a váratlan megszólalásom miatt. Erre késztette magát,
automatikusan rám összpontosított, mint, ahogyan régen is tette, amikor még nem
állt olyan közel Carahoz, sőt, szinte nem is beszéltek egymással, csak egy-két szót váltottak, akkor is csak az illendő köszönést azon alkalmakkor, mikor
megjelentünk a banda próbáin. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Valamiért úgy éreztem, mintha visszakaptam volna
a régi Willt, mintha megint az a srác ült volna mellettem, aki régen volt,
az, aki a valódi önmaga volt és nem egy féltékeny férfi, aki beleőrült a
ragaszkodásba egy olyan lány miatt, aki nem szerette igaz szerelemmel, hanem
másnak adta a szívét. Ez egy olyan Will volt, aki képes volt meglátni a
legelrejtettebb örömöt is, mindenből kihozni a legjobbat és mindenkit egy
szinten szeretni. Mert Cara mellett mindenkit elfelejtett, aki régen fontos
volt a számára, évek óta csak Cara létezett a szemei előtt és csak ő is élet a
szívében, miatta még a családját is elhanyagolta, az anyukáját, aki odaadóan
nevelte fel, aki mindig szerette, de elfordultak egymástól. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Mind utálnak.
Csalódhattak bennem, amiért haza hoztalak téged. Amiért aggódtam és
megsajnáltalak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Nem mindenki – tekintetem most először az Övébe fúródott és elveszett annak
sötét peremének mélyén. Levegővétel nélkül várakoztam a további mondandójára,
mivel a szája állásából tudtam, hogy még mást is fog mondani, hogy még nem
fejeződött be az eszmefuttatása. Túl jól ismertem ezt az oldalát. – Én nem. És
senki más sem, nem ítélhetnek el azért, amit érzel. Az nem vallana az igazi
barátokra – mélyen hallgatott, ahogyan én is. Elgondolkodtatott a mondandója,
ami esetlegesen arra utalhatott, hogy én sosem ítéltem el. Még most sem, csak
dühített az, amit tett, de nem könyveltem el rögtön gonosznak, ahogyan mások.
Hiszen minket, embereket az érzelmeink irányítanak, amiket nem tudunk
befolyásolni. Will is az érzelmek csapdájába esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Nem is ismersz, sosem ismertél elég jól. És ezt nem egyszer te magad is
mondtad. Csak várd ki a végét, valószínűleg te is utálni fogsz és egy ostoba,
felszínes libát látsz majd csak bennem – ismét a halántékomra vándorolt mind a
két tenyerem. Görcsösen masszírozni kezdtem a megránduló területet, ami
feszített a fájdalom miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
De majdnem elveszítettem a barátságodat, érted? Vagy talán már régen
elveszítettem. Jóvá akarom tenni azt, amit elkövettem ellened, különben még
kedved szottyanhat feljelenteni a rendőrségen szívösszetörésért – béna vicc
volt, de mégis felvillant egy aprócska mosoly az arcomon, a legkisebb, amit
valaha az orcámra csaltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Az lesz az első dolgom – mormoltam el szórakozottan az orrom alatt. –
Feljelentelek annál a rendőrnél, aki minden reggel a kutyáját sétáltatja a
helyi parkban – megint az eget néztem, ami percről percre egyre jobban
beborultságba szökött. Ő engem figyelt, éreztem. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> A Nap eltűnt a fekete felhők
mögött, a baljós látvány szinte megbabonázó volt, emlékeztem arra, hogy az ég
akkor is ilyen sötét volt, mint, amikor először találkoztam Willel. Mosolyra
késztetett az a pillanat, amikor majdnem elütött az autójával az esőben én
pedig kis híján keresztben lenyeltem, amiért az összes ruhaneműmön ott éktelenkedett a sáros paca.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Adj a dolgoknak egy esélyt, Jane! – a fejemet felé fordítottam, s meglepődve
konstalláltam, hogy az ujjaimat szorítja, amik pár perccel ezelőtt még a szék
karfáján görcsösen remegtek. Elképzelésem sem volt, hogy egy álom zugába
csöppentem-e, de nehéz volt hinnem abban, hogy Will ennyi idő után a
társaságomat keresi, szinte sóvárog utána. Talán rájött volna arra, hogyan is
érzek iránta? – A legtöbb ember nem rosszindulatú csak irigy. Ezt tudod, igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Szem megforgatva téptem ki a kezemet az Övéből, tekintetem ismét a tájat
kémlelte, miközben fanyarul ejtettem ki az ajkamon a szavakat: </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Ja, persze –
vállam felemelkedett, ahogyan vettem egy mély lélegzetet, ami feleslegesnek
tűnt, de kissé, mégis képes volt lecsökkenteni a bennem tengő feszültséget.
Kisebb felszabadultságot éreztem magamban, de rettegtem attól, hogy Will minden
érzelmemről tudomást szerzett és most össze akar törni azzal a ténnyel,
miszerint Ő nem táplálja ezt a vonzalmamat, azt a szerelmet, amit már évek óta
titkokkal tornyosítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Tényleg – erősítette meg a szavait, amit ezzel még inkább hitelesíteni akart.
Ismét rám nézett, éreztem magamon a tekintetét, de én semmi pénzért sem akartam
elmeredni az arcán. Távolságot akartam teremteni kettőnk között nem pedig
illúziókban rángatózni, hogy utána nagyot borulva a tengerbe essek az ingatag
csónakból. Inkább egyensúlyozni akartam, hogy életben maradhassanak az instabil
érzelmeim, meg akartam magamat óvni a bátorságom kiszáradásától. – Én is irigyellek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Zavartan ráztam meg a fejemet, elkerekedett szemeimet az arcára
helyeztem. </span><br />
<span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Akkor megőrültél! – jelentettem ki felháborodottan. – Semmi okod
az </span></span><span style="font-family: serif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;">irigységre</span></span><span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">. Hacsak nem azt irigyeled, hogy mindenki teljesen félre ismert.
Még a tulajdon barátnőm sem látta meg milyen is vagyok valójában – csalódottan
fektettem a felhúzott térdemre a fejemet, ahogyan igyekeztem visszatartani a
mélyen ülő könnyeket, amiket messze, magamban rejtettem el a valóság elől.
Éveken át csak ott, bent sírtam és ezek a cseppek most ki akartak törni, nem
bírták már tovább a bezártságot, ahogyan én sem. Önmagam akartam lenni, az a
lány, aki azelőtt voltam, mielőtt beleszerettem volna Willbe. Csak egy
gondtalan, normális életre vágytam egy fiúval, aki viszont szeret, egy boldog
családdal, nem pedig egy csonkával, ahol az édesanyám azt sem tudja, hogy élek-e, vagy halok. Olyan nagy kérés volna ez? Nehéz volna teljesíteni, hogy
senkinek se kelljen szenvednie, aki nem szolgált rá? Igen? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Annyi mindent kaptál az élettől! – szemgolyóm majd kiugrott a tokjából, ahogyan
szavai felcsendültek a térben. – Van egy szerető apád, és egy öcséd, aki bár
beteg, mégis mindent megtenne érted. Sosem láttam még ilyen összetartó
családot, mint a tied. Én is erre vágyom.</span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><i> De, hiszen van egy szerető anyád, a hiba csak az, hogy eltaszítottad magadtól,
mert csak Cara létezett a számodra, míg mindenki mást kizártál az életedből.
Összetörted anyád szívét azzal, hogy figyelemre sem méltattad, szétzúztál egy
régi barátságot, ami már ezer éve – ha nem is azóta, de legalább gyermeki
fejjel megkezdődően – létezett, sok embert irányítottál és megannyit becsaptál,
elfejtettél engem</i> – a hangtalan gondolat lassacskán feléledt az elmémben.
Tudtam, hogy figyelmeztetnem kellett volna, felhívni a figyelmét a milliónyi
hibájára, de akkor nem tanulna a baklövéseiből. És akkor nem tudnám elérni,
hogy ha nem is megfeledkezzek, de legalább messzire el tudjam magamban temetni
a heves érzelmeimet, amit iránta táplálok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Üresen bámultam magam elé. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - És akkor mi van? – csattant fel a hangom,
ami láthatólag meglepetésként taglózta le. Talán abban bízott, hogy a szavai
mélyen a szívemig hatolnak és nem is tévedett nagyot. Éreztem a szívemben a
feszítést, láttam a szemeim előtt a régi képeket, azt, ahogyan az anyám kilép
az ajtón, vissza sem néz, csak kilép az néptelen utcára. Ahogyan az ajtó lassan
becsukódik és én órákig ott ülök arra várva, hogy visszatérjen, de nem történik
semmi. Semmi. – Borzasztó irigylésre méltó lehet, ha az embernek nincsen anyja,
aki mindig mellette álljon, amikor szüksége van rá</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> ha
nincsen olyan ember, aki megérti őt – tudtam, pontosan tisztában voltam azzal,
hogy Apu mérhetetlenül szeret, de az anyai szeretetet nem pótolhatja semmi sem,
semmi, soha.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Sajnálom – megértően a vállamra helyezte a kezét, amit könnyen le is ráztam
onnét. Nem akartam, hogy hozzám érjen és azt kelljen tettetnie, hogy érdekli mi
is van velem, nem akartam, hogy énmiattam meg kelljen játszania egy olyan
érzelmet, amit valójában nem is érez a szívében. – Te senkitől sem félsz, talán
csak önmagadtól – mondta pár perc elteltével, amikor már végleg elhúzódott a
közelemből. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Kezei a combján pihentek, egy pillanatra sem mozzantak meg az
ujjai, teste olyan nyugodtságról árulkodott, ami azonban a szemei más színekbe
ruháztak át, íriszeiben aggodalom égett, ahogyan rám tekintett és mustrált a
tekintetének sötétjével. </span><br />
<span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Azt teszed, amit csak akarsz, azt mondasz, ami csak
az eszedbe jut. Itt mindenki más retteg attól, hogy önmaga legyen – ha tudná,
hogy valójában nagyon is megjátszom magamat, ha tisztában lenne azzal, hogy
gyökerestül megváltoztam mióta </span></span><span style="font-family: serif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;">megköttetett</span></span><span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> közöttünk az ismeretség. Ó, Will, ha
csak sejtésed is lenne afelől mennyire más is vagyok valójában, hogy mennyi
éjszakán keresztül sírtam miattad!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Feszengve kapargatni kezdtem a lila </span></span><span style="font-family: serif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;">körömlakot</span></span><span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> az mutatóujjamról és
elfojtottam magamban egy mély kivitelű sóhajt. </span></span><br />
<span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Néha azt kívánom, bárcsak
olyan lennék, mint mindenki más, hogy ott van mellettem mind a két szülőm, az
öcsém egészséges és én</span></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> nekem is van valaki, aki
borzasztó fontos – jelentőségteljesen Rá pillantottam, de állta a tekintetemet,
talán nem értette a célzást, vagy csak nem érdekelte. – De nem tudok
változtatni azon, aki vagyok. Megpróbáltam, de valahogyan soha nem a megfelelő
ruha van rajtam és soha nem találom meg a megfelelő szavakat, hogy
kifejezhessem az érzelmeimet, valahol mindig sikerül elrontanom. Csak azt nem
tudom, hol. Bárcsak képes lennék hinni abban, hogy még minden jól alakul,
bárcsak a barátaim komolyan számon tartanák, hogy ott vagyok-e mellettük és
észrevennék, ha valahol tényleg nem vagyok ott. Bárcsak érdekelné őket, hogy
messze, vagy a közelben járok. De ezt csak egy embertől kaptam meg, akit</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> te</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Mondjuk úgy, hogy ki nem állhatsz – a szemem sarkából az arcára pillantottam,
egy izma sem rezdült meg, így folytattam azt, ami a szívemet nyomta és a
lelkemet porrá kovácsolta. – De nem rabolhatom el tőle az idejét és a
boldogságát, nem akarok, senkinek sem tehet lenni – csalódottan hajtottam le a
fejemet a föld felé, pillanatokkal később arra lettem figyelmes, hogy egy kéz
az állam alá nyúlva szembe állít önmaga tekintetével. Will a szemembe fúrta az
Övét, szinte rabul ejtettek az íriszei.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Számon tartják, hidd el! – majdnem elnevettem magamat, de csak majdnem.
Nevetségesnek találtam már magát a gondolatot is, ám inkább csak csendben
meghúzódtam, – mint ahogyan azt mindig is tettem – mert tudtam, hogy még volt
mondandója, tisztában voltam vele. – Csak talán te nem veszed figyelembe az
odafigyelésüket, mert valaki máséra vágysz. Kizársz mindenkit egy személy
miatt, pont úgy, ahogyan azt én is tettem Caraval. Elértem azt, hogy emiatt
az én jelenlétemet se vegye figyelembe senki, már nem tartják számon, hogy,
mikor és hol vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> <i>Én számon tartom</i> – elfordítottam a
fejemet még mielőtt meggondolatlanul hangosan is kimondtam volna azt a három
szót, amivel ki tudtam fejezni, hogy mennyire fontos személy is a számomra.
Igaza lehet, tényleg csak Neki engedtem komoly fontosságot az életemben, Neki,
aki mindezzel még csak tisztában sem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Akkor megőrültél! – mondtam ismét, de most már sokkal lágyabban, mint egy korábbi
mondatomban, most egészen másképpen, más lejtéssel fogalmaztam meg ugyanazt a
mondatot. – Mindig ez van – magam elé motyogtam, ahogyan azt vettem szemügyre,
hogy egy, az utolsó tiszta felhőt is belepi a szürke homály. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Értetlenül
tekintett rám szeméből pontosan kiolvasható volt az érdeklődés. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Mármint az
életben. Nem, mintha annyira foglalkoztatnának az élet kérdései, de abban
biztos vagyok, hogy minden egyes ember azt hiszi az ő igaza a valós, hogy az,
amit elképzelt, az a hiba az tényleg létező. De a dolgok túlnyomó többségében
szeretjük még inkább bonyolizálni a dolgokat. Mindig megspékeljük a történéseket
egy oda nem illő csavarral – a felhőt végleg ellepte a szürkeség, ahogyan engem
eltelített jó néhány kérdés önmagam mondataival kapcsolatban. Régóta érlelődött már bennem, eme elmélet, de még sosem volt bátorságom hangosan kimondani,
bárkivel is megosztani, ám most megtört a jég, minden érzelmem – kivéve egyet –
és gondolatom kiszakadt belőlem, a szívemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Az
emberek valóban ilyenek. Szégyellem, hogy ez nekem még sosem jutott az eszembe,
pedig olyan valós és nyilvánvaló – mintha a szemében csodálat bujkált volna a
szavaim miatt, ám valamiért elhatalmasodott felette a megrökönyödés, az utálat
önmaga iránt. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Aggódni kezdtem érte, aggasztott az az érzelmi színjáték, ami
végig illat az arcán, az egész pofacsontján, elállította a lélegzetemet, még
egy szívverésem el is maradozott. Féltettem, fájt, hogy ilyen kínkeservesen
érzi magát, és, hogy őrlődnie kell. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Például, mint én is. Zavar, hogy ilyen
vagyok, de eddig még csak észre sem vettem, nem fogtam fel, hogy belül mi kavar
össze ennyire, de neked köszönhetően ez most változott – egy apró mosoly akadt
fent szájának jobb sarkán, melegséggel öntött el a látvány. - Ezért viselkedtem
olyan ostobán. Emiatt még az ostobáknál is ostobább voltam. Olyan ostoba
vagyok, hogy az már szinte fáj – ingerülten intett egyet, mire bennem
felröppent egy elmélet; talán az összes felhőt képes lenne visszacsalni az
égre, ha ennek a mozdulatának az erősségével eltiporja a vihart. Képes lett
volna rá, annyira kiéleződött benne az indulat. Méghozzá önmaga iránt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Ekkora ostobaságot még életemben nem hallottam – láttam, ahogyan rám nézett a
szeme sarkából, szemfülességemnek hála sikerült elcsípnem a tekintetét Próbáltam
nem mosolyogni, de az aprócska vigyor minduntalan kiült a szám sarkának
szegletébe. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Percekig nem szóltunk egymáshoz, szótlanul ültünk tovább és csak
egymást bámultuk, végül a végtelennek tűnő némaságot én törtem meg a kifejtendő
véleményemmel. </span><br />
<span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Nem vagy azért ostoba, csak, mert ilyen ragaszkodóan szeretsz.
Ez inkább elképesztő, csodálatos, ha az ember ilyen mélyen képes szeretni –
lesütöttem a szememet, s arra gondoltam, hogy én mennyire szeretem Őt, hogy
nekem mennyire fontos az érzelmi épsége és úgy önmagában, </span></span><span style="font-family: serif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;">összefoglalóan</span></span><span style="font-family: , serif, , serif;"><span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> a
boldogsága. – Tudod, mi az igazi ostobaság? – hirtelen rám pillantott az
elleséséből és érdeklődően szegezte nekem a tekintetének odaadó figyelmét. –
Rengeteg kotta van az ágyam alatt és, ha éjjelente nem tudok elaludni dalokat,
írok és játszok el.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">
Felém fordult és ismét kezei közé ragadta az enyémeket, megdöbbenve,
szem elkerekedve vételeztem az eseményeket. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Akkor egy csónakban evezünk. Bár
inkább csak titkolom, hogy titokban zenéket komponálok, hiszen nem vagyok
akkora nagy szám. Mindenki Harry és Cara zenéiért volt oda mindig. Mellettük
labdába sem rúghatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Azt nem tudhatod – hirtelen felemelkedett a lehajtott feje, kíváncsisággal
telve tekintett rám, ám mégis igyekezett visszafogni a megannyi kérdését, ami
benne lötykölődött túl. Tudtam, láttam a tekintetéből, hogy sok mindenre
szeretne választ kapni, de én csak egyetlen kimondatlan kérdésére adtam
feleletet. – Szerintem minden slágered csodálatos. A suliban mindig hallottam,
ahogyan játszod őket, ott voltam. Tudom, hogy dalokat írsz, hogy suttyomban
zenét szerzel és elrejted őket mindenki elől. De én mindet hallottam, az összes
dalt, úgy, hogy akár csak sejtésed lett volna róla. Sajnálom, hogy
kotnyeleskedtem – számat beharapva tekintettem rá, a megdöbbent arcára, ami
felegyenesedésre késztetett. – Nem kellett volna – hevesen rántottam ki az
ujjaimat a vasmarka közül, készenlétben voltam arra, hogy elhagyom a konyha
színhelyét, de erős kezének tartása, ami a karomra vándorolt visszatartott
heves cselekedetemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Jane, várj! – arcom megfordult, csak akkor jutott el a tudatomig, hogy egy
centi sem létezett orcáink, s még inkább ajkaink vonala között. Én is, Ő is
egymást tanulmányoztuk, tekintete hol arcomon, hol az ajkaimon állapodott meg.
Karjai szorosan fogságba ejtettel, testem szorosan a mellkasával érintkezett,
míg kezeim a felkarjába csimpaszkodtak. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Ajkai hirtelen lesújtottak az
enyémekre, megdöbbentett a cselekedete. Pár másodperc elteltével hevesen
viszonoztam a csókját, ujjaim a tarkóját ellepő tincsei közé túrtak, az Ő keze
a csípőmet dörzsölte vagy éppen a hátamon tevékenykedett. Minden érzelmem,
minden elfojtott vágyam kiélte magát ebben az érintkezésben. Végre éreztem azt,
amit mindig is akartam; magamhoz akartam közel tudni, szorosan hozzá simulni. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Hirtelen elhúzódott tőlem tekintete egy pillanatig vágyról árulkodott aztán
megvilágosodást véltem felfedezni sötét íriszeiben. Ellépett előlem, elment a
közelemből, s, mint, aki hibát vétett el az ajkára helyezte kezét és elnézést
kérően meredt el rajtam. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - Ezt nem kellett volna – jelentette ki szánó hangon.
– Jane, inkább felejtsük el. Felejtsük el ezt az egészet. Nem lett volna szabad
– elkeseredetten rázta meg a fejét, láttam a szemében a kínlódást, míg bennem
összetört minden nemű remény. – Borzalmas alak vagyok. Először megbántalak,
becsaplak és hitegetlek, most pedig egyszeriben úgy teszek, mintha semmi sem
történt volna, mintha nem követtem volna el egy orbitálisan nagy hibát –
elkeseredetten túrt bele hajkoronájára, egy ideig elgondolkodva járkált a szobában,
míg én egy tapodtat sem mozdulva minden egyes lépését követtem a tekintetemmel. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Hirtelen rám szegezte szemeinek figyelmét és csak egyetlen kérdést tett fel: </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> -
Meg tudsz nekem valaha is bocsájtani?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: serif, serif;"> </span></span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">-
Sosem tudnálak gyűlölni – lehajtottam a fejemet, hangomat suttogóra fogtam, ami
alig volt hangosabb néhány lélegzetvételnél, így tökéletesen hallhattam, ahogy
megindul lényem felé, ám továbbra is csak a konyhakövet mustráltam. – Ahhoz
túlságosan fontos vagy, én</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">…</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> nem tudom kitépni az
érzelmeimet a szívemből, csak azért, mert elkövettél egy hibát – közvetlenül
előttem állt meg én pedig mélyen a szemébe néztem, ahogyan keze felém nyúlt. –
Én mindig is szere</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;">…</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> - nem tudtam elérni, hogy a
mondatnak befejezése is legyen. Will ismét lecsapott az ajkaimra és fogságban
tartotta azokat a testemmel együtt. Ám ez a börtön kellemes volt, kellemes,
érzelemmel túlfűtött, amibe minden egyes érzésem belekortyolt. Jó érzéssel
töltött el, ahogyan mozzanataink egyszeriben még hevesebbé alakultak. </span><br />
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt; line-height: 115%;"> Átfogalmaztam magamban a fogalmat; felejtsük el, hogy valaha is szenvedtük,
felejtsük el, hogy annyi minden rossz dolgok mentünk keresztül, felejtsük el,
hogy mennyi bánat ártott már nekünk, felejtsük el, hogy, mikor, mit és hol
rontottuk el. Felejtsünk el mindent! Felejtsük el, hogy az idő telik, azt
viszont tartsuk észben, hogy az idő megy tovább és még sok ezer dolgot el kell
felejtenünk, hogy életünk elkövetkezendő részében valóban boldogak legyünk.
Felejtsük el a sok rosszat és csak a jónak éljünk! Felejtsük el a múltat és a
jövőre koncentráljunk! Felejtsünk el mindent!</span></div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-38602376678761019632014-04-19T12:44:00.000+02:002014-04-19T12:44:35.827+02:0039. fejezet: Fogadtunk<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Először is - szokásomhoz híven - szeretnék megköszönni mindent mind a kettőnk nevében. Nagyon aranyosak vagytok, köszönjük, hogy már is ennyien vagytok. Több, mint hatvan olvasó *-* HIHETETLEN!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jelenleg a nagymamámnál vagyok, így Kriszti teszi ki a részt, de a napokban átolvastam, hogy ezzel ne legyen problémája. Ha esetleg írtok páran, ebből az okból kifolyólag csak később tudok majd válaszolni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ebben a részben kiderül a fogadás, bár erre már a címből is következtetni lehetett. Cara pedig... nos, önmagát adja. Ti hogyan cselekedtetek volna a helyében?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millio puszi Xx Kellemes Húsvéti Ünnepeket! <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicN1zoxV5tjcmPcnobIlOgMX7CesONIiAq9C3IpPbHGt3si8zsaZSE4WIrhKRxpf2JMcscxNMIq8J3RHqCNzr2zZK9fbunIb73Tpkt6wTjEtbdQ0lqqP6s_XbupP1QqMXrYUu6QEEfp5XG/s1600/tumblr_inline_mg9vfl8QhI1ry29g9.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicN1zoxV5tjcmPcnobIlOgMX7CesONIiAq9C3IpPbHGt3si8zsaZSE4WIrhKRxpf2JMcscxNMIq8J3RHqCNzr2zZK9fbunIb73Tpkt6wTjEtbdQ0lqqP6s_XbupP1QqMXrYUu6QEEfp5XG/s1600/tumblr_inline_mg9vfl8QhI1ry29g9.gif" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Fogadtunk</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Az igazság
felszabadít. Nos, ez a kijelentés, jelen esetben, nem igazán állt meg a valóság
lábain. Az igazság gyakran fáj, s könnyedén lehet vele kínkeserves érzést
kelteni a másik szívében, olyan emberében, akit szeretünk. S hogy én mégis
miért terítettem ki a kártyákat? Mert nálam volt az aduász, és el akartam
tiporni az ellenségem.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Will Sweeney<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Fájt.
Leírhatatlanul gyötört egy kellemetlen érzés, mely a szívem köré gyülekezve,
teljesen lebénított. A keserűség úgy áramlott szét a testemben, akár egy
halálos méreg, mintha egy sivatagi kígyó mart volna belém. Túl óvatlan voltam,
és ezért nagyobb árat fizettem, mint azt valaha is gondoltam volna. Mióta Hazza
megérkezett a városba, ingadozni kezdett a gondosan felépített kártyaváram, s
bár eddig kitartóan állta a strapát, tegnap darabjaira hullott egy hatalmas
széllökés okán. Elvesztettem, nem csak azt az ostoba fogadást, de maga Cara
szerelmét is – nem mintha lett volna olyan pillanat, amikor teljesen magaménak
tudhattam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Leszegett fejjel
nyitottam be a kőporos épületbe, mely nap-nap után egyre lepukkadtabbnak
hatott, bár a betérő vendégeket sosem a mesés design csábította ide – ahogy
engem sem. Ki akartam kapcsolni az érzelmeimet, el akartam menekülni a jelen
elől egy olyan helyre, ahol minden csupa móka és kacagás.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mit adhatok? – kérdezte a csapos, amikor lerogytam egy
bárszékre, közvetlenül a szemei elé. Egy pillanatig sem gondolkoztam, rögtön a
képébe vágtam a válaszomat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Öt rövidet – felvont szemöldökökkel mért végig, már
amennyire képes volt, hiszen a fából készült pult eltakarta a testem egy
részét. Ujjaimmal türelmetlenül vertem egy ritmustalan ütemet, mely a gyér
vendégsereg hatására igencsak átjárta a légteret. Hiába sétáltam át az egész
délelőttöt, még mindig csak kettőre járt az idő. Szokták mondani, hogy az idő
begyógyítja a sebeket, de minden másodperc lepörgésével egyre jobban bántott a
dolog. Nekem tényleg fontos volt Cara, én tényleg szerettem. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Miért lógatod az orrod? – a csapos rákönyökölt a pultra,
ahogy felém lökte az apró, átlátszó poharakat, melyekben a vízhez hasonló,
folyékony lötty tündökölt. Tequila. Már nem is emlékeztem az utolsó alkalomra,
amikor ehhez hasonló alkoholhoz nyúltam, hiszen az utóbbi időben nem volt okom
sem ünneplésre, sem siránkozásra. Elvoltam, mint a befőtt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Lassú, monoton
mozdulatokkal fordítottam az érdeklődő srác felé a tekintetem, s remegő kezekkel
nyúltam az itóka után. Behunyt szemekkel emeltem az ajkaimhoz, oda, ahol két
napja még Cara édes csókjai pihentek. <i>Hogy
változhatott meg az életem ilyen csekély idő alatt?</i> Kelletlenül húztam meg
a keserű alkoholt, mindenféle körítés nélkül – más szóval mellőztem a citromot
és a sót. Ahogy végigfolyt a torkomon, kissé megszédültem. Rosszabb volt, mint
amire emlékeztem. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Megint összevesztetek, mi? Nem unjátok már? A vak is
látja, hogy nem hozzád való – oktatott ki a velem szemben álló, laza stílusú
srác. Bármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam felidézni magamban a nevét,
pedig nagyon ismerős volt, arról nem is beszélve, hogy ismert. Hisz szavaiból
ítélve tisztában volt a magánéletemmel, s annak minden nehézségével, mely
leginkább egy nőnemű személy körül keringett. Már gondolatban is fájt kimondani
a nevét, hiszen a névvel együtt jöttek a keserédes emlékek. A pillanat, amikor
a mosdóban fröcsköltük egymást, az első este, amit nálam töltött, a közös
filmezések, a főzőcskékről már nem is beszélve. Imádtam, amikor csupán
makacsságból megtett olyan dolgokat, amikre amúgy tiszta fejjel sosem lett
volna hajlandó. Így vettem rá arra is, hogy beleugorjon a közelben található
tóba, mely nem lehetett melegebb tizennyolc foknál. A szemeim előtt lebegett,
amikor húslevest hozott nekem, mert megfáztam és hetekig az ágyat nyomtam,
amikor elkísért a bandapróbákra s a közös szilveszterek. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ne aggódj, most végleg kidobott – horkantottam, hogy ezt
követően ismételten magamba önthessek egy adag gusztustalan alkoholt. Nem
tudtam rájönni, mit szerethettek ebben mások, bár az is felötlött bennem, hogy
őket is csak az életükben felbukkanó akadályok kergették a szeszes italok
karmai közé. Menekültek, gyáván megfutamodtak ahelyett, hogy szembenéztek volna
a problémáikkal. Az igazság az, hogy egy részem beszélni akart Caraval, de egy
másik, egy sokkal intenzívebb oldalam már feladta a küzdelmet. Legalábbis
addig, amíg nem jutott eszébe egy megrendíthetetlen terv. Alá akartam ásni Haz
szavahihetőségét, össze akartam törni a gyenge pilléreken álló kapcsolatukat s
nem utolsó sorban; vissza akartam rugdosni azt a kis nyomorékot egészen
Londonig. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Á, kétlem. Túlságosan sokáig bírtátok ahhoz, hogy most
egyszerre vége legyen. Meglátod, egy hét, talán annyi sem és újra együtt
lesztek – veregette meg a vállamat, miközben eltakarította előlem az üressé vált
poharakat. Ujjaimmal egy újabb rövid után kaptam, s oly mohón szorongattam a
markomban, hogy kicsöppent belőle pár csepp folyadék, mely átlátszó tócsát
kreált a pulton. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy belefojtom magam egy kanál
vízbe, hogy végképp feladom a reménytelen küzdelmet, de végül mégsem tettem.
Nem csak azért, mert az egész abszurd mód lehetetlen küldetés volt, hanem mert
bennem is életre keltek az önvédelmi ösztönök. Élni akartam, mintha még lett
volna miért. Hisz semmit sem tudtam felmutatni azon kívül, hogy megszereztem
Cara szívét, s most, hogy már ez is kicsúszott a tenyeremből, úgy éreztem senki
sem szeretett. Hiszen senkinek sem voltam fontos. Hiszen senki sem volt mellettem.
<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Feltéve, ha Styles feldobja a talpát – az ismerős idegen,
akinek még mindig nem jutott eszembe a neve, értetlenkedve húzta fel fekete
szemöldökeit, melyek nyomban a homloka tetejére ragadtak, mintha csak egy
rágógumiból fújt lufi pukkadt volna az arcába. - Ja, még nem is tudod. Ma
elmentem megkeresni és az anyja azt mondta, nem ért haza és fogalma sincs arról,
hol lehet. Én persze már akkor tudtam, hogy hol keressem. A szoknyapecér
ágyában – torkomból felszínre szökött egy gúnyos röhej, mely torz vihogássá
változott. Nem tudtam eldönteni, sírjak-e vagy nevessek a kialakult helyzeten.
Harry és Cara szexeltek…<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Valamit nagyon tudhat, ha másfél hónap elég volt neki. Ti
mióta is voltatok együtt? Több mint két év? – a csapos hanglejtése irritálóan
vidám volt, s hirtelen kedvet kaptam hozzá, hogy beverjek neki egyet, de sajnos
olyannyira elhomályosult a látásom, hogy már az előttem lévő poharakat is csak
nagy hunyorgások és komoly koncentrálások árán voltam képes megtalálni. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ó, fogd már be! – csattantam fel, azonban hangom koránt
sem volt olyan határozott, mint terveztem. Sőt! Egyenesen egy nyafogós
kislányra hasonlítottam. Idegesen túrtam bele szőkés-barna hajamba, szinte
tépkedtem a szálakat, de azok szerencsére biztosabban álltak a helyükön, mint
gazdájuk. Én ugyanis legszívesebben helyben felfeküdtem volna a pultra, hogy
kihányhassam magam. Borzasztóan émelyegtem, s így jobban belegondolva, talán
nem volt a legjobb ötlet a részemről, amikor reggeli és ebéd nélkül kezdtem
iszogatni. <i>De hisz felejteni akartál,
akkor meg mi a gond? – </i>kérdezte egy belső hang. <i>Az, hogy mindenre emlékszem</i> – jött az agresszív felelet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Az emlegetett szamár – értetlenül bámultam az előttem
mosolygó srácot, aki arcom láttán a bejárat felé biccentett a fejével. A tőlem
megszokott, lassú tempómban fordultam a megadott irányba, s bár nem voltam
kíváncsi, határozottan izgatottabb lettem, amikor megláttam egy ismerős
hajkoronát s azt, ahogy annak tulajdonosa felém közeledett. Szívem kihagyott egy feleslegesnek ítélt
ütemet és ezt követően olyan gyors tempóra kapcsolt, mintha feltett szándéka
lett volna, hogy kitörjön a mellkasomból. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szuper – motyogtam bosszúsan, mert idegesített, hogy mindennek
ellenére még mindig képes volt kifordítani önmagamból; hogy mellette teljesen
elvesztettem a józan eszem. Kelletlenül fogattam meg szemgolyóimat, s bár nem
néztem rá, közelsége így is megbabonázott. Nyelvemmel megnedvesítettem alsó
ajkamat, aminek egyszerre volt keserű és mámorító íze az előbb elfogyasztott
tequiláknak köszönhetően.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Három martinit kérek – mosolygott a csaposra, ami
valamiért nagyon kiakasztott, bár közel sem fájt annyira, mint a tudat, hogy
Hazzával töltötte az előző éjszakát és még a ma reggelt is. Arról már nem is
beszélve, hogy az anyja mindennek ellenére nem bűntette meg – pedig velünk csak
egyszer fordult elő, hogy nem szóltunk neki egy spontán programról és egy hétig
nem láthattam -, ami egyet jelentett azzal, hogy velem ellentétben, Styles
belopta magát a szívébe. Még az anyja is jobban kedvelte… jellemző.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Csak nem ünnepeltek? – kérdeztem keserűen. Próbáltam nem
kimutatni a bennem lévő érzelmeket, melyek kavalkádja már így is kezdett egy
fortyogó vulkánra hasonlítani. Más szóval, bármelyik percben a levegőbe
röppenthetett volna mindet, forró lávát köpve az emberek képébe. Cara
elfordította a tekintetét, miközben a csapos srác fél szemével minket
pásztázott, melynek következtében mellé öntötte a rendelt italokat. - Ó, most
már levegőnek vagyok nézve? Szép kis hála azok után, amit érted tettem –
csattantam fel, bár ennek ellenére még mindig ültem. Nem akartam pofára esni,
nem akartam még jobban megalázni magam, pedig tetteimmel pont ezt értem el.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mire gondolsz, a sok hazugságra? Hidd el, nem áll
szándékomban meghálálni – oly lekezelően beszélt velem, mintha egy utolsó
senkiházi lettem volna. Mintha én lettem volna a legrosszabb dolog az életében,
pedig ez mérföldekre állt az igazságtól. Én voltam számára a legjobb, ami csak
megtörténhetett vele. A pultos letette elé a kívánt alkoholos löttyöket, s ő
már épp azon volt, hogy elhagyja a süllyedő hajót, de nem engedtem neki.
Ingerülten nyúltam a karja után, mely cselekedetemmel kis híján ráöntöttem a
kezében pihenő martinival telt poharak tartalmát.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nélkülem talán még mindig a szobádban rejtőzködnél, ezt
sose felejtsd el! – válaszoltam foghegyről, mire kikerekedtek a szemei és
döbbenetében a torkán akadtak epés megjegyzései. Kétségbeesettem meredtem rá,
azt akartam, hogy meghallgasson, hogy életében először zárja ki a szívéből a
Harry iránt táplált érzelmeit, melyek elfogulttá tették vele szemben. Velem
szemben. Mindennel szemben. Csak álltunk ott bambán - mind a ketten a
gondolatainkba temetkeztünk - s már láttam a reményt a sötétségben, a fényt az
alagút végén, amikor Gemma és Jane megjelentek barátnőjük mellett.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will, fogd már be! Te is tudod, ha nem rejted el az
üzeneteket, akkor nem kerül a padlóra – Gemma hangjára mind a ketten
összerezzentünk, mire darabjaira tört a kettőnket közre fogó kötelék. Cara
elfordította a tekintetét, ezzel megfosztva engem mindentől. Nem is tudom mit
vártam abban a pillanatban. Talán azt, hogy megköszönje azt a sok erőveszítést,
amit érte tettem, vagy azt, hogy bevallja, még mindig fontos voltam a számára.
De leginkább arra vágytam, hogy kiderüljön: mindez csak egy rossz álom volt. Egy
rémálom, mely bár nagyon is valósághű, azért mégiscsak illúzió. A szívem
illúziója, ami be akart vallani neki mindet, mielőtt kifogyott volna az időből.
S mélyen legbelül reméltem, hogy ezekkel a tudat alatti tévképzetekkel az agyam
csupán figyelmeztetni akart a közelgő veszélyekre. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ne üsd bele az orrod olyan dolgokba, amikhez semmi közöd –
teremtettem le, de nem hatották meg a szavaim. Ajkait apró vonallá préselte,
szinte eltűnt az arcáról. Feje vörösödni kezdett a benne fortyogó méregtől, ami
bevallom, csöppet szórakoztatott. Élveztem, hogy sikerült kihoznom a sodrából,
hiszen csak úgy, mint Cara anyukája, titkon ő is gyűlölt. Elítélt, már a
kezdetek kezdetén. Az, hogy lebuktam mindössze egy jó kifogás volt számára
azzal kapcsolatban, hogy nyíltan is kimutathassa a foga fehérjét. Semmi kétség,
Styles vér csörgedezett az ereiben. Pedig régen nagyon is kedveltem. Még
azelőtt, hogy Harry és én összevesztünk volna egy lány miatt. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Az öcsémnek tettél keresztbe, nem rémlik? – szavai
csöpögtek a kölcsönös ellenszenvtől s szerintem, ha alkalma nyílt volna egy
verekedésre, akkor simán nekem jött volna. Mindössze Cara jelenléte óvott meg
az ütésektől, hiszen Gemma és ő nagyon jóban lettek, miután Harry kikerült a
képből. Igazából sosem értettem, hogyan alakult ki közöttünk ez a szoros
kötelék. Gemma már elballagott a sulinkból, amikor barátnőkké váltak és sosem
buliztunk egy helyen. Ő messziről elkerülte ezt a kocsmát annak idején, hisz jobban
kedvelte a nagyvárosi banzájokat vagy a házibulikat. Talán Harry küldte rá,
hogy tudomást szerezzen Cara minden nélküle eltöltött másodpercéről. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Jane karon ragadta
Gemmát, és Cara segítségével finoman arrébb tolták, még mielőtt olyan
cselekedetre vetemedett volna, amit minden bizonnyal megbánt volna – bár nem
hittem benne, hogy a verekedést ő ebbe a kategóriába sorolta. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Azt hiszed, csak nekem vannak titkaim? – szavaim hatására
Cara megtorpant, mintha a földbe gyökereztek volna a lábai. Elengedte Gemma
karját és felém fordult. Szemeiben furcsa láng égett, bár az is lehet, hogy
csupán a gyér világítás hatására tűntek ilyen ragyogóknak. Arcomon megjelent
egy sunyi mosoly, amikor agyam s annak gondolatmenetei beérték önmagukat.
Rájöttem, hogyan tehettem volna tönkre a kapcsolatukat. Hiszen még csak egy
napja bízott meg benne ismételten. Ez pedig édes kevés volt ahhoz, hogy a
fejemben keringő gonosz gondolatok ne ültessenek el a fülében kételyeket. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ezt meg hogy érted? – húzta fel egyik szépen ívelt
szemöldökét, amitől csak még inkább mosolyogni támadt kedvem. Tisztában voltam vele,
hogy ha beismerem neki a fogadást, akkor ki fog akadni, ahogy azzal is, hogy
ezzel magam alatt is vágom a fát, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi. El
akartam lökni a közeléből Hazzát, és ha ehhez az kellett, hogy rám is mérges
legyen, akkor álltam elébe. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Will, fogd be! – kiabált rám Gemma, de rá sem néztem. A
szavai túl keveset értem a számomra ahhoz, hogy abbahagyjam a gyerekes
árulkodást.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hazza és én fogadtunk körülbelül egy hónapja, hogy
melyikünk tud hamarabb becsábítani az ágyába. Úgy látszik végül övé lett a
jutalom – löktem oda félvállról, mintha nem is érdekelt volna a végeredmény,
pedig nagyon is dühített a kialakult helyzet. Cara arca kissé eltorzult, de
állta a sarat és kitartott a magában kialakított állítások mellett, miszerint
Haz ártatlan és mindez csupán egy gusztustalan tréfa volt a részemről. Egy
újabb hazugság.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Miféle jutalom? – hangja meg-megremegett, mire Jane
megfogta a kezét és finoman arrébb húzta. Cara azonban nem engedett neki és
kitépte magát a szőke lány fogságából. Látszott rajta, hogy szomjazta az
igazságot, én pedig kész voltam megadni neki. Hol volt itt a probléma? <i>Ha tényleg szeretnéd, akkor nem tennéd ezt
vele. Hagynád, hogy boldog legyen a legjobb barátod mellett, hagynád, hogy
végre olyan életet éljen, amilyenre mindig is vágyott. Önző vagy! </i>Megráztam
a fejem, hogy eltüntessem belőle a vádló tónusú foszlányokat. Már nem volt
visszaút, és amúgy sem voltam olyan gyáva, mint Harry. Én nem hátráltam meg
soha, bármily mocskos eszközökhöz kellett is nyúlnom a céljaim eléréséhez. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- A vesztes kikerül a képből. Ha jól emlékszem ez volt. Nem
mentem volna bele, ha tudom, hogy ilyen könnyen az ujjai köré csavar. Azt
hittem egy kicsivel többet számítok, mint hogy az ágyában vigasztalódj –
komótosan fordultam vissza a pult felé, hogy a kezeim közé vehessek egy újabb
pohár alkoholt, ebből merítve bátorságot a folytatáshoz. Tiszta lappal akartam
kezdeni, Harry Styles nélkül. Csak én és ő, mi ketten.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem tenne ilyet – Cara szemei elhomályosodtak a ráterülő
leheletvékony könnyrétegnek köszönhetően. Kétségbeesetten harapott bele az alsó
ajkába, s szintén ugyanilyen arckifejezéssel meredt barátnőire valamiféle
megerősítést remélve. De hiába várta az isteni csodát, az nem érkezett meg.
Semmi kétségem sem volt felőle, hogy Jane és Gemma tudott a fogadásunkról. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Pedig megtette. Övé minden elismerésem, bármennyire is
fáj bevallanom. Elérte, amire én sosem voltam képes – horkantottam fel, majd
meghúztam a tequilás poharat ezzel üressé változtatva azt. Arcom kipirult s
testemen végigáramlott egy kellemesen meleg hőhullám. Úgy éreztem többé nem voltak határaim és legszívesebben azon nyomban megcsókoltam volna szerelmemet. Érezni
akartam puha ajkait az enyémeken, bele akartam túrni a hajába és szorosan
magamhoz ölelni. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ez nem igaz… ez nem lehet… ez… - Cara hangja elcsuklott,
majd végigfolyt az arcán egy kósza könnycsepp, mely olyannyira erős volt, hogy
képes volt áttörni a velem szemben álló lány által emelt védgátakat. S ahogy az
az egy végigszánkázott a falfehérré vált orcáját a többi is útnak indult. Cara
idegesen túrt bele mogyoróbarna hajába, kezei remegtek a fájdalomtól. A keserű
egyvelegtől, mely úrrá lett a testén. Olyan elesettnek tűnt és egyben olyan
feldúltnak, mintha két ellentétes érzelem vívott volna csatát a lelkében,
melynek hatására a szemeim előtt hullott darabokká. Száját szólásra nyitotta,
de a szavak a torkára fagytak, végül sarkon fordult és futó léptekkel
száguldott ki a kocsmából, maga mögött hagyva nem csak engem de a barátnőit is.
A fejem tettem volna rá, hogy felkeresi azt a nyomorék kis senkiházit. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Te akkora egy szemétláda vagy! – csattant fel Gemma, és
ha Jane nem fogta volna le, akkor már bizonyára rám vetette volna magát, ezzel
a földre terítve kissé ingatag testemet. Hálás voltam Janenek, amiért minden
tettem ellenére mellettem állt, hiszen az alkohol által kreált ködfelhő mögött
tisztában voltam vele, hogy amit mondtam az nagy szemétség volt a részemről. Meg
sem érdemeltem a kedvességét.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Miért is? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miután
belefojtottam egy kanál vízbe a felszínre törő lelkiismeretemet. Semmi
szükségem sem volt arra, hogy hülyeségeket suttogjon a fülembe barátságról,
szerelemről, szeretetről és társairól. Harry már nem volt a barátom, Cara már
nem volt a barátnőm, Gemma sosem kedvelt igazán és én egészen idáig megvetettem
Janet azért aki. Azt gondoltam, hogy egy idegesítő plázacica s bár egy ideje
megkedveltem a közös zeneszeretetünk miatt, ettől még nem múlt el teljes
mértékben az ellenszenv mely életre kelt bennem, valahányszor a szemeim elé
került. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Jól tudod, hogy Harry nem csak a fogadás miatt feküdt le
vele, hanem, mert szereti – mit sem törődve mindezzel Gemma helyett Jane arcát
fürkésztem. Olyan elesettnek tűnt, mintha nem tudta volna, helyes-e amit
csinált. Mintha egy pillanatra megfordult volna a fejében, hogy elengedi
barátnője karját és végignézi, ahogyan megkapom, amit megérdemeltem. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Igen, tudom. De attól az a fogadás még nagyon is igazi – válaszoltam
foghegyről, még mindig a szőkeséget bámulva. Jane arcán megjelent egy csúnya
grimasz, bár ennek ellenére jól észrevehetően visszanyelte őszinte
megjegyzéseit, melyek kétség kívül ellenem szóltak volna. Nem tudtam mire vélni
kedvességét, hiszen rengetegszer megbántottam már – legtöbbször direkt,
készakarva forgattam meg a szívében az általam beleszúrt mérgezett kés
pengéjét. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mert részeg volt, te meg aljas mód kaptál az alkalmon –
Gemma csak nem hagyta abba, sőt! Egyre inkább belejött a szidalmazásba és ezzel
egy időben egyre több ember gyűlt körénk, hogy szemtanúi lehessenek a heves
vitánknak. Élvezték, hogy szenvedek és már a lelki szemeim előtt láttam, ahogy
fogadásokat kötöttek a végkimenetelre. Kelletlenül forgattam meg barna szemeimet,
majd a pultos felé fordulva felöntöttem a garatra. Valamiért minél többet ittam
a keserű italból, annál jobban ízlett, s annál többre vágytam. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Leszarom. Ha elveszítem, veszítse el ő is! – azzal
megrántottam a vállaimat és előkotortam a zsebemből a benne lapuló fontokat,
abban a reményben, hogy elég lesz a számlám kifizetésére. Az igazat megvallva
fogalmam sem volt róla, mennyit költöttem, hiszen az első ötnél kapásból
elvesztettem a fonalat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Meg fogják beszélni… - az idősebb Styles kétségbeesetten
motyogott az orra alatt, de nem volt olyan szerencséje, hogy eleresszem a
füleim mellett kiejtett szavait. Mindent pontosan hallottam s épp ezért
képtelen voltam szó nélkül hagyni. Rácsaptam a pultra legalább húsz fontot,
majd felálltam a helyemről és megálltam Gemma előtt egy centiméterrel. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Aha – a piától bűzlő leheletem kissé megszédítette,
hiszen hátrált egy lépést és fintorogni kezdett, de ez is csupán vihogásra
késztetett. - Ezek szerint csak én láttam, ahogy kiviharzott az épületből,
emberek? – szemeimet végigvezettem a körénk gyűlt tömegen, majd széttárva
karjaimat, többször is megismételtem a kérdést. Élveztem felsőbbrendű
helyzetemet, élveztem, hogy a figyelem középpontjában lehettem és élveztem,
hogy … <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egy hatalmas ütés,
s már csak azt vettem észre, hogy elterültem a földön. Szemeimmel a plafon
repedéseit pásztáztam, miközben ujjaimat a fájdalomtól lüktető orcámhoz
emeltem. Az emberek csodálkozva hajoltak felém, s csak pár másodperc elteltével
eszméltem rá, hogy Gemma megütött, ezzel a hatásos kilépővel búcsúzva a
kocsmától és a benne tartózkodó emberektől. Jane aggodalommal teli szemei
voltak az elsők, melyeket megpillantottam kiélesedett látásommal. Remegő
ujjakkal simította meg a sebhelyemet, majd óvatosan a hónaljam alá nyúlt és
felszedett a földről.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hát ezt jól megcsináltad…</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-45783566105302292432014-04-13T00:12:00.000+02:002014-09-05T20:51:11.182+02:0038. fejezet: Jobb, ha elfogadod<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div>
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Drága Olvasók! </i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Nagyon szeretnék megköszönni a támogatásotokat, sokat jelent, hogy elmondjátok a véleményeteket legyen az jó vagy éppen rossz. Tudjuk jól, hogy Harry és Cara csak hosszú úton és elég nehezen jutottak el addig a pontig, hogy együtt lehessenek, de én úgy gondolom, hogy vannak ilyen eshetőségek és a végén így még boldogabb lesz a vég kifejlett az ember életében. :) A mai fejezetről csak annyit szeretnék mondani, hogy Will is szembesítve lesz az eseményekkel és remélem, nem fogok vele csalódást okozni és annak ellenére, hogy sokan talán nem követtétek az eseményeket hosszú ideig azért elolvassátok. Jó olvasást és szép napot mindenkinek! <3333</i></span><br />
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i><br /></i></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Millió puszi és szoros ölelés,</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>kriszty96</i></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="margin: 0px;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH-dF7j-GwnPXHh2VnQQaSKpWc62W0eGiPqLCRKsPrIrIPcWkTbv4QsYkjWx9PwckHQlCDoY9AJ2sFfk0KwqC7mk8I6zUaRGfFRiAq7h4BHZ0grgcdZP319aWtkMmsXdNKhaPDxDPiPHA/s1600/tumblr_mf7hhnc5s31rqgg55o1_500_thumb.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH-dF7j-GwnPXHh2VnQQaSKpWc62W0eGiPqLCRKsPrIrIPcWkTbv4QsYkjWx9PwckHQlCDoY9AJ2sFfk0KwqC7mk8I6zUaRGfFRiAq7h4BHZ0grgcdZP319aWtkMmsXdNKhaPDxDPiPHA/s1600/tumblr_mf7hhnc5s31rqgg55o1_500_thumb.png" /></a></div>
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28pt;">Jobb,
ha elfogadod</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„A győzelem gyönyöre olykor képes mindenkit
megkísérteni. Van egy pont, ami magába foglal sok ezer percet, van egy pont,
ami feléleszti bennünk a régi képeket, van egy pont, amiben mosolyogva tudunk a
múltba tekinteni, van egy pont, amiben semmire sem cserélnénk le a jelent. Az
életnek olyan értékei, amik csak erőssé tesznek minket, s már csak pozitívan
reagálunk a csalódott támadásra, ami el akar tántorítani. Mert már semmi
sincsen, ami a szívünk szava ellenében megtámadhatna, olyan erős bennünk a
kötődés érzelme!”</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 15.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-themecolor: accent1;"> </span></b><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]--><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24pt;"> </span></b><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">Vigyél haza</span></i><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> – ettől kissé ideges
lettem. Nem, nem azért, mert ez a fogalom felfedte számomra a régi idők
sérelmet, nem azért, mert rettegtem attól, ami ott, Londonban történt – ezen
már messze, régen túlléptem – csupán csak amiatt ugrott be ez a két szó, mert
történetesen az egyik albumunk ezt az elnevezést hordja a borítóján. Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én</i> elnevezésemet. Amikor dalokat írtunk
és címeket alkottunk meg akkor is csak az otthonom keringett a fejemben. A
meleg, ami a szüleim háza közé szorult, a friss, üde illatok, amik a konyhából
gőzölögtek ki, a közös vasárnapi vacsorák, az összegyűlt tömegek a régi bandánk
koncertjein, a klubban töltött estek a színpad deszkáin, a nevető barátaim,
akik sokat jelentettek nekem. Jane, Nick, Haydn</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Will. És a legfontosabb; Cara. Akkoriban azt
kívántam, hogy valaki <i style="mso-bidi-font-style: normal;">haza </i>vigyen, az
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">igazi</i> otthonomba és láss csodát én
maga voltam, aki végül visszaszállította magát a gyökereihez. Én döntöttem így
és milyen jól tettem, hiszen a kétségeim ellenére elértem a boldogságot, annak
az első szakaszába léptem, s csak pár karnyújtásnyira kerültem egy másik álomtól,
amit a szüleim házassága is felélesztett bennem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megfordultam, minden súlyom a jobb oldalamra
tódult, és találkoztam Cara pillantásával, ami a kora hajnal ellenére élénken
csillogott. Az arckifejezéséből ítélve boldog volt, hogy ébredésének idejében
maga mellett talált, talán azt hitte, hogy eltűnök, kipukkadok akár egy
szappanbuborék. Nevetséges, hogy mert arra gondolni, hogy a történtek után
magára hagynám, egyedül, de mimikáinak ellenére – amik csak egy percre
rezdültek meg az arcán – öröm habjával fújták le az egész küllemét, szinte
ragyogott, akár egy csillag az égen. Az én Csillagom. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Mosolyogtam és
szárnyaltam. Fellángolt a szememben a vágy és nem is fakult el, továbbra is
ott csillogott, mintha forrasztópákával odaragasztották volna a megnyugvást.
Kezemmel az ujjai után kutattam a paplan alatt, amit érintkezett kézfejünk
vasmarkommal fogságba ejtettem és összefontam az enyémeket az Övével.
Félrebillentettem a fejemet, így fejtetőnk érintkezett egymással. Cara közelebb
bújt hozzám, hallani véltem ütemesen dobogó szívét, akár a madár szárnyának
csapkodása. Vigyorban törtem ki, ahogyan átgondoltam, mit is váltok ki belőle
pusztán csak a jelenlétemmel és, hogy Ő, mint hoz ki belőlem a puszta létezésével.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hatalmasat nyeltem, tudni akartam mit gondol
erről az egész helyzetről, s csak többszöri átgondolás után voltam képes
olyannyira összeszedni magam, hogy megszólaljak.</span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Szóval</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - szólaltam meg végül
reszkető hangon, féltem a válaszától. Rettegtem attól, hogy nem sikerült
kihoznom a legjobbat az együttlétünkből.– Mit gondolsz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Miről mit gondolok? – rám meredt, szeméből
egyértelműen kivehető volt a tökéletlen érthetetlenség, aminek nagyokat
pislogva adott látványvilágot. Mellkasomon nyugtatta a kezét, amit még nem
bilincseltem le ujjaimmal, s úgy éreztem érintése összezavart, nem tudtam a
szavaimra összpontosítani, a közelében minden aprólékosan kiveszett az elmémből
és csak arra tudtam koncentrálni, hogy boldoggá tehessem. Ez pedig nem járt
együtt azzal, hogy értelmes szavakat tudjak megfogalmazni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Arról a kis</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> tudod te! – vágtam rá feszengve. Sosem hittem
volna, hogy ilyet fogok mondani, de ez volt életem első esete, hogy efajta
dolog kapcsán nem bírok dűlőre jutni nem mellesleg, hogy ilyen nyíltan akarom
egy lánnyal megvitatni a forró hangulatok átéltének hőfokát. Vajon mit gondol
róla? Magam sem tudtam, hogyan érezhet, ismét az a felismerhetetlen maszk
terebélyesedett el az arcán, ami mindig elrejtette előlem az érzelmeit – nem
csoda, hogy azzal sem voltam sok évek keresztül tisztában, hogy viszonozza a
szerelmemet. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Cara valahogyan képes volt előlem elrejteni a nézőpontját, amiket
nem bírtam átlátni, bár jobban belegondolva némely dolgokkal kapcsolatban én
sem voltam hozzá őszinte, kezdetnek nem vállaltam fel az érzelmeimet nyomós
okok miatt. De úgy gondoltam, hogy mind a ketten megdolgoztunk azért, hogy
normális, boldog életünk legyen. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egymás
mellett.</i> De</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> vajon tényleg holt
biztos, hogy jól cselekedtünk? Tényleg megfelelő alkalmat ragadtunk meg! Én
tisztában voltam vele, hogy milyenek az ilyen érintkezések, de Ő nem – ezért
nem voltam biztos abban, hogy élvezetes értékekkel színesítettem az életét. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Megborzongtam az elmémben zakatoló eszmék hatására, úgy éreztem a vérfolyam
összekeveredik a koponyámban és nem akar hagyni, gondolkodni. Nem tudtam, hogy
mire merjek gondolni. Semmivel kapcsolatban sem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva bújt ismét hozzám, de ezúttal a
fülemet közelítette meg. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Szeretlek! - suttogta, egész testem reszketni
kezdett, ahogyan szavai csiklandozták a fülkagylómat. Kezeimmel simítottam
végig a nyakán, ahogyan felültünk az ágyon, tenyerem mindkét oldalon
lecsúsztattam a vállán. Olyan hangosan dobogott a szíve, hogy én is
meghallattam, pontosan kivehető volt a szárnyaló madarak szárnyának csattogása
a mellkasa alatt. Az egyik kezem folytatta az útját le a karján egészen a
csuklójának vonaláig perzselő égéssel végiggördítve bőrének felületén. A másik
kezem az állát emelte fel, szemkontaktus alakult ki kettőnk között, az arcomat
az Övéhez nyomtam, a bőröm lángolni kezdett, ahol egymáshoz értünk, és a fülébe
suttogtam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Én is szeretlek téged. Mindennél jobban! –
az arcom lassan hátracsúszott és az állam megfordult, amíg a szám rá nem
talált az Övére. Próbáltam gyengéden csókolni, nem akartam elrémiszteni
magamtól a túlzott vágytúltengés miatt. Egyértelműen megpróbáltam, igyekeztem
nem letámadva elérni azt, amire vágytam. De eme szándékom füstbe gyülemlett,
mint korábban is, amikor a közöttünk lévő távolság teljesen megfogyatkozott,
amikor már tudatosult bennem, hogy nem vágyom másra csak rá, amikor már nem
bírtam visszafogni magamat és játszani az úriembert. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Mindenhol tűz égett,
hevesen ropogó tábortűz. A kezem feltérképezte a bőrét és meg akartam
pörzsölni, ahol ujjaim végigbarangoltak, boldoggá akartam tenni. Csak erre
vágytam. Az ajkam megkóstolta az orcája minden egyes négyzetcentiméterét, amit
az éjjel még nem volt lehetőségem teljes mértékben birtokolni, ami még
feltérképezetlen volt a számomra. Ezúttal még inkább magamhoz passzíroztam,
kellemes érzéssel telített el a közöttünk kialakult érintkezés, de úgy éreztem
még nem elég. Többet akartam. A kezei összefonódtak a hajamban, és úgy
feszültek meg rajtam, mintha lehetséges lett volna még közelebb húzódnia
hozzám. A nyelve az enyémmel együtt mozgott, és nem volt olyan szeglete,
rekesze az elmémnek, amit ne támadott volna meg az őrült vágy, ami teljes
mértékben elbódított és nem hagyott gondolkodni. Rajta kívül semmi más nem
zakatolt a fejemben. Mindenhol csak az Ő arcát láttam, csak az Ő érintését
érzékeltem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen húzódott el tőlem, ajkának aljába
harapott, majd lesütötte a szemét; zavarban volt. Ujjai kicsusszantak a
vasmarkom ketrecéből, meztelen háta mutatkozott meg szemeim előtt, ahogyan
lábát lelógatta az ágy szélénél, így az érintkezett a padló parkettás
felületével.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hová, hová kisasszony? – hevesen kaptam a
csuklója után, nem akartam elereszteni, ujjaim továbbra is kezén tekeredtek
körbe, ezzel megakadályozva felszívódását. Elkerekedett szemekkel nézett rám
hátra a válla felett, könnyű mosoly játszott az arcán, ahogyan gyorsan
végigpillantott fedetlen testemen. Feje a fürdőszoba ajtaja felé kanyarodott,
ahogyan pírban tört ki a bőre, s heves mozzanatától hullámos, kissé kócos fürtjei
meglibbentek a levegőben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Arra gondoltam rám férne egy zuhany –
hangja rekedtes tónusban iramodott meg felém, elcsente tőlem adottságomat,
amivel hanganyagom mindig is rendelkezett. Mosolyognom kellett a szégyenlőssége
láttán, íncselekedésre vágytam. Testem megmozdult és közvetlenül hozzá simultam
a hátához, érintésem nyomán megborzongott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 11.5pt;"><span style="font-family: '', serif, '', serif;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Odavihetlek, ha szeretnéd – érzelmes
suttogásom libabőrt váltott ki felkarjának tetejétől egészen tenyerének begyéig
– ez számomra tetszetős volt. Reménykedtem abban, hogy kapva kap az
ajánlatomon, de szembesülnöm kellett azzal, hogy nem fogadja el a számomra
kívánt eseményt. Szertefoszlott az álmom.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Harry, magamtól is el tudok addig menni.
Addig csak pihenj, Casanova – hallani lehetett a hangján, hogy mosolygott. Több
érvet is összegyűjtöttem a fejemben, amivel ki tudtam volna csikarni belőle a
beleegyezést, de egyik sem tűnt olyan ütős változatnak, hogy be is váljék.
Csalódottan biggyesztettem le az ajkaimat, sajnálatot akartam kiváltani belőle,
hogy, mégis rábólintson a közös tusolásra. Mert bizony ez volt a célom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Én tudnék neked egy jobb helyet is, mint a
fürdő – kéjes vigyor telepedett le az arcomra, ahogyan szabad kezemmel
megpaskoltam a magam mellett üresedéstől kínlódó matracréteget. – Az nem olyan
kényelmes, mint ez a hely itt mellettem és egy ilyen este után rád fér egy kis</span><span style="font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-size: 11.5pt;"> - ismét megpaskoltam a
magam mellett megüresedett helyet, amit ő hagyott szabadon. Amint csak Ő
tölthetett ki azon a szinten, hogy boldog hangulat felhői keringjenek körbe a
szobám falai között. Szavaim további fele bennem rekedt, ahogyan Cara pihe-puha ujja érintkezett az ajkammal és ki nem váltotta belőlem a meglepődést.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Miért nem mész el addig reggelizni? –
kínált nekem más elfoglaltságot, ami lelombozott, hisztérikus reakcióm miatt
ismét kisgyereknek éreztem magamat, azonban én nem egy édességre, hanem a
boldogságra szomjaztam, arra, hogy egy percre se kelljen elszakadnom Tőle. –
Éhesnek tűnsz! – kuncogás tört fel a torkából, ami megmosolyogtatott. Lassan
kelt fel az ágyról, szemeim szinte itták a mozzanatait és törékeny teste minden
egyes vonalát, ahogyan komótosan a fürdő ajtajához sétált. Az ajtó keretén
pihent az egyik keze, úgy nézett vissza a válla felett. – Majd utánad megyek,
amit készen vagyok – szégyenlős mosoly játszott az arcán, miközben belépett az
ajtón, ami halkan puffant be nyoma után. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megfogadtam a tanácsát – annak ellenére, hogy
a szívem mélyén nem ez volt az igazi vágyam. Magamra kaptam a földön heverő
ruháimat, hevesen ráztam fel magamra minden egyes textíliát, ami trehányan
hevert a padlón – anya tutira kinyírna, ha ezzel a látvánnyal kellene
szembesülnie. Tudtam, hogy bizonyára az este már hazaérkeztek ezért csendesen
osontam ki a szobából, rutinból csináltam az egészet, amire most nem teljes
szívvel emlékeztem vissza, hiszen sóvárgásom az után, hogy Cara legyen az első
nem teljesedhetett be – de mégis csak az enyém lett a mindene, a szíve és a
szerelme, a feltétel nélküli szeretete, amire mindig is vágytam. Töretlenül
kívántam Őt, hogy csak az enyém legyen és senki másé és, bár még nem tisztáztuk
konkrétan a helyzetet tudtam, hogy mi már elválaszthatatlanok leszünk. </span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 11.5pt;">Mosolyra
gerjedtem. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 11.5pt;"> Hirtelen éles csengőszó robotolt végig az egész ház alsó szintjén.
Lehorgasztott fejjel iramodtam meg az ajtó felé, hatalmas ásítást rejtettem el
a tenyeremben, ahogyan kitártam azt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Styles.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felnéztem, és a szívem egy enyhén fájdalmas
pillanatra kihagyott, aminek értékét később felváltotta bennem a döbbenet. Úgy
tűnt, hogy Sweeney még mindig ostromolni fogja Őt tettének ellenére is, mocskos
egy figura. Még van bőr a képén beállítani hozzám azok után, amit
mindkettőnkkel tett! S az nem is érdekelt annyira, hogy engem átvert, az
bántott, de piszkosul, hogy Cara érzéseivel volt mersze játszadozni! </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> Megráztam
a fejemet. Ettől nyertem egy pillanatot, amire szükségem volt, hogy meg tudjak
szólalni és, hogy komolyan rájöhessek nem csak egy délibáb ereszkedett le
szemeim elé. De Sweeney ott volt, valós volt, valósabb, mint amennyire
szerettem volna. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 11.5pt;"> - Te meg mit csinálsz itt? – kérdeztem gunyorosan. Karjaim a
mellkasom előtt fonódtak össze, törzsem az ajtónak támaszkodott – fölényben
éreztem magamat. Tudtam, hogy már nem törheti össze a megköttetett köteléket
közöttem és Cara között, többé már nem fog belelógni a képbe. – Nem lenne neked
valahol máshol keresnivalód? – szemöldököm a magasba szökött, ajkaim keményen
rezdültek meg összeszűkített tekintete láttán. – Talán egy orvosnál, ugyanis
drága Sweeney vesztes szindrómában szenvedsz! Hogy hangzott a kijelentésed</span><span style="font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-size: 11.5pt;"> - egy pillanatra
elgondolkodtam, az ég felé emeltem a tekintetemet, s felidéztem lelki szemeim
előtt egykori magabiztos, önimádó kijelentését. -</span><span style="font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-size: 11.5pt;"> nekem úgyis meg fog bocsájtani mindig vagy
valami hasonló. Hát, ez nem jött be! – tromfoltam le még inkább könnyed
kacajjal, ami feltört a torkomból; jólesően érintett és szabaddá tett a
kárörvendés – utáltam magamat a tettem miatt, hiszen nem voltam e</span></span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 11.5pt;">fajta férfi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;"> - Én jól vagyok, Styles – összevonta a
szemöldökét, homloka ezer redőre fakadt, az ő kezei is mellkasa előtt kaptak
lakhelyet, szépen lassan, komótosan fonódtak össze karjai, gyűlölet élesztődött
fel tekintetében. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;"> Nem lepődtem meg a reakcióján, valahogyan tudtam, hogy így
fog reagálni. Jobb szemöldököm felemelkedett, egyre inkább bosszantott a
jelenléte és a látottak alapján neki sem tetszett jobban belegondolni abba,
hogy egymással kell bájcsevejt folytatnunk. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;"> - És, ha már itt tartunk, – kezei
lazán a törzse mellett kaptak helyet, közelebb lépett hozzám és közvetlenül az
arcomhoz intézte szavait, pöfékelő lehelete a bőrömnek csapódott. – szerintem
Caranak többre van szüksége egy pipogya kéjencnél, aki olyan nagyra tartja
magát, mint egy százemeletes ház – sértése lepergett rólam, akár ragasztómentes
kartonpapír a falról, aláhullott a padlóra. Sweeney felnevetett, </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 11.5pt;">halkan és
sötéten</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">. - </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;">Nem vagyok benne biztos, hogy te… eléggé el tudod
engedni magadat, elszakadni a régi életedtől, és ez a körülményekre való
tekintettel szükséges lesz, ahhoz, hogy megadd neki azt, ami kijár. Tudod… -
egy másodpercre elhallgatott, hogy összeszedje a szavakat, amik már régen az
ajkait nyomták – most az én szemeim szűkültek össze. -… eleget bántottad már a mocskos
kis húzásaiddal. Szerintem nyugodtan le is mondhatsz róla, hiszen ennek a
közjátéknak semmi, de semmi értelme sincsen, úgyis hozzám fog rohanni, amikor
ráébred, hogy csak játszol vele – kéjenc módjára vigyorgott rám, szilárd
biztosnak érezte a helyzetét, ami azonban romokban hevert. Egyszerűen
értelmetlenek voltak a szavai, a mi esetünkben igen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem vagyok
orvos, de szívesen összevarrom a szádat, ha kell, hogy ne beszélj ennyi
kibaszott nagy hülyeséget – egymásra meredtünk, mind a kettőnk tekintetében
vérszem játszott, ahogyan felemeltem vele szemben a hangomat. Testünkben,
mintha karót ékeltek volna ki annyira kihúztuk magunkat, ahogyan még közelebb
érkeztek egymáshoz lépteink. – Én meg tudom adni neki azt, amire vágyik, mi
több már meg is adtam – orcámon elégedett grimasz tört végig, szememben a
győzelem szikrái pattantak fel, nyeregben éreztem magamat. Tudtam, hogy a
burkolt célba éréssel sikerül majd eltántorítanom és kizökkentenem a hitéből. A
fogasának vége, már vége! Soha nem is kellett volna megköttetnie!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Valóban? –
kétkedett egy pillanatra, még nem jutott el teljes mértékben elméjéig a
szavaimban rejlő fontosság. – Én ebben nem hiszek… - szavaiban meghűlt a
levegő, lassacskán összeesni készült a magabiztosság soraiban, ahogyan
fokozatosan tisztázódtak benne a fejlemények. – Az lehetetlen. Styles, ez így,
ezt meg kell beszélnünk… - közölte Sweeney kissé kétségbeesve, amikor egy
kicsit győzelemittas mosollyal a számon rá meredtem és felemelkedtek a szemöldökeim ezzel is kifejezve a győzelmemet. Hogy Cara szíve és szerelme csak
az enyém, senki másé!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Csak
rajta, de már egyetlen szó sem változtat semmin – felhorkantam. Bosszantott a
tény, miszerint még mindig az időm útját keresztezi, pedig már nem vele akartam
a perceimet eltölteni. Sokkal fontosabb dolgok keringtek végig az elmémben,
amikkel boldoggá akartam tenni azt a lányt, akit mindennél jobban szerettem,
akit évekig eltiportam magam mellől a gyávaságom miatt. Már nem éreztem magamat
gyávának, a testemben tombolt az olthatatlan vágy, a vágy, hogy mindenkitől
megvédjem, hogy többé ne hagyjam magára. Egy percig sem – csak addig akartam
Tőle távol lenni ameddig szükséges. – Megtörtént, Will. Jobb, ha elfogadod,
hogy veszíttettél – éppen becsaptam volna az ajtót az orra előtt, de lábának
segítségével könnyen éket fabrikált, ezek szerint volt még hozzám egy-két
kielégítetlen mondanivalója.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- És mi lesz
azzal a lánnyal, Cherel? – a név hallatán meghűlt az ereimben a vér,
abbamarad a vörös vértestek buzogásának erőssége, lankadozott heves munkájuk. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"> Pár pillanatig egymást méregettük, majd Sweeney arcára győzelemittas mosoly
telepedett ki, tetszett neki, hogy rátapintott a gyenge pontomra, bennem pedig
tudatosult, hogy megfeledkeztem arról a tényről, ami még Londonban alakultam
ki. Túlságosan maga alá vont a boldogság mámora és kizártam minden egyes
bosszantó és fejtörést okozó tényezőt. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"> - Tudod azzal a lánnyal, aki utánad jött
– az állam majd a padlót súrolta, kárörvendő vigyora csak még inkább
elterebélyesedett orcáján, amin pár pillanattal ezelőtt még a gyötrődést
konstatálhattam. – Általában nem hiszek a női pletykáknak, de ebben a koncrét
esetben… nem fogom szem elől veszíteni a lehetőségeimet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Neked
ahhoz semmi közöd és ne vacillálgass, ne feledkezz meg a fogadásról, amit te
találtál ki – felemelt hangszínnel nyomtam neki mutatóujjamat a mellkasának,
fenyegetően meredtem el rajta. – Ne kutatgass, azt ajánlom neked, hogy ne turkálj
a magánéletemben – szemeim összeszűkültek, ahogyan végigcikázott tekintetem az
arcán, ami egy pillanatra sem rezdült meg. Hátrébb lépett a közelemből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem lesz
semmi gáz, Hazz – nyugtatott meg, ám hangjából ítélve egyáltalán nem ez volt a
szándéka. – Én nem félek lesben állni és várni a megfelelő pillanatra –
lesújtva érzetem magamat, miért nem képes felfogni, hogy én nyertem? Ő akarta
ekkora hévvel ezt a fogadást és mégsem képes betartani. Eddig én akartam az
egész kergeséget figyelmen kívül hagyni mondván, hogy nem lenne fair a
szerelmemmel szemben, erre meg ő az egész feltalálója hátrál ki csak, hogy
elmenekülhessen a vereség elől. Szánalmas egy alak. Inkább ő a gyáva, mintsem
én!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem is
kell. Mert olyan soha nem is lesz. Soha többé nem fogod őt megbántani, nem
fogom megengedni, hogy árts neki. Mostantól biztonságban lesz – nehéz volt a
szemébe nézni, amikor ilyen csalódottan és elveszetten lángolt. Nehéz volt
kételkedni abban, amiket mondtam, mivel pontosan tudtam, hogy így fogok
cselekedni. De szántam Willt. Eszembe férkőzött az a pillanat, amikor ehhez
hasonló érzelmek játszottak az arcán, amikor egy délután alkalmával orrba
találtam a kemény focilabdámmal a suliban. Még csak alsósok voltunk. Mindenki
engem ünnepelt a szép gól miatt, de engem ez nem sokáig kötött le, aggódtam a
barátomért, így a nyomába eredtem. Ám, nem egyedül találtam rá, nevetgélve
fröcskölték egymást a fiú wc-ben Caraval, az volt életem első igazán elszomorító
pillanata, mert tudtam, hogy kettejük között is megvan az a bizonyos
láthatatlan kötelék, hogy valami egymáshoz láncolja őket, akármennyire is tetszik,
vagy nem tetszik ez nekem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Igen –
helyeselt, de most nem mertem bízni abban, hogy ez pozitív reagálási mód. Már
semmivel szemben sem voltam vele kapcsolatban bizakodó, egyszerűen sikerült
teljes mértékben átlátnom a szitán. – Csakhogy nem melletted. Össze fogod őt
törni, tudom – szavai letaglóztak, nevetségesnek találtam az egész helyzetet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Gondolod, hogy a szavaid még hatással vannak
rám? – kérdeztem halkan felnevetve, tettem hatására összevonta szemöldökeit,
tekintetében feléled, hogy kétségbe veszi ép elmém meglétét. – Ne nevettess! Én
tudom mi a legjobb neki – minden egyes szót hangosan, lassan vontam hangsúly
alá, tisztán és érthetően kiemelve azt, hogy csakis hozzám tartozik. Tervem nem
volt annyira gyümölcsöző, mint azt reméltem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem értem
mire gondolsz – csóválta meg a fejét, karjait tanácstalanul tárta szét, ahogyan
a vigyor még mindig arcán telepedett. – Te folyton csak bántottad. Beszélni
akarok vele! – félre akart taszítani az útjából, de nem hagytam erre neki
lehetőséget, úttorlaszt keltettem testemből, hogy ne férkőzhessen be otthonom
falai közé, hogy ne bánthassa többé azt a lányt, aki a világot jelenti nekem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szerinted
az elég lesz? – kértem számon, tenyerem a mellkasának csapódott, ahogyan
eltántorítottam céljától. Megdöbbent arckifejezéssel méricskélt, egyensúlyba
helyezte vissza lábait, hogy nem ocsúdjon le a földre a lökésemtől. – Azok
után, amit tettél vele még elvársz tőle dolgokat? Szánalmas vagy! – az egészet
nevetségesnek tituláltam, a kacajok kiengedése már csiklandozta a torkomat, de
igyekeztem visszatartani a bennem fellángoló kárörvendést. Nem akartam Sweeney
szintjét súrolni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Többször
húztam ki a búskomorságból, mint ahány hónapot te éltél Londonban. Tartozik
nekem annyival, hogy meghallgat! – vonat módjára pöfékelte ki az orrából a
testében tomboló indulatokat, keze az ingem utána nyúlt, aminek, egyetlen
gombjának munkáját sem hasznosítottam, így tetoválásaim látványa a külvilágba
bocsátkozott. Vasmarka közé kaparintotta a kék textilanyagot és szorosan közre
fogta, hogy esélyem se legyen menekvő útvonalak után keresgélni, még arcának
rezdüléseivel is magára vonta a figyelmemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- És erre
képes lennél feltenni Cara érzéseit is? – egyenesen az arcába ordítottam a
szavakat, minden egyes rezdülésem védelmet testesített meg a szeretett lény
felé, akit óvni akartam ettől a mocsadéktól, aki tetőtől talpig megbántotta,
aki csak játszott vele és törékeny érzelmeivel. – Képes lennél csak azért
megbántani, hogy nyeregben érezhesd magad? Csak, hogy ismét tudj ártani nekem?
– fogaim össze-összekoccantak, az elfojtott düh és undor az öklömbe szökött,
amit erősen szorítottam olyannyira, hogy az inak megfeszültek ujjaim begyétől
kezdve egészen csuklóm tövének vonaláig.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Majd én
eldöntöm, hogy hogyan cselekedek – oktatott ki az orra alatt morogva, amit
legszívesebben tőből kicsavartam volna csak, hogy megakadályozhassam, hogy Cara
közelébe menjen. Nem akartam, hogy találkozzanak, valahogyan tartottam ettől az
egésztől, a zsigereimben éreztem, hogy nem lenne jó vége, ha ezek ketten újra
összefutnának egymással. Valaki a végén nagyon rosszul jönne ki a dologból,
tudom! </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"> Hosszú csened telepedett le ránk, feszülten méricskéltük egymást,
ahogyan összeszűkültek a szemeink.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem akarnál
már menni? – kérdeztem feszülten némi kihagyás után. Torkomban éles gombóc
növekedett, percről percre közelebb kerültünk ahhoz a szituációhoz, hogy Cara
lebaktat a lépcsőn, el akartam kerülni a kínos találkozást. Úgy éreztem, hogy
Sweeney kieszelt valamit, valamit, ami valamelyikünknek nagyon, de nagyon sokat
árthat, és előrébb hozhatja az ő mindent elsöprő győzelmét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szerintem
semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok – vicsorogta lehorgasztott fejjel, egész
testtartása bűzlött az undortól. Nem reagáltam azonnal a gunyoros
megjegyzésére, ami azonban magas fokon bökte a csőrömet, ám taszított az a
tulajdonságvilág, ami Sweeney testében rekedt meg. Nem akartam azzá válni, ami
ő is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mi van? –
kérdeztem végül elkerekedett szemekkel, ahogyan fejének felemelkedésével egy
időben szemeiből megbánás tükröződött, ahogyan átnézett vállam felett. – Akarsz
még valamit, Sweeney? – tekintetem követte az övét be a ház gyomrába, de csak
az üres nappali tárulkozott szemeim elé, abban a nagy felfordulásban, ahogyan
tegnap este hagytam, amikor Cara győzelmet aratott vágyaim felett, ezen az
eseményen végiggondolva szórakozottan mosolyogtam el, egy percig még azt is
kizártam, hogy válaszra várok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Az a lány
ott bent… - kezdte Sweeney lassan, fejem visszakanyarodott arcára és lassan
szemügyre vettem a mimikáit, amik kiszúrták az orcámon elterülő boldogságot.
Karjait összefonta mellkasa előtt, halkan fújtatott egyet.</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-
Igen? – próbáltam meg sürgetni, egyre inkább növekedett bennem a feszültség,
hiszen Cara akármikor felbukkanhatott, miután végzett a teendőivel a fürdőben.
Kacér vigyor jelent meg arcomon, ahogyan visszagondoltam az eltöltött, hosszú
éjszakára, már nem is tudott érdekelni a legnagyobb ellenségem fájdalma pedig
azt akartam, hogy ne szenvedjen – vele ellentétben én nem akartam senkinek sem
ártani. Pusztán azt akartam elérni, hogy az mellett legyen, aki tényleg,
őszintén szereti őt hatalmas odaadással; Jane.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ez
így nem lesz jó…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- És
mit akarsz ezzel mondani?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Sweeney hangja keményen csengett, amit válaszolt félvállról vett
kérdésemre, egyszerűen már nem tudtam elérni azt, hogy rá figyeljek, hogy ne
zárjam ki egy az egészben lényét. </span><br />
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"> - Hozzá ne nyúlj még egyszer. Ne merészeld!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Halkan felnevettem, kezeimet ismét összefontam, szemeimből szinte
kibuzogott az összes könnycsepp hasztalan küzdése és teljesíthetetlen kérése
miatt. </span><br />
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"> - Féltékeny vagy, Sweeney? – győzedelmes mosoly ült ki az arcomra,
tisztában voltam azzal, hogy féltékeny, hiszen az egész olyan nyilvánvaló volt
számomra, mint számára a tény, miszerint énekelek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem
erről van szó – tagadott azonnal, szájának alsó vonalába harapott tudatva ezzel
azt, hogy igenis nekem van igazam. Féltékeny, de ez már mind semmin sem képes
változtatni. Feszülten emelkedett fel a mellkasa, majd lassan fújta ki a
levegőt tüdejéből, aggasztóan lassan. Kezdtem érte nagyon is aggódni, de
felülkerekedett rajtam a győzelem mámora, folyton csak az járt a fejemben, hogy
végre kiderült az igazság.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ó,
tényleg? – összevonva szemöldökeimet nem tágítottam, tudni akartam az
igazságot, hogy teljes mértékben kibukjanak belőle az érzelmei, hogy végre
belássa, hogy számára itt véget ért minden nemű játék. Karjaimat összefonva
várakoztam nekidőlve közben az ajtófélfának. Sweeney lassan szedegette össze a
szavait.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ő
sokat jelent nekem, Styles – hangja elcsitult, sokkal visszafogottabb
foszlányokban nyilvánult meg, miközben ismét eltekintett vállam felett, de
úgyszintén nem láttam semmit, mint az előző alkalommal. Ám valamiért mégis
rossz előérzet tombolt bennem, valami nem hagyott nyugodni. – Hibát követtem
el, amikor hazugságok árán férkőztem a szívébe, hogy végig csak becsaptam őt.
De szeretem. Nagyon is – hittem neki, minden egyes szavát elhittem, hiszen ez a
szerelmi háromszög vezetett el eddig a pontig. Hogy a régi két legjobb barát
teljesen meggyűlölte egymást, és már nem képes normális hangnemet megütni
egymással szemben. Már képtelenek vagyunk akár pusztán csak kezet rázni. Semmi
nem maradt abból a régi, jó barátságból, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">semmi</i>.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-
Értelek – bólintottam laposan, elvágva ezzel kettőnk között a szemkontaktust. –
Majd észben tartom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-
Hogy érted azt, hogy észben tatod? – ripakodott rám hevesen, tudtam, hogy, ha
nem csitítok minél előbb az indulatain, akkor képes felverni akár az egész
házat is. </span><br />
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"> Rögtön meg is válaszoltam a bennem túltengő értékekkel a kérdését: </span><br />
<span style="font-family: "Times-Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Times-Roman;"> - Úgy értem, hogy sohasem felejtem el azt az áldozatot, amit érte hoztál. Ezért
köszönettel tartozom neked.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ezen nincs
is mit elfelejteni. Cara hozzám tartozik – mélyen a szemembe nézett,
mutatóujjának begye a mellkasára telepedett, jelezvén, hogy a szeretett lány az
ő tulajdonát képezi, hát nagyot tévedett!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Már nem
hozzád, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hozzám</i> tartozik. Jobb, ha
elfogadod. Tűnj el innen. Ne gyere a közelembe az elkövetkezendő életben – nem
adtam rá lehetőséget, hogy Sweeney válaszoljon. Becsaptam az ajtót – durva
ütéssel, bár igyekeztem halk maradni – majd beljebb csusszantam a szobába, és
próbáltam elfojtani magamban a kikívánkozó indulatcseppeket. Megfordultam és
találkozott a pillantásom Cara-éval. Az arckifejezéséből ítélve nem lepődött
meg, hogy így talált rám; idegesen, de ezek az érzések könnyen feszültséggé
alakultak át bennem. Meglepődtem és bosszankodtam. Fellángolt a szememben a
tűz, majd lassan kialudt. Összeszorítottam a számat. Hatalmasat sóhajtottam, és
lecsüccsentem a kanapé szélére, távol Tőle.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Lehet,
hogy nem beszélünk olyan halkan, mint hittük – találgattam félve. A percek
végigkeringtek bennem, s csak arra tudtam gondolni, hogy nem hallhatta meg,
Cara nem hallhatta meg a fogadáshoz köthető soraimat. Akkor mindennek vége
lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Köszönöm,
Harry. Köszönöm, hogy vagy nekem – suttogta elérzékenyülve, tudatosult bennem,
hogy nem volt mindvégig jelen. Könnyebb lett a szívem, a tüdőmből kiürült a
bennrekedt levegő.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva
bólintottam. </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-weight: bold;"> - Érted bármit megtennék – szólaltam fel a karjaim közé kapva. –
De mit akarsz kezdeni Sweeneyel?</span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
</div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-23284439622460764482014-04-06T00:01:00.000+02:002014-04-06T00:01:16.029+02:0037. fejezet: Az a bizonyos első<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Huh, eltelt még egy hét. Egyre gyorsabb, vagy csak nekem tűnik így? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szeretném megköszönni mind a kettőnk nevében, hogy itt vagytok nekünk és sajnáljuk, ha néha nagyon furán fogalmazunk és túl hosszúak a fejezetek. Nem direkt csináljuk, egyszerűen csak így képzeljük el a részeket és nem tudjuk rövidebben leírni. Remélem azért ti nem gondoljátok ilyen rossznak és unalmasnak a történetet :/</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Visszatérve a mostani részre, nekem ez az egyik kedvencem és bár nagyon féltem tőle, szerintem élethű lett - főleg, hogy még sosem csináltam hasonlót a való életben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szép hétvégét, jó olvasást és millio puszi Xx szerecsendio</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Nyoqq7WN0jpQ2oioin4S9ogluifbustWzh6Sy3COxRTt9_IY5Qvait36aLjf3kvtsFNxKr9i9bIyh3Lvwd2J53PiRKjsU3pFRsL9DYvzva_UU8cpDAKLXDVUBKNpb5JReGLoQJk7KLdl/s1600/m.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Nyoqq7WN0jpQ2oioin4S9ogluifbustWzh6Sy3COxRTt9_IY5Qvait36aLjf3kvtsFNxKr9i9bIyh3Lvwd2J53PiRKjsU3pFRsL9DYvzva_UU8cpDAKLXDVUBKNpb5JReGLoQJk7KLdl/s1600/m.gif" height="178" width="320" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Edwardian Script ITC'; font-size: 36pt;">Az a
bizonyos elsö</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<i>Sosem akartam az
egyetlen lenni, senki számára sem. Hisz az, azt jelentené, hogy korlátozom a
másikat. Nem engedem neki, hogy igazán önmaga legyen, hogy igazából éljen. Ha
szeretsz valakit, akkor nem lehetsz vele önző, mondja egy igen bölcs ember,
mégis, mintha azon az estén minden megváltozott volna. Nem éreztem az előbb
említett ostoba kételyek egyikét sem. Azt szerettem volna, hogy csak rám
gondoljon, hiszen én is csak rá gondoltam.<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 18pt;">Cara Bynes<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Szeretni és
szeretve lenni; csak akkor tudtam meg, mit is jelent igazán, amikor ajkai az
enyémekre tapadtak, s ujjaival lágyan félresöpört egy kósza tincset, mely
mindkettőnk arcát csiklandozni kezdte, heves mozdulataink közepette. Fogaimmal
beleharaptam alsó ajkába, miközben folyton folyvást egy valamivel kényelmesebb
pozíció után kutakodtam; hasztalan. Túlontúl izgatott voltam ahhoz, hogy egy
helyben tudjak maradni. Egész testem lángba borult, ahogy Haz kissé
bőrkeményedéses ujjai végigszánkáztak a felkaromon, egyenesen a tenyerem felé.
Ujjaink úgy fonódtak össze, mintha egy kirakós két elveszett darabkája végre
valahára egymásra találtak volna, ezzel tökéletesen egységessé téve a félben
hagyott műalkotást. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
De ahogy az édes érzéseket
is mindig felváltotta egy kesernyés, úgy ez a másodperc sem tarthatott az
örökkévalóságig. Túl hamar lett vége s sokkal rövidebb volt, mint amennyire
valaha is vágytam. Harry arca fájdalmas grimaszba torzult, ahogy szabad kezével
arrébb tolt magától. Feltűnően kerülte a tekintetem, mintha megbánta volna
felelőtlen tettét, melynek következtében kis híján elsírtam magam. Ajkaimat
harapdálva bámultam kínkeserves vonásait, hisz képtelen voltam egyetlen
értelmes szó megfogalmazására is.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ezt nem kellett volna. Sajnálom – oly halkan beszélt,
hogy ha nem lettem volna közvetlen mellette, nagy valószínűséggel elengedtem
volna a fülem mellett ezen megnyilvánulását. Reszkető ujjaival – melyek az
előbb még az enyémeket fogták – beletúrt göndör fürtjeibe és megfogva velük a
kanapé karfáján pihenő távirányítót, egy laza mozdulattal bekapcsolta a
televíziót. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy engem levegőnek nézve
kapcsolgatott a hülyébbnél hülyébb csatornák között, míg végül talált egy
számára tetszetőset.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én is – azzal megköszörültem a torkomat, és felálltam a
kényelmes bútordarabról, hogy magam mögött hagyhassam anélkül, hogy a szeme
előtt törtem volna darabokra. Lassú, lomha lépteim egyre felgyorsultak, ahogy
megláttam egykori legjobb barátom szobájának ajtaját. Fogalmam sem volt róla,
mit tehettem volna, hiszen teljesen összezavarodtam. Csekély harminc perce még
Will szobájában ültem és Hazza leveleit olvastam. Azokat a sorokat, amikben
tisztán érezhető volt a felém generált érzelme; az hogy szeret – vagyis
egykoron teljes szívéből szeretett. Most viszont, talán már végleg elkéstem. De
akkor miért csókolt meg? Miért repített a fellegekbe, hogy aztán több tíz
méterrel a föld felett elengedje a kezemet, mindenféle ejtőernyő nélkül? <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Némán bámultam a
szobában lévő egész alakos tükörben. Néztem, ahogy az arcomon végigfolyt egy sós
könnycsepp és útja végeztével rápottyant Hazza egyik régi pólójára. A szürkés
anyag hamar feketévé változott, míg agyam egyfolytában azon kattogott, mégis
hogyan értelmezhettem félre ilyen csúnyán ezt az egészet. Az ismerős helyiség
egyik sarkában egy utazótáska hevert, melyből kiborultak a benne lévő dolgok. <i>El akart menni. </i>Szólalt meg a fejemben a
felismerés kioktató hanghordozásával. <i>Talán
engednem kéne neki, hogy megint itt hagyjon. Tovább kéne lépnünk ebből a se
veled se nélküled kapcsolatból, hogy boldog életet élhessünk. Ezúttal
visszakozás nélkül. </i><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egy halk kopogás,
majd még egy, ezt követően pedig résnyire kinyílt a fából készült nyílászáró.
Szipogva emeltem fel a kezeimet, hogy letörölhessem némán folyó
könnycseppjeimet, melyek ellepték arccsontomat. Szemeimmel Hazza bizonytalan
alakját bámultam, ahogyan az visszatükröződött a szekrényre szerelt szerkezet
felületén. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bejöhetek? – némán bólintottam, anélkül, hogy
különösebben rá néztem volna. Ujjaimat tördelve vártam arra, hogy kinyögje
következő szavait, hiszen részemről nem volt mit mondanom. Mit is mondhattam
volna még, ami nem hangzott el eddig? Talán túl akaratos voltam, amikor
megkértem, hogy csókoljon meg, vagy amikor kijelentettem, hogy vele szívesebben
lefeküdnék, mint Willel. Hisz milyen barát volt az ilyen? Borzalmas, semmi kétség –
Haragszol?<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Nem – vágtam rá habozás nélkül, mire alig észrevehetően
kifújt magából egy jókora adag levegőt. Lassan közeledett felém, s ahogy a
távolság a lehető legminimálisabbra csökkent kettőnk között, kezei tétován
landoltak a vállaimon. Nem fordultam meg, egyszerűen nem lett volna értelme,
hiszen a tükrön keresztül így is többet láttam, mint amennyit el tudtam
viselni. Méregzöld szemeivel megviselt vonásaimat pásztázta, s többször is
elnyíltak ajkai, mire kimondta a bensőjét foglalkoztató információt.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- De megbántottalak – nem kellett válaszolnom. Szavak
nélkül is pontosan tudta, mi járt a fejemben, így amikor ujjaival eltűrte
sötétbarna hajzuhatagom egészét a bal oldalamra, lélegzetvisszafojtva vártam a
következő lépését. Csupán pár centivel volt magasabb nálam, szája pontosan a
nyakamig ért, ezért beszéde közben éreztem tűzforró leheletét, melyben csaknem
porrá égtem – Csak nem akarom, hogy megbánd. Ez nem jelenti azt, hogy nem
akarom. Nincs más, akire jobban vágynék.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Alsó ajkam
beszívva csuktam be a szemeimet, amikor puha szájának felülete hozzáért a
nyakamhoz, melynek érzékeny felülete azon nyomban bizseregni kezdett. Hazza
ujjai lassan simítottak végig az oldalamon, ahogy egyfolytában puszikkal lepte
el a testem. A hasamba belenyilallt egy szúró érzés, mely egyre csak
fokozódott, mindaddig, amíg fel nem emésztett. Olyan volt, mintha ezernyi apró
pillangó repdesett volna a gyomromban, arra várva, mikor válhatnak végre
szabaddá. Fájt, mégis élveztem; s egyfolytában többet akartam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Kérlek, ne hagyd abba. Olyan sokáig vártam rád – szinte
könyörögtem, amikor ismételten el akart lökni magától. Egész testemmel felé
fordultam, és könnyeimmel küszködve figyeltem, ahogy saját magával vitatkozott.
Látszott rajta, hogy ugyanannyira hihetetlennek találta a helyzetet, mint
amennyire én, s már épp kezdtem feladni, amikor átszelte a közöttünk lévő
távolságot, ezzel a nullára csökkentve azt. Csókja most már sokkal
érzelemdúsabb volt és vadabb, mintha levetkőzte volna magáról az utolsó gúzsban
tartó kötelét is. Átadta magát a pillanatnak, s példáját követve, én is
próbáltam a saját ösztöneim után menni. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Karjaimat
átkulcsoltam a nyaka körül, de belül rettegtem, hiszen még sosem csináltam
ilyet ezelőtt. Féltem, hogy el fogom baltázni, és ki fog nevetni. Szívem egyre
hevesebben dobogott, olyan intenzív sebességgel, amire mindezidáig azt hittem
képtelen. Haz beleharapott az alsó ajkamba, kezei pedig a pólóm aljánál
munkálkodtak – hol feljebb húzta, hol visszaterítette az eredeti helyére.
Tisztában voltam vele, hogy érezte a testem felett eluralkodó feszélyező
érzést, és azzal is, hogy ha megkértem volna rá, azonnal leállt volna. De eszem ágában sem
volt abbahagyni. Csupán kellett egy kis idő, pár másodperc, hogy legyőzzem a
bennem élő démonokat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Egyik kezemmel
beletúrtam göndör fürtjeibe, a másikkal bátortalanul nyúltam a felsője felé,
hiszen tudtam, hogy nekem kell megtennem az első lépést. Túlságosan is figyelt
rám ahhoz, hogy ő tegye. A fejébe vette, hogy képes lennék megbánni azt, amire
már a kezdetek óta vágytam. Azt, hogy végre vele lehessek, mindennemű akadály
nélkül. Remegve, s kissé botladozva dugtam át a fejét a póló nyakánál található
lyukon, mire egy jóleső kacaj tört a felszínre a torkából. Arcomat ellepte egy
leheletvékony pírréteg, de képtelen voltam elfordítani a tekintetem kidolgozott
felsőtestéről, melyen megannyi tetoválás pihent. Ujjaimmal játékosan simítottam
végig a kedvenceimen – azon a két madáron, ami roppant mód hasonlított a
rajzokra, melyeket együtt alkottunk meg az egyik White Escimo-s koncert
albumára. Persze a többiek leszavazták a gyűlésen, de nekem akkor is az
tetszett a legjobban.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Hazza gyorsan
kapott ajkaim után, s belemosolygott a csókunkba, ám ezúttal már nem hátrált
meg, amikor óvatosan lehámozta rólam azt a szürke pólót, ami valójában az övé
volt. Nem maradt rajtam más, csupán egy fekete melltartó és egy hozzáillő
bugyi, de furcsa módon nem éreztem kínosnak a szituációt. Sőt! Arra vágytam,
hogy róla is lekerüljön az a farmer, mely eltakarta előlem boxerét. S mintha
csak olvasott volna a gondolataimban, kezeivel az enyémek után nyúlt, s
nyakamat puszilgatva, a nadrágja gombjához érintette remegő ujjaimat, ezzel
biztatva a folytatásra. Annyira izgultam, hogy azt képtelen lettem volna
szavakba önteni, így kimondottan hálás voltam azért, hogy Haz betapasztotta a
számat. Behunyt szemekkel húztam le a szétgombolt farmer cipzárját, miközben
attól féltem, hogy véletlenül fájdalmat okozok neki egy béna malőrrel – mint
például azzal, hogy becsípem a boxerét, s az abban pihenő férfiasságát a
cipzárba. Kimondottan kínos lett volna, így érthető okokból nagyon is
megkönnyebbültem, amikor lecsúszott a lábán a durva anyagú ruhadarab. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Mosolyogva
pusziltam meg mellkasát, amikor felkapva az ölébe, lassan az ágya felé cipelt. Legszívesebben
megharapdáltam volna a nyakánál, de nem szerettem volna, hogy túlságosan
perverznek higgyen. Hisz fogalmam sem volt róla, mi számított normálisnak egy
ilyen dolognál. Hazza óvatosan hanyatt fektetett a puha takarókon, s miután
megbizonyosodott róla, hogy nem törtem el úgy, akár egy porcelánbaba, masszívan
felém tornyosult. Tenyereire támaszkodva nézett végig egész testemen, így hozzá
hasonlóan én is az ő csodálásával voltam elfoglalva. Szemei jól észrevehetően
csillogtak, míg ajkait beszívva kissé megdöntötte a fejét. Olyan volt, mint egy
nemes sasmadár, aki épp soron következő prédáját bámulta, mohón s kiéhezve. Ő
pedig olyan olt számomra, mint a víz egy karavánban ballagó sivatagi árusnak,
aki éjt nappallá téve bolyongott a Szaharában. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Biztos vagy benne? Most még abba tudnám hagyni – hangja
tele volt fájdalommal, mire magamhoz húztam egy újabb csókra, hogy ezzel
tudtára adjam válaszom – szavakra ugyanis képtelen lettem volna. Teste szorosan
simult az enyémhez, ezzel ismételten életre keltve bennem azt a kellemes
bizsergést, amit agyam automatikusan kapcsolt össze a kéjes vággyal, ami majd’
szétszaggatott belülről. Egy laza mozdulattal megfordítottam a helyzetünket s
elértem, hogy ő kerüljön alulra. Ujjai először a hasamat, majd a hátamat
simogatták, amitől még a karom is libabőrössé változott – de mindez fel sem ért
azzal, amikor Haz egyetlen kattintással leszedte rólam a melltartómat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Bár eddig azt
vallottam, hogy nem éreztem kínosan magam meztelenül, határozottan lesokkolt,
hogy tényleg mindennemű védelem nélkül pillantott végig rajtam. Mindig is
szerettem a testem, egyáltalán nem voltak problémáim a magamról kialakított
képemmel, de azzal is tisztában voltam, hogy a tökéletes jelzőt egyáltalán nem
rólam mintázták. Elég volt végignézni az oldalamon vagy a kulcscsontomon, és ha
az ember megfelelően koncentrált, észrevehette a pár árnyalatnyival világosabb
hegeket, melyek beborították a bőrömet. Haz visszafojtott lélegzettel fordított
vissza a hátamra, hogy könnyebben végig tudja csókolgatni a sebhelyeimet. Egész
lényem beleremegett az érintéseibe, melyek olyan gyengédek voltak, amilyenre
sosem számítottam volna. Sosem, hiszen pontosan tisztában voltam a múltjával,
azzal, hány lánnyal volt már előttem; rengeteggel. Már egy is többnek számított
volna annál, amennyi sráccal tapasztalatot szerezhettem volna. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Harry egy
pillanatra abbahagyta azt, amivel épp el volt foglalva, és egy hatalmas nyelés
kíséretében belenyúlt az ágya mellett álló szekrény fiókjába, amiből egy kis
keresgélés után előhalászott egy ezüstös fényben csillogó, szabályos négyzet
alakú zacskót. Csak pár pillanat elteltével döbbentem rá, hogy egy óvszer
tasakja pihent a kezei között, mire az addig is hevesen dübörgő szívem még
eszeveszettebb tempóra váltott – félő volt, hogy bármelyik pillanatban
kiugorhat a helyéről. Úrrá lett felettem a pánik, ujjaimmal belemarkoltam az
alattam lévő takaróba, olyan erősen, hogy azok nyomban elfehéredtek, hiszen
kiszökött belőlük minden csepp vér. Haz megcirógatta az arcomat, melytől
azonnal jobban éreztem magam. Olyan volt, mintha egy megmagyarázhatatlan októl
fogva képes lett volna pusztán egy apró gesztus segítségével romba döntenie a
kételyekből épített kártyaváramat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Ezt követően hamar
lekerültek rólunk a feleslegesnek vélt textildarabok, s már csak arra lettem
figyelmes, ahogy az arcomon végigfolyt egy hűvös könnycsepp, ami kellőképp
lehűtötte felhevült arcomat. Éreztem, ahogy megvonaglott a testem, nem csak a
tompán szúró érzés, hanem a gyönyör miatt is. Talán ezért mondják a bölcsebb
emberek, hogy mindenkinek egy számára nagyon fontos és szeretett emberrel
kellene elvesztenie az ártatlanságát. Hisz a tudat, hogy mellettem állt, hogy
mindent megtett volna azért, hogy ne fájjon; nos, mindez a boldogító érzés
megédesítette a legkeserűbb másodperceket is. Továbbra is szorosan markoltam a
takarót, ahogy hátam ívben megfeszült. Torkomból a felszínre tört pár morgásra
emlékeztető hangfoszlány, míg Haz hozzám hasonlóan nyögött egyet.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Harry ismételten a
tenyereire támaszkodott, úgy nézett le rám, pár másodpercnyi időt hagyva arra,
hogy testem alkalmazkodni tudjon az övéhez. Férfiassága szétfeszített belülről,
arról nem is beszélve, amikor lassan mozogni kezdett bennem. Eleinte
visszafogottabb volt, majd a tempója gyorsulni kezdett. Leginkább egy
kiszámíthatatlan hullámvasútra emlékeztetett az egész, amin egymást követték az
emelkedők, s a hirtelen lejtők. Ajkamon sorjában szöktek ki a sikolyok, s ha
nem lepte volna el az elmém egy rózsaszín ködfátyol, akkor minden bizonnyal
kínosnak éreztem volna, hogy a szülei bármikor meghallhattak volna, hiszen
bármikor haza érhettek volna onnan, ahol voltak. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Bőrömet ellepték a
verejtékcseppek, miközben ajkaimmal Haz nyakába haraptam, ami szemmel
láthatólag jobban bejött neki, mint az elsőre gondoltam volna. Fejét
hátrahajtotta, s behunyt szemei a plafon felé néztek, mely alig látszott a
homályos fényben. Mindössze az asztalán lévő pislákoló olvasólámpa világította
meg a szobát, amit még sebtében oltottam fel, mert sokkalta közelebb volt, mint
a szemközti falra szerelt kapcsoló. Szerelmem egész teste csillogott az
izzadságtól, de egyáltalán nem tudott érdekelni, csak az, hogy legalább olyan
jól érezze magát, mint én. Mindennél jobban vágytam arra, hogy eljuttathassam a
csúcsra, melyhez már én is roppant közel álltam. Aki még sosem élt át hasonlót,
annak egyszerűen képtelenség lett volna elmagyarázni, de az orgazmust leginkább pár
pillanatnyi mámorként tudtam volna leírni. Egy pillanatként, amit az ember
sosem akart elfelejteni és minden másodperc után többre vágyott a szervezete,
mert az kezdett hozzászokni a csábító droghoz. S én is, akár csak egy
reményvesztett drogos, elkeseredetten többet és többet akartam. Őt akartam.
Egész személyem beleremegett az érintéseibe, de amint elmúlt a bizsergető
hatás, mintha úrrá lett volna felettem a kimerültség. Elképesztően elfáradtam,
mintha épp az imént hajtott volna át rajtam húsz megrakott kamion. Kimerültem
hajtottam rá a fejem a mellettem fekvő Hazza mellkasára, aki egy másodperce
dobta ki az óvszert a szobájából nyíló fürdőszoba szemetesébe. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Szuszogva hallgattam
szívének ritmustalan dobogását, miközben ujjaimmal a különböző helyekre
varratott tetoválásit rajzolgattam át, s ő hol a felkaromat, hol a hajamat
simogatta. Az egész olyan idilli volt, mintha természetes dolog lett volna
mindaz, amit az előbb csináltunk. Agyam szüntelen azon kattogott, mi lesz
velünk ezután, hiszen már nem voltunk barátok; azt a státuszt a gumival együtt
száműztük a fémes kuka mélyére. Azonban bármennyire is rá akartam kérdezni,
eszem ágában sem volt elrontani a pillanatot. Ki akartam élvezni minden, a
karjaiban tölthetett másodpercet, hisz olyan régen volt már, hogy ilyen közel
tudhattam magamhoz. S ki tudja, mikor lesz alkalmunk erre legközelebb... <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Hol szerezted? A többire emlékszem, minden egyes
sérülésedre, amit velem szereztél, de ez… - ujjbegyei megcirógatták a
kulcscsontomat, melyen egy kidudorodó, fehéres heg éktelenkedett, ezzel
elcsúnyítva testemet. Beleremegtem az irritálóan finom érintésébe, mire
beszívtam az ajkamat és tekintetemmel kissé ideges vonásait pásztáztam. Méregzöld
szemei még mindig csillogtak, azonban fényükben ezúttal egy kis dühöt is
felfedeztem – bár azzal nem voltam tisztában kire haragudott igazán. Rám,
amiért minden egykori kérése ellenére nem vigyáztam magamra, vagy magára,
amiért még csak nem is tudott róla, hogy megsérültem, míg ő Londonban
egyengette kiemelkedő karrierjét? Ajkaim széle önkénytelenül futott egy felfelé
ívelő görbe vonalba, hiszen szemeim látképe elé tárult megannyi emlék és
megannyi közös rosszalkodás, melyeknek a végén már törzsvendégként látogattuk
meg a helyi orvosi rendelőt. Volt egy vékony karcolás az oldalamon, amikor
megtanított fára mászni és öt métert zuhantam a mélybe, volt egy sötétebb folt
a térdemen, amit egy közös focizás alkalmával szereztem még annak idején. Az
pont itt történt az udvarukon, amikor egy hatalmas német-juhász elkezdte
kergetni a Styles család macskáját, és a kutya átfutott előttem anélkül, hogy
észrevettem volna a nagy koncentrálás közepette. Szabályosan átbukfenceztem
szegény szőrmókon, s csúnyán lehorzsoltam a lábaimat. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Akkor történt, amikor megtudtam, hogy apu meghalt –
nyeltem egy hatalmasat, hiszen a torkomon akadt egy óriási gombóc, ami elállta
a felszínre kívánkozó szavak áradatát. Eszembe jutott anyám hisztérikus hangja,
amint a tudtomra adta a történteket. Apu egyből belehalt a balesetbe, esélyünk
sem volt reménykedni abban, hogy egyszer felébred. Többé nem nyíltak fel a
szemei. Vége lett anélkül, hogy elbúcsúzhattam volna tőle, vagy még egyszer a
tudtára adhattam volna, mennyire szerettem. - Épp a kávézóban dolgoztam, amikor
anyu felhívott telefonon. Annyira váratlanul ért a dolog, és annyira lesokkolt,
hogy még egy embert elvesztettem, aki ennyire fontos volt nekem, hogy a kezem
elkezdett remegni. Emlékszem, épp egy doboznyi brandy-t pakoltam fel a raktári
szekrény legfelső polcára. Az egészet magamra rántottam, és az összetört üvegek
szilánkjai csúnyán megvágtak. Mivel a kezemmel megvédtem az arcom, leginkább a
szabadon maradt kulcscsontom szenvedte meg, meg persze az alkarom – mutattam
meg a hajszálvékony csíkok tömkelegét, amit általában egy-egy pulóverrel
szoktam takargatni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bárcsak melletted lehettem volna – szájával egy puha
puszit nyomott a fejem tetejére, és karjai jól észrevehetően szorosabban
öleltek magukhoz, mint bármikor ezelőtt. - Túlságosan féltem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Mindennél jobban akartam, hogy ott legyél. Arról
álmodoztam, hogy az utolsó pillanatban belépsz az ajtón és átölelsz – így
utólag belegondolva elég hülye tévképzet volt, egy gyerekes ábránd, mely csak a
mesék birodalmában válhatott volna valóra. <i>Hisz
ébresztő! Még csak egy SMS-t sem küldtél neki. Akkor honnan tudhatta volna,
hogy szükséged volt rá? Amúgy is, te addigra már mással voltál. Rémlik még
Will? Szőkés haj, barna szem… </i>Kissé megráztam a fejem, hogy eltüntessem
belőle a felszínre szökő gondolathalmazokat. El akartam felejteni Willt,
ahogyan a múltat is. Csak a jelen számított, az, hogy itt feküdt mellettem és
végre valahára veszekedés nélkül beszélgettünk – teljesen meztelenül. Egész
testemet átjárta egy hideg áramlat, melynek hatására libabőrbe borult minden
egyes négyzetcentimétere. Haz, amint észrevette, gyorsan betakart és egy
gyengéd csókot lehelt ajkaimra. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sajnálom – ujjaimmal ismételten a bőrét simogattam,
ezúttal csillag alakú mintákkal díszítve. Nem értettem, mit sajnált – vagyis,
hogy miért sajnálta. Nem ő volt a hibás, hisz leginkább engem kellett volna
felelősségre vonni a történtek miatt. Ha nem makacsoltam volna meg magam, ha
nem vágytam volna annyira Will – vagy akárki – szeretetére, ha utána mentem
volna Londonba… de nem tettem. Nem volt értelme feltenni ezt a sok ’Mi lett
volna ha’ kezdetű kérdést. A múltat nem lehetett megváltoztatni, már mindössze
csak az idő szépíthetett rajta azzal, hogy egyszer elhomályosítja a fájdalmat s
a bűntudatot.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Szeretlek – mondtam inkább, hiszen már régóta bökte az
oldalamat ez a vallomás, amit rajtam kívül csak egyetlen ember tudott. Egy
olyan emberben bíztam meg, akiben sosem kellett volna és egy olyan személyt
taszítottam el magamtól, aki mindig mellettem állt, még akkor is, ha ezt csak a
távolból tehette. Visszatekintve az eddigi életemre, hirtelen rengeteg súlyos
hibát véltem felfedezni gyerekes személyemben – egyfolytában hisztiztem,
elvártam, hogy az ölembe essen minden, nem becsültem meg a barátaimat, és
túlontúl is naiv voltam. Elképesztő, hogy mindezek ellenére akadt olyan ember,
aki tényleg feltétel nélkül szeretett. Nem érdemeltem meg a szerelmüket. Még
most sem érdemeltem meg.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Én is szeretlek – abban a pillanatban én voltam az, aki
nullával tette egyenlővé a köztünk lévő csekély távolságot. Mohón faltam
ajkait, miközben tenyereimre támaszkodva felé tornyosultam. Lábaimat
átlendítettem a csípőjén, így lovagló ülésben pihentem ágyékán. Nyelvemmel
megnyaltam az alsó ajkamat, s lomha mozdulatokkal, kínzó lassúsággal nyomtam
nedves puszikat a mellkasától egyre lejjebb haladva egészen a V-vonaláig. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bárcsak meg tudnád állítani az időt! – nyögtem. Haz
megmarkolta a kezeimet és maga alá fordított, hogy nyelveivel megsimogathassa
mellbimbóimat, melyeket rögtön ezután fújdogálni kezdett, ezzel teljesen az őrületbe
kergetve. Arcán elterült egy kaján vigyor, amikor meglátta kéjtől kába arcomat
s ahelyett, hogy folytatta volna, nemes egyszerűséggel visszafeküdt mellém és
amint átölelt, szabad kezével ránk terítette a hatalmas takarót.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Sss. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Most meg mit csinálsz? – húztam fel szépen ívelt
szemöldökeimet, amikor behunyta a szemeit és eltorzította arcának angyali
vonásait. Érdeklődve figyeltem, mire is készülhetett, de egyszerűen nem tudtam
megfejteni tettének miértjét. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Próbálom megállítani az időt. Épp koncentrálok –
világosított fel, mire hangos kacajba kezdtem, melyet képtelen voltam tovább
visszatartani. Hazza hozzám hasonlóan kedvesen elmosolyodott mire játékosan
oldalba löktem és belebokszoltam a vállába. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Bolond vagy. Ezt csak úgy mondtam. Nekem az is bőven
elég, ha nem tűnsz el, mire felébredek – arcomat belefúrtam a vállának egyik
kényelmes szegletébe, ezzel eltüntetve előle kipirosult orcámat. Annyira
melegnek éreztem a szobában uralkodó hőmérsékletet, mintha nem is Angliában
lettünk volna, hanem egyenesen Egyiptomban. Haz gyengéden simogatta a hajamat,
majd a fülembe suttogott egy aprócska szócskát, melytől minden kétségem
elszállt afelől, hogy ez után az este után teljesen tönkre ment volna a
kapcsolatunk. A néma csöndet csak hangos lélegzetvételünk zaja törte meg, majd
lassan az is alábbhagyott, ahogy szemeimre ólomsúlyként nehezedtek az
álomvilág rabigái.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
- Ígérem.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
szerecsendiohttp://www.blogger.com/profile/04277643279311645790noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5640305271654771238.post-61271552027289993642014-03-30T00:03:00.000+01:002014-09-05T20:51:55.235+02:0036. fejezet: Talán soha<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="line-height: normal;">
<i style="text-align: right;"><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;">Sziasztok Olvasók!</span></i></div>
<div style="line-height: normal;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Először is nagyon szeretnénk megköszönni a támogatásotokat, el sem tudjátok képzelni mennyit is jelent, főleg úgy, hogy a háttérben lassan már befejezzük a történetet. Nagyon sokat jelent, hogy mellettünk álltok és támogattok! <3 Köszönjük! <3</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>A mai fejezet szerintem kissé furcsa lett, de kíváncsian várom, hogy Ti mit gondoltok róla. Látom sokatokban nagy a lelkesedés most, hogy fény derült bizonyos dolgokra és Caraban is tisztázódott minden, felnyitották a szemét, kitudódott az igazság. Nem tudom ki, hogyan képzelte el ezt a fejezetet, de nagyon remélem, hogy nem fogok csalódást okozni.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><i>Még egyszer köszönünk mindent, sok szerencsét a jövőhéthez és jó olvasást kívánok mindenkinek! <333</i></span></div>
<div style="line-height: normal;">
<i style="text-align: right;"><span style="font-size: 15px; line-height: 17px;"><br /></span></i></div>
<div style="line-height: normal;">
<div style="margin: 0px; text-align: right;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i>Millió puszi és szoros ölelés, </i></span></div>
<div style="margin: 0px; text-align: right;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i>kriszty96 <333</i></span></div>
</div>
</div>
<div style="line-height: normal;">
</div>
<div>
</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; orphans: auto; text-align: center; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
<div style="text-align: center;">
<div style="margin: 0px;">
<b><span style="color: #e69138; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">...............................................</span></b></div>
</div>
</div>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMkLcAyCUN2DgWTRMJLanCfvFHZbtp3zxZkG55V9cnZfvo46-EtYvoG_hLcWeF0JLCTqzuatlEdDd8dRKoinufkpYMc0R3Kx2hZGw1BHrhGfj_nf8a74ixhS9S3t9DKzpJ1rYIn69fRdU/s1600/Harryvel..xd.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMkLcAyCUN2DgWTRMJLanCfvFHZbtp3zxZkG55V9cnZfvo46-EtYvoG_hLcWeF0JLCTqzuatlEdDd8dRKoinufkpYMc0R3Kx2hZGw1BHrhGfj_nf8a74ixhS9S3t9DKzpJ1rYIn69fRdU/s1600/Harryvel..xd.gif" /></a><span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28pt;"> </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Edwardian Script ITC"; font-size: 28pt;">Talán
soha</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„Talán soha – egy mondat, amelyet rengeteg
dolog kapcsán formálhat meg az ember elméjében. Talán soha sem tudok majd meg
tanulni biciklizni, talán soha nem sikerül teljesen megfejtenem, hogyan képes
egy normál ember nekileselkedni a matematika tudományának, talán soha nem fogok
felnőni ahhoz, hogy elegendően bátor legyek, talán soha nem lesz elég erőm
ahhoz, hogy önmagam legyek, talán soha nem leszek képes a boldogság révében
érni. Talán soha nem gondolkodom majd újra a végsőnek hitt döntésen. Rengeteg
tőmondatban jelen van ez a bizonyos szó, ám valójában a pillanat sodrásában csak
egyetlen érzés kapcsán kap jelentőséget. Egy dologéban, ami elménket teljesen
kitölti. Ösztönöz minket a döntésre, rájövünk arra, valójában mit is akarunk,
hogyan akarunk élni!”</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 6.0pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "Blackadder ITC"; font-size: 15.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">Harry Styles</span></i><b><span style="color: #4f81bd; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-themecolor: accent1;"> </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gondoltátok volna, hogy egyetlen ember
ballépése felszabadíthatja a szíveteket? Hogy a rossz cselekedete reményt adhat
nektek? Hát, én nem, bár bíztam benne, hogy minden ilyen ütemben folytatódik
majd. És végül reménytelennek hitt kérésem beteljesedett. A legváratlanabb
idősík morzsájaként taglózott le. Megdermesztett. Megdöbbentett. Minden szuszt
bennem raktározott el a sokk. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Az ajtó keretének feszülő testtel védtem ki fejem
kóválygását. A teret sötét elemek színezték pelyhesen rideggé, a lakatlan utak
szürkés tónusban játszottak, ahogyan apránként leszállt az éj burkolata. Forró
vérvonal kavargását éreztem szervezetemben. A kép összefolyt előttem, ahogyan
szemeim arra eszméltek fel</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">
ez csalárdság kell, hogy legyen, nem lehet valós eleme az életemnek! Hisz csak
pár röpke perc zajlott le, amióta csatát vívtam a szüleimmel és két kitartó
barátommal. Attól tartottam, hogy ismét ők tértek vissza, hogy magukkal
rángassanak a visszautasított vacsorameghívás záradéka miatt, amit már nem
egyszer löktem el határozott lépésemmel. Ezért is téptem fel heves erőséggel az
ajtót, ahol egy nem várt jelenet, egy személy fogadott. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Rögtön elillant belőlem
minden nemű menekvési istápoltság, valamiért nem akartam elmenni pedig erre
készültem, össze akartam csomagolni, mi több már meg is tettem. A bőröndöm
kitárva feküdt az ágyamon arra várva, hogy nehézzé válva az oldalamon
gurulhasson végig a kemény betonaszfalton. El akartam menekülni, vissza
Londonba, életem részesévé akartam tenni a lemondást, hogy ezáltal valaki
boldogságban részesülhessen. Ám, abba egy percig sem gondoltam bele, mi is fog
történni, amikor kiderül az igazság, bár naiv módon bíztam abban, hogy Cara
loholva szalad majd utánam, nem tévedtem túl nagyot. S akármennyire is
reménykedtem a dolgok erre felé kanyarodásában megdöbbentett, hogy Sweeney
ilyen hamar, óvatlanul engedte ki ujjai szorítása közül az irányítást. Mi
történhetett? Hogyan derülhetett ki minden? S vajon miért, miért tette mindezt?
Tudom, hogy nem titkolt tény már évek hosszú sora óta, hogy szerelmes
Csillagba, na de miért volt számára kifizetődő, hogy mindkettőnket
összeroppantott? Engem elüldözött, eltávolított az útjából, Carat pedig maga
mellett tiporta össze, méghozzá egy csalárd műfajjal, hazugságok árán ivódott a
szervezetébe, amiből én mindennek ellenére nem vesztem el. Tudtam, éreztem, hogy még
mindig fontos vagyok a számára, milyen bizonyíték szükséges még hozzá, ha nem
az, hogy mihelyst kiderült az igazság engem keresett fel? Senki mást, csakis
engem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ne haragudj
– suttogta elhaló hangon, amit könnyei alig kivehetővé szaggattak széjjel, keze
felső rétege szemeihez szökött és durván távolította el onnét a kicsapongó
folyadékot. Megrökönyödve álltam előtte, tátott számon át vettem a levegőt,
amit ugyanonnan jutattam az éterbe, hogy annak folyékony anyagává
tornyosulhasson. Mellkasom alig mozgott párat, csak a szükséges légmozgást
engedte meg magamnak, ahogyan Cara előttem állva, reszketve tartotta még
mindig ujjai között a születésnapi ajándékomat, azt a csecsebecsét, amivel, évekkel
ezelőtt megleptem, azt a tárgyat, amivel a közös térben való kötődések
útjait le akartam minősíteni, azt akartam, hogy valamilyen formában még
emlékezzen rám. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Ahogyan magába szívta a levegőt hallani lehetett, hogy ezen
tette is megremeg, vizes haja teljesen fejtetőjéhez tapadt, ruháját eláztatta a
kinti permet, amelytől most már megóvta a családi házunk verandája. Szeméből
milliónyi könny hullott alább, ahogyan egyre inkább azon volt, hogy mindegyiket
eltávolítsa orcájáról, amik annak rétegén folytak végig könnyű sodrást
megteremtve testrészén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gondolkodás nélkül cselekedtem, berögződést
alkalmaztam. Karjaim kevesen iramodtak meg teste felé, könnyen fonódtak ujjaim
csípőjének vonalán körbe. Fejét a mellkasomra fektette, ujjait nyakam körül
kulcsolta össze, forró lehelete bőrömet csiklandozta, ahogyan egyáltalán nem
szabályosan, mégis kivehető nyugodtsággal be-ki lélegezte magából a kinti táj
friss levegőjét, amely már az előszobába is beszökött, akár egy árnytalan,
láthatatlan lény. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Szipogva dézsmálta meg a kiáradó melegséget reszkető, vizes alakja,
hátráltam pár lépést, hogy beljebb tudjam tuszkolni a ház ontotta mesterséges
hőhullámok közé, de, amit megmozdultam még élesebben feszült neki testemnek,
kezei jobban markolták meg hátamon a pólómat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cara
– leheltem a nevét bágyadtan, hangom reszelős opálban karcolta végig torkom
belsejét. Hangja, sírása még zaklatottabbá vált, ahogyan megszólaltam, szavaim
késztették erre, megrémisztett. Ujjaimmal hájába túrtam, hevesen simítottam
végig a fejtetőjén, hogy csitítani próbáljam. – Csss – nyugtattam lehunyt
szemekkel, miközben magamba ittam jellegzetes illatát, testének közelségét az
enyémhez. Éreztem, ahogyan megremeg ett karjaim között, reszketett, s nem csak
érintésemtől, hanem a hidegségtől is, amitől esélytelenül menteni próbáltam.
Ismét megkíséreltem beljebb lépni a ház gyomrába, de úgy tűnt talpa a küszöbhöz
forradt, nem mozdult egy tapodtat sem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Annyira sajnálom – zakatolta meg-meg
bicsakolva szavai közben, amely grimasz jelenlétét idézte elő arcomon.
Erősebben szorítottam magamhoz remegő, törékeny testét, éreztem, ahogyan a
védelmezés palástja leereszkedik küllememre. Ujjai nyakam ívét vagdosták,
körmei begyei megérintették bőrömet, de nem érzékeltem egy percre sem
fájdalmat, inkább öröm öntött el, hiszen itt volt, mellettem. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Egyre inkább erőt
vett rajtam a férfias ösztön, amit minden erőmmel elnyomtam magamban, le- letromfoltam,
messzire süllyesztettem a fekete lyukba, hiszen nem ez volt a megfelelő hely, s
idő ahhoz, hogy évek óta érte sóvárgó testem ereje a felszínre szökve bármire
is kényszeríteni próbálja Őt. Egyszerűen akadályokat emeltem a vágy kosara
elé, ami apró darabokra töredezve réseket keresett összeeszkábált falamon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem kell bocsánatot kérned – szabadkoztam
bocsánatkérésével, mélyen szívtam magamba a belőle áradó esős, orchideás
illataromát, miközben aggódásom egyre inkább erőmet szegte, kezdtem érte nagyon
is aggódni, hiszen tettei, szavai és ezzel együtt testtartása megrettentett. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Kezeimből kicsuklani kezdett alakja, s ha nem kaptam volna reflexből utána
félő, hogy feje hatalmasat koppant volna a betonon.</span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Cara, Cara – szólítgattam
rémülten, elernyedt teste karjaim között feküdt, ujjaim kisimították arcából az
arra ráereszkedő tincseket, hogy láthassam magánál van-e. Könnyed mosoly
játszott az arcán, nem tudtam megállapítani, hogy csak álomba merült-e vagy
elájult. Karjaim közé kapva felemeltem és beljebb léptem, el a küszöb
közeléből, lábammal rúgtam bele az ajtóba, ami hatalmas csapódással ütközött
keretének, becsukódott. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Gondolkozás nélkül a szobám felé meneteltem, óvatosan
és olyan gyorsan, amennyire csak kitellett lépéseimtől, hogy minél előbb
megpihenhessen a puha párnák között. Az csukott ajtó előtt megtorpantam, amit
könyököm hasznosításával tártam fel, a félhomályos leereszkedésű szobába
belépve az ágy felé masíroztam, amelyről egy könnyed mozzanattal söpörtem le az
üres bőröndöt, helyére gyengéden fektettem le a tudatlan lányt. A takarón
pihenő ruhadarabokat durván löktem félre, hogy szabadon Carara tudjam
teríteni a meleg dunyhát. Tekintetem arcára szökött, ahogyan végeztem
műveletemmel; aprólékos betakargatásával. Szelíden szuszogott, arcán látszódott
a gyötrődés, még mély álmában sem nyugodott meg a lelke, önmagában is csak
vívódott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy pillanatra elfordultam, fényforrást
akartam teremteni a sötét szobában. A villanykapcsolót keresgélve halk
nyöszörgés keletkezett a szobában, valaki a nevemet suttogta. Hevesen iramodtam
vissza ültőmből az ágy széléhez, felhagytam a keresgéléssel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Itt
vagyok – mondtam kezei után kutatva, hogy érintésem által is tudassam Vele
jelenlétemet, hiszen a vak sötétségben nem fedezhette fel alakomat. Mosoly
áradt szét arcomon, ahogyan megéreztem ujjainak erős szorítását enyémeken,
megborzongtam a régóta várva várt testi kontaktustól. Hallottam, ahogyan
nagyokat, inkább hatalmasakat nyelt, tudtam, hogy megszólalásra készült.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Harry, hibát követtem el – hibáztatta
magát, éreztem, ahogyan kutatása közben tekintete rám vetült, keresgélt, hogy
arcomra lelhessen. Fejem oldalra billent, kíváncsian, ahogyan megpróbáltam
kitalálni, mire is készülhet. Meglepett, hogy ilyen hamar és ilyen váratlanul
megjelent itt nálam, talán kihallhatta a fájdalom elfojtását megszólalásomból.
– Én annyira sajnálom, hogy folyamatosan csak bántottalak, miközben egyáltalán
nem szolgáltál rá, nem érdemelted meg. Te nem! – lágyan simított végig kezem
fején, amelyre puha csókot lehelt, megborzongtam ajkának érintése nyomán, amik
mellé még pár forró könnycsepp is társult. Hirtelen erős rántást éreztem meg,
testem Cara közelébe szökött, ahogyan kezemen keresztül magához invitált. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cara, mint</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - döbbenetem bennem raktározott el bár
légbuboréknyi levegővételt, nem voltam képes még a nyelésre sem annyira
váratlanul ért a számomra meggondolatlan mozzanata. Igyekeztem legyűrni
magamban a feszültségemet, de képtelen voltam kizárni azt, hogy Cara ott volt,
ilyen közel hozzám, most még kevesebb, mint egy karnyújtásnyira. Az elfojtott
vágy egyre inkább a tátongó lyukakhoz közelített, amik elől eltámolygott a
faltömeg, kettétört a védekezéshez alkalmasított mechanizmus. Már nem éreztem
védve magamat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Odahúzta a kezemet az arca két oldalára,
éreztem, ahogyan szeme egyre csak kutakodott. Alig láttam, egy csillanásnyi
barnaságot a sötétségben, íriszei beleolvadtak a keletkezett homályba. Azt sem
tudtam feltételezni, hogy meg fog szólalni, de végül szavai letaglóztak. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Kérlek,
csókol meg, Harry. Kérlek! – állam majd leesett, a levegő meghűlt a tüdőmben,
elveszítette folyékonyságát és az esélyét annak, hogy frissebb adagra
cserélődjön. Zakatoló szívvel próbáltam ajkaimmal szavakat formálni, nehézkesen
bírtam el a döbbenetemmel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> mi? – suttogtam,
kóválygásom a fejemben erősödött, a döbbenet csillapíthatatlan aktusai
növekedtek bensőmben, ahogyan Cara felemelkedett az ágyon és maga után húzott.
Kívánkoztam ajkainak érintése után, de sosem gondoltam volna, hogy hangtalan
kérésem egyszer beteljesedhet. Nem mertem még csak beleképzelni sem abba a
szituációba, hogy Ő maga fog engem egyszer erre kérlelni, hogy sóvárogni fog a
csókom után, márpedig most ez így esett, testének rezdüléseiből erre
következtetett elmém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Csak csókolj meg – kérlelt ismét most már
sokkal elesettebben, miközben kezemnél fogva közelebb rántott magához,
lábaimnak hála csak, hogy nem csapódtam rögtön hozzá, hanem félúton sikeresen
megállapodtam a padlón. Én még észnél voltam csöppet, de éreztem, ahogyan
testem utána sóvárgott, reszkettem, beleremegtem a kérése súlyosságába, ami
teljes mértékben a letaglózás legmélyebb bugyrába száműzött.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- És mi lesz Will-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 11.5pt;">el? – kérdeztem
lesújtottan, zavarban éreztem magamat, ahogyan ráébredtem arra, hogy évek óta
rejtetten kívánt kérésem most beteljesedhet. Méghozzá úgy, hogy egy percig sem
számítottam rá. Talán soha sem gondoltam bele abba, hogy minden így alakul
majd. Talán soha. – Nem fogod megbánni a dolgot? – vacillálva haraptam bele az
ajkam alsó szegletébe, jól meg akartam fontolni a dolgot, hiszen nem voltam
teljesen biztos abban, hogy mindennek így kellene alakulnia. Hezitáltam. Kimért
akartam lenni, nem volt hozzá jogom, hogy ismét megbántsam, de nem láttam jónak
beteljesülni ezt a történést, az eszem ezt a tettet súgta, na, de a szívem?
Egészen mást érzett, akarta, kívánta Cara csókját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Harry! – sürgetett. – Kérlek! – még mindig
összezavarodva, megrettenve a csípőjére tettem a kezemet, és a testemhez húztam
az Övét. Az arcom aggodalmas volt, olyannyira, hogyha bizonyára látja,
mimikáimat kételkedni kezd abban, hogy egyáltalán sikerülni fog, eme intim
kontakt kialakulása kettőnk között. De szerencsére a sötétség pártfogoltammá
vált, eltakarta Cara elől a félelmemet, a kétkedésemet afelől, hogy jól
készülünk cselekedni. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Automatikusan lehunytam a szememet, ahogyan az arcunk
egymás felé hajolt. A szája finoman az enyémhez ért egy pillanatra, majd
visszahúzódtam, hogy ugyanazzal az aggodalmas arckifejezéssel nézzek rá, amit Ő
sajnos nem láthatott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Harry, igazából csókolj meg. Tudod a lányok
a váratlan csókok elől szoktak elhajolni és pofon csapni valakit, de én azért
foglak, mert nem csinálod elég férfiasan. Csak nem puhánnyá váltál Londonban? –
éreztem, ahogyan incselkedik velem, halvány mosoly játszott az arcomon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ahogy kívánja, kisasszony – a nyakam köré
fonta a karját. Furcsa volt; egyáltalán nem tudtam, hogyan is fogok érezni,
amikor megtörténik a várva várt pillanat, de különös érzés volt. Nem a
megszokott, ahogyan az eddigi kalandjaimban érzékeltem, egészen más,
érzelmesebb, melegebb azokhoz képest, amiket már átéltem. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Lábujjhegyre állt,
ugyanakkor lehúzta a fejemet, hogy elérje az ajkával az enyémet. A testem
könnyedén maga alá gyűrt, válaszolt Cara érintésére. A számra tapasztotta az Övét és még szorosabban átölelte a nyakamat, amikor ösztönösen megpróbáltam
eltolni, hogy megkérdezhessem, Tőle tényleg erre vágyik-e. Ám, szavak helyett
tettei tudatták velem végleges és már eldőlt döntését. A szája az enyémmel
együtt nyílt el, és megéreztem, ahogyan elönt a mámor varázsa. A fogaim közé
vettem alsó ajkát, és hallottam, amit egy mély sóhaj tört fel a torkából a
meglepetéstől, ami engem már a kezdetektől fogva letaglózott. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Talán soha sem
fordult meg a fejemben, hogy ez a pillanat, perc valaha is elérkezik. Hogy az
élet cselekményeit fogja gyarapítani. Egyik kezem csapdájába ejtettem az arcán,
a másik pedig a háta aljára simult, és olyan szorosan öleltem magamhoz, hogy
nem volt könnyű levegőt préselnem az összenyomódott tüdőmbe, amely szívemmel
együtt hevesen zakatolt. Mind a ketten ziháltunk. A lélegzete az enyémmel
keveredett. A hátát a falnak nyomtam, arra használtam a benső építészeti
oszlopzatot, hogy még jobban magamhoz szoríthassam. Nem volt olyan testrésze,
ami ne forrott volna az enyémhez. Csak ketten voltunk, Ő és én, olyan közel egymáshoz,
hogy már talán nem is kettőnek látszottunk, hanem egy egésznek. Két fél, ami
egymással alakult egy teljes testrésszé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">Csak
mi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">Senki
más.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">Csak
mi, ketten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen éles villanás röppent fel elmémben,
hátrálni kezdtem a szűkössé váló szobában. Lépteim a villany felé kalandoztak,
de ráébredtem arra, hogy túlzavart vagyok ahhoz az információgyűjtéshez, hogy
orcájára pillantsak. Háttal állapodtam meg az ajtófélfa mellett, tenyerem a
villanykapcsolón nyugodott, miközben lényéhez intéztem megremegő soraimat. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Ha
gondolod, nyugodtan fürödj le, találsz tiszta ruhákat a fiókban – kezem a bútor
felé ívelt, ahogyan a fény leereszkedett a sötétségre, de még csak egy percre
sem néztem hátra vállam felett, túlságosan összezavarodtam, gondolkodni
akartam. Erősen köszörültem meg torkomat, majd megiramodtam a folyosón át, s
heves mozzanatokkal róttam a lépcsőfokokat, míg végül ki nem lyukadtam a
nappali kanapéján, ahol ágyat csiholtam, fekhelyet, ahol ma éjjel alhatok, hogy
átengedhessem Caranak a szobámat, mint a régi szép időkben.</span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">Ám most nem állt
szándékomban suttyomban fel is szökni hozzá. Úgy gondoltam ez most nem lenne a
részemről helyes cselekedet, akkor bizonyára már nem lennék képes elfojtani
magamban a vágyat. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Mélyeket sóhajtva süppedtem a kényelmes matracra,
gondolkodóba estem. Államon végigsimítva visszaidéztem elmémben a pillanat
hevességét és varázsát, még mindig magamon éreztem ajkának érintését, ahogyan
kezei a nyakam köré tekeregtek, ahogyan teste szorosan érintkezett az enyémmel.
Beleborzongtam a lelki szemeim látképébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Köszönöm
– Cara alakja jelent meg az ajtóban, testén az egyik kicsinek vélt pólóm
gördült végig, amelyben teljesen eltűntek idomai, csak lábszára kandikált ki a
sötét anyag alól. – Lelkiismeret furdalásom van – úgy tűnt, hogy hezitált,
miközben a küszöbön állapodtak meg a lábai, elmémbe férkőzött a bejárat előtti
pillanat. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Cara, Cara, csak nem a küszöbök
rajongói vagyunk?</i> – incselkedtem Vele ezúttal most én, gondolatban. – Ez a
kanapé túl rövid neked – suttogta, felém iramodtak léptei, helyet foglalt
közvetlenül mellettem, közel hozzám. Szívem heves dobbanásokban tört ki. –
Inkább aludj te a szobádban. Én elleszek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cara, csak pár centivel vagy kisebb nálam –
szabadkoztam vele, miközben egy percre sem néztem még csak rá sem. Nem mertem
ekkora kockázatot vállalni, túlságosan vágytam utána, ami a körülményekhez
mérten nem volt helyes, nem szabadott kihasználnom a helyzetet. Hogy minden
csupán csak sajnálat miatt következzen be. – Aludj csak nyugodtan a szobámban,
mint régen. Mi a baj? – kérdeztem féltőn, ahogyan szemem sarkából rápillantva
döbbenetet láttam arcára csücsülni. Azonnal ellenszegültem eszem akaratával,
egész testemmel felé fordultam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Még mindig</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> még mindig emlékszel azokra az időkre? –
szaggatottan vette a levegőt, elnyílt ajkain át zárta tudomásának tárházába a
hallottakat, aminek a mimikái alapján csak nehezen tudott elégtételt, hitet
adni. Halván mosoly áradt szét rajtam, játszi könnyességgel uralva ezzel
arcomat, nem tudtam nem boldogan visszagondolni azokra a színes, örömteli
pillanatokra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Elég sokat gondolkoztam a dolgokon, hogy
átvészeljek mindent – vallottam meg őszintén, ujjaimat combomon fontam össze
egymással, elmerengtem életem legsötétebb percein is. Az idősíkokon, amikor
Cara nem lehetett mellettem. – Nehéz volt Londonban, - a város megemlítése
adtán elcsuklott a hangom. – főleg úgy, hogy tudtam, hogy csak pár óra választ
el minket. Biztos vagyok benne, hogy akkor utáltál – eljátszottam a
gondolattal, magam előtt láttam, ahogyan kínjában mindennek elhord, szörnyű
volt a látvány, megsebezett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Így van – bólintott egy laposat, ezzel apró
darabokra törve bennem a maradéknyi kételyeket és a szívemet. Fájt, holott
tudtam, hogy mennyire igaza is volt. – De akkor nem láttam tisztán. Talán utánad
kellett volna mennem – morfondírozott a múlton, az abban bekövetkező, akkor
alkalmazott tettein, amiknek én még csak a negyedét sem sejthettem, amiket
belül tudni akartam. Nem érdekelt, hogy fájt volna, szembesülni akartam azzal,
hogy mit ért el a gyávaságom és a manipulálhatóságom, hogy mit követtem el, mit
robbantottam ki a távozásommal. Mindent tudni akartam, habár pontosan tisztában
voltam azzal, hogy Cara ezeket nem fogja felfedni előttem. Semmi baj, hiszen
ott van nekem Jane, aki mindent megoszthat majd velem, szükségem van arra, hogy
mindennel tisztában legyek. Hogy még egy kicsit szenvedhessek azért, amiért
magára hagytam. Hogy hagytam szenvedni. Nem kellett volna!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Beismerem az úgy nekem is jobban tetszett
volna – értettem egyet a feltevésével, ami most már biztosan nem valósulhatott meg,
felesleges is, hiszen végső soron majdnem minden helyre rázódott, egyetlen
dolog kivételével. Nem tudtam kikalkulálni mi is az a láthatatlan kötelék, ami
kettőnk között lebegett. A barátság kizárt, azzal pedig tisztában voltam, hogy
őszintén szeretem. Szerelmes vagyok belé! De Ő vajon, hogyan érez? Mit
gondolhat most rólam? Miért akarhatta annyira azt a csókot, ami végül el is
csattant? Mi lehet a végső szándéka mindezzel? Mire vágyhat? Egy biztos, mostantól
mindent meg fogok Neki adni, amit évek során elmulasztottam, bepótolom a
lemaradásomat. Kívánjon akármit! – A gondolat, hogy el kellett válnom tőled,
hogy távol voltál tőlem</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - lehunyt szemeimen át
láttam mindent, a szobámban való ücsörgéseimet, távol a külvilágtól, a
szenvedéseimet, ahogyan más nők karjába menekültem a felejtés érdekében. –</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> őrültségnek hangzik, ha
azt mondom, hogy inkább meghalnék, mint, hogy újra megtörténjen? Túl dramatikus
lenne? – lehajtottam a fejemet, mélyen szívtam be tüdőmbe a friss oxigént. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem, pontosan tudom, mire gondolsz – keze a
vállamra telepedett, nagyon kellett összpontosítanom ahhoz, hogy önön uralmam
továbbra is gyarapítsa érzelmeim világát. - Nem mehetsz el újra! – ujjai
ezúttal az arcomra kalandoztak, fejemet maga felé fordította, így sikerült
mélyen elrévednem gyönyörűséges íriszeiben, a pillanat meghűlesztette bennem a
levegőt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Itt maradok, ameddig szükséged van rám –
gyengéden eltávolítottam ujjait orcámról, helyette tenyerem közé szorítottam
őket, s lágyan cirógatni kezdtem a kézfejét, ismét nem mertem rá nézni, viszont
tekintetét éreztem küllememen. – Rosszabb dolgokon is aludtam már, mint ez a
kanapé – játékosan csapkodtam meg kezem belülső felével az említett bútort,
amint szorításomból kihullottak kezei és visszaestek az ölébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem erre gondoltam – hezitálva harapott
bele ajka alsó szegletébe, láttam rajta, ahogyan feszengett, nem tudtam hová
legyűrni magamban kényelmetlenkedő pózait, amiket alkalmazott. Nem akadt
egyetlen megfejtésre sem agyam legkisebb szegleteiben sem, csupán csak abban
voltam biztos, hogy velem szemben ült, hogy a testem sóvárgott utána és össze
akarta zúzni a távot, amit én teremtettem meg kettejünk között. De nem akartam
ilyen hamar lerohanni, tisztában voltam azzal, hogy évek óta titkoltan vágyóm a
csókjaira, de nem láttam jól így a dolgokat. Úgy, hogy kettesben vagyunk, ami a
bármi megtörténhet pillanatait idézheti elő. Akár még meggondolatlan
cselekedeteket is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Az ágyam a tiéd, Cara – szögeztem le
jelentőségteljesen a szemébe pillantva, ki akartam zárni az akadékoskodását, az
ellenállását a döntésemmel szemben. – Ez ügyben nem alkuszom. Nincsen vita. Fogadd
el ezt, jó? – szemöldököm felemelve vártam a beleegyezésébe, miközben
hatalmasat emelkedett mellkasa, kezdtem azt hinni, hogy mind a ketten két külön
dolgot akarunk eggyé kombinálni, ezzel pedig szavai is felvilágosítottak: </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Nem
ez az, amire ki akarok lyukadni! – közelebb került hozzám a kanapén, igyekeztem
normálisan lélegezni, ahogyan közvetlenül előttem szakadtak félbe közeledő
mozzanatai. – Arra gondoltam, hogy kettőnknek is elég nagy az az ágy – a
véráram lüktetése megüszkösödött, nem folytatta testemben a munkáját, ahogyan
ráébredtem az elméjében megforduló tevékenységre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cara, ez</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - csöppet odébb sodródtam, nem akartam
beleegyezni esztelen kívánságába. Ezt egyszerűen nem tehetem meg, sajnálatból
nem teheti meg ezt az egészet. Nem cselekedhetünk csupán csak azért így, mert
irritálja a lelkifurdalás. – Nem tartozol nekem semmivel, Cara. Ez nem volna
logikus megoldás csak azért, mert lelkiismeret furdalásod van. Nem fair –
hevesen ráztam meg a fejemet, nem változtattam eszemmel egy pillanatra sem az álláspontomon. Agyam kitartó akart lenni, szívemmel ellenben. – Nem azt mondom,
hogy</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> nem úgy értem, hogy ez
nem jelent számomra sokat – világosítottam fel, hogy a percig tartó riadalom
végleg eltűnjön az orcájáról. – Felejts el mindent, ami történt. Nekem ez a legfontosabb
és, hogy boldog légy – ki akartam iktatni a vágyát, amit titkon én is akartam,
láttam, hogy kísérletem esélytelen, nem tudtam megrendíteni kívánságának
tartását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ez nem valószínű, hogy sikerülni fog –
csóválta meg fejét, szívem egyre élesebben dobogott bordáim alatt, egy részem
már beletörődött a veszteségbe, míg egy másik továbbra is a győzelmet buzgalmazta.
A szív és az ész csatája – dühített ezeknek megléte, hiszen bíztam tudatos
képeimben, egyszerűen nem engedem, hogy ez előforduljon. Meg kell, akadályoznom
mielőtt még túl késő lenne. Túlontúl késő.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cara, ennek nem feltétlenül kell így
történnie – láttam, ahogyan az arcán csalódottság játszott, de nem tett le
gondosan kifundált tervéről, megrendíthetetlennek bizonyult érzelmiben, amiket
pontosan nem is tudtam mik lehettek. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Talán soha sem fog már a barátjává fogadni
engem? Talán soha nem lesz már a régi a kapcsolatunk? Talán soha sem alakul ki
szervezetében az a szerelem, amit én táplálok Őiránta? Ki tudja, ez mind csupán
csak a jövő furfangos játékénak a kezében libeg. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Csak azért, mert sajnálod,
ami velem történt, mert úgy érzed te vagy a felelős</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;">- hangom elcsuklott, ahogyan a
valódi tettes képe jelent meg előttem; én magam. Hiszen, ha elég erős lettem
volna sosem sikerül Sweeney-nek elüldöznie a közeléből, de én gyáva és
gyámoltalan voltam, egy hatalmas vesztes. – Ez nem jelenti azt, - folytattam
elfásult hangon. – hogy bármit is meg kell tenned, amit nem akarsz. Nem vagyok
az a fajta férfi, aki ilyesmit vár el</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> nem kell így történnie, hiszen</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ezt tudom – biztosított felőle, mutatóujja
ajkamra vándorolt, hogy belém fojthassa a kikívánkozó szavaimat. Döbbenten
meresztettem szemeimet, pupilláim majd kiestek tokjaik közül, ahogyan erősen
összpontosítottam szavainak árjára és közben képes legyek kizárni lágy
érintését, amit szinte magába ivott bőrrétegem. – Tisztában vagyok azzal, hogy
nem kell így történnie és, hogy te nem vagy az a fajta férfi – kissé
eltávolodott, ujjai leereszkedtek ajkaimról. – Tisztában vagyok mindezzel. Én
csak</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te csak? – próbáltam megszólalásra
ösztönözni néhány percnyi némaság után, elkeseredetten vágytam arra, hogy
megtudhassam mi lapult elvágódott szavai háttere mögött. – Cara? Megtennéd, hogy
mondasz valamit? Hogy elmondod mi bánt? Igen? Kérlek, áruld el! – hangom nyöszörgőssé alakult, ahogyan sóvárogtam a szavai után, tudni akartam mit
gondolt. Olvasni akartam a gondolataiban és bizony abban a percbe színtisztán
bele tudtam magamat élni Edward Cullen és Bella Swan kapcsolatába – igen
olvastam a könyvet – csakhogy csak az érzelmeik tomboltak bennem, a srác
képességei elmaradoztak szervezetemből és ez elkeserített. Tudni akartam mire
gondolt, hogy mi a következő lépése.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ha választanom kellene, hogy kényszerből
vagy szívből készülök megtenni amit, az utóbbit választanám. Szívből, Harry –
tekintete hirtelen felém kanyarodott, vágyat olvastam ki a szemeiből, az
érzelmet, ami az én testemben is túlbuzgón tombolt, erősen lüktetett ereimben,
a szívemben. – Veled akarok lenni. Én csak</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> nem pusztán csak beszélgetni – arca a nyakamhoz
tolult, lehunyt szemei ellenére is kivehető volt számomra a következő lépése,
végre értelmezni voltam képes a cselekedeteit. Forró lehelete bőrömet súrolta,
hatalmasat nyeltem, miközben fejét a mellkasomra fektette és hallgatta szapora
szívverésemet. Éreztem, ahogyan az Övé is hasonlóképpen zakatolt, akár egy most
repülni tanuló pacsirta szárnycsapkodása. – Most, hogy már tudom az igazságot
mindent másképpen látok, már nem félek az érzéseimtől. Nem akarlak elengedni.
Soha – kezeivel könnyedén átkarolta törzsemet úgy, hogy közben átfurakodott a
párnák és a hátam közötti szabadon hagyott területen. Érintésébe beleborzongtam
éreztem, hogy már nem sok maradt abból a bizonyos tartásomból, ami az eszemnek
kívánt segédkezni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cara – suttogtam lesújtottan, még mindig
nem hittem teljesen biztosan abban, hogy mindez velem, velünk történik meg.
Hogy az évek óta elválasztott kapcsolatunk ilyen erős, heves és mély lehet a
jövőben. Hogy a szerelmem még intenzívebb, vadabb lehet a közelében, hát nagyot
tévedtem. Nagyon nagyot. – Nem hittem volna, - mi több sosem – hogy ezt fogod
nekem mondani. Ha most választanom kellene a többi szerettem és közted,
gondolkodás nélkül téged választanálak – mélyen elrévedve a szemeiben kisimítottam
egy kósza tincset látásának útjából, ami még az én benne való gyönyörködésemet
is hátráltatta egy percig, mígnem el nem kezdtem cselekedni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ez nem helyes, hiszen ők is szeretnek téged
– most először érzékeltem azt, hogy nem értett egyet teljes mértékben a szavaimmal,
hogy le akarja rombolni azokat foszlányok alkalmazásával, hiszen előző tetteihez
csak mozzanatokra volt szüksége. Testem hajlott arra, hogy kívánsága
beteljesüljön, még egy hasonlóság közötte és Bella Swan között, mind a ketten a
férfiúi vágyakat kívánták kijátszani, meglazítani a bennünk, a bennem és
Edwardban szikrázó kitartást. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Igen, nagyon helytelen, de attól még igaz –
gyengéden simítottam fel-lefejtetőjén. A pillanatvarázsa olyan meghitt volt,
olyan idill, szinte ittam miden egyes történést, talán soha nem fogom kiverni a
gondolataimból, hogy mindenre ezen a kanapén derült fény. Talán soha sem
heverem ki, hogy mennyi mindenen kellett keresztül mennünk, hogy együtt
lehessünk. Talán soha nem leszek képes a múltba nézni, mert most itt van nekem,
nekünk a jelen, a jelen, ami a legnedvdúsabb percek egyike. S hirtelen
bevillant előttem minden, hogy miért is ülünk most itt, a kanapén, hogy mi volt
Cara rávevő szavainak igazi célja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Harry</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- De</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- De mi? – összevont szemöldökkel távolodott
el közvetlen körzetemből, kezeivel a mellkasomon támasztotta meg magát, szinte
már fájt a számonkérés, amit íriszeiben rejtett el. Hatalmas nyeléssel
tuszkoltam le a torkomban keletkezett gombolyagot, éreztem, tudtam, hogy
szavaim nem fognak örömöt kiváltani sem a testéből sem reakcióiból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Összeszedtem magamat, csak azután nyíltak el ajkaim
válaszadásra. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - De ettől függetlenül még nem kell megtörténnie. Nem emlékszel az ígéretedre? – ez volt az egyetlen dolog, amiért nem akartam megadni Neki
azt, amit kívánt, az egyetlen kívánsága, amit esküm ellenére mégsem akartam
számára valóra váltani, vagy éppen betartani halk igéimet. Emlékeztem a régi
szavaira, amikor megfogadta, hogy senki mással sem osztja meg ágyát azon a
személyen kívül, akivel egy fedél alatt élik az életüket. Én nem voltam ez a
személy. Közelről sem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ennek
mi köze mindehhez? – laposan sütötte le a szemeit, alig észrevehetően ajkának
alsó peremébe harapott. Tudtam, hogy tudja, hogy mire gondolok pontosan, mindössze
csak húzni akarta az idő kerekét, jó messzire és ez nagyon is felbosszantott. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Döbbentem engedtem útjára a szavaimat.</span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Ugye most csak viccelsz, igaz? –
rikkantottam kitérve ezzel fenntartott önuralmam burája alól, megrettentett az,
hogy ily könnyedén lemondott fogadalmáról. Ismét csak miattam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te nem tartozol az ígérethez. És azt
mondtam, ha egy fedél alatt vagyok az adott sráccal. Veled gyakorlatilag szinte
mindig ott voltam – kimagyarázása egy pillanatra megmosolyogtatott, ám
könnyedén ráébredtem arra, hogy ez ettől függetlenül nem lenne helyes
cselekvés, még nem készültünk fel rá, túl gyors volt ez az egész történés, így
kételkedtem abban, hogy komolyan gondolja. Hogy komolyan erre a dologra vágyik,
úgy Isten igazából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Lehet, hogy igazad van, de ez nem olyasmi,
amit el kellene sietnünk – éreztem, ahogyan védekezési erőm fokozatosan
elhanyagolta erőközpontomat, lankadni kezdett a testemből a kitartás, hogy még
képes leszek féken tartani visszafogott vágyamat. A kötéseim meglazultak, már
egyre nehezebben tudtam erőnek erejével letromfolni a vágyakozásomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mire kellene várnunk? – kérdezte egyre
kétségbeesettebben, éreztem, ahogyan teste megremegett rajtam, hallottam, ahogyan
hatalmasat nyelt. Mély levegőt vettem, számba vettem a lehetőségeket, az
elkövetkezendő lépések hajlamait, amik csupán már csak parázsként égtek bennem,
már nem igazán lézengett bennem az ellenvetés. Csupán csak megrögződésként élt
bennem, miközben belsőm legalja már eldöntötte, hogyan fog cselekedni. Már csak
egy utolsó próbálkozásséma akadályozott meg minket a vágyunk beteljesedésében.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cara, néhány dolgot fontolóra kellene
vennünk, tudom, miről beszélek – hangom megremegett, ahogyan még egy utolsó
próbálkozással le akartam beszélni tervének gyümölcséről, arról a dologról,
amelyre valójában én is vágytam. Ami után már évek óta sóvárogtam, s nem csak a
testi kontaktra, hanem arra is, hogy együtt legyünk, hogy egy párt alkossunk
meg. – Tudod</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> sohasem számoltam
ezzel, hogy mindez megtörténhet. Nem számítottam rá. Túl korai volna, nagyon
korai – szabadkoztam ismét, ahogyan lekászálódva rólam közel férkőzött
arcomhoz, úgy ittam magamba közeledését, akár egy normál ember egy adagnyi
csapvizet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Évek óta ismerjük egymást és szeretjük –
győzködött még intenzívebben, már kezdem azt hinni, hogy végül mély
melankolikus álomba zuhanok és rögvest fejet hajtók kívánsága előtt. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Csak két
szó volt már csupán, ami falakat emelt a vágyunk előtt. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> - Van időnk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nincs értelme várni és ezt te is tudod.
Minek várni, amikor itt vagyunk egymásnak? – még bólintani sem tudtam, nyelni
próbáltam, de képtelen voltam megfutamodni. Akartam. Ismerős mozzanatokkal
simítottam végig a nyakán, mindkét oldalt lecsúsztatva vállán kezeimet. Olyan
hangosan dobogott a szíve, hogy még én is meghallottam, az enyém is hangosan
dübörgött. Az egyik kezem folytatta útját, ahogyan Cara várta, le a karján, a
csuklójáig, lángoló ösvényt hagyva magam mögött. A másik kezem az állát emelte
fel. Az arcom az Övéhez nyomódott, a bőröm lángolni kezdett, ahol érintkezett egymással
testünk. Már nem számított semmi más csak az, hogy vágyunk valóra váljék. Ez
volt a legfontosabb. </span><br />
<span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"> Talán soha nem tudom meg mi történt volna, ha nem derül
fény az igazságra. Talán soha nem fogom megbánni azt, amire most készültünk.
Talán soha nem fogom átkozni Willt, hiszen neki, csakis neki köszönhetem
azt, hogy most Cara velem volt. Talán soha nem fognak bennem megváltozni az
érzelmek. Talán soha</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.5pt; mso-ascii-font-family: "\0022serif\0022"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: "\0022serif\0022";">…</span><span style="font-family: ""serif"","serif"; font-size: 11.5pt;"></span></div>
Davey Heddenhttp://www.blogger.com/profile/06317793206780740261noreply@blogger.com4